Csereháti kéktúra - 2

(az előző bejegyzés folytatása)

Másnap reggel kipihenten keltünk, Marika néni már reggelivel várt minket. Reggelizés közben a túrás csapat is felkelt, jóízű beszélgetéssel kezdődött a nap. De sajnos menni kellett tovább.. Tele bendővel vágtunk neki a Kecskepad felé vezető emelkedőnek:

Igaz, a falu szélén egy kicsit haboztunk a helyes úton, de szerencsésen meglett. Így búcsúzott Irota:

A csúcsra érve erdőírás fogadott minket, szerencsére a jelzések megmaradtak.

Erdőirtások és erdős szakaszok váltották egymást Rakacaszendig. Néha át lehetett látni Szlovákiába, a Szádelői-fennsíkra is (egy cikk):

Sajnos 10 óra elmúlt mire odaértünk, így csak a bezárt kocsma fogadott minket. Szerencsére összetalálkoztunk a polgármester asszonnyal, a készségesen bélyegzett, illetve a templom kulcsát is odaadta. Így aztán "kénytelenek" voltunk visszakapaszkodni a műemlékhez. A híres filmben is megemlítik szépségét - érdemes mindenkinek felkeresni. Íme, pár kép a templomról:

Itt ért utol minket a csapat előőrse, akikkel váltottunk pár szót. Tőlük elköszönve a falu széle felé vettük az irányt, hogy a következő dombra menjünk fel. Itt ismét elkevertünk pár lépés erejéig, de végül szerencsésen meglett a helyes ösvény, amin lementünk Tornabarakonyba. A plébánia zárva volt, de a kerítésén könnyedén megtaláltuk a bélyegzőt. Egy késői ebéd után megkerestük a gondnokot, aki készségesen kinyitotta a templomot nekünk.

Pár szót váltottunk vele, mielőtt továbbmentünk volna. A vándorlás előőrse ismét beért minket, amikorra elhagytuk a falut. Betonúton kapaszkodtunk felfelé, bő kilométernyit. Fenyvesbe térünk be, ami aztán vegyes erdő lett, ahogyan a Szalonnai-hegységre kapaszkodtunk fel. Egy bő órás emelkedés után értünk az elágazáshoz - ezúttal sem tértünk ki  a martonyi kolostorhoz. Innentől a kék ereszkedik Bódvarákóig, könnyű túra volt. Itt-ott kiláttunk a felhagyott bányaudvarra is.

A faluba érve elporoszkáltunk a bélyegzőhöz.

Sajnos a Rákóczi-barlangot nem tudtuk megtekinteni, megérne egy bejegyzést..

A barlangtól visszatértünk a műútra, amin besétáltunk Bódvaszilasra. Itt a jól "megszokott" kocsmában ütöttük el az időt a vonat érkezéséig..

A nap képei itt.

Egy korábbi túra itt.

Csereháti kéktúra - 1

Túránk helyszíne nem kis szervezéssel ezúttal a Cserehát. Az előző teljesítéshez képest annyi változással, hogy most Forró-Encs és Bódvaszilas között indultunk neki. Kellemes túraidőben érkezünk a vasútállomásra. Gyors bélyegzés után a város szélén lévő boltban vásároltunk, majd áttértünk a műút túloldalára, ami már Abaújszolnok. A városrészen áthaladva (miután kijátszották magukat a gyerekek) a pusztában találtuk magunkat, szerencsére a korábbi bejárás emléke vezetett minket. 

De csak egy darabig, mert a gyümölcsbe érve kissé elkevertünk és egy dűlővel később értünk le az első faluba, Fancsalra. A kocsmánál összetalálkoztunk egy csapattal: a Szent István vándorlás résztvevőivel. Parolázás, fröccs után folytattuk az utunkat. Présházak között mentünk kapaszkodtunk fel a műútra, hogy aztán a túloldalán nekiereszkedjünk. Ez lett a következő két napunk programja: dombra fel-le. Egy óra is elmúlt, mire beértünk Baktakékre. Sajnos a templomot nem tudtunk kinyittatni, 

nem találtuk a plébánost. A kocsmát viszont igen (kb. 200m kitérő a kékről) , ahol bélyegezünk és fröccsöztünk egy kicsit. A pihenő után továbbmentünk, eleinte elhagyott TSZ épületek mellett vezetett a kék. A műútra kiérve friss szántás felé terelt minket a jelzés, ezért mi inkább egy másik úton próbáltunk feljutni a következő domb tetejére. Ez sikerült is - igaz kerítést kellett hozzá mászni.. Ennyi kaland kell...:) A következő falu Abaújdevecser volt, bő egy óra alatt értünk ide. A faluban sokat tébláboltunk, mire összetalálkoztunk a kisebbségi önkormányzat elnökével. Pár évvel ezelőtt is ő segített - a bélyegzés alatt pár szót váltottunk ismét. 

Sajnos az évek múlásával nem lett jobb a helyzet a településen... Innen felkapaszkodtunk a következő dombra, Nyésta felé. A dombtetőre érve egy pár lépés erejéig ismét elkevertünk, de aztán megtaláltuk a lefelé vezető ösvényt. A faluban nem kell bélyegezni, de egy uzsonnára megpihentünk. Kis játék a játszótéren 

és máris felfrissültünk. A falu mögötti dombra kapaszkodva láttuk, ahogyan a csoport ereszkedik lefelé, aztán beértünk az erdőbe és már nem láttuk őket. A dombtetőn már az utolsó falu felé fordultunk, Felsővadász felé. A jelzés és a térkép nem volt összhangban, ezért inkább a rutin alapján mentünk le a településre. Az érkezés képe:

A kocsma most nyitva volt, nem úgy, mint előző alkalommal. Egy gyors ital, bélyegzés és mentünk is tovább - de előbb csak a kastélyig. 

Ekkora már a csapat legkisebb tagja kezdett fáradni, de igyekeztünk szóval tartani, hogy ne érezze. A falu mögött "rutinból" mentünk fel a következő dombra, ami pont a kék jelzésre vitt. Innentől kellemes erdei úton, 

helyenként sártengerben mentünk tovább. Közvetlenül a falu előtt, egy erdőirtásnál vadászokkal találkoztunk. Innen vissza-vissza tekintve próbáltuk a csoportot is felfedezni, de nem láttuk őket. Csak másnap reggel derült ki, hogy miért nem sikerült felfedezni őket... Irota előtt már fogadott minket Marika néni fia, Szilárd. Vele együtt mentünk le a szállásunkra és a konyhába. Marika néni ismét finom vacsorával várt bennünket, degeszre ettük magunkat. A fárasztó nap után jól esett a puha ágy.. :)

(folytatása következik)

A nap képei itt.
Egy korábbi túra itt.

OKT a Cserehátban - első nap

Nos, mint Norbi tagtárs beszámolójából olvasható: mindenki másképp csinálja..:) Ezért a hétvégén, szólóban teljesítettem a fenti távot, Bódvaszilas és Encs között. Tömegközlekedéshez voltam kötve, ezért ezt az irányt, illetve szakaszt szemeltem ki magamnak. Aki nem tudná, ez a Cserehát. A környéket bemutató szociológiai cikk itt érhető el.

Vasárnap hajnalban, frissen, üdén, 3 órás alvás után, 4 órai kelést követően JIT érkeztem a Keleti pu-ra, gyors jegyvásárlás, majd alvás. Egészen Nyékládházáig tartott a szieszta. Miskolcon 40 percem volt a csatlakozásra, az időt kihasználva toltam a kantinban egy szenyót+kávét.. Bódvaszilasra 10.26-kor érkeztem, ragyogó időben. Kb. itt volt a legszebb időm fények szempontjából a túrám során. A tájat már messziről, de közelről még inkább uralja az Esztramos látványa. A hegy félig lebányászott platóvá alakított kúpja érdekes természeti képet mutat.

A Bódva másik partjára nézve az Aggteleki karszt látszik, afféle mini-Alpok. Bódvarákóig rövid, 4 km-es túra várt rám. A falu határához érve elhatároztam, hogy meglátogatom a barlangot. Aki nem tudná miről van szó, itt csemegézhet. (a látogatásról külön blog fog szólni!)  A bejárathoz érve örömmel fedeztem fel, a: fél órán belül indul a következő túra; b: lehet "lőni" ü-csekkel..:) (A várakozás ideje alatt képek készültek a felhagyott bányagépekről és épületekről.) A 12-kor induló csapathoz be is neveztem. Nem kell nagy tömegre gondolni, előttünk 7 fős csapat volt, a miénk is mindössze 9 tagból állt. A következő időpontban nem indult csoport - érdeklődő hiányában.. Pedig a látvány: megéri.. Filmen itt nézhető meg, aki nosztalgiázni akar..:)

A barlangi túra után visszatértem a "rendes" túrámhoz. Bódvarákon a bélyegző a ex-kocsma melletti ház kerítésén található, a szokásos dobozkában. Gyors regisztráció, majd irány Tornabarakony. Beérve feltűnt, hogy ez utóbbi falunak most sem lehet több lakosa.. A képtárban lévő képek önmagukért beszélnek. A bélyegző a templommal szemben lévő plébánián van. Kopogtam, csengettem, de senki nem jött elő - pedig valaki(k) beszéltek a házban. Önkiszolgáló lettem, a teraszon megtaláltam minden gond nélkül a bélyegzőt. A faluból "nyílegyenes" út visz tovább Rakacaszend felé. Már ezen a szakaszon is hézagosak voltak a jelzések, de követhetőek, csak rutinból kellett menni..:) Rakacaszenden mindkét kocsma zárva volt - legalábbis elsőre.. A református templom mellett összetalálkoztam a kocsmárosnéval, tőle megtudtam, hogy egy csapat a kocsma udvarán dolgozik - így a templom megnézése után visszamentem bélyegezni. A templom kulcsot a gondnoktól megkaptam - errefelé egészen másként képzelik a bizalmat.

Korábban már "résztulajdonosa" voltam egy szélmalomnak, erre most egy templom. Remélem időközben mindenki megnézte a klasszikus filmet, ebből képet alkothatott magának a templomról is. Akinek nem volna elég: nézzen be a képgalériába, vagy látogasson el oda.. :)

A faluból kiérve kezdődött a más fórumokon is említett jelzés-hiány.. Két ízben is melléfogtam: GPS híjján.. Tudok papír alapú térképről is tájékozódni - csak ép' nem volt nálam..:) Eredetileg 18 órára terveztem, hogy Irotára érek, de a két félremenés közbeszólt.. :( A kalandok után 18.20-ra érkeztem meg az előre lefoglalt szállásomhoz. Pár perces keresés után megtaláltam a gondokot is. Itt finom vacsora (Marika néninek köszönhetően!) , jóízű beszélgetés (a család többi tagjának köszönhetően!) várt - több, mint másfél órát maradtam. A szállás, mint a képeken: érdemes megnézni - de még inkább ellátogatni.. :) Alig egy órát bírtam olvasni a nap során történt kalandoktól; így már 22-kor a bárányokat számoltam..

Képek itt!

(folytatása következik)