Ősszel, három nekifutással teljesítésre került a címben jelzett kéktúra-szakasz is. Ez és még két másik bejegyzés erről fog szólni, időrendben - érdemes visszatérni.. :)
A kora reggeli busszal Bakonykútiba mentünk egyik őszi vasárnap. Itt kissé esőre állt az idő, de szerencsénkre a nap hátralévő részébe megúsztuk. Vagyis, csak majdnem.. Az utolsó 1-2 kilométeren, a vissza-buszra gyalogolva elkapott minket - de addigra már megvolt a sikerélmény.. :) A faluból a kék a Bakonykúti-puszta felé vezetett, de sikerült eltévednünk valahogy a kékről (pedig itt még bőven volt jelzés.. :) )
és Gúttamási szélére értünk ki. Így kénytelenek voltunk 1-2 kilométert az országúton gyalogolni. Szerencsénkre nem sok autó járt arra azon a vasárnapon. Hamarosan megérkezett a kék jobbról, majd velünk együtt letért az útról a víztározó felé. Egy erdőirtást megkerülve, egy dombra felkapaszkodva, majd leereszkedve értünk a víztározóhoz. Ez talán az ország egyik legszebb környezetben lévő tava.
Átlagos vízmélysége 6–8 méter, de legmélyebb pontjai a feltöltés mértékétől függően elérik a 14–15 métert is. Maximális feltöltés esetén a vízfelület 223 hektárra növelhető. A környékbeli dombokról, hegyekről gyönyörű kilátás nyílik a tóra. A tervezést megelőzően a területet régészetileg feltárták. A feltárás alapján bizonyították, hogy a Római Birodalom virágzásának idején, a 2. században a Gaja-patakot ezen a helyen gáttal elzárták. A mai víztározót 1971-ben alakították ki, helyén eredetileg a termelőszövetkezet káposztaföldjei terültek el, valamint három malom is működött a tó vízellátását biztosító Gaja-patakon (ezeket később a tározó létesítése miatt elhagyták, majd lebontották). A völgyzáró gáttól kb. 10 perc távolságra van a kocsma és a bélyegzőhely. Itt frissültünk fel - és persze bélyegeztünk is. A presszótól a kék a töltésre vezet vissza, majd erről letér a hétvégi házak közé. Ilyen meseházak közé:
Közben keresztezi a Fehérvárcsurgóról - Gúttamásiba menő országutat. A házaktól a jelzés kiér a főútra, hogy ezen alig 100 métert megtérve betérjünk a Gaja-völgybe. A pataknak régebben nagy gazdasági haszna volt, szinte minden, hozzá közel eső településen működött 3-4 malom. A patak szinte végig gyönyörű, vadregényes tájon halad keresztül, két festői szépségű szurdokvölgye ismert, a bakonynánai Római-fürdő szurdoka, valamint a fehérvárcsurgói Gaja-völgy is, amely több kilométer hosszan elnyúló szurdokvölgy. (az elsőről egy következő alkalommal..) A kellemes időnek köszönhetően sokan jártak ott, könnyen járható bárki számára.
Itt található a Gaja-völgyi tájcentrum, mely épített környezettel, padokkal, eső ellen védett étkezőpavilonnal, játszótérrel és horgásztóval kiváló lehetőséget nyújt a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak. Íme:
A sokak által kedvelt szalonnasütő, bográcsozó helyek is elsősorban a Tájcentrum területén találhatók, melyeket érdemes időben lefoglalni. A szurdok legnevezetesebb látnivalója az Ádám-Éva fa, mely eredetileg két öreg tölgyfa volt. A nagyobb méretű Ádám és a kisebb termetű Éva. Ma már csak Ádám (mely a 60-as években tűz áldozata lett és kidőlt) látható, mely hídként funkciónál a Gaja-patak felett. A másik nevezetes látnivaló Sobri Jóska barlangja, mely kb. 4 méter széles és 1.7 m magas, és 12-15 m hosszú. Kifelé található egy oldaljárat, melynek végén látható a külvilág fénye. A kék végigmegy a völgyön, majd egy létrázást követően felkapaszkodik a Kilátóhelynek nevezett része,
aminek a másik oldala már a bodajki sípálya teteje. Ezen ereszkedtünk le a faluba. A csapat nem szeretett volna frissülni, így egytrappban mentünk a bélyegzőhelyig. Itt ettünk egy falatot, majd az egyre erősödő eső hatására nekiindultunk: innen még két kilométer várt ránk a buszig.
A nap képei itt.
(folytatása következik..)
