Évzáró túra
...amíg elnökünk az évzáró túrájára készült lélekben: túratársammal egy rövid évzáró túrára mentünk a Pilisbe és a Visegrádi-hegységben. Reggel 9 órakor már a szokásos kocsmában ittunk Pilisszentkereszten: kávét, teát, forralt bort.. Frissülés után a Z jelzésen mentünk ki a faluból: itt csatlakozott hozzánk "medve úr" is - aki társunk volt az első kilométereken. A jelzés a kolostor romjai mellett vezet ki a faluból: sajnos nem sok látszott a hótól, íme:
A községtől északra fekvő romok a 800 éves ciszterci templom és kolostor romjai, melyek falai között Gertrudis királyné síremlékének darabjait is megtalálták. (olvasni való itt) A romoktól tovább csúszkáltunk: a S+ jelzéssel találkozva hétvégi házak között vezetett a jelzés: majd a korábban megismert jelzetlen szurdokba tértünk be. A havas lejtőn kapaszkodtunk fel a sziklákhoz. Alig félórás szenvedés után felértünk a Vaskapu-sziklához: a kettős lyukú nyílás
talán egy régi hévizes
beszakadt barlang maradványa. A nagyobbik nyílás
~15 méter széles és ~8 méter magas: itt készült az alábbi (fészbúkos) fotó is:
A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók. Felkapaszkodtunk a kisebbik kapuhoz is, majd visszaereszkedtünk a völgybe: "mackótestvér" itt köszönt el tőlünk. Tovább kapaszkodtunk a Vaskapu-szurdokban felfelé: újabb félóra után kiértünk egy tisztásra. Legutóbb a völgyben mentem tovább: most az egyre csökkenő látótávolság miatt rövidítettünk:
a Pilis-tetőre vezető erdészeti betonút felé vettük az irányt. Láncfűrészek hangja kísért minket, amíg kiértünk. A jelzetlen szakaszon bő kilométert mentünk, majd a szemből érkező P+ jelzés után letértünk a Z jelzésre: pár héttel korábban ezen jöttünk szembe.. Most "csak" a Pilis-nyeregig mentünk: itt fogyasztottuk el a tízórait.
A rövid pihenő után a PS jelzésen ereszkedtünk le Pilisszentlélek felé. A műutat
keresztezve az erdészház mellett értünk be az erdőbe. A jelzés tovább ereszkedett: a Kálmán-kút után már a faluban voltuk. A kis, alig ~300 fős faluban szerencsére működött a kocsma: ide tértünk be egy kávéra. A cserépkályha melegétől nem volt könnyű szabadulni, de tovább kellett mennünk. A betonúton a kolostor romjai felé vettük az irányt. A pálos kolostortól szép kilátás nyílik a környező hegyekre: érdemes felkeresni!
Fotózkodás után továbbmentünk a Hoffmann-ház felé. A háztól a Z+ jelzésen mentünk tovább a Szakó-nyereg felé. Mivel nyereg: ezért felfelé kellett menni - persze.. A csomóponttól nem a korábban már járt utakon mentünk tovább, hanem a régen megjárt P jelzésen mentünk fel Dobogókőre. Az Ilona pihenőtől
szép kilátás lett volna - ha kilátnunk a párától - ez később is akadály volt.. :( A szakaszon két emlékmű mellett elhaladva értünk fel a csúcsnál lévő sétaösvényre, ahol sok családdal, túrázóval találkoztunk. A fészbúkos fotó után az új Eötvös turistaházban töltöttük el az időt a busz indulásáig.
A túra képei itt.
A korábbi, környéken tett túra itt.
