OKT a Naszály környékén

..az elmúlt hetekben három bejegyzésben is olvasható volt a cserháti kéktúra kapcsán - a Naszály meghódítása maradt a végére... A Naszály (652m) ún. sasbérc, aminek a mészkövét több helyen is bányásszák. Egy kora vasárnap reggel, a közvetlen busszal kimentünk Katalinpusztára. A pár hónappal ezelőtt megjárt kocsmában még egy kávéval készültünk rá a napra; illetve megtörtént a túrabot beállítása is. Ez volt a "premier" Anna számára, afféle belemelegítés az július végére tervezett magashegyi túra előtt. A rövid felszerelkezés után belecsaptunk. Rockenbauer Pál emlékhelyét most nem kerestük fel, eléggé feszes volt a "menetrend". Romhány felől ugyanis 17 órakor elmegy az utolsó busz Budapest felé - aztán marad a stop, mint legutóbb. Kezdetben egy meredek ösvényre lépve mentünk felfelé a kéken. Az ösvény hamarosan erdei földútra váltott és sok kilométeren is maradt. Útközben elmentünk egy dagonyázó hely mellett, majd a Bik-kúthoz értünk. A hegy nem bővelkedik forrásokban, ez is ép' csak csordogált. A táblák szemrevételezése után folytattuk felfelé. A jelzés hamarosan letér az erdei útról és meredekebb emelkedőbe csap át. A sziklás részen jól jött a bot:

E szakaszon túljutva értünk a barlanghoz - de ezt most nem kerestük fel, hanem továbbmentünk. Itt már több jelzés is becsatlakozott, körtúrákra csábítva - de mi nem engedtünk a szirénhangoknak.. :)

Hamarosan feltűnt a geodéziai torony és 3-4 másik túrázó. Amíg Anna kifújta magát, addig felkapaszkodtam a toronyba. Íme a kilátás Visegrád felé:

És íme a Börzsöny felé:

Egy csokival később már úton is voltunk. A kék eleinte lájtosan ereszkedik, de aztán "belehúz".. Egy-egy helyen azonban remek kilátás van a Börzsönyre,

és a további úti célra,

a távolban még Szandavár is kivehető:

Ennyi látnivaló után tovább folytattuk az ereszkedést. Hamarosan egy nagy csapat túrázóval találtuk szembe magunkat: gyerekek, felnőttek vegyesen.. :) Közben P jelzés is megjött jobbról - de nekünk a K szerencsére erdei földúton ment tovább. Erdőirtásos és erdős szakaszok után értünk ki a hegyből, az Ősagárd előtti szántóföldekre. Visszanézve még látszott a csúcs,

a Börzsöny,

de aztán beértünk. A kocsma most szerencsére nyitva volt, így egy fröccs, kávé mellett megebédeltünk. Közben pecsét is került a füzetbe. Jóllakott napközisként mentünk tovább Felsőpetény felé. A jelzés szerencsére nem volt veszélyes ezen a szakaszon, meg persze a néhány évvel korábbi rutin megvolt.. :) Így aztán szerencsésen leereszkedtünk a faluba. A szélén elkapott minket egy kétperces zápor, de szerencsére csak ijesztgetés volt.. A kocsmához érve már készítették a bélyegzőt, kérni sem kellett. De egy menüt igen, mielőtt továbbmentünk volna.. :) A kék innen Alsópetény felé megy, a régi majorság/TSZ mellett vezet ki a faluból. A szakasz nem sok látnivalót kínál, csak menni kell.. Alsópeténybe érve a kék egy kicsit máshogyan kanyargott, mint évekkel ezelőtt, de a friss festés miatt könnyen következő volt. A bélyegzőt véletlenül fedeztük fel..

A faluból a kék egy rövid szakaszt leszámítva végig erdei földúton megy Romhány felé. Először fel kell kapaszkodni egy újabb dombra, majd a S jelzés után már csak ereszkedni kell. Útközben egy vadászház mellett is elhaladtunk, ugyanolyan mesebeli volt, mint pár éve.. Az utolsó földútra lépve pár percnyi riadalmat okozott egy váratlanul felbukkant kis vadmalac, de szerencsére a mama nem kereste.. :) Hamarosan beértünk Romhányba:

Minden igyekezetünk ellenére: lekéstük a buszt.. Így aztán kényelmesen üdítőztünk egyet a panzió teraszán. A forgalmi terelés miatt Szátok felé vettük az irányt, elég sokára lett stoppunk. Innen pedig busz+vonat kombóval mentünk tovább Bpest felé... így lett újabb kilométerekkel gazdagabb túratársam.. :)

A nap képei itt.
Egy korábbi cikk itt.

Téli kéktúra a Vértesben

..valójában nem téli túra volt, hiszen a túra időpontjában már javában április volt, egészen pontosan:

De a március közepén-végén esett extra hó megnyújtotta a telet, ezért egy újabb havas túrát terveztünk be túratársammal. A bizonytalan terep miatt egy Székesfehérvárhoz közeli szakaszra esett a választás: így szombat reggel már Szárligeten voltunk. Itt gyors bélyegzés, majd a klasszikus filmben is látható fatelep és focipálya mellett elhagytuk a falut. A Birka Csárda bezárt épülete mellett léptünk át a Vértesbe, ahol néhány lépés erejéig betonúton haladtunk. A birkaistállóknál kell áttérni a vízfolyáson és továbbmenni Csákányospuszta felé. Mind az alsó táborhely, mind a felső részen lévő ház kihaltnak tűnt, senkivel sem találkoztunk. Egyre nagyobb hóban haladva tértünk be a Mária-szakadékba. Bő félórás kaland után sikerült végigmenni rajta, mint például a képen:

(egy jó pszichomókus persze ilyenkor is beszél :) )

A felső végén találkoztunk a K+ jelzéssel. (Csákányospuszta felé tér ki a szakadék elől) Innen már csak pár lépés távolságra volt a körtvélyesi erdei temető. Pár perce megálltunk - végtelen nyugalmat áraszt a hely.

A kék itt ér ki az erdei betonútra, hogy egy bő kilométerrel később letérjen róla. Erdős és erdőirtásos szakaszok váltották egymást, mire elértünk Vitányvár romjaihoz. Mivel túratársam nem járt még itt, kikapaszkodtunk a várhoz néhány fotó erejéig.

A vártól "toronyirányt" mentünk le a völgybe, ahol pár lépéssel később már Rockenbauer Pál emlékfájához értünk. Egy gyors, fészbúkos fotó után mentünk tovább, Szarvaskút felé. A forrás szerencsére folyt - bár elegendő víz volt nálunk. Egy késői reggeli vagy ha úgy tetszik: korai ebéd volt a program. A kéktúra a gázvezeték mellett halad - de látva a völgyben lévő állapotokat úgy döntöttünk, hogy a betonúton tesszük meg a távot Mátyás-kútig. Íme a pihenőház és környezete:

A kúttól a kék kapaszkodni kezd felfelé, majd kanyarokat téve a Vajda-temetőnek nevezett részen, elértünk a kilátópont (K∆) aljához. Túratársam nekiereszkedett, én pedig felléptem a Zsigmond-kőre. Íme a táj:

Pár fényképpel később már ereszkedtem is vissza a Lófő-völgybe: túratársam a várgesztesi kocsmában várt meg. Egy gyors lélekmelegítő után mentünk tovább. A várhoz most nem kapaszkodtunk fel - legközelebb..:) A kék innentől lett igazán izgalmas.. A Cseresznyefa-hajtásnak nevezett részen kvázi patak volt a túraösvény: előbb árral szemben haladtunk, majd a bő kilométerrel később árral együtt. Tocsogós bakancsokban értünk ki a Német-völgybe, ahol nem volt sokkal jobb a terep, de legalább vízszintes.. A műútra kiérve pár lépés csak Kőhányás és az újabb pecsét.

Innen Gánt felé vettük az utat - a tervezett szakaszt magunk mögött tudva. A térkép és a valóság kissé eltért jelzések tekintetében, de szerencsére nem volt gond az útvonallal - hála a Vértes 50-es emlékeknek.. :) A települést elhagyva több vadat is láttunk, szerencsére nem nekünk kellett futnunk.. Ezen a szakaszon hó már nem sok, ellenben egyre növekvő sár az volt. Szerencsére a faluban már vártak minket:

A tervezett buszt szerencsésen elértük - de kocsmázás elmaradt sajnos..

Legközelebb.. :)

A nap képei itt. Egy korábbi téli túra itt.

Sárdagasztós, Börzsönyös

..a késői tél kapóra jött márciusban - már ami a téli túrázást illeti.. :) Így kihasználva a lehetőséget és napos, de hideg időt: szombat reggel Katalinpuszta felé vettük az irányt. Cirka 45 perc alatt kiért a busz Budapestről - a megállótól csak 10 lépés a kocsma..:) A bélyegzőért egy családdal kellett "megküzdenünk", közben kávéztunk. A beöltözés és a rápihenés után először egy rövid kitérőt tettünk Rockenbauer Pál emlékhelye felé:

A kékről kis kitérőt kell tenni, hogy jelzett ösvényen felkeressük. 

Egy rövid, főhajtásnyi idő után visszatértünk a faluba, amin ezúttal már megállás nélkül átmentünk. A hajtűkanyarban léptünk be az erdőbe, itt még havas volt a terep. Pár perccel később már a falu szélén lévő kápolnánál voltunk. 

Egy-két képpel később folytattuk utunkat. Egy ereszkedés után patak átkelés várt ránk, majd egy erdei sztrádára értünk. A nem kis sár miatt lassan haladtunk, de itt-ott köves út volt, ahol gyorsítani próbáltunk. A Keskeny-bükki-patak völgyében Udvarhelypuszta és a Bika rét után hamarosan megérkezett a K+ jelzés Nógrád felől. Innen már csak bő félórai távolságra volt Magyarkút. "Ezeréve" nem jártam erre: a forrásnál lévő réten sátraztunk a BEAC-Maxi előtt, anno.. inkább nem is árulom el, hogy mikor.. :) Pecsételés után tízóraiztunk az asztaloknál. Félórás pihi után térünk vissza a kékre, ami rögtön meredek emelkedővel kezdett. Később enyhült az emelkedő, de sajnos a sár nem kell kisebb - hóval már csak a Csóványos-árok után találkoztunk. 

Találkoztunk viszont egy szemből érkező családdal, akik szintén a kéktúrában voltak érdekeltek. A K+ (régen: P+, Szokolya felől) után még néhány nyiladékot kereszteztünk, mire a kilátóponthoz értünk. Csodálatos volt a kilátás: mind a Börzsöny felé, 

mind a túlpart felé remek a kilátás. 

10-15 perccel (vagy egy csokinyi idővel) később folytattuk utunkat. A Nagy-Kő-hegyről (383m) a Kis-Kő-hegy felé tesz egy kunkort a kék, mielőtt észak felé fordul - itt még hóban mentünk. Aztán egyre több lett a sár, de ekkora már mindegy volt: mindhárman kis vadmalacok voltunk.. :) A vasutat keresztezve már csak egy rövid kaptató volt vissza Nógrádig. Erre felérve már látszott a falu, a vár, 

a Börzsöny, 

visszatekintve pedig a Naszály tömbje. 

A vasútállomáson bélyegeztünk, majd "erőszakot véve" a csapat legkisebb tagján: felkapaszkodtunk a várba. A zászló talapzata a helyére került és talán az ünnep miatt: fel is lett díszítve. 

Fészbúkos és mindenféle képek után visszatértünk a faluba, ahol csak egy fröccsre volt időnk. Visszatrappoltunk a vasútra, ahonnan hamarosan pótlóbusszal mentünk tovább Vác felé.

A túra képei itt.

Dél-Dunántúli Kéktúra Vándorlás

..aki még nem tudná: az MTSZ 2012-ben meghirdette a címben szereplő vándorlást/túramozgalmat. Apropóját Rockenbauer Pál halálának 25 éves évfordulója adja. Íme a szórólap és a plakát:

A túra Szekszárdról indulva végigjárja a névadó és kitaláló által létrejött  útvonalat, egészen az

Írott-kőig. 

A szövetség honlapján további információk is vannak - érdemes gyakran felkeresni a folyamatos frissítések miatt! :)

Jó túrázást! :)

Túramozgalmak Magyarországon

..aki még nem tudná: az OKT-n kívül/túl is van élet.. :)

Oldalunkon nemcsak a híres útvonal keretében jártuk és járjuk hazánk erdőit, hanem pl. így is..

(forrás: wikipedia.org)

További információkért a túramozgalmakkal kapcsolatban érdemes felkeresni az MTSZ honlapját és itt tájékozódni.. A több tucatnyi kiírásból mindenki megtalálhatja a kedvére valót: hosszabb vagy rövidebb távot; közeli vagy távoli túrákból/helyszínekből lehet válogatni.. Érdemes ezen túrák keretében is felkeresni hazánk rejtett és kevésbé ismert természeti szépségeit vagy éppen az épített örökséget megcsodálni.. :)

(folytatása következik..:) )

4690 avagy "Másfélmillió lépés Magyarországon"

..nem véletlen a cím..
Rendszeres olvasóink már hetek óta tudják, a bal oldali mezőből (is), hogy valami készülőben van. A hegyek vajúdtak és íme:

És bár nem számoltam és kereket sem toltam: legalább ennyi lépést megtettem kis hazánkban az OKT mentén. Volt, amikor egyedül keltem útra, volt amikor csapatban, egyesületileg. Volt amikor tucatnyi túrázóval találkoztam, találkoztunk - és legtöbbször senkivel - olykor napokig... Ilyenformán érthető, hogy a "számolatlanul" eladott füzetek mellett miért "csak" ~4700 teljesítő van.. Ami pedig, egy 50 éves mozgalom esetén: szomorú állapotjelző a kis mai valóságról.. Bejegyzéseink ennek ellenkezőjére kívánnak hatni: minél több embert kicsábítani a természetbe, ahol kultúrált (!) keretek között járják hazánk hegyeit és erdőit.

Ezért is szeretném felhívni minden túrázni szerető ember figyelmét az alábbi, jubileumi vándorlásra:

 

(forrás: termeszetbarat.hu)

A túra (rész-)teljesítésére szeretnék buzdítani minden olvasót! :)

Ha nem kelünk útra és fedezzük fel magunknak, igaz lesz a vers záró sora:

"Indulj el egy úton én is egy másikon
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát mit fog az gondolni
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk ebben az országban,

Idegenek vagyunk a saját hazánkban!"

És igen, nem tagadom: túrázásomban nem kis (személyes) része volt a blogon, a bejegyzésekben is sokat idézett és ezért meghivatkozott klasszikus filmnek... A címét mindenki ismeri:

(forrás: wikipedia.org)

A főcímet pedig "betéve" dúdolja mindenki: 

Akinek a film(ek) megtekintése sem volna elég kedvcsinálónak, olvassa el ezt a riportot is. (köszönet a cikkért: Kiricsi Zoltánnak! )

Remélem (reméljük) , hogy a bejegyzéseken (is) fellelkesülve: sokan nekilátnak felkeresni hazánk értékeit: legyen szó természeti, épített vagy kultúrális csodáról. Az OKT végigjárása nem csak a kéksáv "végigrohanásáról" szól: minden település nyújt valamilyen látnivalót, amiért érdemes megállni vagy "csak" beszélgetni a helybéliekkel.. Részünkről: több, mint 30 bejegyzéssel támogatjuk az indulást - ennyi született eddig a témában - és mivel egyesületi tagjaink nem értek a végére az OKT teljesítésének: ennyi biztosan születni is fog..

 

(a fenti kép kattintva kinagyítható, kb 2 megás, forrás: kektura.click.hu)

Ezek olvasása miatt is érdemes lesz visszatérni oldalunkra.. :)

Jó túrázást mindenkinek! :)

Nem lenne teljes, ha nem köszönném meg a kapott mindenféle segítséget és támogatást - de mivel hosszú lenne a lista - mindenki önként írja fel magát.. :)

Turistajelzések - túrajelek

Az Ünnephez közeledve, a blogot látogatóknak szeretnénk "megajándékozni", kedvezni és figyelmébe ajánlani négy (!) másik oldalt.

Itt, itt, itt és itt minden fontos információ elolvasható a túrajelzések keletkezéséről, fajtáiról és minden egyébről is - hazánk vonatkozásában..

Bemelegítésnek*.. :) 

 (forrás: wikipedia.org)

Így remélhetőleg minden új és visszatérő látogatónk más szemmel olvassa a bejegyezéseket.. :)

* későbbiekben folyamatosan bővül a környező országok jelzéseivel is

OKT a Cserhátban

Egy héttel ezelőtt határozottan nem volt tavaszi jellege az időjárásnak; illetve nem a legszebb arcát mutatta. Hétfőtől szerdáig folyamatosan esett az eső. Drukkolni kellett, hogy jó idő legyen, de szerencsére csütörtöktől alábbhagyott az eső, péntekre pedig végre napos tavasz lett. Így elhárult a legfőbb akadály a tervezett kéktúra szakasz teljesítése szempontjából. A hétvégére csak egynapos, szombati túrát terveztem, Katalinpusztától Romhányig. A buszon kisebb tömeg volt, ami Vácon zsúfoltsággá fokozódott. Szerencsémre a következő hely már a célállomás volt - illetve a rajtpont :) A kocsmában kávézós, fröccsös, pecsételős indulás után egy kis kitérőt tettem. A jelenlegi kéktúra útvonala már nem érinti Rockenbauer Pál emlék-kopjafáját - alig egy kilométeres  út.. Véleményem szerint mindenkinek illik egy főhajtásnyi időre ellátogatni és megállni a kéktúrázás egyik ikonjának emléket állító táblánál.

A kitérő után visszacsuszkáltam a kéktúra útvonalának és nekiláttam a Naszály meghódításának. Az erdőben jó minőságű kék vezetett, egészen a víznyelőig. Itt sikerült szem elől tévesztenem az új/friss jelzést, de a régi is megtette :) Pár lépés után szerencsére visszatértem az új/friss kék jelzésre - ekkor már nem sok volt hátra a csúcshódításból.:)

A geodéziai kilátó tövében egy csapat fogadott: ők terepjáróval jöttek fel - ekkor még nem értettem miért. Gyors fotózás után nekiereszkedtem az Ősagárdig tartó szakasznak. Lefelé pár lépés után egy családdal találkoztam: ők világosítottak fel: kb 150 ember indult neki Kosdról, hogy a kilátó tövében töltsék a napot. A tömeggel aztán elég hosszasan találkoztam: a Naszály keleti lejtője megnyújtotta a csapatot.. :) Ősagárdra érve egy vaddisznó-telep fogadott, beljebb a zárt kocsma látványa. Rövid téblábolás után eljutottam a focicsapat elnökéhez, az Ő pecsétjük díszíti a füzetet. Ősagárd után találkoztam egy másik szólistával, aki fordítva vágott neki ugyanennek a szakasznak. Tőle tudtam meg, hogy Felsőpetényből áttér a kék Alsópeténybe - innen kell Romhányba menni. Felsőpetényben egy pecsételős, fröccsös pihenőt tartottam, majd továbbindultam. Alsópetényben nem kell pecsételni a kocsmában, ennek ellenére egy 50 méteres kitérőt tettem - újabb frissítőért :)
Romhányba érve több, mint másfél órám volt a (tervezett) buszig, így kicsit túlmentem a szakaszon, egészen Kétbodonyig. Pecsételés után visszamentem Romhányba, ahol teljes megdöbbenésemre nem ugyanazt a menetrendet láttam kifüggesztve, mint a netes keresés alapján találtam.

Rövid kérdezősködés után nekiindultam az aszfaltnak, Tereske felé. A falu vége előtt szerencsém volt a stoppal (köszönet a fuvarért!) és pár perc alatt Rétságon voltam. Itt pár száz méternyi gyaloglás után újabb stoppolást követően (újabb köszönet a fuvarért!) már Vácig jutottam. Itt elértem a 20.00kor induló buszt, amivel bezötykölődtem Budapestre.

Akinek a szóbeli beszámoló nem lenne elég, képekben átélheti a kalandott, itt! :)