Erdély 2017

Rég nem jelentkeztünk, majd megpróbálok kicsit aktívabb lenni. Ez az erdélyi túránk. Szamos-bazár - Tordai-hasadék - Torockó - Remete-szurdok - Marosvásárhely - Funtineli-rét

Barcasági hegyekben - 3 - Csukás-hegység

..vasárnap reggelre már csak egy túra volt vissza: a Csukás-hegység. A hegység elsősorban meglepő formagazdagságával emelkedik ki a Kárpát-kanyar többi hegysége közül. Dacára viszonylag csekély magasságának és kiterjedésének, a konglomerátumokból (kavicskő) és mészkőből épült alakzatai valósággal vonzzák a természetjárókat. Magasabb régióiban tornyok, sziklatűk, oszlopok, kőgombák és szfinxek egyedülálló egyvelege hívja fel magára a figyelmet. Ezen alakzatok kapcsán a helyi legendák kővé dermedt emberekről és arcokról, madarakról, különféle állatokról mesélnek. Éles gerincek és mély, sziklás völgyek határolják a hegységet, a megközelíthetetlenség benyomását keltve a felületes szemlélőben. A reggeli után korán indultunk eme hegység felé, az úti cél a Bratócsa-hágó (1263m) volt. A középkorban ugyanis nem a tömösi szoros (hiszen ezt csak a XIX. században nyitották meg), hanem a bodzai volt a legfontosabb összekötő út Erdély és Havasalföld között. A túrát a Kárpátok gerincét is jelző P sávon indult. Esztenák mellett értünk el az első komolyabb emelkedőhöz és érdekes sziklához, a Galambhoz:

A csoportkép után továbbmentünk a Bratócsa-kapu felé,

majd egy határkövet kerestünk fel.

Innen visszakapaszkodtunk az ösvényre és a gerincen folytattuk utunkat.

Egyre több bizarrabb sziklaformát fedeztünk fel, hamarosan a Góliát torony:

ekkor vette kezdetét az utolsó kapaszkodás a csúcsra. A Csukás-csúcson gyönyörű panoráma fogadott, a Kárpátvonulat a Hagymás-hegységtől a Fogarasig, a közrezárt Barcasági-medencével és Bodzavidékkel gyönyörűen látszott. Orbán Balázs, Székelyföld nagy leírója így ír a csúcsról:

„Mert csak innen észlelhetni, hogy a Csukás, mely a távolból tömör sziklahegynek tetszett, át meg át van törve s oly finomul kicsipkézve, mint a chinaiak elefántcsontból faragott türelmi munkái; csak innen látja, hogy a Csukás nem egy hegy, hanem a hegylánczolatoknak egy roppant tömkelege, hogy központjából, melyre most feljutánk, hat roppant sziklagerincz, vagy inkább sziklalánczolat sugárzik ki; oly szikla kifutványok, melyeknek mindenike versenyez a másikkal a nagyszerűség felett, s a szemlélő, ki itt versenybiróként áll, nem tudja, hogy melyiknek itélje oda az elsőség győzelmi koszorúját. Nem, mert ezen széditő örvényektől körül fogott gerinczek mindenike különböző kőszálakkal van fölékesitve; egyiknek lejtősleg hanyatló ormozatán halidomú roppant csompók meredeznek, oly helyzetben, mintha esőnyelő éktelen szájaikat nedvesengve tátanák ég felé. A másik kifutvány szirtoromzatán Memnon szobrokat utánzó sziklák trónolnak, idomnagyságukban százszorosan felülmulva Egyiptom minden szobor óriásait. A harmadik gerincz tarajékét szabályszerüen idomult kerek kupok díszitik, melyek fenn a tetőnél kisebbek, de alább mind nagyobb, mind óriásibb alakot öltenek, ugy, hogy a legalól levők több száz ölnyire emelkedő kuphegyeket képeznek. A negyedik gerinczet ily elhelyezésű, s ily lépcsőlegesen fejlődő czukorsüveg idomú csompók díszitik, mig az ötödiknél ind pagodák bizarr idomzatai, a hatodiknál özön előtti szörnyállatok óriási mintái sorakoznak. Ezen hat gerincz közt félelmesen mély vápák (szakadások) nyilnak, melyeknek alján fenyvesek sürü tömege sötétül, de odább a függélyesen emelkedő oldalok szintén kopaszok, s egymás fölé tornyosuló csompókkal oly sürüen vannak elboritva, mintha a jeges tengernek megdermedt jégsziklái uszkálnának az elbüvölt szemlélő előtt. Ezen nagyszerű sziklaormok, ezen czifrán kicsipkézett gerinczek, ezen csodás idomú kőszálok csoportozata pártázza körül és koronázza meg a 7000 láb magasságú havast, mely a havasok szépsége és nagyszerűségének netovábbját alkotja.” 

A csúcs alatt birkák legeltek, két fiatal srác pásztorkodott. Hű "fegyverhordozójuk" is nagy népszerűségnek örvendett..

Pihenő és csúcsfotózás

után ereszkedésbe kezdtünk: a Pletykáló vénasszonyok után egy trükkösebb szakasz következett - ennek ellenére nagy volt a forgalom. Íme a táj ereszkedés közben:

Hamarosan megérkeztünk a Csukás menedékházhoz-szállodáshoz. A épület friss, 2012-ben nyitotta meg kapuit. Itt félórás pihent tartott a csapat. A háztól egy meredeken induló kocsiúton folytattuk tovább.

Hamarosan elértük a Nicolae Ioan forrást - korábban Hármas forrásnak nevezték (1374m) ...

Frissítést követően már csak könnyed poroszkálás volt vissza: "végtelennek tűnő" erdei úton értünk a buszhoz, a Berii-hídhoz (1089m).

A nap képei itt. 
Este pár órára visszatértünk Brassóba, itt olvasható a cikk. 
A best of itt.

Barcasági hegyekben - 2 - Nagykő-havas

..a szombati napra tervezett túrát a brassói szervezők nyilvánossá tették, ezért aztán vagy 20-25 másik túrázóval együtt vágtunk neki a Nagykő-havas (1843m) csúcsának. A busztól egy egyre szűkülő völgybe értünk be - végig a Szabonya-patak medre mellett. 

A vízfolyás a Hétlétrás vízeséshez kalauzolt minket. Mivel a hegység zömmel (mezozoikumi zátony-)mészkő, ezért az idő folyamán a víz könnyedén kettészelte: a Csűrkőmező árka patak vize folyik rajta keresztül. 1929 óta létrák segítik az előrejutást az alig 160 méter hosszú szorosban (50 méter vízesés mellett) - sajnos azonban minket nem segítettek: mint a lenti kép is mutatja, az alsó létrát elmosta a víz. 

Ezért csak pár képre futotta, 

majd visszatértünk a K∆ jelzésre. A Medve-szakadékon keresztül értük el  a családi utat (PI) . Útközben  elhaladtunk a sziklafalak mellett: több, mint 200 méter széles és 70 méternél is magasabb: impozáns látvány! 

A családi út csomópontjánál kiértünk egy kilátó-pontra: itt fújt egyet a csapatunk a továbbindulás előtt. A családi út persze csak a magashegyi viszonyok között értendő, íme egy kép róla: 

Az úton hamarosan felértünk a Csűrkőmezőre, ahol az EKE turistaháza és pár szamár várt minket. 

Az új turistaházat 2004 májusában adták át, mert a régi, téglaépület leégett. Kevés férőhellyel rendelkezik (tizenöt ágy), de hétköznap biztosan találni helyet, hétvégére azonban foglalni kell, mert sokan töltik a hegyen szombat estéjüket. Innen már csak egy óra kapaszkodás a csúcs: 

egy utolsó rohammal bevettük. Az elmaradhatatlan csúcsfotó: 

Egy órás pihenő után indultunk vissza. Egy kis kitérőt tettünk az Írott kőnek nevezett szikla felé. Nevét a sziklafalon élő alacsonyabb rendű növények, a zuzmók körül kialakult hártyaszerű mészkőkicsapódásokról kapta. Ezek, a rózsákhoz hasonlító alakzatok, 5-10 méter magasságban teljesen ellepik a sziklafal keleti oldalát, mintha kínai rajzoló nagy gonddal festette volna oda őket. Íme:

A kis térő után visszafelé felkapaszkodtam az út mellett megbúvó Kőkapuhoz, íme: 

Innen egyes út vezetett a turistaházhoz. A szamarak, emberek is árnyékba próbáltak húzódni: nagyon meleg volt, több, mint kellemes.. 

Pihenő után indultunk neki a családi útnak, ami végig könnyed ereszkedés volt - még pletyizni is volt idő a lányoknak.. :) Kora estére értünk vissza a buszhoz - és egy fél órával később a szálláshelyünkre. Kellemes nap volt! 

A túra képei itt! 

Egy film itt! 

Barcasági hegyekben - 1 - Bucsecs

..hajnalban keltem egyik túratársunkkal, Imrével. A csoportot ugyanis a túravezetők a felvonóval vitték fel a Bucsecs fennsíkjára - mint az este, a vacsora közbeni tervezéskor kiderült. Ezért ketten eldöntöttük, hogy mindenképp gyalog tesszük meg a felfelé vezető utat. Szálláshelyünkről, Négyfaluból a közeli vasútállomásra mentünk. Kevéssel 4 óra előtt indultunk, hogy a Darste állomáson elérjük a vonatot. Ezzel kb. 45 percet mentünk; még szürkület volt, amikor leszálltunk róla Busteniben. (880m) Ja, egy félmondat a vonatról: pontosan jött és meglepően kulturált volt.. :) Busteniben az állomástól a Silvia hotelt 

kerestük illetve az ide vezető K+ jelzést követtük. A szálló mögött indul az egyik felvonó - ide érkezett a csoportunk is később. A szálló mögött a jelzés hamar belevezet az egyre szűkülő Jepilor-völgybe. Csodálatos fenyők között haladtunk.. 

Felfelé kapaszkodás közben egyre kinyílt a terep és egyre többet engedett láttatni magából a táj és a hegy. Útközben két hófolt mellett is elhaladtunk, az egyik méretéről mindenki meggyőződhet: 

Az útvonal zöme magashegyi túraösvény volt, egy-két létrával színesítve  A felső szakaszon azonban több helyen is láncos biztosítás volt - ennek ellenére a múltból sok fejfa is felbukkant. A zergék persze mindenhol kíváncsiak, itt is: 

A Caraiman menedékházhoz alig 3,5 óra alatt "felszaladtunk": az első felvonók ekkor kezdtek járni. 

Itt, a bezárt háznál féltucat kutyával találkoztunk, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy a keresztnél pótoljuk a reggelit. Ezt alig 30 perc alatt el is értük: a párából előbukkanó kereszt szép látvány volt. 

"Amúgy" 1926 és 1928 között emelték a "Hősök keresztjét" (az I. vh-ban elesett román katonák emlékére) a 2291m magas csúcsra. Sötétben 120 db villanykörte világít rajta, messziről is jól látható. Itt, a tövében félórás falatozás vette kezdetét, mielőtt továbbmentünk volna. Egy-egy pára mögül felsejlett a völgy is, íme: 

A pihenő után a Szfinx (Babele menedékház 2238m) felé vettük az irányt. Útközben találkoztunk a csoportunkkal, akik az ellenkező irányból jöttek. Pár szót váltottunk velük, majd továbbmentünk. A Szfinxnél csak pár percre maradtunk - persze azért alaposan megcsodáltuk. 

Innen részben túraösvényen (P+) , részben találomra mentünk a TV-torony felé, 

ami a Costila csúcson van. (2298m) Itt közel egy órát is pihentünk Imrével, amire feltűnt a csoportunk, akik a kereszt felől érkeztek. A TV-torony alatt találkoztunk össze és már együtt mentünk tovább a SΙ az Omu-csúcs (2505m, Ember-csúcs) felé. Útközben több érdekes alakzat mellett is elhaladtunk, a mecset alatt is. A csúcson persze csúcscsoki, csúcsfotók, 

pihenés volt a program - úgy 45 percen keresztül. Lefelé a Szarvas-völgy (Morau-völgy) felé vettük az irányt. Eleinte cikk-cakkos, szerpentines volt - csak 2 órával később értünk be fenyők közé. Útközben volt módunk és időnk megcsodálni a tájat. 

Ereszkedés közben egy-egy zerge, virágok és hófolt is színesítette az utat. Késő délután lett, mire beértünk Bustenibe: kellett a pihenő és a vacsora a fárasztó nap után..

A hegységben tucatnyi menedékház és még több szállás várja a túrázókat, érdemes felkeresni!

A hegység térképe (románul)
Egy film a hegységről.
A nap képei itt. 

Barcasági hegyekben - Brassó

..a hajnali 3 órás kelés, a 4 órai indulás és az egész napos utazás után jóleső érzés volt kiszállni a buszból. A helyszínen már vártak a Kárpát Egyesület brassói tagjai. Egy rövid bemutatkozás után városnéző sétára mentünk. A városfal mentén előbb az uszoda, majd a teniszpálya mellett haladtunk el. Innen az "újonnan" épített Bolgárszegi-kapuhoz érkeztünk. 

Ettől alig pár lépésnyire volt a Katalin-kapu, a város egyik régi kapuja, ez eredeti négyből. 

Hangulatos házak kötött sétáltunk át a Cérna utcához, ami az egyik legkeskenyebb utca a világon: 

A szépen és kevésbé szépen felújított házak között továbbmentünk a főtér felé. A tér tipikus németes hangulatot árasztott, nem véletlenül.. 

A főtérről csak pár lépés távolság a Fekete-templom. Nevét az 1689. április 21-én, a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. Sajnos kissé későn értünk oda, már nem tudtunk bemenni. Sebaj, kintről is érdemes volt körbejárni. 

Így értünk vissza a a főtérre, ahol rövid koncertet adtak a fúvósok 18 órakor. A koncert után a patakpart mellett, de már a városfalon kívül elhelyezkedő ún. Fekete-bástyához mentünk fel. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben, villámcsapás következtében leégett és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt.

Íme a városi panoráma a toronyból: 

Innen alig pár lépés távolságra van az ún. Fehér-bástya. A város innen is jól látszott - és a fölötte magasodó Cenk-hegy. (955m) A bástyától továbbmentünk a városfal mentén az Áprily Lajos gimnázium felé, majd a Tiszti Kaszinó épülete következett. Innen a sétálóutca érintésével a városfal felé vettük az irányt: ideje volt a szálláshelyünkre térni a busszal.

...egy bő félnapos túra után még egy rövid villámlátogatásra visszatértünk elbúcsúzni a brassói túratársaktól és a várostól. Egy rövid sétát tehettünk, mielőtt felmentünk volna a Poiana városrész felé a szerpentinen: alkonyi fényekben megcsodálni a várost:

Kellemes kikapcsolódás Brassó, érdemes felkeresni!A képek itt és itt! :)

Filmajánló - Barcasági hegyekben

..lassan kezd hagyománnyá válik, hogy Erdélybe megyünk az egri Kárpát Egyesülettel. Pár héttel ezelőtt is így tettünk. A brassói városnézésről, a 3x1 napos túráról és az úton készült képek nézhetők meg a rövidfilmben.

A beszámolók miatt érdemes lesz visszatérni!
Kis türelem! :)

ui: zene: Lajkó Félix: Még azt mondják

Radnai-havasok - +1.nap

(az előző bejegyzés folytatása)

..az utolsó napra is terveztünk túrát - és az időjárás szerencsénkre lehetővé is tette, hogy megvalósítsuk... Reggeli után elindultunk - de Borsán egy utolsó vásárlásra megálltunk. A következő megállónk a Gutin-hágó (987m) tetején volt, innen indult a túránk. Rövid, 3-4 órás túra volt tervezve - igaz ~300 méter emelkedéssel. A hágóból erdei ösvényen vezetett az út, végig a piros sávon vezetve. Az ösvény elején, bő kilométeren át földmunka lassított bennünket - egy rövid szakaszon pedig egy másik csapat is bepróbálkozott:

Egy félkörrel később kiértünk az erdős részről és a "pusztában", az Ökörmezőn folytattuk utunkat a Kakastaréj felé - szemben már látszott: 

A rétről jobb-kéz felé látható volt a Fekete-hegy is, a sípályával. 

A mezőn az erdélyi sóúton mentünk tovább. Két forrás mellett is elhaladtunk, mire újra árnyas fák közé értünk. Itt tábla jelölte a tájvédelmi körzetet és korlát segítette az első lépéseket. További félórás kapaszkodás után értünk fel a Kakastaréjhoz. Nevét (nem meglepő módon) a formájáról kapta. 

A Máramarosi-medence felől ~150 méter magas sziklafal, ezért közkedvelt sziklamászó hely. A kiépített karabinerek csillogtak a napfényben.. Mert: tiszta időnk volt és rálátásunk volt a Máramarosi-havasokra - illetve elhagyott túránk helyszínére: a Radnai-havasokra is. A sziklafal ~200 méter hosszú - és egy vulkáni kráter andezites maradványa. Pár kép:

és már indultunk is vissza..

Ezek után leereszkedtünk a szerpentinen - ahonnan rövidesen beértünk Nagybányára. itt elköszöntünk Krisztiántól - megköszönve a többnapos segítséget, vezetést..

A nap képei itt nézhetőek meg..

Az összes cikk itt érhető el!