..eredetileg
ide szerettünk volna elmenni, de az időjárás közbeszólt. Azonban az egész heti tervezés miatt már benne volt a boogie a lábamban
(made by Ny.E.) ezért mindenképp valami helyszínt kellett néznem..
Budapestről könnyű, csak választani kell:
Börzsöny,
Pilis,
Budai- vagy
Visegrádi-hegység .. Az elsőre szavaztam. Így, amíg elnökünk a
Balaton-felvidéken teljesítette az OKT-t, addig vasárnap kiindultam a Börzsönybe.
2010-ben több alkalommal is
itt túráztam, ezért igyekeztem olyan útvonalat kinézni, amerre még nem, vagy régen jártam. Menni pedig kellett, hiszen szükség volt az erőnléti edzésre és a
bakancs további gyötrésére...
Vasárnap hajnalban már a jól megszokott útvonalon zötyögtem
Szob felé. A visegrádi fellegvár persze most is "megvárt", íme:
A vasútállomáson gyors átszállás és már robogott is velem a busz
Kemencére. Itt elsőként a kisvasút végállomásánál lévő múzeumot néztem meg. Érdemes családoknak is felkeresni: a gyerekeket játszótér, hajtányozás, stb várja.. Egy életkép a múzeumból:
Innen a
KZ jelzésen indultam neki.
(Figyelem! Ez nem az OKT jelzése, hanem a Börzsönyi-kék része!) Sajnos sokáig a betonúton kell haladni, egészen a Fekete-völgy panzióig. A
Z jelzés az főalappontnál leágazik Magosfa felé. Mi is a
főalappont? Része az egységes
országos magassági alaphálózatnak, melyet jelenleg a Balti-tenger szintjéhez viszonyítunk. Így néz ki Kemence mellett:
Az aszfaltút nem volt érdekes, leszámítva a 2-3 alkalommal elhaladó kisvasutat. Az igazi "kaland" a panzió után kezdődik. Két nagy esőzés, 1993-ban és 1999-ben tönkretette a vasúti pályát. Itt ér véget jelenleg:
Innentől az útvonal/jelzés csak tájékoztató jellegű: a patakmeder, sínpálya és az ösvény hármasa az, amiből lehet választani. A nem szokványos útvonalon, a jó időnek köszönhetően, egész családok voltak a "társaim". Pár kép, ami talán illusztrálja a terep vadregényes, nyers voltát:
Így értem el, a Fekete- és
Csurgó kút mellett elhaladva a Hamuháznak nevezett pihenőig. Korábban ez volt a kisvasút egyik végállomása, mára "csak" pihenőhely: padokkal, tűzrakó hellyel. Egy kép a házról:
Kis pihenő és falatozás után a Csarna-patak völgyéből a Szecsó-patakra váltottam. A jelzetlen ösvény a ház mögött indult, amolyan Matula bácsisan: "majd a lábával megtalálja" ..
Így értem fel a
Vár-kúti forráshoz. Itt az ösvényen jobbra tértem el, kb 800-900
m haladtam visszafelé, körben, a hegy oldalán. Közben persze további ösvényt próbáltam találni, ami felvezet a gerincen haladó
P jelzéshez. Mivel az ösvény elfogyott a lábam alól, így kénytelen voltam "csakúgy" továbbmenni. Így értem fel a Kővirózsásnak nevezett részhez.
Innen már csak a
jelzésen kellett mennem Salgóvár felé. A Várnyeregben a
P+ jelzés érkezett jobbról,
Perőcsény felől: innen már csak egy kis kapaszkodás és máris felértem a 715
m magasan lévő várhoz. A várból mára csekély falmaradványok láthatóak, de nem is ezért érdemes elsősorban felkeresni: csodálatos látvány miatt, a Börzsöny belső magjára: szépen látni a
Csóványost és a többi csúcsot. Egy kép a várról:
Egy kép pedig a látványról:
Miután így ki
fotózgattam magam: továbbindultam a
P jelzésen. A Bánya-tetőnek nevezett résznél a
P∆ csatlakozik balról, hogy aztán alig 200-300
m múlva átvezessen a
P+ jelre. Az Aklok rétjének nevezett részig ezen mentem tovább. A
csomópontban a
K is megérkezett a Csarna-patak felől, illetve innen indul ki a
K∆ is. Miután felfrissültem a
forrásnál: ezen mentem tovább. Az út eleinte széles, erdei földút - csak a Körtefa tisztásnál lévő
hajtűkanyar után lesz ösvény. Szép bükkösben vezetett körbe a Kis-Hideg hegy oldalában.
A hegy oldalán több patakon is átkelve értem el a Magas-hídi rétre. A rétről, a
Bene forrás érintésével az Oltár-patak völgyében kezdtem el felfelé "kapaszkodni".
A Kőkorsóról vissza tudtam tekinteni a patakra és a Csóványos - Nagy-Hideg hegy közötti gerincre. Ilyen látvány fogadja az embert:
A jelzésen továbbmentem, ami nemsokára
P∆ lett, erre tértem át. A jelzésváltás azt is jelentette, hogy hamarosan megérkezem az Oltárkőhöz.
Pár kép után továbbmentem a hegy oldalában. Mivel az északi oldalon voltam: hamarosan kisebb "hólejtőn" találtam magam..
Egy pontról még
vissza tudtam tekinteni a "meghódított" Salgóvárra, de aztán "menthetetlenül" megérkeztem a
Rakodónak nevezett csomópontba. Innen az OKT
K jelzésén mentem fel a turistaházhoz. Kis pihenőt követően, némi szerencse következtében: fél óra múlva már a Magas-Taxi turistaházban voltam, a szálláshelyemen. Itt vacsora, némi italozás a többi túrázóval - majd alvás.
Hétfőn reggel két másik túrázóval együtt mentünk fel a
dózerúton a
turistaházhoz: kávézni, ébredezni.. Miután elköszöntem tőlük:
csúcsfotó*, majd a
K jelzésen indultam neki, a Csóványos felé. A Szabó-kövek és az útvonal: már régi ismerős: tucatnyi alkalommal jártam erre..
Szépen megmutatta magát a Csóványos is:
A csúcshoz közeledve előbb egy nyugdíjas csoporttal, majd a torony tövében tucatnyi másik túrázóval is találkoztam.. A toronyból aztán szép körpanoráma fogadott, íme egy példa:
A csúcstól egy kis kitérőt tervezetem el,
Magosfa felé. Itt még nem jártam korábban, ezért a sokszínű ösvényen átsétáltam - a végére persze
csak egy maradt, a
Z. Sajnos a becenevét meghazudtolta a hely: nem láttam át a
Tátrára.. A nemsok látnivaló után
visszamentem a Csóványosra, de ezúttal már nem álltam meg, egyből továbbmentem a
K jelzésen a Foltán-kereszt felé. Útközben, a Foltán vágásból át lehet látni a "túlpartra" és a
Naszály felé.

A
keresztnél
(ami fontos csomópont a Börzsönyben) egy kicsit pihentem, majd a
K□ jelzésen, a Hárs réten keresztül kezdtem ereszkedni a Hárs gerincen. Így ér ki a jelzés a volt Spartacus kulcsosházhoz. Innen a
Z□ jelzésen
(ami erdészeti betonút Királyrét felé) mentem egy keveset, majd egy jelzetlen ösvényre tértem át. Nem volt kedvem a téli útvonalat megismételni, ezért inkább a
név nélküli, 413
m magas csúcs mellett elhaladó úton mentem a
Büdös-tó felé. Pár lépéssel később kiértem a
Béla-rétre, ahol először a
Z jelzés, majd a
K is "
elém" jött. Innentől rendes kéktúrázó lettem, még akkor is, ha nem kékes hétvégém volt: e jelzésen mentem Nógrád felé. A Kálvária helyett a nyílegyenes földutat választottam a faluhoz közeledve. Visszanézve megmutatta magát a Börzsöny:
A várból, a szemerkélő esőnek köszönhető mindenki menekülőre fogta - nem kellett küzdeni a "
helyekért" ..
A várból aztán a KL jelzésen lementem az állomásra, ahonnan alig 10 perc várakozás után már vissza is indultam. Eredményes és kellemes fáradtságot hozó hétvége volt! :)
Sajnos az időjárás és a fények nem kedveztek.. Ezért az igazán színes dolgok itt érhetőek el.
A túra képeiért pedig ide kell benézni.
*jelzem: sokkal kellemesebb volt a képen részt venni, mint Szilveszterkor, a sűvítő, -20°C-s hidegben.. :D