Közép-dunántúli Piros - Tarján-Lábatlan VIII.rész

Az utolsó szakaszhoz érkeztünk el Bátorral a Piroson. 3 éve kezdtük el a túrát, fagyban, esőben, tavaszias melegben róttuk a kilométereket rendületlenül. Visszatekintve az egész 296 km-es távra, összességében a pozitív élmények jönnek elő belőlem. Persze, voltak bosszantó dolgok is, de hála Istennek nem ezek vannak döntő többségben. A legszebb szakasza szerintem a Bakonyban vezet. A jelzéseket az utóbbi időkben, folyamatosan karbantartják, köszönhetően annak is hogy idén lesz 10 éves a KDP. Fehérváriként, az 1 napos túrákat részesítettem előnyben, hiszen mindenhová oda lehet érni reggel normális időben és estére otthon voltam. A túrát azoknak ajánlom akik szeretnék kicsit közelebbről megismerni a Közép-Dunántúlt vagy esetleg elegük lett már az OKT-ból :). Most pedig térjünk rá az utolsó szakaszra. 

Reggel autóval indultunk Tatabányára, majd onnan busszal Tarjánba. A buszról leszállva az első utam a kocsmába vezetett kávéért meg egy malátakoktélért. A teraszon beszélgetésbe kezdtem a helyiekkel. 10 perc dumálgatás után derült ki, hogy beszélgetőpartnerem nem más, mint Stark Tibor, a "Gerecse medvéje" súlyemelő Európa-bajnok (Rijeka 1997), 3-szoros olimpikon (Barcelona, Atlanta, Sydney), magyar csúcstartó. 1,5 órát beszélgettünk olimpiákról, a világ és a magyarság dolgairól, meg kell mondjam régen találkoztam ennyire intelligens emberrel, elképesztő figura.

Stark Tiborral Tarjánban.

Sajnos eljött a búcsú ideje, tovább indultam Héreg felé. Átvágtam a poros szántóföldeken, majd Héregre beérve a kocsma teraszán megebédeltem. Innen hosszú emelkedő kezdődött a Nagy-Gerecse oldalában Pusztamarótig. A kilátás azért bőven kárpótolt.

Kilátás a Gete irányába.

Pusztamaróton rengeteg ember volt. Családok jöttek ki medvehagymát szedni, piknikezni. Az OKT pecsét megvan, de a gumitalp leesett a bélyegzőről, nálam nem volt ragasztó valaki ha arra jár legyen szíves ragassza vissza, mielőtt elkeveredik. Kevesen tudják, de a mohácsi csata után a maradék magyar fősereg itt próbált elrejtőzni. A törökök azonban felfedezték táborukat és ágyukkal tűz alá vették őket. Az áldozatok száma magyar részről 20-25 ezer főre tehető.

Pusztamarót

Rövid pihenő után folytattam utamat a Duna irányába. Az emelkedő egyszer csak véget ért és végre lejteni kezdett. Bátor hozta a szokásos formáját az utolsó 5 kilométeren, megint erős tempót diktált. Egyszer csak kiértünk az erdőből és megpillantottuk a Dunát. 

Lábatlan

A szőlőhegyen leereszkedve értük el a Duna-partját. Ezzel a Cuha-pataktól elkezdett utunk itt véget ért. 

Célban

 A túra fotói itt.

Közép-dunántúli Piros - Oroszlány-Szár VII. rész

Az év végéhez közeledve, lehet hogy az utolsó túra volt ez ebben az évben. Tavaly nagyjából ez idő tájt jártunk erre Pasztával. Most, mivel emberünk a világ másik felén Chilében dolgozik, ketten indultunk Bátorral a KDP vértesi szakaszának lezárására. A táv nagyjából 20 km volt. Busszal érkeztünk Oroszlányba. Az első megálló Majk volt, ami főleg a műemlékegyütteséről vált híressé.

Majki remeteség

A következő megálló Vértessomló volt. Eddig többnyire csak áthaladtunk rajta autóval, mikor mentünk Várgesztesre sziklát mászni, de most alkalmam volt egy picit jobban szétnézni a faluban. Nagyon rendezett sváb faluról van szó, többnyire ma is ők lakják, kevés a betelepült család. Én a művelődési házban pecsételtem, nagyon kedvesek voltak. A falun áthaladva két háznál is disznóvágás volt, össze is futott a nyál a számban... A településről kiérve hosszú emelkedő következett. Kereszteztük a K jelzést. Innen egy széles erdészeti úton kell tovább menni. DE! Egy irtás lesz majd bekerítve balra. A jelzések eltűnnek. Itt ha lementek közvetlen kerítés mellett a Mocsár-rétre, jobbra lesz egy magasles és ettől balra, meg fogjátok látni a K+ jelzést. Erre menjetek tovább, hamarosan láttok majd újra P jelzést is. A következő megálló a Szép Ilona-forrás volt. Gyorsan ittunk-ettünk, mert a hőmérséklet -6 fok volt és kezdtem fázni.

Szép Ilona-forrás

Egy erősebb emelkedő után felértünk a Körtvélyes sasbércére ami jellegzetes morfológiai forma itt a Vértesben. A talaj a lefagyott pára miatt, nyíltabb részeken korcsolya pályává változott, ami rendesen belassított minket. Az erdő amúgy a nagy köd ellenére is nagyon szép volt.

Téli Vértes

A Körtvélyes csúcsát (480m) kihagytuk, mert a pára miatt úgyse láttunk volna semmit. Az út elkezdett lejteni és ki is értünk a ködből. A Vértes déli lejtőire jellemző mediterrán jellegű karsztbokor erdők között ereszkedtünk lefelé.

1 óra múlva beértünk Szárra, bőven busz indulása előtt. Jöhetett a jól megérdemelt sör+unicum combó.
A jelzések nagyjából mindenhol jók, kivéve a Mocsár-rétnél. Ezzel a 296 km-es KDP-ből 228 km-t legyalogoltunk, folytatás a Gerecsében.
A túra képei itt.

Közép-dunántúli Piros - Gerence-völgy (Odvaskő)-Eplény VI.rész

Több mint egy éve hogy itt, félbehagytam a Bakony utolsó szakaszát a KDP-ból. Bátorral duettben reggel autóba pattantunk és Veszprémig meg se álltunk. Itt buszra szálltunk majd Zirc érintésével, Odvaskőig mentünk. Azért hadd jegyezzem meg itt, hogy 2000 HUF volt kettőnknek a jegy erre a szakaszra. Autóval simán meg lehet járni ennyiből oda-vissza. Ennyit a tömegközlekedésről... Reggelivel indítottunk, majd bevettük magunkat az erdőbe. A Vörös János-séd völgyében kanyarogtunk Pápavár felé. A völgy fokozottan védett természetvédelmi terület, ezt kéretik figyelembe venni. Néhol fejmagasságig érő aljnövényzet volt, de csapás volt közte. Két lápos tó mellett is elhaladtunk.

Elértük a Franciavágási Erdei Vasút  régi nyomvonalát. A volt vasúti pályán vezetett az utunk egészen Pápavárig. A bevágások, töltések, hidak maradványai mai felfedezhetőek.

A régi kisvasút töltése

És itt történt hogy a semmiből két szarvasbika vágtatva érkezett meg elénk. Kb. egy 100 méterre voltak tőlünk. Ők is és mi is meglepődtünk. Egy fél percig csak néztük egymást, majd az egyik elindult a másik meg követte. Azért picit bedaráztam mert tényleg közel voltak.

A kép bal felső sarkában a szarvasbika

A rövid affér után továbbhaladtunk. Elértük az K jelzés kereszteződését Pápavárnál. Rövid pihenő után folytattuk utunkat az Augusztin tanya felé. Hamarosan elértük Öreghálást. Közben az eső is eleredt. Leértünk a Gella-patak völgyébe, ahol két magyar szürke marha bika várt ránk. Mondom remek, úgy néz ki ma ilyen nap van.... Észrevétlenül kikerültük őket, majd egy mezőn átkelve felkapaszkodtunk a Középső-Hajagra. A gerincen átérve jutottunk le az Augusztin tanyához. 

Augusztin tanyánál

Az igazolás a ház ajtóján van kihelyezve, egy sárga tasakban, oldalról betudtok menni az udvarba. Innen már csak 7 km volt Hárskút a célállomás. Bátor valami irdatlan tempót diktált lefelé. Alig bírtam követni néha. Kiértünk az erdőből, feltűnt Hárskút, meg 5 pásztorkutya. Kétszer akkorák voltak mint Bátor. És csak jöttek felénk, rohanva. Elkezdtem üvölteni a juhásznak, hogy csináljon már valamit a kutyáival. 3 visszavonult, de még így is maradtak ketten. Közel voltak már amikor az egyikre ráordítottam, hogy takarodj, mire kettőt hátraléptek. Bátor meg szart segíteni..

Pásztorkutyák

Egy széles föld úton értünk be Hárskútra, bőven a busz indulása előtt. A 28 km-t lenyomtuk 5 óra alatt, hála Bati eszeveszett tempójának. A Hárskút-Eplény szakaszt már korábban teljesítettük télen.

Papod 644 m

A túrán a jelzések jók, nemrég festették fel őket. Én személy szerint nem tévedtem el és csak egyszer kellett használnom a térképet.

A túra fotói itt.

Közép-dunántúli Piros - Mór-Oroszlány V.rész

Az év záróakkordjaként jöjjön a 2012-es év utolsó túrája. Ismét a KDP újabb szakasza következett. December 28-án reggel indultunk (Paszta, Laca, Bátor) busszal Mórra, a cél Oroszlány volt. A táv 21 km volt, a szintemelkedést passzolom, de jórészt csak a túra elején volt amíg felértünk a Vértes fennsíkjára. A P jelzés itt a hegység Ny-i oldalán halad végig. A Vértes főleg dolomitokból és mészkövekből épül fel, fennsíkját a törések mentén bevágódó völgyek és medencék szabdalják. Rendkívül változatos növényvilágában és állatvilágában közre játszik, hogy a déli lejtők mediterrán jellegűek, az északiak pedig atlantikusak. Jó példa erre a Fáni-völgy, ami fokozottan védett természetvédelmi terület, de a Vértes nagyobb része is tájvédelmi körzet. A már említett kaptató után felértünk a fennsíkra, majd rövid ideig egy erdészeti úton haladva értük el a Lipa-kúti-völgyet.

Lipa-kúti-völgy

Ereszkedés következett, majd elértünk egy "őztelepre", ahol az egyik őzbak a Bátort meglátva helyből átugrott egy 2,20 m-es kerítést. Mint utólag kiderült direkt volt leválasztva a többiektől, úgyhogy elnézést kérve az akciónkért gyorsan továbbálltunk.

Őzike

Hamar elértük Pusztavám ipartelepet, ahol pecsételni kellett. Hosszas dörömbölés után a Budalakk-nál a biztonsági őrtől megkaptam a stemplit (Ha kiértek az erdőből jobbra egy száz méter a porta). Továbbhaladva elértünk egy bányatavat, ahol először csak a Bátor csobbant egyet, majd csatlakozott hozzá a Paszta is a 0 fokos vízben.

Jégtörők

A fürdőzés után tovább haladtunk Oroszlány felé. Jó tempóban értük el  a szentgyörgyvár-pusztai elágazást, innen már egyenes út vezetett a cél felé. 

Oroszlány felé

Elhaladtunk még egy bányató mellett, majd rövidesen beértünk Oroszlányba. A busz indulásáig pecsételő helyet kerestem (vagy nem volt, vagy nem akartak adni) mire végre egy étterembe kaptam. De szerencsére még így is belefért pár sör a megállóhoz közeli krimóban.

A túra képei itt.

Közép-dunántúli Piros - Isztimér-Kisgyón IV. rész

Kezdték kifektetni az idegeinket a melóhelyen úgyhogy megelőző csapásként elmentünk hárman (Paszta, Laca, Bátor) a Bakonyba megcsinálni a soron következő szakaszt. Reggel érkeztünk Isztimérre busszal, a kocsmába a szokásos szeánsz megtartása után indultunk a Burok-völgy irányába. A faluból kiérve a jelzések nem túl erősek, a nyílt terep miatt de a völgyet hamar megtaláltuk. A völgy a Bakony legnagyobb és legmélyebb völgye 12 km hosszú, 50-90 méter mély. A völgyfalak meredekek, néhol egybefüggő sziklafalak. Sajátos mikroklímája, és természeti értékei miatt természetvédelmi terület. A völgyben 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték (Mi is rengeteggel találkoztunk). Valamint az országban talán itt található egyedülállóan ősállapotban természetes erdő. Ezért ki is fogják innen vezetni a turistautakat. Leérkezve a Burok-völgybe -10 fok fogadott minket ami állandó volt amíg bent voltunk. Hó nem sok volt, inkább a keresztbe dőlt fák lassítottak minket.

Burok-völgy

A rengeteg völgykanyarulat után végre elértük a kivezető Bükkös-árkot, de sokat nem változtak a terepviszonyok. Végre átvágtuk magunkat ezen is, és elértük a K háromszög kereszteződést. Innentől fel tudtunk gyorsítani ami ránk is fért, mert nem sok időnk volt már naplementéig.

Hamuház felé

Nemsokára elértük a Hamuház vadászházat, ahol az itt lévő vadásztársaság pálinkával kínált, amit nem utasítottunk vissza, mert elég rendesen szétfagytunk a nap során. Pecsét nincs úgyhogy marad a fotó. Innen már erdei úton sötétedés előtt elértük Kisgyónt (nyalóka a th-ban). Naplementére pedig beértünk Bakonycsernyére.

Aki szereti a völgyeket javaslom mindenképpen keresse fel a Burok-völgyet. Érintetlensége tényleg egyedülálló.

A túra fotói itt.

Közép-dunántúli Piros - Zirc-Gerence-völgy (Odvaskő) III.rész

Régvolt már amikor a KDP háza tájára néztem, ezért kihasználva az októberi hosszú hétvégét és a jó időt, elmentünk Batival Zircre. Az autót a vasútállomáson hagytuk, vonattal mentünk tovább Porva-Csesznekig. Mielőtt a lelkiismeretesebb túrázók megköveznének, a Zirc-Porva-Csesznek szakaszt már kismilliószor bejártam korábban. A vonatról leszállva hál' Istennek nyitva volt a büfé (pecsét ugyanitt). A pultos srác elmondta egész évben nyitva vannak, nyáron mindennap, a többi évszakban csak hétvégén. Bevágtam egy triumvirátust (kávé+sör+pálesz) majd jó tempóban elindultam Vinye felé. A Cuhában igen kevés víz volt, így az átkelések nem okoztak gondot. A völgyben kanyargó vasutat 1896-ban adták át, ami a mai Magyarország egyik legszebb vonala.

Vasúti viadukt a Cuha-völgyben

Vinye előtt egyre fogyott a víz a patakból és mire kértem a völgyből, el is tűnt.

Kiszáradt Cuha-meder

Vinyén pecsét a büfében, magamhoz vettem 4 Balaton szeletet és elindultam a Kőris-hegy felé. Fenyőfő előtt a P jelzés letér a műútról. Innentől a jelzésék egyre szegényesebbek, de azért el lehet igazodni. A Kék-hegy környékén rövid időre el is kevertem. A Kőris-hegy alatt aztán ismét új jelzések vannak. Egy utolsó meredek emelkedő után értem fel a Bakony legmagasabb pontjára (709 m). 

Kilátás a felhőtengerre a kilátóból

Az itt található polgári légiirányítási radar állomást 1976-ban építették, nemrég újították fel a megnövekedett forgalom miatt. Szednem kellett a lábamat, hogy elérjem az Odvaskő Hotelnél a buszt. A jelzések lefelé egyértelműek és jó állapotúak, valószínűleg a Boroszlán tanösvénynek köszönhetően.

Őszi erdő

Sokan jöttek velem szemben családok, nagyobb csoportok. Egy gyerek csapat le is támadta a Bátort :)). Nemsokára elértem az Odvaskő-barlangot. A P jelzéstől kb.150 méter kitérő.

Odvaskő

Innen a P barlang jelzésen értem el a Gerence-völgyét. Pecsét a hotelban, fél óra múltán pedig busszal vissza Zircre.

A túra fotó itt.

Közép-dunántúli Piros - Gerecse - 3

(az előző bejegyzés folytatása)

.. hétfő reggelre már csak egy rövid, ~10 kilométeres szakasz várt rám.

Az éjszakai esővel (illetve az eredményével) csak reggel szembesültem - szerencsére nem  volt dagonya napközben. Kényelmes tempóban összeraktam a pakkot, majd nekiindultam. Pusztamarótról a P együtt indul a K jelzéssel. A búcsú pillanatai:

Egy emelkedős és erdei kerítéses szakasz után a P balra tért el - a kék, villanypóznák alatt Péliföldszentkereszt felé. Innen visszanézve még látszott a Gerecse tömbje, a TV toronnyal:

Kellemes erdei ösvényen kapaszkodtam felfelé - a Duna-partig senkivel nem találkoztam. Ennek ellenére a szakasz nem volt unalmas: a pisznicei barlang közelében vezetett az ösvény - ez azonban szigorúan védett hely! A jelzés hamarosan ereszkedésbe csapott, majd kiért egy ligetes részre,

mielőtt újra belépett volna az erdőbe - és újabb lejtésbe.:) Hamarosan egy mélyútba tért az útvonal, ahol elágazás és egy feszület is található. A mélyút végén beértem Piszkére, a helyi stadion mellett. A főútra kiérve bő kilométert mentem a volt megállóhelyig. A füzet szerinti célba ma már nincs bélyegző, az utca végi boltban adtak. Ja, a "célfotó": 

A boltból egy újabb kilométeres séta várt rám: a volt (?) papírgyárnál lévő kocsmában töltöttem az időt a busz indulásáig..

A nap képei itt!

Közép-dunántúli Piros - Gerecse - 2

(az előző bejegyzés folytatása)

..vasárnap reggel keltem a házban. Házigazdámon (Józsi bácsi) még nem volt ébren senki. Kényelmes tempóban felöltöztem, összeszedtem a cuccom - majd nekiindultam. Búcsú a háztól:

Az előző este (is) megjárt, közös KP szakaszon indul el az útvonal a somlyói kulcsosháztól. Miután felkapaszkodik a hegy oldalába a jelzés: a túlsó oldalon hosszú ereszkedésbe kezd - ami végül kivezet egy betonutas csomóponthoz. A P jelzés jobbra (a K balra) , egy köves erdei útra tér el - és jó sokáig ezen is megy tovább Tarján felé. Íme egy kép az útról:

Pár kilométerrel később a jelzés letér a "sztrádáról" és betér az erdőbe. Nos, itt találkoztam a kellemesen dagonyázgató vadmalacokkal. Íme:

A sűrűből a mama hangját véltem hallani, ezért jobbnak láttam nem erőltetni az áthaladást. Pár lépést visszahátráltam és vártam. Úgy 5 perccel később a malacok egyenként bekocogtak a sűrűbe - újabb 5 perccel később pedig minden zörej megszűnt felőlük. A kis közjáték után folytattam az utam. A P bő kilométerrel később kiér az erdőből és a szántóföldön át vezetve ér be a faluba. Visszanézve még látszott a Somlyó kettős csúcsa:

A rendezett, tipikus sváb faluba érve a templomtól alig 50 lépésre lévő kocsmába tartottam: reggeli kávéra és fröccsre volt szükségem a "túléléshez".. :) Fél órát időztem, mielőtt felkerekedtem volna. A faluból a P jelzés az országúton vezet át Héregre - fokozott figyelemmel legyünk ezen a szakaszon! Ugyanakkor a betonúton gyorsan lehetett haladni: bő fél órával később már Héregen voltam - sok év után ismét.. A boltban pecsételtem, majd az alig 50 méterre lévő kocsmában megpihentem.. Egyre melegebb lett, kénytelen voltam fröccsöt is inni.. :) A pihenő után feltankoltam vízzel majd a temetőbe tartó nénikék mellett beléptem az erdőbe:

A jelzés fokozatosan emelkedik, de így is könnyed sétával el lehet érni a kedvelt táborhelyet a Király-kutat. Egy korábbi alkalommal nem folyt a forrás - most azonban kellemes hideg vizet ittam belőle. A rét másik oldalán, az esőbeálló mellett leheveredtem a fűbe: innen már csak alig két órára volt az aznapi célállomás.. Amíg pihentem, több család, baráti kör elhaladt mellettem - sokakkal találkoztam később Pusztamaróton. Miután kipihenem magam, nekiindultam. A jelzés továbbra is emelkedett: ráadásul két kerítéses/létrás átkelő is volt útközben. A másodiknál rátér a P jelzés a csúcsra vezető köves erdei útra - én az ellenkező irányba tartottam. Ezen alig fél óra volt kiérni a betonútra (ide érkezik a K) - majd újabb fél óra múlva már a volt majorsági épület mellett haladtam a falu maradványai felé. Pusztamarót a klasszikus filmben még lakott település volt: mára azonban csak a házak helyét, egy-egy járdaszakaszt lehet kivenni. A temető és az emlékhely környéke szépen rendezett, miként az esőbeálló is. Ez utóbbi volt a szálláshelyem. A tábor kicsit lejjebb található -teltházzal üzemelt.

Este rövid főzöcske, kis séta és alvás..

A nap képei itt.

(folytatása következik..)

Közép-dunántúli Piros - Gerecse - 1

Szombaton reggel, kihasználva a hosszú hétvégét: folytattam a P sáv bejárását. Ezúttal a Szár-Piszke szakaszt választottam magamnak, kényelmesen teljesíthetőnek véltem két és fél nap alatt - és így is lett..

De nem rohanjuk a végére.. :) 

Az eleje, hála a hárombetűs cégnek: izgalmasra sikeredett, alig egy óra késéssel érkeztem meg Szárra. Legutóbb (erről még írok!) a falu felé mentem - most azonban jobbra indultam az állomástól. Az ösvény kellemesnek ígérkezett, hamarosan kereszteztem a főutat. A Zuppa-tető felé haladva a jelzést több erdei út és nyiladék keresztezi, érdemes figyelni.. Nem sokkal később, balról a K∆ csatlakozott, a közös jelzésen mentem tovább. Hamarosan megérkeztem az M1 autópálya alatt átvezető gyalogjáróhoz. Itt egy ötperces pihenőt tartottam, rövid szerelvényigazítással. Az autópálya túloldala már Nagyegyháza. Itt a jelzés végigvezet a falun, nem a legkellemesebb élmény a nagy melegben.. A falun túl még bő kilométer volt, mire a P ismét a zöldbe vezetett. A Lófingató-hegy 

alatt vezető jelzés a Váli-víz felső folyása: kellemes meglepetés volt az itt vezető ösvény.. Hangulatában az Arka-patakot jutatta eszembe.. 

A jelzés, az térkép jelzésével ellentétben nem vezetett fel az Öreg-Kőszikla-tetőre. A buszmegállóból "visszatértem" az M1 másik oldalára - és csak a ~200 méterre lévő kocsmánál álltam meg.. A bélyegzésre a füzetnek - nekem pedig egy védőitalra volt szükségem a meleg ellen.. :) A rövid pihenő után egy gyalogjáron visszatértem a túlsó oldalra - előbb a betonfal vezetett, majd a földek között kanyargó út.. A falu fölött a bauxitbánya is megtekinthető. A P jelzés ligetes erdőben kanyargott a szántóföldek szélén. Dél környékén, mivel jól haladtam a távval, egy félórás ebédszünetet engedélyeztem magamnak.. :) A szieszta után továbbindultam Csabdi felé. Egy magaslatról hamarosan feltűnt falu, íme:

A jelzés meredek ereszkedéssel, fenyvesek között érkezik meg a templomromhoz. Itt alaposan kifotóztam magam, mielőtt továbbindultam volna.. Íme két kép, kedvcsinálónak:

A romtól alig 10 lépés a főút, amin 100 lépés után máris a kocsma teraszán találtam magam. Az idővel még mindig jól álltam ezért nem egy, hanem két fröccs is dukált.. :) Közben persze a hivatalos részt is "megléptem": került igazolás a füzetbe.. Úgy fél óra múlva továbbindultam: a jelzés a focipálya mellett vezett ki a faluból, a felhagyott bánya felé. 

A jelzés a falu széle után a szántóföldre vezetett: még közelebb a volt bánya épületei felé. Hamarosan azonban a műútak keresztezve és a Szent-László patakon átlépve: Tükröspuszta felé tartottam. A néhány házból álló puszta környékén több embert is láttam a földeken tevékenykedni. A házak közelében kicsit megpihentem az árnyékban, mielőtt nekivágtam az monotonnak tűnő egyenes szakasznak. Az egyenes szakasszal nem is volt gond, hanem egy erdőírtásnál a találomra választott út végén nem volt jelzés... Kis tanakodás után továbbmentem. Az irányérzetem a K jelzésre vitt (Szárligetről érkezik) , amin jobbra fordulva találkoztam a P jelzéssel - a kettő együtt pedig a somlyói kulcsosházhoz vitt. A házat egy csapat bérelte a hétvégére, de azért az eredeti tervnek megfelelően: sikerült az előtérben aludnom.. (köszönet érte Józsi bácsinak!)

Vacsora előtt felmentem a közeli Somlyóra. (447m) Az alkonyi fénynek köszönhetően sikerült remek képeket készítenem. 

A tiszta időnek köszönhetően jól kivehetőek voltak a közeli Gerecse, távolabbi Pilis, de még Budai-hegység jellegzetes formái. Fél órás pihi után visszatértem a házhoz - a vacsorakészítés még hátravolt... Vacsora után a fények még mindig kellemesek voltak, ezért a háztól észak felé indultam: pár lépéssel később kiértem a kilátóhelyre:

Fél órával később már a háznál voltam, a házigazdámmal folytatott esti beszélgetés után pedig a hálózsákban..

A nap képei itt..
A tatabányai bányászatról érdemes ezt az albumot fellapozni! :) (~8 megás file!)
Szöveges leírás itt!

Közép-dunántúli Piros - a Vértesben - 1

..a reggeli, gyors locsolkodás után: útra keltem. Kár lett volna a hosszú hétvégét túra nélkül zárni.. :) 

Így aztán a fél tizes busszal Mórra mentem. A város központján halad keresztül a P jelzés - ezen csak pár lépésre van a buszállomás. Itt gyors pecsételés, majd továbbmentem.

A városból a jelzés Vajal felé halad - itt lép be a Vértesbe. Jobbra a Z (Csákberény felé) és PL  (Csókakő felé) megy, nekem balra kellett mennem a csomópontban. A jelzés a Meszes-völgyön kapaszkodik felfelé.

Rövidesen kiértem egy erdei betonútra - szemből a K+ jelzés indult tovább. A P balra tér el, de nem sokkal később már a Lipa-kúti völgybe tér be.

A szép völgyben ereszkedve: csak pár perc elérni a pusztavámi iparterületet. A betonúton gyorsan haladtam, nemsokára odaértem a lakkgyárhoz - ennek portáján kell a pecsétet kérni. Visszatértem a jelzésre, ami fenyvesek között ment tovább. Egy "félkört" követően a jelzéssel kiértem egy felhagyott bányához, majd betonútra váltottam. Szerencsére nem sokat kell ezen haladni.. Kis gyaloglás után már a P+ jelzéssel találkoztam (ahol pár hete már jártam) - innen már csak 10 percre volt a Tekert Iharfa tisztás.

Sajnos az időjárás most nem volt annyire kegyes, mint legutóbb: de azért 10 perc pihenés járt - a csoki mellé.. :) A P jelzés innen a betonúton megy tovább. Egy rövid szakaszon a Z jelzés is rá- illetve letér róla. (Pusztavám-Gerencsérvár-Szentgyörgyvár) A P itt lép be az erdőbe. A volt dobai külfejtés helyén ma már tó hullámzik..

A tó után előbb a vadászházhoz értem, majd egy kisebb tóhoz. Hamarosan megérkeztem Új-Mindszentre - és ezzel kiértem a betonútra. Ezen alig 30 perc alatt beértem Oroszlányba. Itt gyors pecsételés az állomáson - és már indult is a vonat Tatabányára...

Rövid, kellemes túra volt - ezzel megkezdődött számomra is a KDP :)