Zempléni hegyek között - 2 - OKT

(az előző túra folytatása)

..vasárnap reggel kipihenten ébredtem, a sátorból kilépve a füzéri vár látványa fogadott: 

Reggeli, sátorpakolás volt a program - csakúgy, mint előző reggel.. A hátizsákot a parkoló mellett hagytam, csak fényképezőt és kulacsot vittem magammal a vár "meghódításához". Visszaléptem a Vár-forráshoz vizet "vételezni", majd felsétáltam a széles úton a várhoz. A régi feljáróig lehet így haladni: egy modern híd várja a látogatót - rövidesen átépül. A parkolóban és a pénztárban lévő különböző információk alapján: nem volt meglepetés, hogy a vár zárva volt még. Telefonos érdeklődésemre a várkapitány 10 perc türelmet kért. Addig fotózgattam, majd amikor meghallottam az autózúgást: visszasétáltam a pénztárhoz. Íme a Milic-csoport a várból:

A "várkapitánnyal" és feleségével elbeszélgettem a helyreállítási munkálatokról, a túrázásról, az egyesületről és mindenféléről. Végül mindketten feljöttek velem vissza a várba - eredetileg "csak" a kulcsot bízták volna rám.. A várról itt mindent el lehet olvasni. Legnagyobb, nem hadászati jelentősége, hogy a mohácsi csatavesztés után itt őrizték a koronát.

"Természetesen" ezt a várat is az osztrák katonák tették lakhatatlanná.. De ha ezen túllépünk, akkor csodálatos körpanoráma fogadja az embert.

Sok-sok kép után lassan távoznom kellett. Pár apróságot azért vettem, a bélyegzés mellé... Időközben egy csoport is "befutott" - később a parkolóban még eggyel találkoztam. A zsákot felkapva lesétáltam az aszfaltúton, a zsidó temető mellett. Így értem a falu kocsmájába, ahol egy menüt kértem. Kis fújás után továbbindultam. A kék végigmegy Füzéren, csak a legutolsó háznál tér le jobbra. Itt egy gázlón átkelve kell továbbhaladni Füzérkomlós felé. A jelzés hamar kiér az Akasztó-hegy alól a Komlósi-völgybe. Visszatekintve még látszott a vár - körbevéve a hegyekkel:

Ez a látvány még sokáig kíséri az embert - érdemes megnézni.. :) A feszület után a jelzésen továbbmenve, hamarosan beértem a faluba. Itt nem álltam meg, csak pár képet készítettem. A klasszikus filmben ép' indulóban van a kisvasút - nos ennek ma már hűlt helye. Mindössze egy tábla és egy mozdony jelzi, hogy valaha itt ért véget.. Egy képen összefoglalva a közelmúlt, távolmúlt és az ősidők:

A töltésen megy tovább a kék - csak ma már sínek nélkül.. A könnyű úton gyorsan haladtam, délben értem el a Nyíri patak hídját.

Itt kis csokievés, pihenés volt a jutalmam.. :) Ekkor találkoztam a túrán egy kéktúrázóval is - ekkor még nem tudtam, hogy ő lesz az egyetlen a 6 nap alatt.. Továbbmentem a töltésen. Hamarosan kereszteztem a Nyíri-Kisbózsva országutat. A falu fölött a temetőnél fújtam egyet, mielőtt továbbmentem volna. (ideális sátrazóhely!) A két településrészt ma már betonút köti össze - ezen kell továbbmenni Nagybózsva felé. Itt pecsételés, majd a szikla megtekintése volt a "program".

A szikla mögött, présházak mellett, a jelzés betér az erdőbe, egy vízmosásos kapaszkodóval vezeti át az embert a Szuha-völgybe. Íme a vízmosás:

A patak mentén ereszkedve értem be Kishutára. Sajnos a megállóhelynél lévő kocsma zárva volt, így "szárazon" kellett továbbmennem az aszfalton Nagyhuta felé. A betonút megtévesztő: kb. 100m emelkedéssel ér be a faluba.. Itt kis pihenőt ejtettem meg a pecsételés után: jelzem, hogy ideális sátrazóhely a buszmegálló mögötti placc..

A faluból a jelzés meredek kapaszkodóval megy tovább, felérve érdemes figyelni, hogy mikor kell letérni a Hollós-völgybe. A völgy eleinte inkább árok, csak később lesz egyre szélesedő patakmeder.. Így értem ki a Margit-kúthoz. Kb. ekkor lett térerő is, így aztán telefonáltam, hogy szállást foglaljak - jobb későn, mint soha.. :) Szerencsémre lett - mire a vendégházhoz értem már be is fűtött nekem a falugondok. Vagyis beértem Vágáshutára - az utolsó "huta"faluba a túra során. A falu szerkezetileg három részből áll: Dolina (a völgyben) , Kispart és Nagypart.

Kis pihenés, fürdés után az utóbbi felé vettem az irányt - itt található az egyetlen panzió a faluban - ahol vacsorázni szerettem volna. Sajnos erre nincs lehetőség, miként bolt sincs a faluban - erre készüljön, aki erre jár.. :( "Cserébe" szép alkonyi képeket készíttem, lezárva a napot..

A klasszikus film itt nézhető meg.

A képek itt érhetőek el..

Két hegynyi túra

..mielőtt mindenki veszett módon "tollat" ragadna és Grétsy Lászlót meghazudtolva kommentelne: "két hegységnyi túra" lenne a helyes, tudom - de így jobban hangzik.. :)

Amíg Lacó és Norbi (nem ABC sorrendben: Norbi és Lacó) a főváros közelében túrázott, addig nekivágtam a Börzsönynek. A hegységben nem is olyan régen már jártam, Nagybörzsönyben is - a villámlátogatás célja a szilveszteri szállás lefoglalása volt.

Ezért aztán szombat reggel a "megszokott" módon, szobi átszállással kimentem a faluba. Útközben ismét próbáltam képeket készíteni a túlpartról, de ezúttal alig lehetett kivenni a csúcsokat:

Összehasonlítva ezzel a képpel, érthetővé válik:

A faluba érve első dolgom volt a bolt felkeresése: élelem nélkül vágtam bele a kalandba (ráadásul a vacsora is elmaradt) - így nem volt opciónális a shoppingolás..:) Nos, a főtéri boltban csak rendelésre dolgoznak, így aztán kénytelen voltam a másik boltba menni - ami egyúttal a leendő házigazdáé.. :) Itt szerencsére tudtam ezt-azt venni, illetve lerendeztük a pénzügyi részt is. Elemózsiával felvértezve vágtam neki a jól ismert útnak, ami a kisvasút végállomásához vezet. Itt leültem: megreggelizni, kávét inni.

Mivel a faluban ekkor rendeztek egy teljesítménytúrát - nagy volt a jövés-menés.. :) A reggelin túlesve nekivágtam a S jelzésen felfelé, Kisirtáspuszta felé. Az esős, pötyögős időben nem haladtam valami gyorsan, de nem is volt miért sietnem. Útközben 3-4 alkalommal is kereszteztem a patakot - sajnos gázló nem mindenhol volt - egy csobbanással lettem gazdagabb.. Így is szerencsésen felértem a kisvasút állomásához, ahol a túrázóknak bőszen pecsételtek.. :)

Mivel "külön cég" voltam, ezért továbbmentem felfelé, a P+, majd S+ jelzéseken Nagyirtáspuszta felé. Útközben a jelzés keresztezi a kisvasutat - sajnos látni nem láttam, csak hallottam, amint a Patkó-kanyarban küzd. A felső végállomáson sem tisztult az idő:

A vízválasztóból ezúttal K+ jelzésen mentem tovább: a börzsönyi szakasz célja a Nagy-Koppány (másik nevén: Nagy-Homlok) meghódítása volt.. Útközben itt találkoztam az egyetlen spontántúrázókkal - ami a Duna innenső oldalát illeti. A csúcshoz sikeresen felértem, de sajnos kilátás az nem volt.. :(

Így ilyen és ilyen képeket nem tudtam készíteni.. Majd legközelebb.. :)

A csúcsról leereszkedem a Koppány-nyeregbe, ami szintén ellenőrzőpont volt a túrázók csapatának. Innen a K és P közös szakaszán ereszkedtem le, itt-ott méteres esőerdőben:

Szerencsére kikeveredtem belőle és végre "normális" ösvényen menten tovább a Fekete mocsár felé.

A látnivalótól a Börzsönyi kéken továbbhaladva a Nagy-Galla tövébe értem (túrák csomópontja) majd, a Lábas erdőbe értem. Itt némi patakos keresztezés után a régi kisvasút töltésén mentem körbe Ó-damasd romja alatt a Malomvölgy felé. A rétre érve egy kissé eltévedtem, de az országút megmutatta a helyes irányt, amit követve, besétáltam Szobra. (nem, most sem ittam szörpöt :) ) A partra érve volt kb. fél órám "ebédelni" - így vettem egy bucit és élveztem a tiszta időt - még ha nem is lett melegem.

A kompra két bringás is feljött, az egyikkel beszélgettem, amíg átértünk a pilisi oldalra. Nos, a "kiscsávó" a román tengerpartról teker(t) az Alpokon át Franciaországig - egyedül.. :) Hiába, ott máshogyan él egy nyugdíjas, mint nálunk.. :) :)

A folyó jobb partjára érve kis aszfaltozás következett, amíg elértem Basaharcot, ahol elkezdtem felkapaszkodni az ugyanilyen nevű völgybe a P+ jelzésen. A Képesfa után ilyen erdei autópályán haladtam tovább Enyedi halála felé:

Közben "persze" folyamatosan emelkedett az út: előbb 300m fölé, később a Béla-tetőn már 400m fölé értem. Az István-tető 450m-re vitt fel, ahonnan kis emelkedéssel kiértem a Fehér sziklára, ahonnan az alkonyi fényben csodálatos volt látni a pilisszentléleki medencét:

(a fenti kép bal alsó sarkában a már korábban bemutatott kolostor romjai is láthatóak..)

A Ráró-hegy mellett elhaladva, a Felső-Ecset-hegyről meredek ereszkedésbe csapott az utam. Leérve az erdei beton utat választottam a Két-Bükkfa-nyereg felé. (időközben a túratársak telefonon jelezték, hogy megérkeztek Pilisszentkeresztre) A mexikó erdőn átvágva, a Shaolin falu mellett elhaladva felkapaszkodtam a buszmegállóhoz, ahol megvártam az utolsó buszt - amivel "leporoszkáltam" a túratársakhoz.. :)

A bal parti képek itt, a jobb partiak itt.. :)

Börzsönyi kalandozás - 1

Több hónapja tervben volt egy börzsönyi túra - olyan részeken, amit sem az OKT nem érint, sem pedig én nem "fedeztem fel" ..

Ezen az alapon esett annak idején a választásom Nagybörzsönyre - a hegység nyugati részén lévő falura. A településen minden egy helyen van: nyugalom, kisvasút, történelem - meg persze a lényeg: a Hegy - karnyújtásnyira. A Börzsöny az utolsó mohikánok egyike az országban: a belsejében nem található falu, csak a peremén - a többi a nyugalomé és a túrázóké.

... a májusi eső, ami áldás vagy arany: ki-ki döntse el maga - de a lényeg, hogy nem tette lehetővé a túrázást. Ezt a hónapot Egyesületünk a borgácsozó szakosztály által szervezett programokkal vészelte át.. :)

Péntek reggel arra ébredtem, hogy mennem kell: hiányzik a fizikális "lelazítás". A kéktúrából "sajnos" csak hosszú, 3-5 napos etapok vannak hátra, így más lehetőség után kellett néznem. Így jött képbe a fent említett falu. A hely adott volt, szállás is lett pár percnyi telefonálás után.

Szombat reggel nehezen kelve, de elértem a kinézett vonatot a Nyugatiban. (ééééééés még szenyó készítésre is volt időm: aki ismer, tudja, hogy nem szoktam :) ) Vácig alvás, majd bőszen nekiláttam fotózni a túlpartot. Sajnos nem sikerültek olyan jól a képek, mint egy éve - de azért így is látszik a túlparti hegység teraszos kialakulása, a Fellegvár, a Nagy-Villám és kilátója - és a többi csúcs.. Íme, egy kis ízelítő:

A vonatról Szobon szálltam le (nem, nem ittam szörpöt:) ) és pár lépés után felkönyököltem magam az állomás elől induló buszra. (a helyi lakosok mellett 5-8 túrázó volt) Bő félórás száguldás után értem Nagybörzsönybe. Gyors telefonos egyeztetés a szállásadómmal: bejelentkeztem késő délutánra. Közben persze trappoltam  a kisvasút felé. A vonatozás szintén hónapok óta tervezett utazás volt, még akkor, ha nem a linken látható módon :) (a klipp magyar "hangja" itt érhető el :)  ) A kisvasút vonala közel egy évtizede védett műszaki érték, erről többet itt vagy itt lehet megtudni. Meg persze a google is jó barát ilyenkor :) Az indulásra várakozás perceiben a stábbal beszélgettem a vonal jövőjéről, stb.. 10.15-kor kezdetét vette a száguldás. Sajnos video nem készült, de a lenti kép talán igazolja az ipartörténeti hátteret.

A vonat cirka 45 percnyi száguldás után ért fel Nagyirtáspusztára. Innen a P+ jelzésen lecsúszkáltam Bezina rét felé. Az út nagy részében elég nehéz volt eldönteni, hogy a patakban, vagy az ösvényen megyek. A sokhetes eső megtette hatását, egy életkép az útról:

A Z+ jelzésen mentem tovább a rétről: vagyis kapaszkodtam vissza a Tolvajkúti erdő felé. A Bükkös árok végén jobbra fordultam, kis kitérőt tettem a Kopasz hegy felé. A bő félórás izzadás megérte: csodaszép kilátás fogadott (a szikrázó napsütésben) nagy látótávolsággal: a Dunakanyarra, a Naszályra, stb.. A csúcskeresztes képért az albumba kell benézni, kedvcsinálónak egy kép:

A csúcsról visszatértem a Bükkös-árok felé, majd továbbmentem a Sós-hegy felé. Itt két kisebb csúcs-kilátót jelzett a térkép: az előző "sikerélményen" felbuzdulva felkapaszkodtam mindkét helyre. A látvány önmagában csodálatos volt, de Kopasz-hegyhez nem mérhető.. A csúcsokról az Érsek-tisztás felé vettem az irányt, ahol megettem késői ebédemet. Innen a S jelzésen leereszkedtem Kisirtáspusztára. A három völgy találkozójában lévő kulcsosházak igazi nyugalom-szigetek.. A meleg itt már elviselhetetlen volt: egy gyors fürdéssel orvosoltam a patakban.. Remélem egy erdei vadat sem ijesztettem el.. :) A tisztásról a S+ jelzésről indultam el a Vasedény kulcsosház felé.

Itt újabb fürdés/mosakodás következett.. Meg persze a megérdemelt uzsonna elfogyasztása.. A turistaháztól a K+ jelzésen indultam el, de hirtelen szándéktól vezérelve inkább a Kovács-patak mentén gyalogoltam tovább az Altáró felé. A forrásnál újabb mosakodás, ejtőzés az árnyékban, majd a Börzsöny-patak mentén lesétáltam a faluba.

Itt a szállásadóm vacsorával és jóízű beszélgetéssel várt.

Esti lazítás gyanánt rövid átmozgató "edzésre" indultam a faluban, végigfényképezve a nevezetes épületeket. A Szent István templomnál Évi nénitől kaptam bőséges és alapos ismertetőt a templomról. A blog elején ajánlott oldalon tucatnyi kép van, érdemes megnézni őket. Jómagam az eredményes naptól a lenti képpel búcsúztam:

A szálláson nem kellett ringatni: percek alatt elaludtam..:)

Update1: érdemes ezt a filmet megnézi!
Update2: egy klip ..

(folyt. köv... )