2013. július 22., hétfő

Hétvégi kéktúra a Cserhátban - 2

(az előző túra folytatása)

..reggel az előző napról maradt vacsora maradékával kezdtünk, közben laza sátorpakolós, csomagolós reggel volt. Kellemes időben indultunk neki a kéknek Hollókő felé. Az elején egy kicsit sáros volt a terep, 
de aztán kiérve a széles rétre már rendben volt.. 
Ennek végén találkoztunk az első tájfutókkal - és később még több tucattal. Rövid tanakodás lett meg a kék jelzés, majd le is tértünk róla nem sokkal később a vár felé:
A ~400 méter magas sziklán lévő hollókői vár a természeti adottságok miatt szabálytalan alakzatban épült. A levegőből nézve olyan, mint egy csigaház, amelynek központja az ötszögletű öregtorony. Később hozzákapcsoltak egy palotaszárnyat is. Aztán megnőtt az igény a kényelem, a hatalom és a vagyon megmutatásának lehetőségei iránt, tehát szükség volt egy lovagterem kialakítására is, közvetlenül melléje pedig egy kápolnát is emeltek. 
A 15. században a vár újabb részekkel bővült: a farkasveremmel, felvonóhíddal megerősített rendszer védte a felső várat, amely végül 1552-ben nem tudott ellenállni a töröknek. A körbejárás után leereszkedtünk a faluba, ahol a "Szabó-kocsmánál" találkoztunk a felmentő sereggel. Merthogy a csapatunk legkisebb tagja fejben feladta a túrát - így kettesben folytattuk tovább. Végigsétáltunk a ófalu (ami a világörökség része!) főutcáján, 

majd vissza a kocsmához. Búcsúzkodás után másodszor is végigmentünk - de ezúttal már nem nézelődtünk annyit.. (csak játszottunk egy kicsit..:) ) A falu szélénél a tájfutó verseny célja és egy nagycsapat fel-alá futkározó "várt" ránk. A kék aztán megkezdi a kapaszkodást - felfelé, majd később lefelé. A szakaszon, közvetlenül Nógrádsipek előtt találkoztunk egy túrázóval - meg ugyanakkora sárral, mint legutóbb. 
De azért szerencsésen beértünk a kocsmába a megérdemelt "üdítőre". Félórás frissülés után mentünk tovább - persze, hogy eltévedtünk a falu széle után. A K és a K kissé megtévesztő módon válik szét: jó félóránkba került, mire korrigáltunk. Ez persze azt is jelentette, hogy "buktuk" a Herencsény szélén lévő ún. Haraszti templomról. Majd legközelebb.. Az eltévedés után szerencsésen visszakeveredtünk a kékre, ami innentől meglepően jól jelzetten vezetett Cserhátsurányba - a szálláshelyünkre. 
Nem voltunk szívbajosak: a kopjafás emlékhely szépen kialakított miniparkja remek sátrazóhely - alig 25 méterre a kocsmától. 
Az éjszakai aláfestést a közeli tó "királyfiai" adták..

(folytatása következik)

A nap képei itt.
Egy korábbi túra itt.
A híres csapat filmje itt.