Hétvégi kéktúra a Cserhátban - 3

(az előző túra folytatása)

..reggel sátorpakolás, csomagolás volt a program - elbontás előtt így nézett ki a két kastélyból az egyik:

Ezek után a pár lépésre lévő kocsmába mentünk: reggeli kávé nélkül a fű sem nő.. :) (ez persze rögtön  falu szélén megcáfolásra került..:) ) Közben pár szót váltottunk a helybéliekkel - majd nekiindultunk. A faluból egy réten át vezet tovább az út Terény felé - aminek vége ismét mocsaras volt - de nem annyira, mint legutóbb..

Vagy csak a madarak hiányoztak? :) A műút persze nem sokkal jobb, mint máshol az erdei betonutak - ezen mentünk tovább. Útközben egy tapsifüles volt velünk egy rövid szakaszon:

A falu központjában egy rövid csokievésre megálltunk, majd megkezdtük a következő felfelé kapaszkodást. A kék a szántóföld szélén vezetett fel, majd emlékezetből mentünk tovább: nem igazán voltunk bővében a jelzéseknek. Már érkezőben voltunk Szandaváraljára, amikor egy szemből érkező kéktúrás csapattal találkoztunk. Rövid csevegés után beértünk a faluba. Pecsételés, vízvételezés és csokievés volt a program - "amúgy" remek sátrazóhely:

Innen a kék az országúton, Szanda vár felé megy tovább - a két település között tér le a vár felé. A hegy és a vár maradéka egyre közelebb került:

Az utolsó métereken már erdei ösvényen mentünk felfelé, majd kiértünk a várrom szikláira.

Az 544m magasságban lévő vár már az 1500-as évek közepétől pusztul, mára csak a tornyának jellegzetes, messziről is jól látható darabja maradt fenn - sajnos. Reméljük előbb utóbb a megóvására is sor kerül. Velünk együtt egy másik család is ott járt - távozóban pedig még eggyel találkoztunk. A vártól jól látszott a Mátra a távolban és a magunk mögött tudott szakasz,

illetve a ránk váró.. :) Negyedórás élvezkedés után: menni kellett. A kékről még kis kitérőt tettünk a bazaltorgonák felé,

visszaintegettünk a várnak - majd megkezdtük az ereszkedést. A kék egy szakaszon felhagyott bányaúton halad, de aztán hobbiházak közé vezet. Nnnna itt tévedtünk el megint - szerencsére jó völgybe tértünk be és ereszkedtünk a faluba: rögtön a sztúpánál közöttünk ki. A hátizsákokat magunk mögött hagyva mentünk fel a lépcsőkön egy kis nyugalomért.

A lazulás után besétáltunk Becskére és meg sem álltunk a kocsmáig. A bélyegzés mellé csak rövid ünneplés járt: sajnos kötve voltunk a vonathoz. Cirka 20 perccel később már az országúton trappoltunk - hogy aztán várjunk úgy 10-15 percet a vonatra. A várakozás perce alatt befutott még egy kéktúrás család: velük találkoztunk Gánton. Hamarosan megérkezett a vicinális, hogy Aszódra röpítsen minket.. :)

A nap képei itt.

Egy korábbi túra itt.

A híres csapat filmje itt.

Hétvégi kéktúra a Cserhátban - 2

(az előző túra folytatása)

..reggel az előző napról maradt vacsora maradékával kezdtünk, közben laza sátorpakolós, csomagolós reggel volt. Kellemes időben indultunk neki a kéknek Hollókő felé. Az elején egy kicsit sáros volt a terep, 

de aztán kiérve a széles rétre már rendben volt.. 

Ennek végén találkoztunk az első tájfutókkal - és később még több tucattal. Rövid tanakodás lett meg a kék jelzés, majd le is tértünk róla nem sokkal később a vár felé:

A ~400 méter magas sziklán lévő hollókői vár a természeti adottságok miatt szabálytalan alakzatban épült. A levegőből nézve olyan, mint egy csigaház, amelynek központja az ötszögletű öregtorony. Később hozzákapcsoltak egy palotaszárnyat is. Aztán megnőtt az igény a kényelem, a hatalom és a vagyon megmutatásának lehetőségei iránt, tehát szükség volt egy lovagterem kialakítására is, közvetlenül melléje pedig egy kápolnát is emeltek. 

A 15. században a vár újabb részekkel bővült: a farkasveremmel, felvonóhíddal megerősített rendszer védte a felső várat, amely végül 1552-ben nem tudott ellenállni a töröknek. A körbejárás után leereszkedtünk a faluba, ahol a "Szabó-kocsmánál" találkoztunk a felmentő sereggel. Merthogy a csapatunk legkisebb tagja fejben feladta a túrát - így kettesben folytattuk tovább. Végigsétáltunk a ófalu (ami a világörökség része!) főutcáján, 

majd vissza a kocsmához. Búcsúzkodás után másodszor is végigmentünk - de ezúttal már nem nézelődtünk annyit.. (csak játszottunk egy kicsit..:) ) A falu szélénél a tájfutó verseny célja és egy nagycsapat fel-alá futkározó "várt" ránk. A kék aztán megkezdi a kapaszkodást - felfelé, majd később lefelé. A szakaszon, közvetlenül Nógrádsipek előtt találkoztunk egy túrázóval - meg ugyanakkora sárral, mint legutóbb. 

De azért szerencsésen beértünk a kocsmába a megérdemelt "üdítőre". Félórás frissülés után mentünk tovább - persze, hogy eltévedtünk a falu széle után. A K és a K□ kissé megtévesztő módon válik szét: jó félóránkba került, mire korrigáltunk. Ez persze azt is jelentette, hogy "buktuk" a Herencsény szélén lévő ún. Haraszti templomról. Majd legközelebb.. Az eltévedés után szerencsésen visszakeveredtünk a kékre, ami innentől meglepően jól jelzetten vezetett Cserhátsurányba - a szálláshelyünkre. 

Nem voltunk szívbajosak: a kopjafás emlékhely szépen kialakított miniparkja remek sátrazóhely - alig 25 méterre a kocsmától. 

Az éjszakai aláfestést a közeli tó "királyfiai" adták..

(folytatása következik)

A nap képei itt.
Egy korábbi túra itt.
A híres csapat filmje itt.

Hétvégi kéktúra a Cserhátban - 1

(A következő hetekben Cserhát maraton lesz..)

..kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőséget, ezúttal a Cserhátba vetettük magunkat. A csapat kétharmada Eger felől érkezett Hatvanba - együtt mentünk tovább a kiindulási pontra, Mátraverebélyre. A "vasútállomás"on megreggeliztünk, mielőtt útra keltünk volna. Előtte persze pecsételés is volt... A faluból visszanézve, az első dombra felkapaszkodva: még látszott a Mátra - pár hete fejeztük be.. :)

A jelzések ezen a szakaszon is híresen "jók", rögtön a falu után elkevertünk, miközben felfelé kapaszkodtunk a domboldalban. Egy erdei útra kiérve kicsit haboztunk, majd Anna által javasolt irányba indultunk el rajta - így szerencsére pár lépés múlva már a Mária-úton voltunk. Ezen alig néhányszáz méter múlva már a kékkel találkozott: megmenekültünk.. :) Innen a kék erdőirtások és erdős szakaszok váltásával vezetett minket le a Szálláska-völgybe,

amin végigmenve beértünk Sámsonházára. A csapat nem volt motiválható a vár megnézésére, de a felhagyott kőfejtőére igen. (igaz, ez 0 lépés kitérő.. :) ) Ezt mindenkinek érdemes megtenni, a kéktúrától függetlenül; íme pár kép bizonyítéknak:

A felhagyott kőfejtőből pár szár métert az országúton kellett menni, mielőtt a következő dombra mentünk volna fel. Egy kis dombra fel és le: és máris Nagybárkányban voltunk. Íme a látkép érkezőben:

A "régi", falu központjában lévő kocsma zárva volt/van - a kereszttől a jelzést kell követni és ~500 méterrel feljebb meglesz a másik vendéglátó egység. Limitáltan van nyitva: ép' zárt, amikorra odaértünk - szerencsére jutott még fröccs mindkettőnknek.. :) Innentől kapaszkodás és a Cserhát gerince várt ránk, öt csúccsal:

• Kerek bükk 569m, 
• Nagy kő tető 551m, 
• Macska hegy 572m, 
• Purga 575m, 
• Tepke 567m. 

A hosszú, monoton - de nem unalmas szakaszt egy régen használt "trükkel" vészeltük át: 50-55 perc gyaloglás, 5-10 perc pihenés. Pár életkép a szakaszból:

Az első ilyen pihenőre egy névnélküli erdőszakaszon, a másodikra a Nagy-kő tetőn került sor - a harmadikra pedig felértünk a Tepkére. A kilátónál két másik kéktúrázó csapat is volt, ép' távozóban voltak. A kilátóba érdemes felmenni: a "közeli" Mátra és a "távoli" a Bükk is látható - illetve a másik irányba elnézve a Cserhát dombjai, a hollókői vár - és Szandavár jellegzetes kettős csúcsa.

Pihenés után nekikezdtünk a nap utolsó ereszkedésének a csárda felé. Itt nem csak a bélyegzés miatt érdemes megállni: mindenkinek erősen ajánlott egy bableves kipróbálása az étlapon szereplőkből. Ja, és persze nem updates adagot adnak.. :) Teli hassal és teli dobozokkal mentünk tovább a szálláshelyünkre - ami egy sátorhely volt Felsőtoldon. Összedobtam a sátrat, megágyaztam és korán nyugovóra tértünk.

(folytatása következik)

A nap képei itt.

Egy korábbi túra itt.

A híres csapat filmje itt.

OKT a Déli-Bakonyban

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

.. kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőséget, Norbi tagtárssal a Bakony és a Balaton-felvidék felé vettük az irányt. Lájtos, háromnapos túrát terveztünk - és az előrejelzés szerint jó idő várt ránk. (persze nem így lett..) Vonattal kora reggel Városlőd-Kislőd állomásig mentünk - veszprémi átszállással. Az állomás épületénél bélyegeztünk, majd útnak indultunk - innen már jól látszott a Csollányos-völgy bejárata.. A kalandpark mellett léptünk be az erdőbe, ahol eleinte kellemes erdészeti úton, jó tempóban tudtunk haladni. Egy életkép az útról - ami régen a kisvasút volt:

A Főnök rétnél tértünk le róla Úrkút felé, hogy egy kis oldalvölgyben kapaszkodjunk felfelé. Két kerítésmászással később már az Őskarsztnál voltunk. A területet kőszén után kutatva vonták művelésbe, de 1917-1930 között mangánt bányásztak, Európa második legnagyobb bányája volt. Azonban 1951-től védett terület. (egy cikk az NG-ból, itt) Ennyi "beszéd" után pár kép:

Érdemes felkeresni, mert a legközelebbi ilyen természeti csoda Kínában (és Kubában) van - az előbbi helyen a világörökség része is. (geológiai kérdésekkel érdemes Egyesületünk elnökét felkeresni :) ) Jó félórás nézelődés után a falu felé folytattuk utunkat, ahol a kocsmában bélyegeztünk. Fröccs és sör, meg persze kávé. Az újabb pihenő után nekiveselkedtünk a ránk váró szintemelkedésnek. A Kab-hegyre (599m) néhol betonúton, néhol széles erdei utakon/nyiladékokon értünk fel. A kerítésmászást persze ezen a szakaszon sem úsztuk meg, de ennyi kell... A Gyertyán-kút romjaitól már betonúton haladtunk az utolsó kilométeren. A vadászház kerítésénél bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kilátó romjai felé. A szakaszon több túrázóval is találkoztunk, "könnyű" és népszerű célpont. Habár kilátó nem volt (nem meglepő módon: Kinizsi Pál nevét viselte..) , a táj gyönyörű, íme:

A hegyről újabb nyiladékokat keresztezve és cikk-cakkozva értünk ki a hegyből és a célunk előtt elterülő rétre, amin az utolsó kilométereket tettük meg. Rövidesen kiértünk az országútra: visszatekintve még látszott a hegy. 

Nagyvázsony szélétől pár lépésnyire a műútról egy mellékútra vezet a jelzés, hogy a Kinizsi-forrás mellett elhaladva a várhoz érjen. 

A bejáratnál bélyegeztünk, de most nem tértünk be megnézni. 

Innen csak pár lépésre volt szálláshelyünk, a helyi plébániai hivatal.

(folytatása következik)

A nap képei itt.

Szobaturistás nap - 3 - 1.rész

..pár héttel ezelőtt "hirtelen" felindulásból Szlovákia felé vettük az irányt: barlangos-túrázós napot terveztünk egy ideje - és tartottunk is végül..

Reggel kocsiba pattantunk és minimális eltévedés mellett hamarosan a határ másik oldalán voltunk. Pár kilométeres szakaszt leszámítva végig új utakon mentünk - nem volt gond tartani a menetrendet.. Mert sajnos időhöz voltunk kötve - de erről később.. Az első célpontunk, csak tájékozódási céllal a Gombaszögi-barlang volt. A szalmacseppkövekről híres barlang ép' zárva volt: csoportot vezettek körbe. A parkolóban lévő 3-4 másik autó arról árulkodott, hogy nincs tömeg lent. Egy gyors körbenézésre mindenképp érdemes volt a hely, íme pár kép:

A barlangtól autóba szálltunk és egy szerpentines emelkedő után máris a Szilicei-jégbarlang parkolójában voltunk. A parkolótól ~2km sétaút vezet a barlanghoz, végig a ST (fordított T!) jelzés mentén, fél óra alatt kényelmesen felsétáltunk. Egy kép az ösvényről:

A barlang a legalacsonyabban fekvő jégbarlang, 503m tengerszint feletti magasan található. A vadregényes környezet is megér "egy misét" 

- de a barlang is impozáns. Jeget nem láttunk benne, de a kiáradó hűs levegő érezhető volt a barlang szájánál.. A barlang maga:

A barlangtól visszasétáltunk az autóhoz, egy késői ebédre. A rövid pihenő után ismét autóba pattantunk és meg sem álltunk a Dobsinai-jégbarlang parkolójáig (850m). Az utolsó pillanatban érkeztünk: gyors felrohanással szerencsére elértük az éppen induló csoportot. A barlang bejárata 969m magasan található - az út egy részén tanösvény segíti a tájékozódást. 

Első írásos említése 1863-ból származik, de csak 1870-ben tárták fel. Hamar nagy népszerűségnek örvendett, elsők között kapott villanyvilágítást 1887-ben. A barlang 1423 méteres hosszából 515 méter, amin körbevezetnek minket ~40 perc alatt. A szavak után a képek, íme (az elsőn a szerző) :

A barlangban tett látogatás után volt időnk kényelmesen lesétálni az autóhoz - és újabb falatozáshoz. Visszaindultunk, hiszen volt még célpont bőven: legközelebb csak a szerpentin tetején álltunk meg pár kép erejéig, Dobsina fölött.

Fotózkodás után továbbmentünk, átmentünk Rozsnyón - majd útközben elhaladtunk az év márciusában leégett krasznahorkai vár mellett. A falu után, az E571/50-s főút mellett található Andrássy-mauzóleumnál álltunk meg legközelebb. A két ágra szakadt főúri család sarja, Andrássy Dénes emeltette felesége és saját (valamint kutyája) céljára, 1903-04-ban. A műemléket francia stílusú kert veszi körbe, érdemes körbejárni és kis időt szánni rá..

A parkból látszik a vár is, íme:

Innen továbbmentünk a ..
(folytatása következik :) )

Itt vannak a képek..
Egy cikk itt..
Minden info itt: utazás előtt kötelező!