Túra a Kelet-bakonyi völgyekben

..folytatva a bakancs-betörő túrákat: sok hete a Kelet-Bakonyban jártam. (e túra előtt) Alapvetően két völgy bejárását szerettem volna megejteni, olyan helyeket, ahol már évek óta nem jártam - ezt a nap végére sikerült is elérnem..
Míg szombaton elnökünk róta az ösvényeket, addig én vasárnap mentem arrafelé. Székesfehérváron, "hazai pályán" , a buszállomáson kisebb csoport fogadott: kölcsönösen egymásra csodálkoztunk a Bakonykútiba induló nyugdíjas egyesülettel.. :) Félórás utazást követően hamarosan a kék jelzésen találtam magam, útban a Burok-völgy felé.

A völgybe a régi K jelzésen ereszkedtem le - ma már csak a P jelzés vezet végig a völgy főágán. Íme a völgy talapzata:

A völgy alján sűrűn kidőlt fák teszik kalandossá az előre jutást. Ösvény is van, de néhol csak tájékoztató jelleggel.. :)

A főágban, körülbelül a völgy felénél észak felé tér el a P jelzés, tovább már a P+ vezet. Én az előbbit követtem és tértem át Bükkös-árokba. Kevesebb kidőlt fa itt sem volt, amíg "kikapaszkodtam" a völgyből.

A jelzés hamarosan találkozott - egy padokkal támogatott pihenőnél - a Száraz-kút felől érkező K∆ jelzéssel. Mivel a P hamarosan eltért, így ez utóbbi lett a vezetőm. Hamarosan elértem a Károly-lakhoz, ami egy csodálatos helyen lévő erdészlak. Íme:

A háztól a Hosszú-Kígyósi völgyön keresztül ereszkedtem le az erdei szentély felé.

 

A völgy alján előbb jobbról a P+ jelzés, majd szemből a K jelzés is megérkezik. Ezek csomópontjában található az erdei szentély. Fotózgatás, 2 perces pihenő után továbbmentem a K jelzésen Tés felé. A jelzés elhalad a védett geológiai feltárás mellett: a feltárásban több, korábban ismeretlen puhatestűt találtak. (A témában érdemes dr. Prinz Gyula műveit keresni) A jelzés kikapaszkodik a völgy aljáról egy erdei betonút hurkába, hogy továbbmenjen a Tűzköves-árokban. A hely egy száraz árok, debrő, melynek felső szakasza már völgyszerűen szétterül - nevet is vált. A jelzésbe hamarosan a balról, Hétházpuszta/Királyszállás felől érkező K+ jelzés is beletorkollik. Ez persze azt jelezte előre, hogy hamarosan megérkezem Hamuházhoz. Itt már több túrázóval is találkoztam. A háztól az alig pár lépésnyire lévő Csikling-vár romjaihoz tettem kitérőt. 

Sajnos a romokból csak a belső torony/épület maradványai ismerhetőek fel, illetve az ezt körbevevő árok. A vártól visszatértem a K jelzésre, tovább Csőszpuszta felé. Egy erdei nyiladéknál hamarosan átértem Veszprém megyébe - majd kiértem az országútra. Tésen az erdei büfénél kávézó, pihenős félórát engedélyeztem magamnak: reggel óta még nem tettem. A lazítás után végigmentem a falun, hogy a túlsó végéről induló P□ jelzésen menjek Várpalota felé. A nyílegyenes és monoton szakasz után a P jelzés érkezik meg jobbról - ez volt az utolsó "segédem" aznapra. A völgy bejáratát ővező, ún. Márkus szekrényének nevezett részt hamarosan a szélesedő Vár-völgy váltja fel. Kb. itt helyezkedik el Bátorkő vára.

Itt már sokkal több túrázóval, családdal találkoztam: a jó idő és a közeli város: könnyed célponttá teszi a várat - érdemes felkeresni. Innen továbbmentem a P jelzésen, ami hamarosan kiért a völgyből és beért a városba. A szombatot elnökünk a várnál kezdte - én itt fejeztem be:

 
Összeségében sikeres túrát tettem: sikerült tovább gyötörnünk egymást a bakanccsal! :)

Burok-völgyi túranapló

(FIGYELEM! A beszámoló 2009-es adatokat tartalmaz)

..korábban írtam már túratársamról és arról, hogy mennyire nem bírta a buszos túrákat.. Ezért amikor elterveztem, hogy pótolni kellene a kisgyóni, isztiméri OKT bélyegzőket: hosszas számolgatás vette kezdetét. Miként oldható meg a közös túra? Így: előbb Komáromba mentünk, ahol 20 perc csatlakozás után továbbvonatoztunk Bodajkra. Itt átszállás buszra, hogy ~15 perc múlva leszálljunk Bakonycsernyén. A leggyengébb láncszem a tervben a bodajki csatlakozás volt - kicsiny országunkban még messze vagyunk attól, hogy a volán/máv összehangolja a menetrendjeit.. Nos, ilyen előzmények után következzék a túranapló.. :)

Hajnalban a tervnek megfelelően átmentünk Komáromba. A csatlakozás ideje alatt volt módom képet készíteni a Dunáról és a hajókról. A vonatot pedig túratársam vette szemügyre:

A vonaton, tekintettel arra, hogy senki nem volt: hamar megszabadultunk a szájkosártól: némi vigyor követte.. :) A fent említett vonatos-buszos csatlakozás izgalmasra sikeredett végül: a vonat késése miatt futnunk kellett, hogy elérjük a buszt. Túratársam persze ezt is játéknak vette.. :) Így értünk el Bakonycsernyére. Az erdei büfénél kávézos frissítést követően nekivágtunk az útnak. Kisgyón felé a régi vasút nyomvonalán mentünk, ami ma K□ jelzés. Egy életkép az útról:

Kisgyónra érve kis toporgás vette kezdetét: hol van a bélyegző? Telefonos segítséget kértem, így végül Norbi tagtárs árulta el, hogy a Gyöngyvirág kulcsosháznál található. A ház udvarán túratársak reggeliztek: sikerült is rábeszélniük egy pálinkára.. :) A frissítő után egy kis aszfaltos szakasz következett, tovább, a régi bányaüzem felé. Ebből mára nem sok emlék maradt, így néz ki a "főtér":

A bányaüzem után továbbmentünk az aszfalton, hogy aztán egy hajtűkanyart átvágva: felkapaszkodjunk ugyanarra az útra - csak itt már P+ jelzéssel támogatva. Bő kilométert mentünk ezen az aszfaltos szakaszon, a Barkócásnak nevezett erdőszakasz felé. A lenti kép az után készült, hogy túratársam megkergetett egy tapsifülest.. :)

A P+ jelzéshez hamarosan csatlakozott a K jelzés is:

Sajnos a fények -ekkor még- nem tették lehetővé az igazán színes képek készítését - pedig kellemes túraidőnk volt. A távolban hamarosan feltűnt a Dűltfásnak nevezett tanya, ami azt jelezte, hogy kiértünk az Eszenyi rétre. A réthez közeledve egyre erősödő zsivaj fogadott: egy kanyar után ki is derült ennek forrása: egy osztálynyi gyerek jött velünk szembe:

A rét után letértünk a K jelzésről, hogy a K□ jelzésen menjünk be Isztimérre.

A falu fölött húzódó szőlőhegyről Csókakőig és az inotai erőműig is ellátunk. A hegyen sajnos sok bedőlt, omladozó pincét találtunk. A faluhoz közeledve szerencsére épülőket is láttunk.

A kápolnát elhagyva értünk le a faluba, ahol a felső kocsmában ittam egy kávét és bélyegeztem a kéktúra füzetbe. Innen a P jelzésen mentünk tovább a Burok-part felé. A falu után nem sokszor találkoztunk a jelzéssel, de szerencsére a rutin előjött.. :) Ekkora már kutya meleg lett, amit csak így lehett elviselni:

Hamarosan feltűnt a jobbról becsatlakozó K jelzés is. A Burok-parton pedig a Kisgyónban megismert csapat támadott le a maradék itókával.. :) Ezek után tovább folytattuk utunkat a közös P és K jelzésen. Hamarosan elérkeztünk a K+ jelzéshez, amin leereszkedtünk a völgybe:

Az ereszkedést persze alaposan meg kellett fontolni - lásd a linken.. :) Így érkeztünk le a völgy aljára: ahol még nem sejtettük, hogy milyen útunk lesz.. A Burok-völgy fő ágán mentünk végig, ami ma P jelzés, régen K is volt.. Sok szöveget nem fogok írni erről a szakaszról: a vadregényes tájról a képek is mindent elmondanak, de inkább a túratársamnak adom a szót; íme:

A fenti pár kép talán visszaadja, hogy milyen, a szó jó értelmében vett kalandos útunk volt Királyszállásig.. :)
Érdemes mindenkinek ellátogatni ide! :)

A túra összes képét itt lehet megnézni.. :)
Egy hasonló túra leírása itt..