Újra a kéken: a Gerecsében

..nem kis szervezés után, egy újabb szakaszt választottunk: a kétnapos túrát Dorog és Koldusszállás közé terveztük. Az időjárás előzetesen egész hétvégés esőt, zivatarokat jelzett - kaptunk is belőle - de erről később. Kora reggel már Dorog felé ment velünk a busz - 45-50 perc alatt értünk ki. Innen csak egy lépés az első kocsma: egy kávénak mindig van helye és ideje.. :) Amíg Anna frissítette magát, addig a legkisebb csapattaggal elléptem bélyegezni a vasútállomásra. A vonal építése jól halad - látványos a különbség az előző alkalomhoz képest. Bélyegzés után a volt bányaigazgatóság mellett tértünk vissza a csomagokért és Annáért. A kék régi présházak, családi házak között vezet ki a városból - pár perc alatt kiértünk. A régi vasút nyomvonalán indul a kék a Gete csúcsai felé. Először egy kis zápor próbált ránk ijeszteni, majd a Kis-Getéhez érve már szakadt - semmi kilátásunk sem volt a tájra. 

Egy gyors képpel később már mentünk is tovább a Nagy-Gete felé - itt sem volt több szerencsénk persze. 

Itt is csak egy kép és már ereszkedtünk is lefelé. Eső nélkül is nehéz a terep és meredek a szakasz - de így főleg az volt. Egy-egy nadrágfékes megoldás kellett a biztonságos leéréshez. :) Mire kiértünk az erdőből és az utolsó vízmosásos szakaszon is túljutottunk, elállt az eső - és kiláttunk a későbbi célokra:

Így értünk be Tokodra, ahol kocsma felé vettük az irányt. Bélyegzés, öltözés, fröccs, reggeli volt a program - persze nem ebben a sorrendben.. :) Egy félórás szárítkozás után mentünk tovább a Hegyes-kő felé. 

A csúcsra most nem térünk fel - az előző alkalommal nem találtam vissza kékre, most pedig nem mertünk kockáztatni. Visszatekintve még látszott a Gete:

Így aztán leereszkedünk a tokodi szőlőkhöz  A présházaknál újabb bélyegzés, mielőtt a Kőszikla felé megkezdtük volna a kapaszkodást. Ide felérve csodálatos kilátás fogadott:

Fészbúkos fotó után és egy csokinyi idővel később már ereszkedtünk is Mogyorósbánya felé. A panzióban bélyegeztünk, mielőtt továbbmentünk volna. A kék egy darabon köves úton halad, mielőtt letér a bajóti Öreg-kő felé. Kellemes erdei ösvényen mentünk volna - ha nincsen tengelyig érő sár. Így értünk fel a pihenőhelyhez. A zsákok hagytuk pihenni, amíg a lépcsőn felmentünk a Jankovics-barlanghoz vezető kőlépcsőn.  Útközben vissza lehetett látni a megtett útvonalra: jó érzés volt.

A barlangnál egy csoporttal találkoztunk, ép' indulóban voltak. 

Pár fotó, körbenézés közben döntöttük el, hogy mára ennyi elég. A szakaszt itt megszakítottuk és visszasiettünk a faluba, hogy elérjük a buszt.

Legközelebb folytatjuk! :)

A nap képei itt.

Egy korábbi túra itt.

A klasszikus film itt.

Kéktúra a Pilisben

..lezárandó a közeli, egynapos túrákkal teljesíthető szakaszokat: egy októberi szombat reggelen Dorogra mentünk busszal - miután sikeresen felnyomorogtunk az Árpád-hídi végállomáson. Bő egy óra múlva már Dorogon ittuk a reggeli kávét. A volt bányavállalati központ és a mentőállomás mellett halad a kék a vasútállomás felé. A felújításnak köszönhetően eléggé ijesztő a környék.. Szerencsére a pecsét elérhető volt ezekkel együtt is.. Egy életkép a városból:

A kék egy szakaszon a városon belül halad, majd családi házas övezetbe ér - végül a lőtér mellett (ép' edzést tartottak..) tér be egy akácos erdőbe. Könnyen követhető, hamar átértünk Kesztölcre. Sajnos a szemét nem lett kevesebb a korábbiakhoz képest.. Balra jól látszott a felhagyott Lencse-hegyi bányaüzem.

Itt nem kell pecsételni, lassítani sem volt miért: egyenesen továbbmentünk a Kétágú-hegy felé.

A kékről aztán letértünk: túratársam még nem járt erre, ezért a hegynek vettük az irányt: a Z jelzésen kapaszkodtunk fel. Visszatekintve jól látható volt a Dorogi-medence: a bányák, a Gete-csoport. A hegytetőn aztán a "szokásos" erdei sztrádán mentünk a Pilis-nyereg felé.

Előtte kis kitérőt tettük a Fekete-hegy felé. A turistaháznál egy csapat főzőcskézett - mi is ebédeltünk. Ilyen a kilátás a ház teraszáról:

A háztól visszamentünk a Z jelzésre, ezen értünk el a nyereghez. Itt újabb pihenőt tartottunk továbbindulás előtt. Csendélet a pihenőhelyről:

A csomóponttól a S jelzésen ereszkedtünk le: előbb a Pilisi-víznyelő mellé értünk, majd 15 perccel később egy erdei bivakhoz értünk. Ettől nem messze letérünk a Z+ jelzésre, hogy a kitérjünk a Kémény-sziklára, Klastrompuszta fölött. A sziklákon egy iskolás csoport is pihent, így kis időbe telt amíg "hozzáfértünk" a kilátáshoz. Így néz ki a táj fentről:

És ilyen a Dorogi-medence felé (háttérben a Gete-csoporttal):

Pár kép, fészbúkos emlékfotó után visszatértünk a Z+ jelzésre, majd továbbmentünk a Vörös út felé. Ereszkedés közben visszakapaszkodtam a barlangokhoz: ép' kijött egy csapat a Leány-barlangból. A barlangoktól aztán nem volt "pardon": nagy léptekkel érkeztünk Klastrompusztára. Megcsodáltuk a sziklát lentről, a kolostorromot -

majd továbbmentünk a K jelzésen Piliscsév felé. A faluban aztán összetalálkoztunk a szikláknál látott iskoláscsoporttal. A kocsmában kivételesen nem álltunk meg: mentünk tovább Piliscsaba felé. A házak között vezető jelzés hamarosan homokos talajra ér - eléggé lassan haladtunk ezen a szakaszon. Egy életkép a szakaszról:

De egyszer minden véget ér: pár kilométerrel és egy bő félórával arébb értünk a célfaluba.. :) A házak között kiértünk az építés alatt álló vasútállomásra.

Pihenésre nem volt időnk, mert buszhoz voltunk kötve - gyors léptekben mentünk a megálló felé. Talán írnom sem kell: remek állóhelyünk volt a végállomásig..

A nap képei itt nézhetőek meg.
Egy korábbi túra itt olvasható.
Az elnöki túrabeszámoló itt.

Tavaszi OKT a Gerecsében

(FIGYELEM! A túra 2009-es adatokat tartalmaz!)

..az előző, sikeres túrán fellelkesülve, elhatároztam, hogy folytatom a gerecsei szakaszt. 

Szombaton, kora reggel már Almásfűzítőn voltunk - csatlakozásra várva. Túratársam ezúttal sem akartam otthon hagyni, ezért a többes szám..:) Bő egy órás zakatolás után ismét csatlakoztunk, ezúttal Esztergom-Kertváros állomáson - Dorog felé. Sok éve már annak, hogy itt jártam, ezért egy rövid "városnézést" engedélyeztem magunknak. Ez persze kimerült a város fölött magasodó Kálvária megmászásával..:) Íme, így néz ki fentről a város:

A kálváriától kikeveredtünk a város szélére, ahol összetalálkoztunk a kékkel. Eleinte sáros, erdészeti (?) autók által kijárt úton emelkedtünk a Gete csúcsa felé, de szerencsére pár kilométer/lépés után túraösvényre tért a jelzés. Ezen szerencsésen megérkeztünk a Gete-hegyre (403m).

A hegyen (ún. sasbércek) kényelmesen átsétálható távolságra van a Nagy-Getére (456m) vezető út és szintemelkedés:

A távolban látszott a Gerecse tetején lévő TV-torony, illetve közeli célpontunk, a Hegyeskő (311m) is. De addig még ereszkedés várt ránk Tokod felé - helyenként igen meredek, vízfolyásos lejtőkkel. A település közepén lévő buszmegállóban ettünk pár falatot, majd nekirugaszkodtunk a kapaszkodásnak a csúcs felé. Visszatekintve ez látszott:

A jelzetlen úton egyre közelebbinek tűnt a célpont,

amit végül sikeresen el is értünk. A körpanoráma csodálatos volt. Visszatekintve látszott a Gete csoport,

Esztergom, a szomszédos Párkány. Persze csúcsfotó is készült, íme:

A csúcstól lejövet sajnos kissé elkavartam, így nem a Tokodi pincék és a Kőhegy felé mentem, hanem az Ó-hegy lábánál lévő pincék között értem át Mogyorósbányára. Ez alig 1-2 kilométernyi kitérőt jelentett - és pár szép pincét. A faluban pecsételés és kólázás után nekiindultunk az Öreg-kő felé vezető útnak. Egy csapattal találkoztunk az úton, akik ellenkező irányból túráztak. Őket leszámítva: más nem "várt" ránk a pihenőhelyen. Ami meglepően rendezett és kultúrált volt... Innen felkapaszkodtunk/fellépcsőztünk a barlangokhoz.

A barlangoktól látszott addigi "teljesítményünk" és a többi sziklafal is.

A barlangoktól előbb erdős, majd szántóföldes út vezet Péliföldszentkeresztre, íme:

Kis fotózgatás és pecsételést követően nekirugaszkodtunk a következő szakasznak. Iparkodnunk kellett, mert lámpát elfelejtettem vinni magammal, sáros, sötét erdőben pedig nem olyan jó poén botorkálni. Szerencsére telihold volt, így annak fénye elegendő volt, hogy elérjünk Pusztamarótra. Innen már "könnyű" dolgunk volt kigyalogolni országútra.. :)

A túra képei itt érhetőek el.
A híres csapat filmjét itt lehet megnézni.

OKT: Dorogtól -> Piliscsabáig

Az elmúlt években együtt, mint egyesületi tagok és külön-külön is tucatnyi túrán vettünk részt.

A közelmúlt időjárása nem tette lehetővé friss élmények átélését és megosztását, ezért e blog-bejegyzés (és a jövőben még több) egy múltbeli túrát mutat be. A "friss" és igazán friss hírek miatt érdemes lesz időről időre visszatérni a blogra!:)

A 2009-es év húsvétos hétvégéjével kapcsolatban már korábban eldöntöttem, hogy a kéktúrázásból a pilisi szakaszt szeretném teljesíteni. A háromnapos ünnephez még egy napot hozzácsaptam, így végül négy nap alatt teljesítettem a szakaszt.

Péntek reggel Almásfűzitős és Esztergom-Kertvárosi átszállásokkal jutottam el Dorogra. Egy életkép az utazásból:

Az állomás túloldalán gyors reggelit ettünk mindketten a művelődési ház előtt - közben pár kép is készült. Ide kell kattintani az albumért.. :) A városból viszonylag gyorsan kiértem a lőtér mellett - hatalmas és folyamatos szeméthalom kísérte az utam Kesztölcig. A kék kevésbé izgalmas ezen a szakaszon: a hegy lábánál megy tovább Klastrompuszta felé. A Pilis-nyeregben már régen jártam, ezért Kesztölc után kitértem és a Z jelzésen felmentem a hegyre. A Sármány-lyukat érintve a kikapaszkodtam az Öreg szirt kilátóponthoz. Visszatekintve így látszott Dorog, a Palatinus tóval:

A kitérő után a Z jelzésen folytattuk utunk a Pilis-nyereg felé. Aki járt a Kinizsi 100 teljesítménytúrán, az tudja, hogy miért olyan fontos ellenőrzőpont ez a hely.. :) Pár fotó és nézelődés után a S jelzésen az ún. Szénás úton indultam-indultunk el Klastrompuszta felé. Az útvonal a Pilis víznyelő mellett haladt el:

Mielőtt beértem volna a következő pecsételős helyre: átvágtam a másik völgybe, érintve a Kémény sziklát. "Kikapaszkodva" megmutatta magát a Dorogi-medence:

A sikeres "csúcs"hódítás után átmentünk a Vörös út nevet viselő völgybe, ami beértünk Klastrompusztára. Itt először a romok mellett lévő régi fémbélyegzővel próbálkoztam - félsiker - majd elsétáltam a régi turistaházhoz. Itt már jobb minőségű bélyegző várt.. :) Hiába volt kutya-meleg: túratársam nem bírtam rávenni a vízre, így kénytelen voltam lelocsolni..:) Klastrompuszta utám már nem renitenskedtem: a kéken mentem tovább Piliscsév felé. A falun csak átszaladtam: sokat nem tudok róla elmesélni.. :( A falu után homokos talajon poroszkáltunk át Piliscsabára.

A falun belül a kék pár száz métert a sínek mellett vezet az állomáshoz: már bent állt a vonatom Bpest felé. Szerencsémre az ellenvonatot várta (Budapest felől) , így egy gyors pecsételés is belefért, mielőtt felszálltunk volna :) A kis túratársam kellőképpen elfáradt: mukkanás nélkül élvezte a légkondis vonatot Pestig..:)

Akit a túra téli beszámolója érdekel, ne habozzon: ide kattintson! :)

Ismét a kéken...ezúttal a Pilisben

 A Kétágú felé

Ezúttal a kéktúra Dorog-Piliscsaba szakaszára esett a választásunk. Indulás Fehérvárról autóval Csabáig, majd innen vonattal Dorogig. A 18 km-es szakasz nehéznek nem mondható, fél nap alatt nyugger tempóval simán teljesíthető. Az útvonal közvetlen a Pilis vonulata alatt halad. Az erdős rész elég kevés, főleg rétek, szántóföldek mellett haladunk.

A Kétágú-hegy

Dorogtól Kesztölcig többször elkevertünk a jelzések miatt, de a nyílt terepnek köszönhetően nagyon eltévedni nem lehet. Klastrompusztán a kihelyezett bélyegző elég silány, de 100 méterre a fogadóban már normálishoz is hozzá lehet jutni. 

Klastrompuszta

A Piliscsabáig hátralévő szakaszhoz sokat nem tudok hozzátenni, mert időközben besötétedett (ezúton is köszi MÁV a 1,5 órás késést) és Piliscsévtől gyakorlatilag nulla világítás nélkül értünk vissza az autóhoz.