A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Felvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Felvidék. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 18., kedd

Szobaturistás nap - 3 - 2. rész

(az előző bejegyzés folytatása)

..a mauzóleum után, egy szerpentines - de továbbra is jó minőségű úton értünk Szádelőre. (szlovákul: Zádielbe) Íme, a völgy bejárata:
A faluban alig találtunk parkolóhelyet - csak közvetlenül a sorompónál volt. Percek alatt felszerelkeztünk és nekiindultunk. A sűrű, árnyas völgyben sokáig az erdei betonúton kellett gyalogolni: így kevésbé volt feltűnő, hogy végig emelkedett... A zúgó Szád-patak hol a balról, hol pedig jobb oldalról volt kísérőnk. A völgyhöz és szent királyunkhoz köthető népmese, mely szerint: 

"egyszer Szent László király a pogány tatárok elől menekült. Mikor üldözői már-már utolértek, a hegy a lóháton vágtató király mögött hirtelen tövig kettészakadt, s a pogányok mind a mélybe zuhantak, hol agyonzúzták magukat." 

Ezt a népmesét "persze" a Tordai-hasadék is magáénak "tudja".. Valójában, az erdélyi rokonhoz hasonlóan: barlangok beszakadásából jött létre - a víz eróziós munkája következtében. A bemutató tanösvény jóval fiatalabb, 1977-ben adták át.
A völgyben 300-400 méter magas sziklafalak alatt haladva, bő félóra után kissé szétnyíltak a lombok - így megláttuk az egyik híres követ, a Cukorsüveget (105m) :
A szikla után tovább folytattuk az utunkat, két jellegzetes kép a völgyből:

A völgy felső végén nem a Z\ jelzésre váltottunk, hanem a K jelzésen mentünk tovább. A menedékházat/büfét elhagyva már nem találkoztunk túrázóval - csak hármasban folytattuk. A jelzés bő félóra múlva felkapaszkodik a fennsíkra - 
ahová 30 percnyi lihegés után értünk fel - ezen indultunk visszafelé. A szemből érkező Z jelzés sokáig kísért minket: egészen a karámokig. Itt érkezett meg a völgy felől a KZ\ jelzés. A földvár sáncai után a jelzés lassan kiért a fennsík szélére, ahonnan az alkonyi fényben megcsodálhattuk a völgyet:
és a Cukorsüveget - immár "felül"nézetből:
Pár fészbúkos fotó után felkaptuk a nyúlcipőt és erős tempózással leereszkedtünk a faluba. Öreg este lett, mire útnak indultunk, Magyarország felé.
Érdemes felkeresni! :)

A túrai képei itt!

2012. november 24., szombat

Szobaturistás nap - 3 - 1.rész

..pár héttel ezelőtt "hirtelen" felindulásból Szlovákia felé vettük az irányt: barlangos-túrázós napot terveztünk egy ideje - és tartottunk is végül..
Reggel kocsiba pattantunk és minimális eltévedés mellett hamarosan a határ másik oldalán voltunk. Pár kilométeres szakaszt leszámítva végig új utakon mentünk - nem volt gond tartani a menetrendet.. Mert sajnos időhöz voltunk kötve - de erről később.. Az első célpontunk, csak tájékozódási céllal a Gombaszögi-barlang volt. A szalmacseppkövekről híres barlang ép' zárva volt: csoportot vezettek körbe. A parkolóban lévő 3-4 másik autó arról árulkodott, hogy nincs tömeg lent. Egy gyors körbenézésre mindenképp érdemes volt a hely, íme pár kép:

A barlangtól autóba szálltunk és egy szerpentines emelkedő után máris a Szilicei-jégbarlang parkolójában voltunk. A parkolótól ~2km sétaút vezet a barlanghoz, végig a ST (fordított T!) jelzés mentén, fél óra alatt kényelmesen felsétáltunk. Egy kép az ösvényről:
A barlang a legalacsonyabban fekvő jégbarlang, 503m tengerszint feletti magasan található. A vadregényes környezet is megér "egy misét" 
- de a barlang is impozáns. Jeget nem láttunk benne, de a kiáradó hűs levegő érezhető volt a barlang szájánál.. A barlang maga:
A barlangtól visszasétáltunk az autóhoz, egy késői ebédre. A rövid pihenő után ismét autóba pattantunk és meg sem álltunk a Dobsinai-jégbarlang parkolójáig (850m). Az utolsó pillanatban érkeztünk: gyors felrohanással szerencsére elértük az éppen induló csoportot. A barlang bejárata 969m magasan található - az út egy részén tanösvény segíti a tájékozódást. 
Első írásos említése 1863-ból származik, de csak 1870-ben tárták fel. Hamar nagy népszerűségnek örvendett, elsők között kapott villanyvilágítást 1887-ben. A barlang 1423 méteres hosszából 515 méter, amin körbevezetnek minket ~40 perc alatt. A szavak után a képek, íme (az elsőn a szerző) :


A barlangban tett látogatás után volt időnk kényelmesen lesétálni az autóhoz - és újabb falatozáshoz. Visszaindultunk, hiszen volt még célpont bőven: legközelebb csak a szerpentin tetején álltunk meg pár kép erejéig, Dobsina fölött.
Fotózkodás után továbbmentünk, átmentünk Rozsnyón - majd útközben elhaladtunk az év márciusában leégett krasznahorkai vár mellett. A falu után, az E571/50-s főút mellett található Andrássy-mauzóleumnál álltunk meg legközelebb. A két ágra szakadt főúri család sarja, Andrássy Dénes emeltette felesége és saját (valamint kutyája) céljára, 1903-04-ban. A műemléket francia stílusú kert veszi körbe, érdemes körbejárni és kis időt szánni rá..

A parkból látszik a vár is, íme:

Innen továbbmentünk a ..
(folytatása következik :) )

Itt vannak a képek..
Egy cikk itt..
Minden info itt: utazás előtt kötelező!

2012. szeptember 16., vasárnap

Kéktúra a Gömör-Tornai-karszton - 1

..akár copíszpélhetném is a korábbi bejegyzést, de talán jobb, ha a friss élményekről olvasnak a látogatók..:)

Az augusztusi hosszú hétvégét kihasználva vettük a "sátorfánkat" és leutaztunk Bódvaszilasra, hogy teljesítsük az OKT Gömöri-karszton átvezető szakaszát. (mint ismert, túratársam kissé el van maradva az OKT-ben, ezért jártam újra a szakaszt) A vonatunk szerencsésen csatlakozott, majd Miskolcon sikerült átszállnunk a "vicinális"ra. Kezdetét vette a közel másfélórás száguldás... A sebességet szerencsére a táj kárpótolja, a vonat a Bódva völgyében halad Szlovákia felé. Íme egy kép a tájból:
Hamarosan feltűnt az Esztramos hegy jellegzetes formája is,
végül megérkeztünk a célállomásra.
A faluba érkezve pecsételés az állomáson, majd késői reggeli (=inkább ebéd) a közeli kocsma teraszán. Közben 1-2 fröccs is legurult, de csakis a kánikula miatt..:) A megérdemelt pihenő után nekikezdtünk a kéknek. 
A jelzés a település fő utcájáról az iskolánál kanyarodik le a hegy felé: elég sokáig házak között vezet. A falu végén a frissen épült záportározót megkerülve léptünk be az erdőbe. Emelkedő várt ránk, közel 400m szintkülönbség a következő pecsétig. Ilyen emelkedőn értünk el hamarosan a Barlangkutató-forrásig. Itt pár korty, fotó, majd továbbmentünk. Hamarosan felértünk a Kerek-hegy mögé, majd pár lépéssel később pedig a Pócsa-kői víznyelőhöz. Az ösvényen tovább emelkedve értünk el a Meteor barlangig. A zsombolyban kezdődő barlang az ANP szervezésében látogatható - érdemes felkeresni..  
Továbbmenve az ösvényen kellemes erdőrészre értünk - hamarosan pedig feltünt a Szabó-Pallag erdészház. Pecsételés közben váltottunk pár szót a szemből érkező kéktúrázókkal is. A ház a legutóbbi alkalom óta nem pusztult jelentősen, de a régmúlthoz képest igen.. :( Egy friss kép  házról:
15 perccel később útra keltünk. A kék egy jó darabon töbrök között kanyarog egy erdei úton, csak pár kilométerrel később fordul be a Bába-völgybe. Ennek alsó végén "rendetlen" kéktúrázók lettünk, kis kitérőt tettünk a Csurgó-forrás felé, majd a Lakatos-forrás felé mentünk tovább. Innen a PL jelzésre váltottunk, ezen kezdtük meg a kapaszkodást Szádvár romjaihoz. Előbb az alsóvárnál álltunk meg pár kép erejéig,
majd hegytetőn a várnál. 
A hegy tövében, a Lovag-réten a KL is becsatlakozott - az emelkedőn pedig további családokkal is találkoztunk. A feljáró egyik kanyarjában letettük a zsákokat, ennyi pihenés nekik is jár.. :) A vár régen így nézhetett ki:
Mára, a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest az épülés/helyreállítás jeleit mutatta. A táj persze most s csodálatos volt:


Közkívánatra fészbúkos fotó is készült a csapatról.. :) Ennyi  élvezkedés után visszatértünk a zsákokért, majd tovább ereszkedtünk. A rétről  KL, majd a K egy hatalmas félkört tesz meg, ezen mentünk tovább Derenk felé. 
A kék hamarosan keresztezi a K+ jelzést, ezen mentünk tovább. Pár perccel később már a tótoknál voltunk.
Miután átintegettünk nekik, visszatértünk az emléktáblához, ahonnan a falu romjai felé vettük az irányt. Az alkonyi fények különös, szép hangulatot adtak a szomorú sorsú faluba érkezésnek.. Az iskola épületénél letáboroztunk, megvacsoráztunk. 
Lefekvés előtt egy rövid sétára indultunk, a temető felé vettük az irányt. Pár képpel később már ereszkedtünk a falu fő utcája felé, hogy visszatérjünk az iskolához. Az élményekben gazdag nap után senkit nem kellett ringatni..:)

(folytatása következik..)


A nap képei itt!
A korábbi túra itt!