Téry Ödön 50 teljesítménytúra

Lassan közeledik a zempléni OKT maraton, ezért Ákossal úgy döntöttünk edzünk egy kicsit. Reggel autóval indultunk Hűvösvölgybe. Nevezés után nekivágtunk. A túra első szakasza a városban halad, az első ellenőrzőpont után értünk be a Remete-szurdokba. 

Remete-szurdok

A szurdok végén, rövid, de kapatós emelkedő következett. Jó tempóban értük el Zsíros-hegyet, sajnos a Muflon-itató nem volt nyitva. Pár kilométer után elértük a 2. ep-t a Nagy-Szénás alatt. Felértünk a csúcsra, gyors fotózás következett. A terület fokozottan védett, Európa diplomás. Rengeteg ritka növényfaj él itt, tényleg csak a kijelölt úton közlekedjünk. A kilátás nem volt tökéletes a pára miatt. Leereszkedtünk Piliscsaba felé. Itt pihenőt tartottunk egy krimóban. Lassan átléptünk a Pilisbe.

Pilis-tető

Pilisszántó után, mi követve a rendezők által adott ititnert, kihagytuk a Som-hegyi turistaházat. A meleg kajával együtt. Idén rendezték 23. alkalommal, 1500 HUF volt a nevezés. Úgy gondolom a szervezőknek nem tavalyelőtti nevezési lapokat kellett volna adni, valamint nem ártott volna szólni az útvonal módosításról. Az tény, hogy ki volt rakva Som-hegy iránya, de nem volt feltüntetve hogy ez a Téry 50-re vonatkozik. Minimális tintamennyiségbe került volna... Pilisszentkereszten azért az OKT bélyegzővel pecsételtünk. Megkezdtük az utolsó emelkedőnket Dobogókőre. Mindig szeretek ide jönni mert ez különleges hely a magyarok számára. Felérve az ottani pontellenőrrel megbeszéltük a pont kihagyás okát, elnézést kért a kellemetlenségért. Gyors fotó és tovább indultunk Dömösre.

Dobogó-kő 699m

Lesprinteltünk a hátralévő szakaszon, menet közben márt jöttek fel az Ilona-pihenő pontőrei. A sötétedés beálltával éppen leértünk a célba. Itt jött a második negatívum, elfogyott a kitűző, majd postán küldik. Amatőr fesztivál... Mindegy nem mérgelődtünk, mert csodálatos helyeken jártunk.

A túra fotói itt.   

Évzáró túra

...amíg elnökünk az évzáró túrájára készült lélekben: túratársammal egy rövid évzáró túrára mentünk a Pilisbe és a Visegrádi-hegységben. Reggel 9 órakor már a szokásos kocsmában ittunk Pilisszentkereszten: kávét, teát, forralt bort.. Frissülés után a Z jelzésen mentünk ki a faluból: itt csatlakozott hozzánk "medve úr" is - aki társunk volt az első kilométereken. A jelzés a kolostor romjai mellett vezet ki a faluból: sajnos nem sok látszott a hótól, íme:

A községtől északra fekvő romok a 800 éves ciszterci templom és kolostor romjai, melyek falai között Gertrudis királyné síremlékének darabjait is megtalálták. (olvasni való itt) A romoktól tovább csúszkáltunk: a S+ jelzéssel találkozva hétvégi házak között vezetett a jelzés: majd a korábban megismert jelzetlen szurdokba tértünk be. A havas lejtőn kapaszkodtunk fel a sziklákhoz. Alig félórás szenvedés után felértünk a Vaskapu-sziklához: a kettős lyukú nyílás talán egy régi hévizes beszakadt barlang maradványa. A nagyobbik nyílás ~15 méter széles és ~8 méter magas: itt készült az alábbi (fészbúkos) fotó is:

A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók. Felkapaszkodtunk a kisebbik kapuhoz is, majd visszaereszkedtünk a völgybe: "mackótestvér" itt köszönt el tőlünk. Tovább kapaszkodtunk a Vaskapu-szurdokban felfelé: újabb félóra után kiértünk egy tisztásra. Legutóbb a völgyben mentem tovább: most az egyre csökkenő látótávolság miatt rövidítettünk: 

a Pilis-tetőre vezető erdészeti betonút felé vettük az irányt. Láncfűrészek hangja kísért minket, amíg kiértünk. A jelzetlen szakaszon bő kilométert mentünk, majd a szemből érkező P+ jelzés után letértünk a Z jelzésre: pár héttel korábban ezen jöttünk szembe.. Most "csak" a Pilis-nyeregig mentünk: itt fogyasztottuk el a tízórait. 

A rövid pihenő után a PS jelzésen ereszkedtünk le Pilisszentlélek felé. A műutat keresztezve az erdészház mellett értünk be az erdőbe. A jelzés tovább ereszkedett: a Kálmán-kút után már a faluban voltuk. A kis, alig ~300 fős faluban szerencsére működött a kocsma: ide tértünk be egy kávéra. A cserépkályha melegétől nem volt könnyű szabadulni, de tovább kellett mennünk. A betonúton a kolostor romjai felé vettük az irányt. A pálos kolostortól szép kilátás nyílik a környező hegyekre: érdemes felkeresni! 

Fotózkodás után továbbmentünk a Hoffmann-ház felé. A háztól a Z+ jelzésen mentünk tovább a Szakó-nyereg felé. Mivel nyereg: ezért felfelé kellett menni - persze.. A csomóponttól nem a korábban már járt utakon mentünk tovább, hanem a régen megjárt P jelzésen mentünk fel Dobogókőre. Az Ilona pihenőtől szép kilátás lett volna - ha kilátnunk a párától - ez később is akadály volt.. :( A szakaszon két emlékmű mellett elhaladva értünk fel a csúcsnál lévő sétaösvényre, ahol sok családdal, túrázóval találkoztunk. A fészbúkos fotó után  az új Eötvös turistaházban töltöttük el az időt a busz indulásáig.

A túra képei itt.
A korábbi, környéken tett túra itt.

Kéktúrázás a főváros közelében

(az előző túra folytatása)

Három héttel később ismét belecsaptunk a lecsóba: kora reggel már Piliszentkereszten ittuk a kávét és mellé a fröccsöt. Fél órás rápihenés után nekikezdtünk: a főútról kb. 500m után tér le a jelzés a szurdokba. Sajnos itt is a szárazság nyomai fogadtak bennünket: két éve tömeg és patak: most csak magunk jártuk az ösvényt.. :(

A túlsó végén erdőirtások között mentünk tovább a szentkút felé. A kútnál pihentünk egy nagyot a továbbindulás előtt. A KZ jelzésre áttérve már találkoztunk túrázókkal: kerékpárral és gyalogszerrel többen is voltak errefelé.. Innen már jól látszottak a Kevélyek (488m és 534m) csúcsai.. A műutat keresztezve értünk a bánya alá, majd letértünk a K jelzésről, a S jelzésen kapaszkodtunk fel a Mackó-barlang felé. A viccesnek/játékosnak tűnő nevét a feltárt barlangi medve maradványokról kapta. Rövid pihenő után továbbmentünk a nyereg felé. A Nagy-Kevély oldalában oldalazva találkoztunk a K jelzéssel, amin pár lépés volt csak a nyereg. A volt turistaház romjai mellett értünk fel a pihenőhöz. Itt nagyobbat fújtunk, egy késői ebédre is futotta. Bélyegzés után a tetőtől folyamatos ereszkedés mellett értünk a kerékpáros jelzéshez. Ezen csak pár lépést/ereszkedést kellett megtenni az "egri vár"ig - volt időnk alaposan körbejárni.. Várkonyi Zoltán 1968-s filmjének épült díszlet a film óta pusztul - csak egy-egy emléktábla őrzi emlékét..

Negyedóra múlva visszatértünk a kékre, tovább Pilisborosjenő felé. Itt a kék törpefenyős szakaszon vezet, majd kiért a Teve-sziklához. Egy kép - és már mentünk is tovább.

A Köves-bércről már csak ereszkedés várt ránk a szakaszon - és már ki is értünk a 10-s útra. A távolból már látszott a téglagyár. A gyár kapujában bélyegeztünk és fújtunk egy nagyobbat az újabb "szakaszgyőzelemre".. :) A Virágos-nyeregig ellentúrázókkal találkoztunk - egész' sokan választották a jó időben a hegyeket.. A Virágos-hegy oldalában a katonasírok mellett elhaladva értünk a tisztásra. A büfé kerítésénél a bélyegző megvolt - de sajnos a hely már évek óta zárva.. Szerencsére a rét szélén lévő Üvegtigrisben tudtunk üdítőt venni.

Pihenő után egy csúcsot (Vihar-hegy) meghódítva értünk a Hármashatár-hegyre. A kerítésen megvolt a bélyegző - és a közeli kékútból szerencsésen felfrissítettük magunkat. A vendéglőbe is betértünk - de leülni nem mertünk a fehér bőrfotelokba.. :) A másodbélyegzés után leereszkedtünk a Fenyőgyöngyéhez. Itt újabb "ivászat", majd megkezdtük az utolsó emelkedést az Árpád-kilátóig. A Látó-hegyről (376m) szép kilátásunk volt a városra..

A kellemes ösvényen laza ereszkedés vette kezdetét: elhaladtunk az Oroszlánszikla,

a katonasír

és végül a repülőtér mellett. Így értünk le Hűvösvölgybe - ahol a kisvasút végállomásán bélyegeztünk. 

Eredményes nap volt, újabb kilométerekkel lett "beljebb" túratársam.. :)

A nap képei itt..

A két évvel korábbi beszámoló itt..

Kéktúra a Visegrádi-hegységben

.. tavasszal, két nekifutásból megismételtem a kéktúra visegrádi-hegységben vezető szakaszát - ezekkel pedig túratársam is közelebb került a teljesítéshez. Íme a "friss" leírás..

Reggel a Nyugati-pályaudvarról induló vonattal Nagymarosra mentünk. Útközben volt idő képet készíteni a túlpartról (jobb oldalon a Visegrádi-fellegvár) :

A vasútállomástól gyors tempóban mentünk a komp felé - hála a hárombetűs cég pontosságának.. Szerencsére sokan várakoztak, egy busz is behajózásra várt: volt időnk fújni, fotózgatni..

Alig 15 perc múlva már a másik parton, Visegrádon mentünk tovább, az alsóvár felé. A királyi  palota mellett elhaladva megkezdtük a kapaszkodást. Elsőre a Salamon-toronyig értünk,

majd hamarosan (egy iskolás csoportot leelőzve) a Fellegvár felé kapaszkodtunk fel a K+ majd KL jelzésen. Előtte az alsó várból kinéztünk a Dunára:

Itt már jó idő volt, szerencsére a kékkútból tudtuk hűteni magunkat. Nem mentünk vissza a K jelzésre, hanem a betonúton mentünk tovább a Nagy-Villám felé. (az első képen: bal oldalon) A régi menedékház/turistaház mára puccos étterem lett, de szerencsére a bélyegzéssel nem volt gond, a korai időpont ellenére sem. Innen visszatértünk a parkolóba, majd kellemes, parkerdős szakaszon mentünk tovább a Prédikálószék felé. A Borjú-főnél kinéztünk a Dunára.

Ekkor kezdett csöpögni az eső - de szerencsére csak ijesztegetni próbált.. Minimális eső mellett értünk az Ötszögű rétre, ahol a szemből jövő csoporttal megállapítottuk, hogy mindenhol esik.. :) (megoldás: itt) Szerencsére pár lépéssel később végleg abbamaradt: napsütésben értünk a Pap-rétre. A padoknál fújtunk egyet, tízórai is került - pecsét is a füzetbe.

A kék sávon mentünk tovább Pilisszentlászló felé, ami egy bő kilométer erejéig kiér az erdei betonútra. A faluba hatalmas ereszkedéssel értünk, meg sem álltunk a kocsmáig. Itt a bélyegzés mellett fröccsre/sörre is futotta az időnkből.. A pihenő után folytattuk utunkat. A csárda mellett léptünk be az erdőbe, tovább Sikáros felé. A kéken fakitermelés folyt - így kénytelenek voltunk az erdei betonúton menni. A Bükkös-patak völgyében lévő elágazásnál már rendes kéktúrázók lettünk, gond nélkül tudtuk folytatni utunkat. Sajnos a szárazság miatt a patak alig csordogált: ott, ahol egy éve is alig bírtam átgázolni: most könnyedén és száraz lábbal.. :( Egy vizes kép:

Ilyen "élmények" után értünk el a sikárosi erdészházhoz. Újabb pecsét, mielőtt továbbmentünk volna. A kék Bükkipuszta után kiért a rétre, ahonnan körbe lehet nézni a környező hegyekre:

jól látszott a Som-hegy és a Lom-hegy csúcsa is. A kék továbbra is elterelés alatt, de ez nem szegte kedvünket: ezen mentünk tovább Dobogókő felé. A műútnál fújtunk egyet, de kb. itt adta fel a fényképezőm akksija - ezért aki még nem olvasott beszámolót Dobogókőről, itt megteheti.. A kilátó ponttól szép kilátásunk volt a Duna-kanyarra - és a tájra. Az új Eötvös-turistaházban bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kéken. A tetőről folyamatos ereszkedés mellett értünk be Pilisszentkeresztre. Útközben elmentünk a Hideg-lyuk és a Zsivány-sziklák mellett. A faluban volt időnk, nem kellett sietni: a buszig egy fröccs belefért..

Ereményes és kellemes nap volt.. :)

A túránk képei itt!

A régebbi túrabeszámolónk itt!

Az Elnöki beszámolónk itt!

Közeli helyeken - 3

..megkezdve az erőnléti edzéseket a nyaralásra, a hónap elején egynapos túrára mentem a Pilis/Visegrádi hegységbe. Ilyen(=hasonló) címmel már írtam bejegyzéseket a blogra - nem kívántam megszakítani a hagyományt..
Szombat reggel már Esztergom felé robogott velem a vonat. A vasútállomástól a PS jelzésen indultam el, ami a körforgalomtól már csak S lett. Ezen kezdtem el kikapaszkodni a városból a présházak, pincék között. Érintve a Szent Orbán kápolnát és a Csurgó kutat: kiértem a Vörös kereszthez. Innen a mező szélén hatalmas félkörívet leírva ereszkedtem lefelé.

Sajnos útközben szem elől tévesztettem a S jelzést, így egy magam kreálta útvonalon kellett visszakanyarodnom a Barát-kúti erdészházhoz. A háznál persze ismét elvesztettem a jelzést, a talált ösvény pedig egy hatalmas vízmosásba torkolott..

Kerülnöm kellett, de szerencsére a vége a jelzés megtalálása lett. Innentől már nem volt gond a nap hátralévő részében.. Hamarosan jobbra tértem a S+ jelzésre váltva. A Ráró kút után lájtos fürdőzést csaptam a patakban - nagyon meleg nap volt.. A vizes pólóm gyorsan megszáradt, ahogy kapaszkodni kezdtem a Háromszáz garádics kőlépcsőin.. A Fekete hegyi turistaháznál megcsodáltam a panorámát..

A háznál a Petrik 85 túrán jártam utoljára - nem ma volt.. (a linken nem a saját füzetem látható!) Itt egy kis pihenőt tartottam, majd továbbmentem a Pilis-nyereg irányába. A Z jelzés valóságos erdei sztráda, gyorsan haladtam rajta.. A nyeregből a korábban elhagyott S jelzésen (P jelzéssel támogatva) ereszkedtem le Pilisszentlélek felé. Az erdészháznál megérkezett a P+ jelzés is. Sajnos a Kálmán kút nem működött, pedig a környéke szépen rendezett volt.. A kis falun ismét csak áttrappoltam, követve a két évvel ezelőtti utat. A pálos kolostor romjainál megálltam pár percre pihenni,

majd továbbmentem a Hoffmann vadászházig. Itt újabb pihenő, majd kapaszkodás a Z+ jelzésen a Szakó-nyereg irányába.. A csomóponttól a Z jelzésen mentem az erdei betonútig. Erre kiérve jobbra tértem el, Dobogó-kő irányába. Hamarosan a Rám-hegy alá értem, erre kapaszkodtam fel egy jelzettlen, de kitaposott ösvényen..

A szikláról látszott a Vadálló kövek, a Szőke-forrás völgye, Dobogókő.. A sziklától leereszkedve a jelzés nélküli ösvényen indultam el a csúcs felé. Egy kis elkavarást leszámítva: szerencsésen felértem Dobogókőre.

A kilátótól gyönyörködtem egy kicsit, majd a K jelzésre lépve elindultam. A Zsivány szikláknál pár képet készítettem az alkonyi fényben,

majd tovább ereszkedtem. 

Hamarosan Pilisszentkeresztre értem, ahol a buszra várás perceit a kocsmában töltöttem.. 

Eredményes és hasznos nap volt.. :)
Képekben itt élhető át! :)

Közeli helyeken - 2

.. hasonló címmel már történt bejegyzés: a nagy siker nyomán döntettem úgy, hogy a Pilisben és/vagy Visegrádi-hegységben történő rövid túrákat ezzel jellemzem.. Mert e bejegyzés is egy ilyen rövid, egynapos túrát mutat be - és egyúttal ajánlom másoknak is! :)

Július elején, a kánikulai időszak előtt még változékonyabb volt az időjárásunk, de mivel szombatra már csak helyenként előforduló záport jeleztek: belevágtam a kalandba.. :) Kora reggel, menü nélkül, máris a Dobogókőre tartó buszon találtam magam - többtucatnyi túrázóval egyetemben. Jómagam csak a Podmaniczki majorig utaztam. Itt ér véget a Salabasinai-árok, mint első célpontom. A volt majorság átépítés/építkezés jelleget mutatta, ezért körbe kellett kerülnöm, Dobogókő irányába. A telek mögött előbb egy név nélkül árokra leltem, majd ebből felkapaszkodva értem a Salabasinai-árokba. Az alján enyhén csörgedező patak fogadott, könnyű útjelzést kinálva számomra. A térképek jelzik, hogy nehezen járható: és valóban.. A Burok-völgyet kell elképzelni, patakmederrel nehezítve - csak szűkebb kiadásban, hiszen ez árok, mély bevágások, leszakadások között kanyargó patakkal. Képekkel illusztrálva:

Felfelé kapaszkodva, bő óra múlva kiértem a kúthoz. Itt először rossz irányba indultam a P jelzésen, de 100m után korrigáltam..:) Jobbról hamarosan a P+ érkezett, ami azt jelentette, hogy megérkeztem a tölgyikrekhez - Lom-hegyi-nyeregként is ismert csomópontba.

Gyors fotózás az óriásról és máris továbbmentem az egyik kedvenc rétem felé, Sikárosra. A körpanoráma ismét csodálatos volt, egyelőre még teltem el vele... Hogy miért nem? Íme:

A K még mindig elterelés alatt van (holott 2011-re ígéri befejezését a tábla) , ennek ellenére, csakúgy, mint két éve: ezen mentem fel a csúcsra. Útközben eleredt az eső, sőt átcsapott felhőszakadásba. Eleinte egy fa alá húzodva álltam, de aztán kénytelen voltam ponchot teríteni magamra. Mire felértem a Király-kúti-nyereg felé tartó betonútra: elállt az eső. A csúcsig tartó úton több családdal is találkoztam, eső ellen felszerelkezve..:)

A csúcson fotózás, majd múzeumlátogatás. A hazai túrázás bölcsőjén, az első menedékházban mára múzeum működik, bemutatva a hőskorban használt eszközöket, fényképeket, történeteket. Érdemes felkeresni az 1898-ban átadott épületet.. A háztól továbbra is a K jelzést követtem (ami persze PS jelzés is..) másik kedvenc helyem felé. Alig 15 perc múlva már a Zsivány-szikláknál voltam. Két éve csak elrohantam mellettük, ezúttal több időt áldoztam rájuk..

A "kövektől" a K jelzésen visszaléptem a S+-re. Ezen mentem tovább a pilisi oldal felé.. Mert a nap célja összeségében a mindkét hegységben való túrázás volt.. A műúton átkelve és a Jóci-forrást elhagyva hamarosan a Z jelzésen mentem tovább. A római útnak is hívott ösvényen pár lépés múlva az Ördög-lyukhoz értem. Innen továbbmentem a Vaskapu szurdok felé: nem összetévesztendő a hasonló nevű völggyel.. A szurokban felkapaszkodva, egy fára festett jelzés és egy mára romokban lévő lépcsősor jelzi a Vaskapu sziklát. Ide kapaszkodtam fel, a zsákom hátrahagyva.. A szikla és a látvány megéri a fáradtságot, érdemes felkeresni!

Visszatértem a szurdokba, ahol tovább kapaszkodtam felfelé. A platóra érve hamarosan ereszkedni kezdtem a Vaskapu-völgy felé - elhaladva a Vaskapu 645m csúcsa mellett. A P+ jelzés hamarosan kiér egy erdészeti betonútra, amin továbbmentem Simon halála nevű helyig. Itt a Z jelzésre tértem át. Hamarosan Z+ lett belőle, majd Z∆. Ezen értem fel 592m magas Fekete-kőre (vagy Hrebeny sziklára) Csodálatos a kilátás a pilisszentléleki medencére..

Egyúttal megláttam a nyugat felől érkező felhőket, így a nyúlcípőt felvéve, lerobogtam a Pilis-nyeregig.. Az esőbeállóban bő fél órát vártam, de nem csillapodott a zivatar, így kénytelen voltam a továbbmenetelt törölni.. Az újratervezés a P sávot adta eredményül, Piliscsév felé. Mire a faluba értem abbamaradt az eső, szerencsére..
Amíg megjött a abuszom, egy fröccsel jutalmaztam magam..:)

A túra képei itt.

Közeli helyeken

..nem, nem a Bikini számát fogom elemezni és bemutatni.. Erre megvannak a megfelelő oldalak és blogok is..

Ha nem ez, akkor praktikusan: egyesületünk egyik fő profilja lesz az, amiről a bejegyzés szólni fog.. Túrázásról - ezúttal a közeli Visegrádi-hegységben. Ha máshonnan nem, hát a linkről mindenki megtudja, hogy nem egy, hanem két különálló hegységről kell beszélnünk Pilis/Visegrádi-hegység kapcsán. További kérdésekben egyesületünk elnöke segít.. :) A túra célja alapvetően az volt, hogy a frissen vásárolt lábbelit használatba vegyem, "betörjem". A vásárlásom azt is jelentette, hogy ez a modell vált a nem-hivatalos egyen-lábbelivé az egyesületben.. :) Ennyi bevezető után, a túrámról is, pár szóban.. :)

Szombat reggel Pomázra mentem, ahol ~25 percem volt a buszig, így egy ébresztő menü belefért az időbe. A buszon -talán írnom sem kell- nyomor volt, köszönhetően a jó időnek.. Szerencsére csak pár percig kellett kibírnom.

A P+ jelzés bevezetőjénél szálltam le, az első célpontom a Holdvilág-árok volt. A térkép is figyelmezetett arra, hogy esős időben nehezen járható - ami inkább az elmúlt esők eredménye. A völgy bejáratánál további két tábla is volt, de az alsó szakasz nem volt veszélyes - leszámítva a 5-6 patakátkelést. Így nézett ki az útvonal:

A középső szakaszon a Domini-forrásnál ittam egy keveset. Így nézett ki a következő szakasz:

A felső szakasz előtt balra tértem ki a lépcsőkön, fel a Remete-barlanghoz. Innen visszanézve nagyon csábító volt a szakasz - így visszatértem. Akkor még nem tudtam, hogy 10 percen belül még egy kört kell mennem.. :) De erről később.. :) A szakasz a felső szakaszon összeszűkül és csak az ún. Meteor-létrán lehet felkapaszkodni. Így leküzdve a ~15m szintkülönséget az ember folytathatja az útját. 

Hááát, nekem ezen a ponton lett öngyilkos a fényképezőm napellenzője és koppant valahol - lent. A hátizsákom ledobva és körbemenve: 3 perc múlva ismét a létra alján voltam. A kiegészítő szerencsésen meglett, majd: ismételtem a létrán. Az árok hamarosan ketté ágazik, a jobbra menő ága már a Karolina-árok. Erre érkezik meg Pomáz felől a Z+ jelzés. A Nagy-Csikóvár mellett elhaladva a jelzés előbb egy név nélküli csomóponthoz, majd a P□-re váltva: a Lajosforráshoz ér. Itt volt ám a tömeg - még buszos csapat is volt.. :) A tömeget hátrahagyva a S jelzésen mentem tovább. Az útvonal előbb a Bölcső-hegy oldalán megy el, majd a Hosszú-rétre érkezik meg. Innen már erdei sztrádán mentem tovább a Tölgyikrekig. 

Sajnos a fa ma már "egyke" - de így is impozáns látvány a Lom-hegyi nyereg bokrai között megbújva. Innen pár lépést visszamentem, hogy a P jelzésen térjek le Sikáros felé - ami a második célpontja volt a napomnak. A rét előtt -Bükkipusztánál- cuppogósra váltott a terep, de nem volt veszélyes. A rét: még mindig csodálatos:

A közrezárt medence "csak" ~370m magasan van a hegyek között, mégis: "alpesi" az érzet. Innen egy kicsit kéktúrázó lettem, Pilisszentlászló felé folytattam az utam. A K előbb a Szilágyi-forrást érinti, majd a patakon átkelve kiér az erdészházhoz. Pecsételnem nem kellett, hiszen jópár alkalommal jártam már itt. A vadászházat megkerülve továbbmentem a völgyben.

Előbb a Kárpát-forrással találkoztam, majd eltértem a patak folytatásában a Bükkös-völgybe. Itt már a K+ jelzés vezetett, ami később Z+ lett. (nem, nem a zenei adó)

A Dömörkapui elágazásnál megörökítettem a vízesést, majd kapaszkodásba kezdtem a Z∆ jelt követve. Itt a célom a Kőrősi Csoma Sándor emlékmű (*) volt. Az emlékműhöz közelítve is csodálatos volt a táj,

de onnan is szépséges panoráma fogadott..

Továbbmentem a jelzésen, amíg nem keresztezte egy újabb "sztráda". A térkép szerint ennek folytatása lesz a S jelzés - így is lett. Ezen alig 200m mentem és máris a S+ jelzésen, a Cseresznyés-árokban találtam magam. Az árok vége már Sás völgy: kb. itt kellett áttérnem a ZΩ jelzésre a Vasas szakadék felé - ami az utolsó célpontom volt.

A szakadék: élmény, aki teheti nézze meg! :)

 

A Cseresznyés hegy másik oldalára már a SΩ jelzés visz át, majd ismét az S úton mentem tovább. Az enyhe idő megtette hatását: sártenger volt ezen a szakaszon - igaz, sokkal sárosabb már nem tudtam volna lenni. A hegy túloldalán a Kőhegyi menedékház fogadott, sok-sok túrázóval. Menü, némi zsírosdeszkával megtámogatva volt a programom. A pihenést követően már a Z nyomán haladtam: előbb Petőfi-kilátót csodáltam meg, majd onnan a tájat. (Kb. itt határoztam el a lenti klippeket és ezt a linket.. :) ) Innen -egy vízmosás szakaszon- a sáv már leviszi Pomázra, ahonnan még párszor visszanéztem a hegy felé.
És persze itt a "végeredmény" .. :)

Budapest közelében túráztam - rövid és eredményes volt. 
Remélem a cím takarásában megbúvó beszámoló sokakat elcsábít erre a részre is..:) 
A túra képekben itt élhető át! :) Visszaolvasva: elég színes beszámoló lett.. :)

A biankó klip itt, egy másik itt és egy harmadik itt.. :)
* szvsz: ez a legjobb.. :)