A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Börzsöny. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Börzsöny. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 10., szerda

Sárdagasztós, Börzsönyös

..a késői tél kapóra jött márciusban - már ami a téli túrázást illeti.. :) Így kihasználva a lehetőséget és napos, de hideg időt: szombat reggel Katalinpuszta felé vettük az irányt. Cirka 45 perc alatt kiért a busz Budapestről - a megállótól csak 10 lépés a kocsma..:) A bélyegzőért egy családdal kellett "megküzdenünk", közben kávéztunk. A beöltözés és a rápihenés után először egy rövid kitérőt tettünk Rockenbauer Pál emlékhelye felé:
A kékről kis kitérőt kell tenni, hogy jelzett ösvényen felkeressük. 
Egy rövid, főhajtásnyi idő után visszatértünk a faluba, amin ezúttal már megállás nélkül átmentünk. A hajtűkanyarban léptünk be az erdőbe, itt még havas volt a terep. Pár perccel később már a falu szélén lévő kápolnánál voltunk. 
Egy-két képpel később folytattuk utunkat. Egy ereszkedés után patak átkelés várt ránk, majd egy erdei sztrádára értünk. A nem kis sár miatt lassan haladtunk, de itt-ott köves út volt, ahol gyorsítani próbáltunk. A Keskeny-bükki-patak völgyében Udvarhelypuszta és a Bika rét után hamarosan megérkezett a K+ jelzés Nógrád felől. Innen már csak bő félórai távolságra volt Magyarkút. "Ezeréve" nem jártam erre: a forrásnál lévő réten sátraztunk a BEAC-Maxi előtt, anno.. inkább nem is árulom el, hogy mikor.. :) Pecsételés után tízóraiztunk az asztaloknál. Félórás pihi után térünk vissza a kékre, ami rögtön meredek emelkedővel kezdett. Később enyhült az emelkedő, de sajnos a sár nem kell kisebb - hóval már csak a Csóványos-árok után találkoztunk. 
Találkoztunk viszont egy szemből érkező családdal, akik szintén a kéktúrában voltak érdekeltek. A K+ (régen: P+, Szokolya felől) után még néhány nyiladékot kereszteztünk, mire a kilátóponthoz értünk. Csodálatos volt a kilátás: mind a Börzsöny felé, 
mind a túlpart felé remek a kilátás. 
10-15 perccel (vagy egy csokinyi idővel) később folytattuk utunkat. A Nagy-Kő-hegyről (383m) a Kis-Kő-hegy felé tesz egy kunkort a kék, mielőtt észak felé fordul - itt még hóban mentünk. Aztán egyre több lett a sár, de ekkora már mindegy volt: mindhárman kis vadmalacok voltunk.. :) A vasutat keresztezve már csak egy rövid kaptató volt vissza Nógrádig. Erre felérve már látszott a falu, a vár, 
a Börzsöny
visszatekintve pedig a Naszály tömbje. 
A vasútállomáson bélyegeztünk, majd "erőszakot véve" a csapat legkisebb tagján: felkapaszkodtunk a várba. A zászló talapzata a helyére került és talán az ünnep miatt: fel is lett díszítve. 
Fészbúkos és mindenféle képek után visszatértünk a faluba, ahol csak egy fröccsre volt időnk. Visszatrappoltunk a vasútra, ahonnan hamarosan pótlóbusszal mentünk tovább Vác felé.

A túra képei itt.

2012. január 25., szerda

Várak hétvégéje a Börzsönyben

..készülve a Grossglockner túrára: egy hétvégi túrát szerveztem magamnak a Börzsönybe. A cím nem véletlen: hasonló néven túramozgalom is létezik: érdemes felkereni a honlapot.. Ezért határoztam el, hogy a korábbi túrákat összekötöm és "megkombinálom" várakkal.. Rendszeres/visszatérő olvasóink tudják: könnyű célpont Budapestről. Nekem kedves hely, hiszen egyik olyan hegyünk, amin nem megy keresztül civilizáció: a települések a hegy lábánál, körben helyezkednek el..
Szombat reggel Szob felé mentem - innen indult túrám. Itt "felfedeztem" a restit, ahonnan egy gyors KV és zsírosdeszka elfogyasztása után vágtam bele a kalandba. A börzsönyi K jelzést követve hagytam el a várost. A Sukola keresztig elhanyagolt gyümölcsösök között vezet az út - elhagyagolt betonút a nyomvonal is. A kereszttől már kilátás nyílik a hegységre, érdemes megállni pár percre.
A jelzés a Bányai szőlőnek nevezett résznél lép be az erdőbe. A patak folyását követve értem ki a Szob-Márianosztra műútra és kereszteztem a kisvasutat is. A Misa-réti patak völgyében haladtam tovább - nem nehéz felfedezni a régi kisvasút nyomvonalát.. Alig fél órával később már a KL jelzés mutatott irányt: megkezdődött a felfelé kapaszkodás Ódamásd várához. A csúcsra kb. olyan "út" vezet, mint a dédesi várhoz - aki járt ott (is), tudja mire gondolok.. Ellenben megéri felmenni, mert csodálatos körpanoráma fogadja az embert.. Pár kép után lementem a másik oldalra térő KL jelzésen. A régi vasút nyomvonalától egy hajtűkanyarnál vettem búcsút. A Nagy-Galla tövében, a Z jelzés örömére 10 perces pihenőt engedélyeztem magamnak. Fújás után továbbmentem a Fekete mocsár felé. A mocsár kisebbnek tűnt, mint egy évvel korábban - de lehet, hogy csak az emlékezetem csalt.. 5 percnyi pihenő után továbbmentem. Pár lépéssel később megjött jobbról a P jelzés is, Márianosztra felől. Itt a jelzések betérnek a dzsungelba: reménykedtem benne, hogy ritkult.. Nos, nem.. Így aztán lassan haladtam előre/felfelé a Koppány-nyereg felé.. Ahol aztán kénytelen voltam leszedegetni magamról a ragaszkodó növényeket.. :) A csomóponttól a KK+ jelzésen mentem tovább. Néhányszáz méterrel később különválnak az utak: nekem a K+ volt az iránymutató a Nagy-Koppány felé. (máshol: Nagy-Homlok) Egy éve semmiféle kilátásom nem volt: most szerencsém volt: szépen látszott, a Duna, a túlpart - és minden egyéb..
Továbbmentem a K+-n Nagyirtáspuszta felé. A kisvonat nem volt ott, ellenben egy lovas igen.. A padoknál pihentem 10 percet, mielőtt továbbmentem volna. A P+ jelzésen ereszkedtem le Kisirtáspusztára. 5 perces pihenő után továbbmentem. A S+ jelzés vezetett tovább, amiből rövidesen S□ lett. E jelzés vezetett a Vasedény kulcsosházhoz. Itt már többet időztem: késői ebédre is futotta a forrásnál. Fél órás pihenő után a KO-ről leágazó K+ vezetett tovább. (a ház felett halad el a K□) A jelzés a Pogány hegyre kapaszkodik fel, majd leér a Magyar völgybe. A völgyben továbbmentem Bányapuszta felé. A vadászháztól alig 20 percnyi séta lett volna a tervezett szálláshelyem, azonban várnézőben voltam, így másfelé mentem. Jelzetlen úton haladtam el a Jóska forrás mellett és mentem felfelé a Bánya-bércen. A gerincen rácsatlakoztam a P jelzésre. Bánya tetőnél letettem a zsákom - csak fényképezőt vittem magammal a Salgóvár meghódításához. 15 perccel később már a Csóványosban gyönyörködtem.. Érdemes felkeresni a bércet..
Pár kép után visszaindultam. A zsákot felkapva mentem tovább a P∆ , majd P+ jelzésen. A Pintér bércen ereszkedve értem el az Aklok rétjére. A napra ennyit terveztem - több, mint 30km volt a lábamban.. A forrástól friss vizet vettem, vacsoráztam, sátrat állítottam - és aludtam.
(a nap képei itt)

Reggel 7 órakor erdei munkások érkezése keltett. Összepakoltam a felszerelést, majd útra keltem. A K∆ mentén oldalaztam a Magas-hídi rét felé. Az útvonal több patakot is keresztez, érdemes bejárni.
A réten pedig a K+ is keresztez, azonban nekem a K∆ volt társam továbbra is. A Bene kút mellett elhaladva mentem felfelé az Oltár patak völgyén. A Kőkorsóra kikapaszkodtam, fotózgattam. A gerincre érve hamarosan a P∆ érkezik, erre tértem rá. A jelzés az Oltár kő felé vezet,
majd a Rakodónak nevezett részre ér. Itt pihentem 10 percet. A csomóponttól a Csóványos felé vettem az utam. Tucatszor jártam ezen a szakaszon: nem lehet megunni.. E szakaszon már egyre több túrázóval találkoztam: a jó idő sokakat kicsábított a természetbe.. A csúcson is "tömeg" volt - szerencsére. A kilátóból ismét csodálatos volt a panoráma.
A csúcsról a P jelzésen mentem tovább. Bő egy éve jártam már ezen az ösvényen - ismételtem.. A kilátás miatt ugyanis érdemes: a 707m magas Nagy-Mánáról csodálatos a kép: szemben a Pogányvár, visszanézve a Csóványos - alant pedig a Rózsás-patak völgye.
A bércen leereszkedtem, majd továbbmentem Királyháza felé. A Tűzköves forrásnál pihentem 15 percet. A betonútra (S□) kiérve jobbra tértem el, Király-kút felé. A forrásnál csak egy percre álltam meg - továbbmentem. A Mese patakot keresztezve egy magam által felfedezett ösvényen mentem a K□ felé. Pár percnyi dzsungelharc után értem ki az útra és mentem tovább a Csánki-kert felé. A S jelzést keresztezve ereszkedni kezdett az út, majd kiért a betonútra. Ezen csak pár perc volt a Pénzásás nevű hely. Itt pár szót váltottam más (autós..) túrázókkal, majd a K jelzésre váltottam. Fél óra után a K+ csomópontjához értem - a zsákom itt kipihente a fáradalmakat, Drégelyvárhoz csak a fényképezőt vittem magammal. 20 perces sétával értem fel a várromhoz. Alaposan körbe-fotóztam a romokat.. Érdemes felkeresni - szép, dicső példája és emléke a hősiességnek..
A vártól visszatértem a zsákomhoz. Ezt felkapva mentem tovább Drégelyvár vm. felé. Itt fél órám volt a vonatig, kipihenni a megtett több, mint 30 km-t.. Rövidesen érkezett a Bzmot, amin beszáguldottuk Vácra..
A második nap képei itt..
Egy és még egy klip itt - avagy olvasós..

2011. május 15., vasárnap

Hosszú hétvége - a Börzsönyben

..eredetileg ide szerettünk volna elmenni, de az időjárás közbeszólt. Azonban az egész heti tervezés miatt már benne volt a boogie a lábamban (made by Ny.E.) ezért mindenképp valami helyszínt kellett néznem.. Budapestről könnyű, csak választani kell: Börzsöny, Pilis, Budai-  vagy Visegrádi-hegység .. Az elsőre szavaztam. Így, amíg elnökünk a Balaton-felvidéken teljesítette az OKT-t, addig vasárnap kiindultam a Börzsönybe. 2010-ben több alkalommal is itt túráztam, ezért igyekeztem olyan útvonalat kinézni, amerre még nem, vagy régen jártam. Menni pedig kellett, hiszen szükség volt az erőnléti edzésre és a bakancs további gyötrésére...

Vasárnap hajnalban már a jól megszokott útvonalon zötyögtem Szob felé. A visegrádi fellegvár persze most is "megvárt", íme:
A vasútállomáson gyors átszállás és már robogott is velem a busz Kemencére. Itt elsőként a kisvasút végállomásánál lévő múzeumot néztem meg. Érdemes családoknak is felkeresni: a gyerekeket játszótér, hajtányozás, stb várja.. Egy életkép a múzeumból:
Innen a KZ jelzésen indultam neki. (Figyelem! Ez nem az OKT jelzése, hanem a Börzsönyi-kék része!) Sajnos sokáig a betonúton kell haladni, egészen a Fekete-völgy panzióig. A Z jelzés az főalappontnál leágazik Magosfa felé. Mi is a főalappont? Része az egységes országos magassági alaphálózatnak, melyet jelenleg a Balti-tenger szintjéhez viszonyítunk. Így néz ki Kemence mellett:
Az aszfaltút nem volt érdekes, leszámítva a 2-3 alkalommal elhaladó kisvasutat. Az igazi "kaland" a panzió után kezdődik. Két nagy esőzés, 1993-ban és 1999-ben tönkretette a vasúti pályát. Itt ér véget jelenleg:
Innentől az útvonal/jelzés csak tájékoztató jellegű: a patakmeder, sínpálya és az ösvény hármasa az, amiből lehet választani. A nem szokványos útvonalon, a jó időnek köszönhetően, egész családok voltak a "társaim". Pár kép, ami talán illusztrálja a terep vadregényes, nyers voltát:


Így értem el, a Fekete- és Csurgó kút mellett elhaladva a Hamuháznak nevezett pihenőig. Korábban ez volt a kisvasút egyik végállomása, mára "csak" pihenőhely: padokkal, tűzrakó hellyel.  Egy kép a házról:
Kis pihenő és falatozás után a Csarna-patak völgyéből a Szecsó-patakra váltottam. A jelzetlen ösvény a ház mögött indult, amolyan Matula bácsisan: "majd a lábával megtalálja" ..


















Így értem fel a Vár-kúti forráshoz. Itt az ösvényen jobbra tértem el, kb 800-900m haladtam visszafelé, körben, a hegy oldalán. Közben persze további ösvényt próbáltam találni, ami felvezet a gerincen haladó P jelzéshez. Mivel az ösvény elfogyott a lábam alól, így kénytelen voltam "csakúgy" továbbmenni. Így értem fel a Kővirózsásnak nevezett részhez. Innen már csak a jelzésen kellett mennem Salgóvár felé. A Várnyeregben a P+ jelzés érkezett jobbról, Perőcsény felől: innen már csak egy kis kapaszkodás és máris felértem a 715m magasan lévő várhoz. A várból mára csekély falmaradványok láthatóak, de nem is ezért érdemes elsősorban felkeresni: csodálatos látvány miatt, a Börzsöny belső magjára: szépen látni a Csóványost és a többi csúcsot. Egy kép a várról:
Egy kép pedig a látványról:
Miután így kifotózgattam magam: továbbindultam a P jelzésen. A Bánya-tetőnek nevezett résznél a P∆ csatlakozik balról, hogy aztán alig 200-300m múlva átvezessen a P+ jelre. Az Aklok rétjének nevezett részig ezen mentem tovább. A csomópontban a K is megérkezett a Csarna-patak felől, illetve innen indul ki a K∆ is. Miután felfrissültem a forrásnál: ezen mentem tovább. Az út eleinte széles, erdei földút - csak a Körtefa tisztásnál lévő hajtűkanyar után lesz ösvény. Szép bükkösben vezetett körbe a Kis-Hideg hegy oldalában.


















A hegy oldalán több patakon is átkelve értem el a Magas-hídi rétre. A rétről, a Bene forrás érintésével az Oltár-patak völgyében kezdtem el felfelé "kapaszkodni".
A Kőkorsóról vissza tudtam tekinteni a patakra és a Csóványos - Nagy-Hideg hegy közötti gerincre. Ilyen látvány fogadja az embert:
A jelzésen továbbmentem, ami nemsokára P∆ lett, erre tértem át. A jelzésváltás azt is jelentette, hogy hamarosan megérkezem az Oltárkőhöz. Pár kép után továbbmentem a hegy oldalában. Mivel az északi oldalon voltam: hamarosan kisebb "hólejtőn" találtam magam..
Egy pontról még vissza tudtam tekinteni a "meghódított" Salgóvárra, de aztán "menthetetlenül" megérkeztem a Rakodónak nevezett csomópontba. Innen az OKT K jelzésén mentem fel a turistaházhoz. Kis pihenőt követően, némi szerencse következtében: fél óra múlva már a Magas-Taxi turistaházban voltam, a szálláshelyemen. Itt vacsora, némi italozás a többi túrázóval - majd alvás.


Hétfőn reggel két másik túrázóval együtt mentünk fel a dózerúton a turistaházhoz: kávézni, ébredezni.. Miután elköszöntem tőlük: csúcsfotó*, majd a K jelzésen indultam neki, a Csóványos felé. A Szabó-kövek és az útvonal: már régi ismerős: tucatnyi alkalommal jártam erre..
Szépen megmutatta magát a Csóványos is:
A csúcshoz közeledve előbb egy nyugdíjas csoporttal, majd a torony tövében tucatnyi másik túrázóval is találkoztam.. A toronyból aztán szép körpanoráma fogadott, íme egy példa:
A csúcstól egy kis kitérőt tervezetem el, Magosfa felé. Itt még nem jártam korábban, ezért a sokszínű ösvényen átsétáltam - a végére persze csak egy maradt, a Z. Sajnos a becenevét meghazudtolta a hely: nem láttam át a Tátrára.. A nemsok látnivaló után visszamentem a Csóványosra, de ezúttal már nem álltam meg, egyből továbbmentem a K jelzésen a Foltán-kereszt felé. Útközben, a Foltán vágásból át lehet látni a "túlpartra" és a Naszály felé.
A keresztnél (ami fontos csomópont a Börzsönyben) egy kicsit pihentem, majd a K□ jelzésen, a Hárs réten keresztül kezdtem ereszkedni a Hárs gerincen. Így ér ki a jelzés a volt Spartacus kulcsosházhoz. Innen a Z□ jelzésen (ami erdészeti betonút Királyrét felé) mentem egy keveset, majd egy jelzetlen ösvényre tértem át. Nem volt kedvem a téli útvonalat megismételni, ezért inkább a név nélküli, 413m magas csúcs mellett elhaladó úton mentem a Büdös-tó felé. Pár lépéssel később kiértem a Béla-rétre, ahol először a Z jelzés, majd a K is "elém" jött. Innentől rendes kéktúrázó lettem, még akkor is, ha nem kékes hétvégém volt: e jelzésen mentem Nógrád felé. A Kálvária helyett a nyílegyenes földutat választottam a faluhoz közeledve. Visszanézve megmutatta magát a Börzsöny:
A várból, a szemerkélő esőnek köszönhető mindenki menekülőre fogta - nem kellett küzdeni a "helyekért" ..
A várból aztán a KL jelzésen lementem az állomásra, ahonnan alig 10 perc várakozás után már vissza is indultam. Eredményes és kellemes fáradtságot hozó hétvége volt! :)

Sajnos az időjárás és a fények nem kedveztek.. Ezért az igazán színes dolgok itt érhetőek el.
A túra képeiért pedig ide kell benézni.

*jelzem: sokkal kellemesebb volt a képen részt venni, mint Szilveszterkor, a sűvítő, -20°C-s hidegben.. :D

2011. április 14., csütörtök

Pótvizsga a Börzsönyben

FIGYELEM! A beszámoló 2010-s adatokat tartalmaz!

..nem kell megijedni: a cím nem egyetemi vagy középiskolai élményre utal.:) Meglepő módon: túrázásról lesz szó - ezúttal is - a Börzsönyben. A tavasz beköszöntével talán jól fog esni egy nosztalgikus beszámoló..:) Mivel havas, téli túrán régen vettem részt, ezért aztán egy lájtos, egynapos túrát szerveztem magamnak. Szégyen vagy sem, de attól még tény: az OKT füzetbe Nagy Hideg-hegyen elfelejtettem mindkét oldalon bélyegezni - ennek pótlását tűztem ki célul. (holott a hegységben is és a csúcson is jártam jópárszor..:( :)  )
Szombaton, kora reggel már Szokolya állomásán igazgattam a felszerelést magamon. Innen a P jelzésen vágtam neki a téli erdőnek, Királyrét felé.
Eleinte viszonylag gyorsan haladtam - kitaposott ösvényen mentem, egészen a kőfejtőig. Innentől magamnak kellett küzdenem az "elemekkel" - egészen a Kovácsoknak nevezett erdőrészig. Itt ér ki a jelzés egy erdei dózerútra, ami szerencsére kitaposott volt.
Az öröm nem tartott sokáig, alig 500m halad a P ezen az úton. Ráadásul "vad" emelkedésbe is kezd (egy kanyarkombinációval nehezítve) , amint a Hegypó-árokból felkapaszkodik a Szőlő-hegy oldalára.. Így értem ki a Széles mezőnek nevezett részre, ahol már könnyebben haladtam előre. Hamarosan találkoztam a Z jelzéssel, ami egyben azt is jelentette, hogy megkezdtem az ereszkedést Királyrétre.
A csomópontról pihenés nélkül mentem tovább a P jelzésen, a Taxi-nyiladékban felfelé. Az Ötperces-pihenőnél sem álltam meg fújni, mivel tudtam, hogy nemsokára szintben megy tovább az útvonal a Magas-Tax (740m) csúcsa körül.
A Grófi úton körbeérve már találkoztam túrázókkal, sőt a rét felé haladva már hallatszott némi  gyerekzsivaj is. Ilyen a ház és a rét télen:
A házat megkerülve tovább folytattam felfelé, a csúcsra törve. Ahol aztán többtucatnyi síelő, szánkózó ember fogadott - tisztára, mint a filmeken.. :)
A pót-pecsételést követően, a sísáncon leereszkedve, a KP jelzésen mentem tovább, a Rakodónak nevezett csomópontig. Sajnos a hótaposás elég sok időmet elvette, így ekkora már látszott, hogy a Csóványos meghódítása és a vonat elérése együtt nem fér bele.. :( Ennek "örömére" fotózgattam, majd nekiindultam a Ko jelzésen. A Páfrány út az Égés-hegy oldalán halad körbe, a Bagoly-bükk gerincére.
A jelzésről hamarosan letértem a Szén-patak völgyébe, a K□ jelzésen. Ez gyorsan és meredek lejtővel vezet le a Spartacus kulcsosház felé. A háztól az erdészeti betonúton mentem egy keveset a Z□ jelzésen, Királyrét felé. Hamarosan balra mentem el, hogy a másik betonutat keresztező K jelzéssel találkozzam.
Az úton aztán "vágtázni" kezdtem, hogy elérjem a vonatomat Nógrádon. A faluhoz közeledve zúgást hallottam - hamarosan pedig egy traktorral és három helybelivel találkoztam: a platón utazva jutottam el végül Petőfi-telepig. Visszatekintve, ilyen hegység:
Pár fotóra még futotta, de aztán a teleptől a faluba érve messziről megláttam, hogy engedik le a sorompót - sovány koca vágtában értem el a vonatom.. :)

Összeségében sikeres és hasznos túra volt - érdemes utánajárni! :)
Aki pótvizsgára szorulna a jelzéseket illetően: kattintson! :)
A képekért ide kell benézni! :)