..vasárnap reggelre már csak egy túra volt vissza: a Csukás-hegység. A hegység elsősorban meglepő formagazdagságával emelkedik ki a Kárpát-kanyar többi hegysége közül. Dacára viszonylag csekély magasságának és kiterjedésének, a konglomerátumokból (kavicskő) és mészkőből épült alakzatai valósággal vonzzák a természetjárókat. Magasabb régióiban tornyok, sziklatűk, oszlopok, kőgombák és szfinxek egyedülálló egyvelege hívja fel magára a figyelmet. Ezen alakzatok kapcsán a helyi legendák kővé dermedt emberekről és arcokról, madarakról, különféle állatokról mesélnek. Éles gerincek és mély, sziklás völgyek határolják a hegységet, a megközelíthetetlenség benyomását keltve a felületes szemlélőben. A reggeli után korán indultunk eme hegység felé, az úti cél a Bratócsa-hágó (1263m) volt. A középkorban ugyanis nem a tömösi szoros (hiszen ezt csak a XIX. században nyitották meg), hanem a bodzai volt a legfontosabb összekötő út Erdély és Havasalföld között. A túrát a Kárpátok gerincét is jelző P sávon indult. Esztenák mellett értünk el az első komolyabb emelkedőhöz és érdekes sziklához, a Galambhoz:
A csoportkép után továbbmentünk a Bratócsa-kapu felé,
majd egy határkövet kerestünk fel.
Innen visszakapaszkodtunk az ösvényre és a gerincen folytattuk utunkat.
Egyre több bizarrabb sziklaformát fedeztünk fel, hamarosan a Góliát torony:
ekkor vette kezdetét az utolsó kapaszkodás a csúcsra. A Csukás-csúcson gyönyörű panoráma fogadott, a Kárpátvonulat a Hagymás-hegységtől a Fogarasig, a közrezárt Barcasági-medencével és Bodzavidékkel gyönyörűen látszott. Orbán Balázs, Székelyföld nagy leírója így ír a csúcsról:
A csúcs alatt birkák legeltek, két fiatal srác pásztorkodott. Hű "fegyverhordozójuk" is nagy népszerűségnek örvendett..
Pihenő és csúcsfotózás
után ereszkedésbe kezdtünk: a Pletykáló vénasszonyok után egy trükkösebb szakasz következett - ennek ellenére nagy volt a forgalom. Íme a táj ereszkedés közben:
Hamarosan megérkeztünk a Csukás menedékházhoz-szállodáshoz. A épület friss, 2012-ben nyitotta meg kapuit. Itt félórás pihent tartott a csapat. A háztól egy meredeken induló kocsiúton folytattuk tovább.
Hamarosan elértük a Nicolae Ioan forrást - korábban Hármas forrásnak nevezték (1374m) ...
Frissítést követően már csak könnyed poroszkálás volt vissza: "végtelennek tűnő" erdei úton értünk a buszhoz, a Berii-hídhoz (1089m).
A nap képei itt.
Este pár órára visszatértünk Brassóba, itt olvasható a cikk.
A best of itt.
„Mert csak innen észlelhetni, hogy a Csukás, mely a távolból tömör sziklahegynek tetszett, át meg át van törve s oly finomul kicsipkézve, mint a chinaiak elefántcsontból faragott türelmi munkái; csak innen látja, hogy a Csukás nem egy hegy, hanem a hegylánczolatoknak egy roppant tömkelege, hogy központjából, melyre most feljutánk, hat roppant sziklagerincz, vagy inkább sziklalánczolat sugárzik ki; oly szikla kifutványok, melyeknek mindenike versenyez a másikkal a nagyszerűség felett, s a szemlélő, ki itt versenybiróként áll, nem tudja, hogy melyiknek itélje oda az elsőség győzelmi koszorúját. Nem, mert ezen széditő örvényektől körül fogott gerinczek mindenike különböző kőszálakkal van fölékesitve; egyiknek lejtősleg hanyatló ormozatán halidomú roppant csompók meredeznek, oly helyzetben, mintha esőnyelő éktelen szájaikat nedvesengve tátanák ég felé. A másik kifutvány szirtoromzatán Memnon szobrokat utánzó sziklák trónolnak, idomnagyságukban százszorosan felülmulva Egyiptom minden szobor óriásait. A harmadik gerincz tarajékét szabályszerüen idomult kerek kupok díszitik, melyek fenn a tetőnél kisebbek, de alább mind nagyobb, mind óriásibb alakot öltenek, ugy, hogy a legalól levők több száz ölnyire emelkedő kuphegyeket képeznek. A negyedik gerinczet ily elhelyezésű, s ily lépcsőlegesen fejlődő czukorsüveg idomú csompók díszitik, mig az ötödiknél ind pagodák bizarr idomzatai, a hatodiknál özön előtti szörnyállatok óriási mintái sorakoznak. Ezen hat gerincz közt félelmesen mély vápák (szakadások) nyilnak, melyeknek alján fenyvesek sürü tömege sötétül, de odább a függélyesen emelkedő oldalok szintén kopaszok, s egymás fölé tornyosuló csompókkal oly sürüen vannak elboritva, mintha a jeges tengernek megdermedt jégsziklái uszkálnának az elbüvölt szemlélő előtt. Ezen nagyszerű sziklaormok, ezen czifrán kicsipkézett gerinczek, ezen csodás idomú kőszálok csoportozata pártázza körül és koronázza meg a 7000 láb magasságú havast, mely a havasok szépsége és nagyszerűségének netovábbját alkotja.”
A nap képei itt.
Este pár órára visszatértünk Brassóba, itt olvasható a cikk.
A best of itt.