Kéktúra a Visegrádi-hegységben

.. tavasszal, két nekifutásból megismételtem a kéktúra visegrádi-hegységben vezető szakaszát - ezekkel pedig túratársam is közelebb került a teljesítéshez. Íme a "friss" leírás..

Reggel a Nyugati-pályaudvarról induló vonattal Nagymarosra mentünk. Útközben volt idő képet készíteni a túlpartról (jobb oldalon a Visegrádi-fellegvár) :

A vasútállomástól gyors tempóban mentünk a komp felé - hála a hárombetűs cég pontosságának.. Szerencsére sokan várakoztak, egy busz is behajózásra várt: volt időnk fújni, fotózgatni..

Alig 15 perc múlva már a másik parton, Visegrádon mentünk tovább, az alsóvár felé. A királyi  palota mellett elhaladva megkezdtük a kapaszkodást. Elsőre a Salamon-toronyig értünk,

majd hamarosan (egy iskolás csoportot leelőzve) a Fellegvár felé kapaszkodtunk fel a K+ majd KL jelzésen. Előtte az alsó várból kinéztünk a Dunára:

Itt már jó idő volt, szerencsére a kékkútból tudtuk hűteni magunkat. Nem mentünk vissza a K jelzésre, hanem a betonúton mentünk tovább a Nagy-Villám felé. (az első képen: bal oldalon) A régi menedékház/turistaház mára puccos étterem lett, de szerencsére a bélyegzéssel nem volt gond, a korai időpont ellenére sem. Innen visszatértünk a parkolóba, majd kellemes, parkerdős szakaszon mentünk tovább a Prédikálószék felé. A Borjú-főnél kinéztünk a Dunára.

Ekkor kezdett csöpögni az eső - de szerencsére csak ijesztegetni próbált.. Minimális eső mellett értünk az Ötszögű rétre, ahol a szemből jövő csoporttal megállapítottuk, hogy mindenhol esik.. :) (megoldás: itt) Szerencsére pár lépéssel később végleg abbamaradt: napsütésben értünk a Pap-rétre. A padoknál fújtunk egyet, tízórai is került - pecsét is a füzetbe.

A kék sávon mentünk tovább Pilisszentlászló felé, ami egy bő kilométer erejéig kiér az erdei betonútra. A faluba hatalmas ereszkedéssel értünk, meg sem álltunk a kocsmáig. Itt a bélyegzés mellett fröccsre/sörre is futotta az időnkből.. A pihenő után folytattuk utunkat. A csárda mellett léptünk be az erdőbe, tovább Sikáros felé. A kéken fakitermelés folyt - így kénytelenek voltunk az erdei betonúton menni. A Bükkös-patak völgyében lévő elágazásnál már rendes kéktúrázók lettünk, gond nélkül tudtuk folytatni utunkat. Sajnos a szárazság miatt a patak alig csordogált: ott, ahol egy éve is alig bírtam átgázolni: most könnyedén és száraz lábbal.. :( Egy vizes kép:

Ilyen "élmények" után értünk el a sikárosi erdészházhoz. Újabb pecsét, mielőtt továbbmentünk volna. A kék Bükkipuszta után kiért a rétre, ahonnan körbe lehet nézni a környező hegyekre:

jól látszott a Som-hegy és a Lom-hegy csúcsa is. A kék továbbra is elterelés alatt, de ez nem szegte kedvünket: ezen mentünk tovább Dobogókő felé. A műútnál fújtunk egyet, de kb. itt adta fel a fényképezőm akksija - ezért aki még nem olvasott beszámolót Dobogókőről, itt megteheti.. A kilátó ponttól szép kilátásunk volt a Duna-kanyarra - és a tájra. Az új Eötvös-turistaházban bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kéken. A tetőről folyamatos ereszkedés mellett értünk be Pilisszentkeresztre. Útközben elmentünk a Hideg-lyuk és a Zsivány-sziklák mellett. A faluban volt időnk, nem kellett sietni: a buszig egy fröccs belefért..

Ereményes és kellemes nap volt.. :)

A túránk képei itt!

A régebbi túrabeszámolónk itt!

Az Elnöki beszámolónk itt!

OKT: Nagymarostól -> Dobogókőig

(az előző túra folytatása)

Szombaton kora hajnalban nekirugaszkodtam. Vonattal Pestig utaztam, majd gyors átszállással továbbmentem a Nyugatiból Nagymaros-Visegrád felé. Az út során már láttam a napsütésből, hogy szép időm lesz: tisztán lehettt látni a fellegvárat és persze a többi csúcsot a háttérben - reggeli fényben.

A vonatról nagy lendülettel mentem a komp felé: helyesen, pont akkor érkezett meg a túlpartról. Gyors jegyvásárlás után már be is hajóztam Visegrád felé. A királyi palota, Salamon-torony érintésével értem fel Fellegvárhoz, majd menten tovább a Nagy-Villámra. Sajnos a Zsitvay-kilátó zárva volt :( - kíváncsi lettem volna a panorámára..

A csúcs után, a Fekete erdőnek nevezett rész szépen kiépített, turistás, pados-pihenős szakasz. Ez átvált "klasszikus" túraútvonallá, amint az ún. Királyi utat keresztezi a kék. A Víznyerés nyerge és a Sóstó-rét apró látnivalók - az első igazi látvány a kettő között, a Borjú-főről fogadott.

Kb. itt találkoztam az első túrázóval is, aki Pilisszentlászló felől jött. Sajnos nem sok kéktúrázóval találkoztam a hétvégén..:( A nyereg után a kék az Urak asztala oldalában halad a Pap-rét felé. A csúcs korábban elzárt volt, honvédségi terület.

A réthez közeledve egy csapat diákkal találkoztam - nekik az erdészháznál bográcsoztak, főztek. Pecsételés és pontos-csoki után az erdészeti betonúton mentem tovább. Pár száz méterrel több, de időt szerettem volna nyerni.  A kék egy kanyarra később becsatlakozik, majd egy újabb kanyar után lelép az útról. A lejtő gyorsan beviszi az embert a következő faluba, Pilisszentlászlóra.

Pecsételés után folytattam a túrát, ami az Öreg-nyilás völgyön át vezet a Kárpát forrás felé. A forrástól már nincsen messze a Sikárosi vadászház, a következő pecséthely.

Innentől a kéket elterelik, erre figyelmeztet a túraatlasz és tábla is.. DE! Pár száz méter után útelágazáshoz értem, ahol már nem volt jelzés, illetve tábla. Irányban megvolt a végcél, így a szemre kiválasztott úton indultam felfelé, Dobogókő irányába. Némi emelkedős izzadás után kiértem egy erdészeti betonútra, ahol balra tértem el. Rövidesen jelzésre bukkantam, amin felértem végül Dobogókőre.

Szállást nem foglaltam a hétvégére, gondoltam: egy fő sehol nem jelenthet akadályt. Nos, fent, a csúcson jelentett. Így rövid telefonálás után a hegy lábán lévő régi "mexikói faluban", ami ma Shaolin - találtam szállást. Szerencsére üdülési csekkel lehetett lőni, így "ingyen" volt..

Aki a teljes sztorit képekben szeretné nyomonkövetni, ide nézzen be: katt!:)

Aki pedig a klasszikus fimre vágyik, nézze meg!

(folytatása következik...)