..szakítva a "hagyományokkal" ez a bejegyzés egyben mutatja be a négy napos túrámat a Gömör-Tornai-karszton - vagyis az OKT aggteleki szakaszát..
..előzetes egyeztetéssel az
ANP-vel: kötött volt a túra időpontja, hiszen a
klasszikus filmben szereplő, ún.
hosszú túrát nem szervezik "csak úgy" .. Így eldőlt, hogy október 4. lesz az a nap, amikor tudok csatlakozni egy másik csoporthoz. A többi nap és a hétvége programja pedig adta magát: teljesíteni kell a szakaszt.
Szombat hajnalban persze a lépcső tetején kígyózott a sor a
Keletinél: izgalmas perceket okozva ezzel a jegyvásárláshoz.. Szerencsére időben sorra kerültem és a vonatot is elértem.
Miskolci átszállással jutottam el ismét
Bódvaszilasra. Itt először gyors pecsételés, majd kávézás következett az állomástól 50méterre lévő egységben. Tavasszal kimaradt a régi, felhagyott bányaudvar megnézése az
Esztramos tetején, erre "beszéltem rá" magam reggelizés közben..:) Egy régi,
P+ jelzésen indultam el a hegy felé, ami valójában a felhagyott bánya régi iparvágánya. Útközben 4 vashídon is át kellett kelni, íme egy:
A tavasszal megismert bekötő úton, ezúttal visszafelé: nekivágtam
Bódvarákó felé, majd jobbra fordultam az úton, Bódvaszilas felé. E faluból több jelzés is felviszi a túrázót a fennsíkra: én persze a kéken vágtam neki az emelkedőnek
(~370m szint!) a Szabó-Pallag vadászház felé. Útközben előbb a romos állapotban lévő Barlangkutató-forrás mellett mentem el, majd feltűnt a Pócsa-kői víznyelő is. Az út, az utolsó pártucat métert leszámítva, végig emelkedett a pecsételőhelyig. A ház meglepően jó állapotban volt, igaz a korábban látott
képekhez képest pusztul..:( Pecsételés, késői ebéd volt a programom. Az Iskolakertnek nevezett szakasz után a Bába-völgybe vitt tovább a kék. Itt előbb becsatlakozott a
P jelzés, majd egy kilométerrel később letért. Én is így tettem: így meg tudtam nézni a Csurgó-forrást. A forrástól a
PL jelzésen mentem tovább,
Szádvár romjai felé. Az alsóvártól a jelzés kivezeti a túrázót a Várkertnek nevezett tisztásra. Mivel egész nap nem találkoztam túrázóval, ezért a nagy zsákomat
egy fa alá tettem: csak a fényképezőmet vittem magammal a felső várhoz. Íme egy kép a romokról.
Sajnos ez a várunk is (több másikkal együtt) áldozatul esett az osztrákok várrombolásának, robbantásainak. Pár kép és nézelődés után visszatértem a zsákomhoz. A tisztásról a kék egy félkört ír le - és megy tovább a szomorú sorsú Derenk felé. A falu áldozata lett Horthy egyik szenvedélyének, a vadászatnak. Ma már csak a házak helyén lévő táblák őrzik emlékét; illetve a temetőben lévő emléktábla, a fejfákkal.
Bár ekkor még csak késő délután volt, mégis úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább. Egy nyugis helyet keresve és találva: letáboroztam és itt éjszakáztam. Hajnalban megébredtem arra, hogy fázom - de kiderült, hogy a csak polifoam volt keskeny.. :)
Kicsivel 7 óra után ébredtem végül: napsütéses, derűs napra. A fák között még felszállóban volt a
pára - szép látvány volt. Kényelmes pakolás, fotózgatás után megreggeliztem, majd 9 óra felé nekivágtam a napi adagnak. A Mocsonya patak felé közeledve találkoztam egy
őzzel, majd
Bambi után az első kéktúrázókkal is - a patak túlpartján. Pár szót váltottam velük, majd folytattuk
(ellen-)utunkat a sártengerben, mert - gondolom ezt mondanom sem kell - erre a napra sem lett kevesebb belőle.. :( A Ménes patakkal való találkozás után a kék már a modern útvonalon halad, elkerüli a Kecskés völgyet, Lófej forrást és a Százholdas pagonyt.
(pedig mindhárom szép nevű - szép látvány is..) A mai nyomvonal a Puska Pál forrást érintve,
Szelcepuszta felé halad. A kis telepet elhagyva idejét éreztem a tízórainak, így ettem pár falatot,
ott, ahol a piros letér a kékről. A kék pár száz méterrel később szintén letér az erdészeti betonútról - ezzel össze is hozta számomra a nap
(ekkor még nem tudtam, hogy nem az első) kóválygását. A tisztáson oda-vissza jártam, nem akart felbukkani a jelzés - így szemre kiválaszott gázlón keltem át a patakon. Nem akciósan: halk bugyborékolás is járt hozzá.. :) Szerencsére néhány tízméter megtétele után előkerült a kék is, illetve pár szó erejéig megálltam a szemből érkező kéktúrázókkal is beszélni. A kék a Meszes gatya mellett elhaladva ér
Jósvafő közelébe, ahol érinti a
Kuriszlán víznyelőt, mielőtt kilépne a fennsíkra.
A faluhoz közeledve a jelzés előbb a Tohonya szurdokba tér be, majd elhalad a Kossuth barlang zárt nyílása mellett - ami egyben a Nagy Tohonya patak kilépője is.
A faluba érve a jelzés a harangláb, a templom és két temető érintésével egy tanösvényre vezeti az embert. A Kaffka réten találkozik a Z jelzéssel, amire rátérve le lehet ereszkedni a barlang pénztárához újabb pecsétért. Én is így tettem.. :) A pecsételés közben egy csapat barlangjáró ért ki a felszínre: a pénztárostól tudtam meg, hogy az ún. Vörös-tói csoport tagjai.
A pecsételés után vissza kellett kapaszkodnom a nyeregbe, sőt még tovább;
felfelé. A kék jelzés a Magas-hegy oldalában emelkedik eleinte meredeken, majd lájtosabban. A Karu-völgy nyiladéka után a
KΔ jelzést választottam; a Baradla tető felé. Sajnos a jelzés nem a legjobb ezen a szakaszon, eléggé hiányos, így a platóra érve némi kevergés után megszavaztam, hogy visszatérek a kékre.
Kicsivel később visszatértem és az alkonyi fényekben is készítettem képeket:
Este kis híradózás a recepción, majd vacsi és gyors alvás volt a sorrend.
Reggel fél nyolckor már keltem: pakolni, reggelizni és nekikészülni a második túrámnak. Erről később külön bejegyzés is lesz; itt nem is írnék többet... :) Érdemes lesz visszatérni pár nap múlva..:) A lényeg, hogy 9.30tól részt vettem a bevezetőben is említett hosszú túrán.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A csoporttal végül fél4 körül értünk vissza Aggtelekre. Gyorsan felkaptam a zsákomat a szálló recepciójáról, majd nekivágtam a
Zádorfalva felé vezető országútnak.
Mivel 16 óra is elmúlt mire nekivágtam a távnak (~12km) , ezért úgy döntöttem, hogy kicsivel több aszfaltos szakaszt vállalva és gyorsabban haladva: nem a kéken megyek a Galyagos tetőre, hanem Trizsről indulva a K+ jelzésen csatlakozom be. Nos, a tervem nem volt rossz - csak nem jó - és nem miattam. Egészen addig, amíg a faluból kiérve nem szembesültem azzal, hogy a harmadik fa után, egy négyes útelágazódásban el nem tűnik a jelzés. Ekkor "vettem elő" a sokéves rutint és vágtam bele a sűrűbe, megcélozva egy ösvényt. A választást siker koronázta, egy erdőírtásos szakaszon történő emelkedő után találkoztam -útközben persze több őzzel, szarvassal is- a jobbról érkező kékkel. Amiről persze egy soron következő erdőírtásos szakaszon félre is mentem az Éger-tetőnél. Szerencsére az irányérzékem működött, így előbb visszaértem a kékre, majd minden gond nélkül kiértem(=kicsúszkáltam a sárban) az erdőből, a falu fölött a kanyargó szerpentinre.
Ekkora már beesteledett - de szerencsére a szállást időben, még Aggtelekről indulva lefoglaltam..
:) A faluban telefonos segítséggel megtaláltam a plébánia gondokát, aki elkísért a házhoz - ami az alig 160 éves plébánia volt.. Itt némi izgalom árán lett villanyom, majd vacsorám és végül alvás. Hajnalban megébredtem: a tetőn egyenletes kopogás jelezte, hogy elfogyott a 3 napig tartó szerencsém. Nem éreztem erőt magamon a kitekintéshez: csak reggel állapítottam meg, hogy szakad. Nem kicsit, de nagyon. Villany lett este, de meleg víz nem a bojlerban, így reggel elmaradt a pancsolás - de a reggeli nem. Közben persze, gps módra: újratervezés - a nap hátralévő részére.. A kulcs visszadása után gyors pecsételés és
nagyon baráti áron kávézás a kocsmában, majd irány az országút és
Kelemér.
A faluhoz közeledve úgy tűnt, hogy alábbhagyott az eső, de csak pár percig tartott az illúzió - szakadó esőben kellett pecsételnem faluban. Amit nem volt könnyű megtalálni.. Ugyanis a kerítésen csak hűlt helye
(=lánca) volt a
múzeumnál, a gondok címe pedig nem volt kiírva - csak kérdezősködéssel jutottam el hozzájuk. Visszatérve a falu központjába: az általános iskolába vittem be a zsákom: a
Gömörszőllősre vezető 2*2 kilométeres aszfalttúrára nem akartam magammal vinni. Szerencsémre megőrizték
(a kisiskolások nagy örömére :) ) , így csak a fényképezőt és az igazolófüzetet vittem magammal. A dimbes-dombos táj meseszép lett volna, ha..
A kis településen hamar megtaláltam a
múzeum kerítését, de ahogy bélyegeztem
(volna) : már ázott is el a füzetem. Gyors döntéssel az önkormányzatot vettem célba, ahonnan továbbküldtek a könyvtárba. Itt végül kaptam bélyegzést a füzetbe. Vissza Kelemérre, a már megismert úton. Az iskolából felkaptam a zsákom, majd a betonon kigyalogoltam a Mohos-tavak felé. A két lápot mindenképpen szerettem volna megnézni, így csak minimálisat kockáztatva: végig az aszfalton mentem, amíg nem jelezte a kék a letérést a tavak felé. A lápról
vers, monda is született, de tudományos szempontból: a két gyöngyszemet a
klasszikus film és
Zólyomi Bálint alaposan bemutatja - érdemes megnézni, olvasni róla, akár ebből a kis
füzetből
(207). A két láp között meghúzodó várhoz nem kapaszkodtam fel,
itt lehet olvasni róla bővebben.
Összességében jól sikerült ez a négy napos túra - ha nem esett volna az utolsó napon, akkor még a Damassa szakadék is belefért volna..
:)
De erre majd máskor kerítek sort.. Így mindenki gazdagabb lesz: olvasó+túrázó egy újabb élménnyel.. :)
A túra összes képe itt érhető el - de előtte ajánlott valami nasit bekészíteni a ~380 képhez! :)
Jó szórakozást! :)
Aki pedig túlélte a képáradatot, az nézze meg ezeket a filmeket is: 1, 2 és végül ezt: 3.
..folytatása következik...
