.. január közepén, egy szombati napra beterveztem a Gerecse középső szakaszának teljesítését - már ami az OKT itteni szakaszát érinti. Igazi januári, téli és havas idő volt - a hideg ellenére pedig tiszta idő igérkezett.
A kora reggeli busszal Bajnára mentünk - a többes a szám persze azt is jelenti, hogy hűséges túratársam ezúttal is jött velem. A távolság egy kicsit megviselte: sem korábban, sem később nem szerette a buszos túrákat. Nagyon hálás volt, amikor végre leszálltunk a buszról. Amikor pedig előkerült a hátizsákomból a kajás tálja: még fokozódott a barátság.. :) A reggeliztetés után a pár lépésre lévő kastélyt fotóztam le:
A falubeli életkép-képek után nekivágtunk az országútnak: ~4 kilométeres gyaloglás várt ránk, ahhoz, hogy elérjük az erdészeti bekötő utat. Egy fotó az útról:
A bekötő utat szerencsére elértük, itt már szabadon tudtam engedni túratársam. A lenti képen még csak nem is sejti, hogy ~25 kilométer vár rá.. :)
A sokat emlegett út Pusztamaróthoz vezet, ami az első pecsételő-helyem volt a nap során. Az eleinte jó minőségű, de havas erdészeti betonutat előbb makadámút, majd földút váltotta fel a falu maradványaihoz közeledve. Az erdésztől kapott bélyegzővel igazoltam a jelenlétet, majd továbbmentem a kék jelzésen. (itt érkezik meg Péliföldszentkereszt felől) Az emlékhely:
A falu maradványai után ismét erdészeti betonúton haladtunk, az ún. vízválasztóig: innentől kezdetét vette a kapaszkodás (~170m szint) a Gerecse üdülő felé. A túratárs ezt látta ebből:
Az üdülő kerítésén szerencsésen megtalálam a pecstétet. Az újabb pont letudva.. :) Jaj, az üdülő: aki még nem látta volna: így nézett ki a téli napsütésben:
Az üdülőtől két kitérőt határoztam el korábban: egyet a kéken mentem, a Sandl hárshoz zarándokoltam el. A fa a klasszikus filmben is szerepel: érdemes felkeresni a több, mint 200 éves matuzsálemet. Íme, a gyökerei - és ebből mindenki képet alkothat magában a méreteiről:
A fa meglátogatása után visszatértem az üdülőhöz, ahonnan a következő kitérőt tettem, a Jura-zsomboly mellett elhaladva a régi bányagödörhöz mentem. Ez utóbbi közkedvelt sziklamászó hely.. :)
A bányagödörnél tett látogatás után harmadszor is visszatértünk az üdülőhöz. Ekkora már úgy éreztem, hogy rászolgálok egy csokira. Nos, a túratársam is így érezte: kénytelen voltam megfelezni vele.. :) Az üdülőtől a K∆ mentem tovább, a Jusztitián pihenő érintésével a csúcs felé. Innentől ismét erdei betonúton haladtunk, minimális látotávolság mellett:
Alig félórás "kapaszkodás" után előtünt a fák sűrűjéből a TV torony:
Alig félórás "kapaszkodás" után előtünt a fák sűrűjéből a TV torony:
A TV torony mellett és a többi (gsm) érintésével eljutottam a geodéziai toronyhoz. Innen a következő kép fogadott, többek között:
A kilátóból csodálatos körpanoráma fogadott: a közeli toronyokkal - és mindennel. Hű társam nem kötöttem ki: 1000%-ig biztos voltam benne, hogy megvár a torony alján. Így is lett, íme:
Ilyen szép várás után kénytelen voltam a csúcs-csokimat megfelezni vele.. :) A csúcsról a K∆ jelzésen mentünk le Tardos felé. A meredek ereszkedés végénél a jelzés találkozik a kékkel, ami a csúcsot megkerülve ér ide. A régi vasút mellett haladva elértük el a bányahegyi erdészházat. Itt, a nap utolsó pecsételése következett.
Innetől már viszonylag egyszerű dolgunk volt: leereszkedni Héreg felé. Az erdészház után nem sokkal elágazik a K jelzés; mi a P jelzésen mentünk tovább. A sáros, csúszos talajon nem volt könnyű, de szerencsésen megérkeztünk a fenti faluba. Sőt, még a buszt sem késtük le: fél órát kellett dideregnünk.. :( Egy kép az utolsó szakaszról:
A nap végére elmondhattuk magunkról, hogy a célt teljesítettük.. :)
Még akkor is, ha erről a túratárs nem tudott... :) :)
Akinek ennyi kép nem lett volna elég, az nézzen be az albumba, ide! :)