Nos, mint Norbi tagtárs beszámolójából olvasható: mindenki másképp csinálja..:) Ezért a hétvégén, szólóban teljesítettem a fenti távot, Bódvaszilas és Encs között. Tömegközlekedéshez voltam kötve, ezért ezt az irányt, illetve szakaszt szemeltem ki magamnak. Aki nem tudná, ez a Cserehát. A környéket bemutató szociológiai cikk itt érhető el.
Vasárnap hajnalban, frissen, üdén, 3 órás alvás után, 4 órai kelést követően JIT érkeztem a Keleti pu-ra, gyors jegyvásárlás, majd alvás. Egészen Nyékládházáig tartott a szieszta. Miskolcon 40 percem volt a csatlakozásra, az időt kihasználva toltam a kantinban egy szenyót+kávét.. Bódvaszilasra 10.26-kor érkeztem, ragyogó időben. Kb. itt volt a legszebb időm fények szempontjából a túrám során. A tájat már messziről, de közelről még inkább uralja az Esztramos látványa. A hegy félig lebányászott platóvá alakított kúpja érdekes természeti képet mutat.
A Bódva másik partjára nézve az Aggteleki karszt látszik, afféle mini-Alpok. Bódvarákóig rövid, 4 km-es túra várt rám. A falu határához érve elhatároztam, hogy meglátogatom a barlangot. Aki nem tudná miről van szó, itt csemegézhet. (a látogatásról külön blog fog szólni!) A bejárathoz érve örömmel fedeztem fel, a: fél órán belül indul a következő túra; b: lehet "lőni" ü-csekkel..:) (A várakozás ideje alatt képek készültek a felhagyott bányagépekről és épületekről.) A 12-kor induló csapathoz be is neveztem. Nem kell nagy tömegre gondolni, előttünk 7 fős csapat volt, a miénk is mindössze 9 tagból állt. A következő időpontban nem indult csoport - érdeklődő hiányában.. Pedig a látvány: megéri.. Filmen itt nézhető meg, aki nosztalgiázni akar..:)
A barlangi túra után visszatértem a "rendes" túrámhoz. Bódvarákon a bélyegző a ex-kocsma melletti ház kerítésén található, a szokásos dobozkában. Gyors regisztráció, majd irány Tornabarakony. Beérve feltűnt, hogy ez utóbbi falunak most sem lehet több lakosa.. A képtárban lévő képek önmagukért beszélnek. A bélyegző a templommal szemben lévő plébánián van. Kopogtam, csengettem, de senki nem jött elő - pedig valaki(k) beszéltek a házban. Önkiszolgáló lettem, a teraszon megtaláltam minden gond nélkül a bélyegzőt. A faluból "nyílegyenes" út visz tovább Rakacaszend felé. Már ezen a szakaszon is hézagosak voltak a jelzések, de követhetőek, csak rutinból kellett menni..:) Rakacaszenden mindkét kocsma zárva volt - legalábbis elsőre.. A református templom mellett összetalálkoztam a kocsmárosnéval, tőle megtudtam, hogy egy csapat a kocsma udvarán dolgozik - így a templom megnézése után visszamentem bélyegezni. A templom kulcsot a gondnoktól megkaptam - errefelé egészen másként képzelik a bizalmat.
Korábban már "résztulajdonosa" voltam egy szélmalomnak, erre most egy templom. Remélem időközben mindenki megnézte a klasszikus filmet, ebből képet alkothatott magának a templomról is. Akinek nem volna elég: nézzen be a képgalériába, vagy látogasson el oda.. :)
A faluból kiérve kezdődött a más fórumokon is említett jelzés-hiány.. Két ízben is melléfogtam: GPS híjján.. Tudok papír alapú térképről is tájékozódni - csak ép' nem volt nálam..:) Eredetileg 18 órára terveztem, hogy Irotára érek, de a két félremenés közbeszólt.. :( A kalandok után 18.20-ra érkeztem meg az előre lefoglalt szállásomhoz. Pár perces keresés után megtaláltam a gondokot is. Itt finom vacsora (Marika néninek köszönhetően!) , jóízű beszélgetés (a család többi tagjának köszönhetően!) várt - több, mint másfél órát maradtam. A szállás, mint a képeken: érdemes megnézni - de még inkább ellátogatni.. :) Alig egy órát bírtam olvasni a nap során történt kalandoktól; így már 22-kor a bárányokat számoltam..
Képek itt!
(folytatása következik)