Az elmúlt években együtt, mint egyesületi tagok és külön-külön is tucatnyi túrán vettünk részt.
A közelmúlt időjárása nem tette lehetővé friss élmények átélését és megosztását, ezért e blog-bejegyzés (és a jövőben még több) egy múltbeli túrát mutat be. A "friss" és igazán friss hírek miatt érdemes lesz időről időre visszatérni a blogra!:)
A 2009-es év húsvétos hétvégéjével kapcsolatban már korábban eldöntöttem, hogy a kéktúrázásból a pilisi szakaszt szeretném teljesíteni. A háromnapos ünnephez még egy napot hozzácsaptam, így végül négy nap alatt teljesítettem a szakaszt.
Péntek reggel Almásfűzitős és Esztergom-Kertvárosi átszállásokkal jutottam el Dorogra. Egy életkép az utazásból:
Az állomás túloldalán gyors reggelit ettünk mindketten a művelődési ház előtt - közben pár kép is készült. Ide kell kattintani az albumért.. :) A városból viszonylag gyorsan kiértem a lőtér mellett - hatalmas és folyamatos szeméthalom kísérte az utam Kesztölcig. A kék kevésbé izgalmas ezen a szakaszon: a hegy lábánál megy tovább Klastrompuszta felé. A Pilis-nyeregben már régen jártam, ezért Kesztölc után kitértem és a Z jelzésen felmentem a hegyre. A Sármány-lyukat érintve a kikapaszkodtam az Öreg szirt kilátóponthoz. Visszatekintve így látszott Dorog, a Palatinus tóval:
A kitérő után a Z jelzésen folytattuk utunk a Pilis-nyereg felé. Aki járt a Kinizsi 100 teljesítménytúrán, az tudja, hogy miért olyan fontos ellenőrzőpont ez a hely.. :) Pár fotó és nézelődés után a S jelzésen az ún. Szénás úton indultam-indultunk el Klastrompuszta felé. Az útvonal a Pilis víznyelő mellett haladt el:
Mielőtt beértem volna a következő pecsételős helyre: átvágtam a másik völgybe, érintve a Kémény sziklát. "Kikapaszkodva" megmutatta magát a Dorogi-medence:
A sikeres "csúcs"hódítás után átmentünk a Vörös út nevet viselő völgybe, ami beértünk Klastrompusztára. Itt először a romok mellett lévő régi fémbélyegzővel próbálkoztam - félsiker - majd elsétáltam a régi turistaházhoz. Itt már jobb minőségű bélyegző várt.. :) Hiába volt kutya-meleg: túratársam nem bírtam rávenni a vízre, így kénytelen voltam lelocsolni..:) Klastrompuszta utám már nem renitenskedtem: a kéken mentem tovább Piliscsév felé. A falun csak átszaladtam: sokat nem tudok róla elmesélni.. :( A falu után homokos talajon poroszkáltunk át Piliscsabára.
A falun belül a kék pár száz métert a sínek mellett vezet az állomáshoz: már bent állt a vonatom Bpest felé. Szerencsémre az ellenvonatot várta (Budapest felől) , így egy gyors pecsételés is belefért, mielőtt felszálltunk volna :) A kis túratársam kellőképpen elfáradt: mukkanás nélkül élvezte a légkondis vonatot Pestig..:)
Akit a túra téli beszámolója érdekel, ne habozzon: ide kattintson! :)