..készülve a
Grossglockner túrára: egy hétvégi túrát szerveztem magamnak a
Börzsönybe. A cím nem véletlen: hasonló néven túramozgalom is létezik: érdemes felkereni a
honlapot.. Ezért határoztam el, hogy a korábbi túrákat összekötöm és "megkombinálom" várakkal.. Rendszeres/visszatérő olvasóink tudják: könnyű célpont
Budapestről. Nekem
kedves hely, hiszen egyik olyan hegyünk, amin nem megy keresztül civilizáció: a települések a hegy lábánál, körben helyezkednek el..
Szombat reggel
Szob felé mentem - innen indult túrám. Itt "felfedeztem" a restit, ahonnan egy gyors
KV és
zsírosdeszka elfogyasztása után vágtam bele a kalandba. A
börzsönyi K jelzést követve hagytam el a
várost. A Sukola keresztig elhanyagolt gyümölcsösök között vezet az út - elhagyagolt betonút a nyomvonal is. A kereszttől már kilátás nyílik a hegységre, érdemes megállni pár percre.
A jelzés a Bányai szőlőnek nevezett résznél lép be az erdőbe. A patak folyását követve értem ki a Szob-
Márianosztra műútra és kereszteztem a kisvasutat is. A Misa-réti patak völgyében haladtam tovább - nem nehéz felfedezni a régi kisvasút nyomvonalát.. Alig fél órával később már a
KL jelzés mutatott irányt: megkezdődött a felfelé kapaszkodás Ódamásd várához. A csúcsra kb. olyan "út" vezet, mint a dédesi várhoz - aki járt ott
(is), tudja mire gondolok.. Ellenben megéri felmenni, mert csodálatos körpanoráma fogadja az embert.. Pár kép után lementem a másik oldalra térő
KL jelzésen. A régi vasút nyomvonalától egy hajtűkanyarnál vettem búcsút. A Nagy-Galla tövében, a
Z jelzés örömére 10 perces pihenőt engedélyeztem magamnak. Fújás után továbbmentem a Fekete mocsár felé. A mocsár kisebbnek tűnt, mint egy évvel korábban - de lehet, hogy csak az emlékezetem csalt.. 5 percnyi pihenő után továbbmentem. Pár lépéssel később megjött jobbról a
P jelzés is, Márianosztra felől. Itt a jelzések betérnek a dzsungelba: reménykedtem benne, hogy ritkult.. Nos, nem.. Így aztán lassan haladtam előre/felfelé a Koppány-nyereg felé.. Ahol aztán kénytelen voltam leszedegetni magamról a ragaszkodó növényeket..
:) A csomóponttól a
KK+ jelzésen mentem tovább. Néhányszáz méterrel később különválnak az utak: nekem a
K+ volt az iránymutató a Nagy-Koppány felé.
(máshol: Nagy-Homlok) Egy éve semmiféle kilátásom nem volt: most szerencsém volt: szépen látszott, a
Duna, a túlpart - és minden egyéb..
Továbbmentem a
K+-n Nagyirtáspuszta felé. A kisvonat nem volt ott, ellenben egy lovas igen.. A padoknál pihentem 10 percet, mielőtt továbbmentem volna. A
P+ jelzésen ereszkedtem le Kisirtáspusztára. 5 perces pihenő után továbbmentem. A
S+ jelzés vezetett tovább, amiből rövidesen
S□ lett. E jelzés vezetett a Vasedény kulcsosházhoz. Itt már többet időztem: késői ebédre is futotta a forrásnál. Fél órás pihenő után a
KO-ről leágazó
K+ vezetett tovább.
(a ház felett halad el a K□) A jelzés a Pogány hegyre kapaszkodik fel, majd leér a Magyar völgybe. A völgyben továbbmentem Bányapuszta felé. A vadászháztól alig 20 percnyi séta lett volna a tervezett szálláshelyem, azonban várnézőben voltam, így másfelé mentem. Jelzetlen úton haladtam el a Jóska forrás mellett és mentem felfelé a Bánya-bércen. A gerincen rácsatlakoztam a
P jelzésre. Bánya tetőnél letettem a zsákom - csak fényképezőt vittem magammal a Salgóvár meghódításához. 15 perccel később már a Csóványosban gyönyörködtem.. Érdemes felkeresni a bércet..
Pár kép után visszaindultam. A zsákot felkapva mentem tovább a
P∆ , majd
P+ jelzésen. A Pintér bércen ereszkedve értem el az Aklok rétjére. A napra ennyit terveztem - több, mint 30
km volt a lábamban.. A forrástól friss vizet vettem, vacsoráztam,
sátrat állítottam - és aludtam.
(a nap képei itt)
Reggel 7 órakor erdei munkások érkezése keltett. Összepakoltam a felszerelést, majd útra keltem. A
K∆ mentén oldalaztam a Magas-hídi rét felé. Az útvonal több patakot is keresztez, érdemes bejárni.
A réten pedig a
K+ is keresztez, azonban nekem a
K∆ volt társam továbbra is. A Bene kút mellett elhaladva mentem felfelé az Oltár patak völgyén. A Kőkorsóra kikapaszkodtam, fotózgattam. A gerincre érve hamarosan a
P∆ érkezik, erre tértem rá. A jelzés az Oltár kő felé vezet,
majd a Rakodónak nevezett részre ér. Itt pihentem 10 percet. A csomóponttól a
Csóványos felé vettem az utam. Tucatszor jártam ezen a szakaszon: nem lehet megunni.. E szakaszon már egyre több túrázóval találkoztam: a jó idő sokakat kicsábított a természetbe.. A csúcson is "tömeg" volt - szerencsére. A kilátóból ismét csodálatos volt a panoráma.
A csúcsról a
P jelzésen mentem tovább. Bő egy éve jártam már ezen az ösvényen - ismételtem.. A kilátás miatt ugyanis érdemes: a 707m magas Nagy-Mánáról csodálatos a kép: szemben a Pogányvár, visszanézve a Csóványos - alant pedig a Rózsás-patak völgye.
A bércen leereszkedtem, majd továbbmentem Királyháza felé. A Tűzköves forrásnál pihentem 15 percet. A betonútra
(S□) kiérve jobbra tértem el, Király-kút felé. A forrásnál csak egy percre álltam meg - továbbmentem. A Mese patakot keresztezve egy magam által felfedezett ösvényen mentem a
K□ felé. Pár percnyi dzsungelharc után értem ki az útra és mentem tovább a Csánki-kert felé. A
S jelzést keresztezve ereszkedni kezdett az út, majd kiért a betonútra. Ezen csak pár perc volt a Pénzásás nevű hely. Itt pár szót váltottam más
(autós..) túrázókkal, majd a
K jelzésre váltottam. Fél óra után a
K+ csomópontjához értem - a zsákom itt kipihente a fáradalmakat,
Drégelyvárhoz csak a fényképezőt vittem magammal. 20 perces sétával értem fel a várromhoz. Alaposan körbe-fotóztam a romokat.. Érdemes felkeresni - szép, dicső példája és emléke a hősiességnek..
A vártól visszatértem a zsákomhoz. Ezt felkapva mentem tovább Drégelyvár vm. felé. Itt fél órám volt a vonatig, kipihenni a megtett több, mint 30 km-t.. Rövidesen érkezett a
Bzmot, amin beszáguldottuk
Vácra..
A második nap képei itt..
Egy és még egy klip itt - avagy olvasós..
