OKT a Naszály környékén

..az elmúlt hetekben három bejegyzésben is olvasható volt a cserháti kéktúra kapcsán - a Naszály meghódítása maradt a végére... A Naszály (652m) ún. sasbérc, aminek a mészkövét több helyen is bányásszák. Egy kora vasárnap reggel, a közvetlen busszal kimentünk Katalinpusztára. A pár hónappal ezelőtt megjárt kocsmában még egy kávéval készültünk rá a napra; illetve megtörtént a túrabot beállítása is. Ez volt a "premier" Anna számára, afféle belemelegítés az július végére tervezett magashegyi túra előtt. A rövid felszerelkezés után belecsaptunk. Rockenbauer Pál emlékhelyét most nem kerestük fel, eléggé feszes volt a "menetrend". Romhány felől ugyanis 17 órakor elmegy az utolsó busz Budapest felé - aztán marad a stop, mint legutóbb. Kezdetben egy meredek ösvényre lépve mentünk felfelé a kéken. Az ösvény hamarosan erdei földútra váltott és sok kilométeren is maradt. Útközben elmentünk egy dagonyázó hely mellett, majd a Bik-kúthoz értünk. A hegy nem bővelkedik forrásokban, ez is ép' csak csordogált. A táblák szemrevételezése után folytattuk felfelé. A jelzés hamarosan letér az erdei útról és meredekebb emelkedőbe csap át. A sziklás részen jól jött a bot:

E szakaszon túljutva értünk a barlanghoz - de ezt most nem kerestük fel, hanem továbbmentünk. Itt már több jelzés is becsatlakozott, körtúrákra csábítva - de mi nem engedtünk a szirénhangoknak.. :)

Hamarosan feltűnt a geodéziai torony és 3-4 másik túrázó. Amíg Anna kifújta magát, addig felkapaszkodtam a toronyba. Íme a kilátás Visegrád felé:

És íme a Börzsöny felé:

Egy csokival később már úton is voltunk. A kék eleinte lájtosan ereszkedik, de aztán "belehúz".. Egy-egy helyen azonban remek kilátás van a Börzsönyre,

és a további úti célra,

a távolban még Szandavár is kivehető:

Ennyi látnivaló után tovább folytattuk az ereszkedést. Hamarosan egy nagy csapat túrázóval találtuk szembe magunkat: gyerekek, felnőttek vegyesen.. :) Közben P jelzés is megjött jobbról - de nekünk a K szerencsére erdei földúton ment tovább. Erdőirtásos és erdős szakaszok után értünk ki a hegyből, az Ősagárd előtti szántóföldekre. Visszanézve még látszott a csúcs,

a Börzsöny,

de aztán beértünk. A kocsma most szerencsére nyitva volt, így egy fröccs, kávé mellett megebédeltünk. Közben pecsét is került a füzetbe. Jóllakott napközisként mentünk tovább Felsőpetény felé. A jelzés szerencsére nem volt veszélyes ezen a szakaszon, meg persze a néhány évvel korábbi rutin megvolt.. :) Így aztán szerencsésen leereszkedtünk a faluba. A szélén elkapott minket egy kétperces zápor, de szerencsére csak ijesztgetés volt.. A kocsmához érve már készítették a bélyegzőt, kérni sem kellett. De egy menüt igen, mielőtt továbbmentünk volna.. :) A kék innen Alsópetény felé megy, a régi majorság/TSZ mellett vezet ki a faluból. A szakasz nem sok látnivalót kínál, csak menni kell.. Alsópeténybe érve a kék egy kicsit máshogyan kanyargott, mint évekkel ezelőtt, de a friss festés miatt könnyen következő volt. A bélyegzőt véletlenül fedeztük fel..

A faluból a kék egy rövid szakaszt leszámítva végig erdei földúton megy Romhány felé. Először fel kell kapaszkodni egy újabb dombra, majd a S jelzés után már csak ereszkedni kell. Útközben egy vadászház mellett is elhaladtunk, ugyanolyan mesebeli volt, mint pár éve.. Az utolsó földútra lépve pár percnyi riadalmat okozott egy váratlanul felbukkant kis vadmalac, de szerencsére a mama nem kereste.. :) Hamarosan beértünk Romhányba:

Minden igyekezetünk ellenére: lekéstük a buszt.. Így aztán kényelmesen üdítőztünk egyet a panzió teraszán. A forgalmi terelés miatt Szátok felé vettük az irányt, elég sokára lett stoppunk. Innen pedig busz+vonat kombóval mentünk tovább Bpest felé... így lett újabb kilométerekkel gazdagabb túratársam.. :)

A nap képei itt.
Egy korábbi cikk itt.

OKT a Cserhátban

Egy héttel ezelőtt határozottan nem volt tavaszi jellege az időjárásnak; illetve nem a legszebb arcát mutatta. Hétfőtől szerdáig folyamatosan esett az eső. Drukkolni kellett, hogy jó idő legyen, de szerencsére csütörtöktől alábbhagyott az eső, péntekre pedig végre napos tavasz lett. Így elhárult a legfőbb akadály a tervezett kéktúra szakasz teljesítése szempontjából. A hétvégére csak egynapos, szombati túrát terveztem, Katalinpusztától Romhányig. A buszon kisebb tömeg volt, ami Vácon zsúfoltsággá fokozódott. Szerencsémre a következő hely már a célállomás volt - illetve a rajtpont :) A kocsmában kávézós, fröccsös, pecsételős indulás után egy kis kitérőt tettem. A jelenlegi kéktúra útvonala már nem érinti Rockenbauer Pál emlék-kopjafáját - alig egy kilométeres  út.. Véleményem szerint mindenkinek illik egy főhajtásnyi időre ellátogatni és megállni a kéktúrázás egyik ikonjának emléket állító táblánál.

A kitérő után visszacsuszkáltam a kéktúra útvonalának és nekiláttam a Naszály meghódításának. Az erdőben jó minőságű kék vezetett, egészen a víznyelőig. Itt sikerült szem elől tévesztenem az új/friss jelzést, de a régi is megtette :) Pár lépés után szerencsére visszatértem az új/friss kék jelzésre - ekkor már nem sok volt hátra a csúcshódításból.:)

A geodéziai kilátó tövében egy csapat fogadott: ők terepjáróval jöttek fel - ekkor még nem értettem miért. Gyors fotózás után nekiereszkedtem az Ősagárdig tartó szakasznak. Lefelé pár lépés után egy családdal találkoztam: ők világosítottak fel: kb 150 ember indult neki Kosdról, hogy a kilátó tövében töltsék a napot. A tömeggel aztán elég hosszasan találkoztam: a Naszály keleti lejtője megnyújtotta a csapatot.. :) Ősagárdra érve egy vaddisznó-telep fogadott, beljebb a zárt kocsma látványa. Rövid téblábolás után eljutottam a focicsapat elnökéhez, az Ő pecsétjük díszíti a füzetet. Ősagárd után találkoztam egy másik szólistával, aki fordítva vágott neki ugyanennek a szakasznak. Tőle tudtam meg, hogy Felsőpetényből áttér a kék Alsópeténybe - innen kell Romhányba menni. Felsőpetényben egy pecsételős, fröccsös pihenőt tartottam, majd továbbindultam. Alsópetényben nem kell pecsételni a kocsmában, ennek ellenére egy 50 méteres kitérőt tettem - újabb frissítőért :)
Romhányba érve több, mint másfél órám volt a (tervezett) buszig, így kicsit túlmentem a szakaszon, egészen Kétbodonyig. Pecsételés után visszamentem Romhányba, ahol teljes megdöbbenésemre nem ugyanazt a menetrendet láttam kifüggesztve, mint a netes keresés alapján találtam.

Rövid kérdezősködés után nekiindultam az aszfaltnak, Tereske felé. A falu vége előtt szerencsém volt a stoppal (köszönet a fuvarért!) és pár perc alatt Rétságon voltam. Itt pár száz méternyi gyaloglás után újabb stoppolást követően (újabb köszönet a fuvarért!) már Vácig jutottam. Itt elértem a 20.00kor induló buszt, amivel bezötykölődtem Budapestre.

Akinek a szóbeli beszámoló nem lenne elég, képekben átélheti a kalandott, itt! :)