Az utolsó kékszakasz a Bakonyban - OKT

..túratársamnak már alig 100 km hiányzik a kékből: egy huszárvágással arra szántuk a pünkösdi hosszú hétvégét, hogy a Bakony maradékát és a Balaton-felvidéket végigjárjuk. A meteorológia előzetesen jó időt ígért - túl jó is lett.. Szombat reggel, veszprémi átszállással mentünk Városlőd-Kislőd állomásig: itt fejeztük be kb. 10 héttel ezelőtt. (erről még írok) Az állomáson rövid felszerelés-igazítás és már neki is vágtunk a kéknek. Rövid aszfaltos szakaszt követően a jelzés a Csollányos-völgybe tér be a kalandparkkal szemben - és ezen, a régi kisvasút nyomvonalán halad  a Főnök rétig - innen emelkedik fel a nyereg felé. Az erdőből kiérve már látszottak egy lekerített erdősávon túl Úrkút első házai - visszatekintve pedig a Kőris-hegy. Az egyre melegedő időben körbe-gyalogoltuk a lezárt részt, majd  a falu szélső házai mellett megérkeztünk az Őskarszthoz. Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset. Meredek sziklafalain jól nyomon követhetőek a geológiai őstörténet több jelentős időszakának nyomai is. Az őskarszt csipkézett mészkőszikláival és közel függőleges tornyaival – tudományos jelentősége mellett – a Bakony legcsodálatosabb természeti látványosságai közé tartozik. (bővebb info itt kérhető) A helyen közel egy órát időztünk, íme pár kép: 

A területtől csak pár lépés a kocsma, ahol a beltérben hűsölve fogyasztottuk el ebédünket és pár fröccsöt. Energiával telve indultunk neki Kab-hegynek. Útközben két létrát kellett mászni, de ezt leszámítva könnyű útvonal. Jó, ez nem teljesen igaz, mert a régi kisvasút töltésén hónaljig érő csalánban mentünk, de ez a szakasz szerencsére csak 5-600 méter. A bélyegzőhöz délibábos betonúton értünk... Itt, a kerítés hűvösében pihentünk vagy 20 percet mielőtt továbbindultunk volna. A kék betonúton megy tovább, innen még kb. egy kilométer a K∆ leágazása, érdemes felkeresni. Részben azért mert új kilátó létesült, de nagyrészt azért, mert csodálatos a panoráma. Veszprémtől a Tanú-hegyekig - és a hegyek között a Balaton. Az előtérben több falu, többek között következő célpontunk, Nagyvázsony is. 

Sajnos a kilátó nem fedett, ezért a rekkenő hőségben csak pár perc/kép erejéig voltunk fent - és már "szaladtunk" is tovább. Erdőírtásos, kerítéses szakasz után rendezett, kényelmes úton értük el az erdő szélét. Innentől sajnos még bő félóra volt kiérni az országútig - és a szélén hűst adó fákig. A műúton párszáz métert kell menni - de visszanézve jóleső érzés volt látni, hogy mi van mögöttünk.. 

A várhoz fél öt körül érkezünk, bőségesen volt időnk körbenézni, felfrissülni a forrásnál. A vár - és híres úrának történetei itt elolvashatóak - én inkább pár képben mutatom be. 

A vár körbenézése után még várt ránk egy két kilométeres szakasz - és közben még három látnivaló. Az első alig 5-600 méterre rejtőzik a vártól a fák sűrűjében: a Szent-Mihály kolostor. Habár védett műemlék, az 1960-as évekbeli utolsó feltárás óta nemigen törödnek vele, azóta pusztul. Íme egy-két kép:

A kolostor romjaitól a kék kiér az erdőből és mező szélén halad a Szent-Ilona kápolna felé. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stílusban  Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult  a falaira rátelepedett az erdő. A fák között szerencsére könnyű felfedezni, érdemes megnézni. Innen pedig alig 7-800 méterre található tálodi kolostorrom - éjszakai szálláshelyünk. A tálodi Szent Erzsébet kolostorrom Nagyvázsonytól nyugatra található a Viszont-völgy északi kijáratánál. A Kinizsi-forrásra épült medence és a viszonylag rendezett pihenőhely ideális éjszakai szálláshely. A placcot egy másik, bringás túrázóval osztottuk meg, de nem zavartuk egymás köreit, egy kölcsönös bemutatkozáson túlmenően. A padoknál sátorállítás, főzőcske vette kezdetét - majd bő órával később elégedett hortyogásba fordult..

Folytatása következik...
Egy régebbi beszámoló itt
A nap képei itt

Kéktúra a Keleti-Bakonyban - 1

Ősszel, három nekifutással teljesítésre került a címben jelzett kéktúra-szakasz is. Ez és még két másik bejegyzés erről fog szólni, időrendben - érdemes visszatérni.. :)

A kora reggeli busszal Bakonykútiba mentünk egyik őszi vasárnap. Itt kissé esőre állt az idő, de szerencsénkre a nap hátralévő részébe megúsztuk. Vagyis, csak majdnem.. Az utolsó 1-2 kilométeren, a vissza-buszra gyalogolva elkapott minket - de addigra már megvolt a sikerélmény.. :) A faluból a kék a Bakonykúti-puszta felé vezetett, de sikerült eltévednünk valahogy a kékről (pedig itt még bőven volt jelzés.. :) )

és Gúttamási szélére értünk ki. Így kénytelenek voltunk 1-2 kilométert az országúton gyalogolni. Szerencsénkre nem sok autó járt arra azon a vasárnapon. Hamarosan megérkezett a kék jobbról, majd velünk együtt letért az útról a víztározó felé. Egy erdőirtást megkerülve, egy dombra felkapaszkodva, majd leereszkedve értünk a víztározóhoz. Ez talán az ország egyik legszebb környezetben lévő tava.

Átlagos vízmélysége 6–8 méter, de legmélyebb pontjai a feltöltés mértékétől függően elérik a 14–15 métert is. Maximális feltöltés esetén a vízfelület 223 hektárra növelhető. A környékbeli dombokról, hegyekről gyönyörű kilátás nyílik a tóra. A tervezést megelőzően a területet régészetileg feltárták. A feltárás alapján bizonyították, hogy a Római Birodalom virágzásának idején, a 2. században a Gaja-patakot ezen a helyen gáttal elzárták. A mai víztározót 1971-ben alakították ki, helyén eredetileg a termelőszövetkezet káposztaföldjei terültek el, valamint három malom is működött a tó vízellátását biztosító Gaja-patakon (ezeket később a tározó létesítése miatt elhagyták, majd lebontották). A völgyzáró gáttól kb. 10 perc távolságra van a kocsma és a bélyegzőhely. Itt frissültünk fel - és persze bélyegeztünk is. A presszótól a kék a töltésre vezet vissza, majd erről letér a hétvégi házak közé. Ilyen meseházak közé:

Közben keresztezi a Fehérvárcsurgóról - Gúttamásiba menő országutat. A házaktól a jelzés kiér a főútra, hogy ezen alig 100 métert megtérve betérjünk a Gaja-völgybe. A pataknak régebben nagy gazdasági haszna volt, szinte minden, hozzá közel eső településen működött 3-4 malom. A patak szinte végig gyönyörű, vadregényes tájon halad keresztül, két festői szépségű szurdokvölgye ismert, a bakonynánai Római-fürdő szurdoka, valamint a fehérvárcsurgói Gaja-völgy is, amely több kilométer hosszan elnyúló szurdokvölgy. (az elsőről egy következő alkalommal..) A kellemes időnek köszönhetően sokan jártak ott, könnyen járható bárki számára.

Itt található a Gaja-völgyi tájcentrum, mely épített környezettel, padokkal, eső ellen védett étkezőpavilonnal, játszótérrel és horgásztóval kiváló lehetőséget nyújt a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak. Íme:

A sokak által kedvelt szalonnasütő, bográcsozó helyek is elsősorban a Tájcentrum területén találhatók, melyeket érdemes időben lefoglalni. A szurdok legnevezetesebb látnivalója az Ádám-Éva fa, mely eredetileg két öreg tölgyfa volt. A nagyobb méretű Ádám és a kisebb termetű Éva. Ma már csak Ádám (mely a 60-as években tűz áldozata lett és kidőlt) látható, mely hídként funkciónál a Gaja-patak felett. A másik nevezetes látnivaló Sobri Jóska barlangja, mely kb. 4 méter széles és 1.7 m magas, és 12-15 m hosszú. Kifelé található egy oldaljárat, melynek végén látható a külvilág fénye. A kék végigmegy a völgyön, majd egy létrázást követően felkapaszkodik a Kilátóhelynek nevezett része,

aminek a másik oldala már a bodajki sípálya teteje. Ezen ereszkedtünk le a faluba. A csapat nem szeretett volna frissülni, így egytrappban mentünk a bélyegzőhelyig. Itt ettünk egy falatot, majd az egyre erősödő eső hatására nekiindultunk: innen még két kilométer várt ránk a buszig.

A nap képei itt.
(folytatása következik..)

Közép-dunántúli Piros - Gerence-völgy (Odvaskő)-Eplény VI.rész

Több mint egy éve hogy itt, félbehagytam a Bakony utolsó szakaszát a KDP-ból. Bátorral duettben reggel autóba pattantunk és Veszprémig meg se álltunk. Itt buszra szálltunk majd Zirc érintésével, Odvaskőig mentünk. Azért hadd jegyezzem meg itt, hogy 2000 HUF volt kettőnknek a jegy erre a szakaszra. Autóval simán meg lehet járni ennyiből oda-vissza. Ennyit a tömegközlekedésről... Reggelivel indítottunk, majd bevettük magunkat az erdőbe. A Vörös János-séd völgyében kanyarogtunk Pápavár felé. A völgy fokozottan védett természetvédelmi terület, ezt kéretik figyelembe venni. Néhol fejmagasságig érő aljnövényzet volt, de csapás volt közte. Két lápos tó mellett is elhaladtunk.

Elértük a Franciavágási Erdei Vasút  régi nyomvonalát. A volt vasúti pályán vezetett az utunk egészen Pápavárig. A bevágások, töltések, hidak maradványai mai felfedezhetőek.

A régi kisvasút töltése

És itt történt hogy a semmiből két szarvasbika vágtatva érkezett meg elénk. Kb. egy 100 méterre voltak tőlünk. Ők is és mi is meglepődtünk. Egy fél percig csak néztük egymást, majd az egyik elindult a másik meg követte. Azért picit bedaráztam mert tényleg közel voltak.

A kép bal felső sarkában a szarvasbika

A rövid affér után továbbhaladtunk. Elértük az K jelzés kereszteződését Pápavárnál. Rövid pihenő után folytattuk utunkat az Augusztin tanya felé. Hamarosan elértük Öreghálást. Közben az eső is eleredt. Leértünk a Gella-patak völgyébe, ahol két magyar szürke marha bika várt ránk. Mondom remek, úgy néz ki ma ilyen nap van.... Észrevétlenül kikerültük őket, majd egy mezőn átkelve felkapaszkodtunk a Középső-Hajagra. A gerincen átérve jutottunk le az Augusztin tanyához. 

Augusztin tanyánál

Az igazolás a ház ajtóján van kihelyezve, egy sárga tasakban, oldalról betudtok menni az udvarba. Innen már csak 7 km volt Hárskút a célállomás. Bátor valami irdatlan tempót diktált lefelé. Alig bírtam követni néha. Kiértünk az erdőből, feltűnt Hárskút, meg 5 pásztorkutya. Kétszer akkorák voltak mint Bátor. És csak jöttek felénk, rohanva. Elkezdtem üvölteni a juhásznak, hogy csináljon már valamit a kutyáival. 3 visszavonult, de még így is maradtak ketten. Közel voltak már amikor az egyikre ráordítottam, hogy takarodj, mire kettőt hátraléptek. Bátor meg szart segíteni..

Pásztorkutyák

Egy széles föld úton értünk be Hárskútra, bőven a busz indulása előtt. A 28 km-t lenyomtuk 5 óra alatt, hála Bati eszeveszett tempójának. A Hárskút-Eplény szakaszt már korábban teljesítettük télen.

Papod 644 m

A túrán a jelzések jók, nemrég festették fel őket. Én személy szerint nem tévedtem el és csak egyszer kellett használnom a térképet.

A túra fotói itt.

OKT a Déli-Bakonyban

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

.. kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőséget, Norbi tagtárssal a Bakony és a Balaton-felvidék felé vettük az irányt. Lájtos, háromnapos túrát terveztünk - és az előrejelzés szerint jó idő várt ránk. (persze nem így lett..) Vonattal kora reggel Városlőd-Kislőd állomásig mentünk - veszprémi átszállással. Az állomás épületénél bélyegeztünk, majd útnak indultunk - innen már jól látszott a Csollányos-völgy bejárata.. A kalandpark mellett léptünk be az erdőbe, ahol eleinte kellemes erdészeti úton, jó tempóban tudtunk haladni. Egy életkép az útról - ami régen a kisvasút volt:

A Főnök rétnél tértünk le róla Úrkút felé, hogy egy kis oldalvölgyben kapaszkodjunk felfelé. Két kerítésmászással később már az Őskarsztnál voltunk. A területet kőszén után kutatva vonták művelésbe, de 1917-1930 között mangánt bányásztak, Európa második legnagyobb bányája volt. Azonban 1951-től védett terület. (egy cikk az NG-ból, itt) Ennyi "beszéd" után pár kép:

Érdemes felkeresni, mert a legközelebbi ilyen természeti csoda Kínában (és Kubában) van - az előbbi helyen a világörökség része is. (geológiai kérdésekkel érdemes Egyesületünk elnökét felkeresni :) ) Jó félórás nézelődés után a falu felé folytattuk utunkat, ahol a kocsmában bélyegeztünk. Fröccs és sör, meg persze kávé. Az újabb pihenő után nekiveselkedtünk a ránk váró szintemelkedésnek. A Kab-hegyre (599m) néhol betonúton, néhol széles erdei utakon/nyiladékokon értünk fel. A kerítésmászást persze ezen a szakaszon sem úsztuk meg, de ennyi kell... A Gyertyán-kút romjaitól már betonúton haladtunk az utolsó kilométeren. A vadászház kerítésénél bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kilátó romjai felé. A szakaszon több túrázóval is találkoztunk, "könnyű" és népszerű célpont. Habár kilátó nem volt (nem meglepő módon: Kinizsi Pál nevét viselte..) , a táj gyönyörű, íme:

A hegyről újabb nyiladékokat keresztezve és cikk-cakkozva értünk ki a hegyből és a célunk előtt elterülő rétre, amin az utolsó kilométereket tettük meg. Rövidesen kiértünk az országútra: visszatekintve még látszott a hegy. 

Nagyvázsony szélétől pár lépésnyire a műútról egy mellékútra vezet a jelzés, hogy a Kinizsi-forrás mellett elhaladva a várhoz érjen. 

A bejáratnál bélyegeztünk, de most nem tértünk be megnézni. 

Innen csak pár lépésre volt szálláshelyünk, a helyi plébániai hivatal.

(folytatása következik)

A nap képei itt.

Közép-dunántúli Piros - Isztimér-Kisgyón IV. rész

Kezdték kifektetni az idegeinket a melóhelyen úgyhogy megelőző csapásként elmentünk hárman (Paszta, Laca, Bátor) a Bakonyba megcsinálni a soron következő szakaszt. Reggel érkeztünk Isztimérre busszal, a kocsmába a szokásos szeánsz megtartása után indultunk a Burok-völgy irányába. A faluból kiérve a jelzések nem túl erősek, a nyílt terep miatt de a völgyet hamar megtaláltuk. A völgy a Bakony legnagyobb és legmélyebb völgye 12 km hosszú, 50-90 méter mély. A völgyfalak meredekek, néhol egybefüggő sziklafalak. Sajátos mikroklímája, és természeti értékei miatt természetvédelmi terület. A völgyben 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték (Mi is rengeteggel találkoztunk). Valamint az országban talán itt található egyedülállóan ősállapotban természetes erdő. Ezért ki is fogják innen vezetni a turistautakat. Leérkezve a Burok-völgybe -10 fok fogadott minket ami állandó volt amíg bent voltunk. Hó nem sok volt, inkább a keresztbe dőlt fák lassítottak minket.

Burok-völgy

A rengeteg völgykanyarulat után végre elértük a kivezető Bükkös-árkot, de sokat nem változtak a terepviszonyok. Végre átvágtuk magunkat ezen is, és elértük a K háromszög kereszteződést. Innentől fel tudtunk gyorsítani ami ránk is fért, mert nem sok időnk volt már naplementéig.

Hamuház felé

Nemsokára elértük a Hamuház vadászházat, ahol az itt lévő vadásztársaság pálinkával kínált, amit nem utasítottunk vissza, mert elég rendesen szétfagytunk a nap során. Pecsét nincs úgyhogy marad a fotó. Innen már erdei úton sötétedés előtt elértük Kisgyónt (nyalóka a th-ban). Naplementére pedig beértünk Bakonycsernyére.

Aki szereti a völgyeket javaslom mindenképpen keresse fel a Burok-völgyet. Érintetlensége tényleg egyedülálló.

A túra fotói itt.

Közép-dunántúli Piros - Zirc-Gerence-völgy (Odvaskő) III.rész

Régvolt már amikor a KDP háza tájára néztem, ezért kihasználva az októberi hosszú hétvégét és a jó időt, elmentünk Batival Zircre. Az autót a vasútállomáson hagytuk, vonattal mentünk tovább Porva-Csesznekig. Mielőtt a lelkiismeretesebb túrázók megköveznének, a Zirc-Porva-Csesznek szakaszt már kismilliószor bejártam korábban. A vonatról leszállva hál' Istennek nyitva volt a büfé (pecsét ugyanitt). A pultos srác elmondta egész évben nyitva vannak, nyáron mindennap, a többi évszakban csak hétvégén. Bevágtam egy triumvirátust (kávé+sör+pálesz) majd jó tempóban elindultam Vinye felé. A Cuhában igen kevés víz volt, így az átkelések nem okoztak gondot. A völgyben kanyargó vasutat 1896-ban adták át, ami a mai Magyarország egyik legszebb vonala.

Vasúti viadukt a Cuha-völgyben

Vinye előtt egyre fogyott a víz a patakból és mire kértem a völgyből, el is tűnt.

Kiszáradt Cuha-meder

Vinyén pecsét a büfében, magamhoz vettem 4 Balaton szeletet és elindultam a Kőris-hegy felé. Fenyőfő előtt a P jelzés letér a műútról. Innentől a jelzésék egyre szegényesebbek, de azért el lehet igazodni. A Kék-hegy környékén rövid időre el is kevertem. A Kőris-hegy alatt aztán ismét új jelzések vannak. Egy utolsó meredek emelkedő után értem fel a Bakony legmagasabb pontjára (709 m). 

Kilátás a felhőtengerre a kilátóból

Az itt található polgári légiirányítási radar állomást 1976-ban építették, nemrég újították fel a megnövekedett forgalom miatt. Szednem kellett a lábamat, hogy elérjem az Odvaskő Hotelnél a buszt. A jelzések lefelé egyértelműek és jó állapotúak, valószínűleg a Boroszlán tanösvénynek köszönhetően.

Őszi erdő

Sokan jöttek velem szemben családok, nagyobb csoportok. Egy gyerek csapat le is támadta a Bátort :)). Nemsokára elértem az Odvaskő-barlangot. A P jelzéstől kb.150 méter kitérő.

Odvaskő

Innen a P barlang jelzésen értem el a Gerence-völgyét. Pecsét a hotelban, fél óra múltán pedig busszal vissza Zircre.

A túra fotó itt.

Túra a Kelet-bakonyi völgyekben

..folytatva a bakancs-betörő túrákat: sok hete a Kelet-Bakonyban jártam. (e túra előtt) Alapvetően két völgy bejárását szerettem volna megejteni, olyan helyeket, ahol már évek óta nem jártam - ezt a nap végére sikerült is elérnem..
Míg szombaton elnökünk róta az ösvényeket, addig én vasárnap mentem arrafelé. Székesfehérváron, "hazai pályán" , a buszállomáson kisebb csoport fogadott: kölcsönösen egymásra csodálkoztunk a Bakonykútiba induló nyugdíjas egyesülettel.. :) Félórás utazást követően hamarosan a kék jelzésen találtam magam, útban a Burok-völgy felé.

A völgybe a régi K jelzésen ereszkedtem le - ma már csak a P jelzés vezet végig a völgy főágán. Íme a völgy talapzata:

A völgy alján sűrűn kidőlt fák teszik kalandossá az előre jutást. Ösvény is van, de néhol csak tájékoztató jelleggel.. :)

A főágban, körülbelül a völgy felénél észak felé tér el a P jelzés, tovább már a P+ vezet. Én az előbbit követtem és tértem át Bükkös-árokba. Kevesebb kidőlt fa itt sem volt, amíg "kikapaszkodtam" a völgyből.

A jelzés hamarosan találkozott - egy padokkal támogatott pihenőnél - a Száraz-kút felől érkező K∆ jelzéssel. Mivel a P hamarosan eltért, így ez utóbbi lett a vezetőm. Hamarosan elértem a Károly-lakhoz, ami egy csodálatos helyen lévő erdészlak. Íme:

A háztól a Hosszú-Kígyósi völgyön keresztül ereszkedtem le az erdei szentély felé.

 

A völgy alján előbb jobbról a P+ jelzés, majd szemből a K jelzés is megérkezik. Ezek csomópontjában található az erdei szentély. Fotózgatás, 2 perces pihenő után továbbmentem a K jelzésen Tés felé. A jelzés elhalad a védett geológiai feltárás mellett: a feltárásban több, korábban ismeretlen puhatestűt találtak. (A témában érdemes dr. Prinz Gyula műveit keresni) A jelzés kikapaszkodik a völgy aljáról egy erdei betonút hurkába, hogy továbbmenjen a Tűzköves-árokban. A hely egy száraz árok, debrő, melynek felső szakasza már völgyszerűen szétterül - nevet is vált. A jelzésbe hamarosan a balról, Hétházpuszta/Királyszállás felől érkező K+ jelzés is beletorkollik. Ez persze azt jelezte előre, hogy hamarosan megérkezem Hamuházhoz. Itt már több túrázóval is találkoztam. A háztól az alig pár lépésnyire lévő Csikling-vár romjaihoz tettem kitérőt. 

Sajnos a romokból csak a belső torony/épület maradványai ismerhetőek fel, illetve az ezt körbevevő árok. A vártól visszatértem a K jelzésre, tovább Csőszpuszta felé. Egy erdei nyiladéknál hamarosan átértem Veszprém megyébe - majd kiértem az országútra. Tésen az erdei büfénél kávézó, pihenős félórát engedélyeztem magamnak: reggel óta még nem tettem. A lazítás után végigmentem a falun, hogy a túlsó végéről induló P□ jelzésen menjek Várpalota felé. A nyílegyenes és monoton szakasz után a P jelzés érkezik meg jobbról - ez volt az utolsó "segédem" aznapra. A völgy bejáratát ővező, ún. Márkus szekrényének nevezett részt hamarosan a szélesedő Vár-völgy váltja fel. Kb. itt helyezkedik el Bátorkő vára.

Itt már sokkal több túrázóval, családdal találkoztam: a jó idő és a közeli város: könnyed célponttá teszi a várat - érdemes felkeresni. Innen továbbmentem a P jelzésen, ami hamarosan kiért a völgyből és beért a városba. A szombatot elnökünk a várnál kezdte - én itt fejeztem be:

 
Összeségében sikeres túrát tettem: sikerült tovább gyötörnünk egymást a bakanccsal! :)