A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teljesítménytúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teljesítménytúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 1., kedd

Téry Ödön 50 teljesítménytúra

Lassan közeledik a zempléni OKT maraton, ezért Ákossal úgy döntöttünk edzünk egy kicsit. Reggel autóval indultunk Hűvösvölgybe. Nevezés után nekivágtunk. A túra első szakasza a városban halad, az első ellenőrzőpont után értünk be a Remete-szurdokba. 

Remete-szurdok
A szurdok végén, rövid, de kapatós emelkedő következett. Jó tempóban értük el Zsíros-hegyet, sajnos a Muflon-itató nem volt nyitva. Pár kilométer után elértük a 2. ep-t a Nagy-Szénás alatt. Felértünk a csúcsra, gyors fotózás következett. A terület fokozottan védett, Európa diplomás. Rengeteg ritka növényfaj él itt, tényleg csak a kijelölt úton közlekedjünk. A kilátás nem volt tökéletes a pára miatt. Leereszkedtünk Piliscsaba felé. Itt pihenőt tartottunk egy krimóban. Lassan átléptünk a Pilisbe.

Pilis-tető
Pilisszántó után, mi követve a rendezők által adott ititnert, kihagytuk a Som-hegyi turistaházat. A meleg kajával együtt. Idén rendezték 23. alkalommal, 1500 HUF volt a nevezés. Úgy gondolom a szervezőknek nem tavalyelőtti nevezési lapokat kellett volna adni, valamint nem ártott volna szólni az útvonal módosításról. Az tény, hogy ki volt rakva Som-hegy iránya, de nem volt feltüntetve hogy ez a Téry 50-re vonatkozik. Minimális tintamennyiségbe került volna... Pilisszentkereszten azért az OKT bélyegzővel pecsételtünk. Megkezdtük az utolsó emelkedőnket Dobogókőre. Mindig szeretek ide jönni mert ez különleges hely a magyarok számára. Felérve az ottani pontellenőrrel megbeszéltük a pont kihagyás okát, elnézést kért a kellemetlenségért. Gyors fotó és tovább indultunk Dömösre.

Dobogó-kő 699m
Lesprinteltünk a hátralévő szakaszon, menet közben márt jöttek fel az Ilona-pihenő pontőrei. A sötétedés beálltával éppen leértünk a célba. Itt jött a második negatívum, elfogyott a kitűző, majd postán küldik. Amatőr fesztivál... Mindegy nem mérgelődtünk, mert csodálatos helyeken jártunk.

A túra fotói itt.   

2014. február 10., hétfő

Kitörés 60, avagy keresztül a sártengeren

Akik rendszeres olvasói oldalunknak ők tudják, hogy nem szoktunk belemenni politikai kérdésekbe, de ez alól most kivételt teszek. Nyilván, akik látták vagy hallották az ominózus beszélgetést a tévében a "két történelmileg igen felkészült észlénnyel" (direkt nem írom a TV adó és a két személy nevét) azok tudják miért írom ezeket a sorokat. Ami ment megint, az nem volt más mint hisztériakeltés. Egyrészt a Kitörés túrát idén rendezték meg 8. alkalommal!!!, két emberünk meg úgy tett mintha eddig mit sem tudott volna az egészről. Mindenesetre ez a tény "éles" megfigyelőképességről árulkodik. Nem kívánok belemenni abba miket mondtak a túráról, a szervezőiről, a résztvevőiről aki kíváncsi az összehordott hazugságaikra nézze meg youtube-on. Először is tisztázzunk egy-két történelmi tényt. Magyarország Németország szövetségeseként lépett be a háborúba és 1945. április 4-ig nem is lépett ki. Ránk magyarokra jellemző, hogy a történelmünk során nem árultuk el a szövetségeseinket. Nézzük a szemben álló feleket: a körülzárt budai várban német részről a IX. SS hegyi hadtest (28000 fő), magyar részről az I. hadtest védekezett (30000 fő), pár ezer nyilassal (2000-2500 fő) kiegészülve. A létszám adatokból egyből kitűnik hogy nem csak nyilasok védték a várat, mint ahogy azt egyes körök hangoztatni szeretik. A túloldalon iszonyat túlerővel a szovjetek 6!!! hadteste és a románok 7. hadteste támadott (összesen: 177000 fő). 

Budapest ostroma (forrás: Magyarország története)
Tehát a don-kanyari felálláshoz képest csak egy változott. A románok ismét elárulták a szövetségeseiket. Sokadszorra... És itt tenném fel a kérdést. Mennyivel különb az a magyar honvéd aki a Don-kanyarban esett el, mint aki a saját földjét a saját fővárosát védte? Félreértés ne essék az én dédapám is a doni áttörésnél veszett oda. Az egyikről megemlékezünk, a másikról pedig lassan megemlékezni se szabad? Lehet bennem van a hiba de ezt a kettősséget én nem tudom elfogadni. Számomra ugyanolyan hősök azok akik Pestet védték, mint akik Don-kanyarnál estek el. És persze ide lehetne sorolni az összes magyar katonát akik hűen betartották esküjüket. Az ostrom történetét pedig már ismerjük. 1945. február 11-én kitört a várból a védősereg. Iszonyatos veszteségeket szenvedve 600-700 fő érte el a német vonalakat. A győztes szovjetek pedig megkezdték tombolásukat a magyar fővárosban. Megerőszakolt nők, gulágra deportálás, a sziklakórházban a betegeket, sebesülteket lángszóróval "kezelték"... Pedig a románokat be se engedték. 
És végezetül egy szovjet propaganda plakát.

"És elhozza a bolsevik igát!" csak ez gondolom nem fért rá
Na persze. Egyrészt soha nem volt fasizmus Magyarországon, egyedül az olaszoknál létezett. A németeknél nemzeti szocializmus volt. A "felszabadulás" meg újabb megszállást hozott 40 évre.
De most már térjünk rá a túrára. Hárman indultunk neki (Ákos, Bátor, Laca). Mindannyian életünk első 60-asára készültünk. Mondjuk 1995-ben legyalogoltam a Kinizsi 100-at de hol van az már... Autóval érkeztünk Szomorra a célba. Innen busszal mentünk a rajthoz a Budai várba. A rajtnál se ellentüntetők, se provokátorok, csak két mikrobusznyi rendőr, de igazából nem sok mindent csináltak. 17:10-kor elrajtoltunk.
A Diós-árkon emelkedve értük el az első ellenőrzőpontot a Széchenyi-emlékműnél. A Normafa után aztán szembesültünk a borzalmas terepviszonyokkal ami kisebb megszakításokkal a túra végéig kitartott.

Sártenger. (fotó: Makkay Zoltán)
A 3 ismeretlen katona sírjánál mécsest gyújtottunk. Előző nap a sírt megrongálták, (lehet tippelni kicsodák) de szépen helyreállították a túrára.

Katonasír
A János-hegyen az orosz katonák csokit osztottak. Jött a következő hegy a Nagy-Hárs-hegy. Innen ereszkedtünk le Hűvösvölgybe. Újabb emelkedő következett a Vadaskerti katonasírokhoz. Nagyjából negyed 12-re értük el a Virágos-nyerget. Itt majdnem 1 órát vártunk a kajára... :( Innen a sárga jelzésen haladtunk tovább a Csúcs-hegy oldalában. Borzalmas volt. Csúsztunk, másztunk jó párszor el is estem. Végre elértük az Alsó-Jegenye-völgyet. Frissítettünk, majd neki vágtunk a Zsíros-hegynek. Még mindig jó tempóban haladtunk, bár mire felértünk pihenőt kértem az Ákostól. Beszélgettünk a pontőrökkel, bevertem egy sört meg egy kávét. Az egyiktől még a puskáját is elkunyeráltam egy fotó erejéig.

Előre :)
Innen a Nagy-Szénás felé indultunk. Felérve erős szél fogadott minket. Némi kavarás után visszataláltunk az útra. Leértünk a Fehér-útra. A 39. kilométerünket tapostuk már. Ákos közölte fél 6 van, mondom akkor combos lesz az utolsó 20 km. 4 óránk maradt rá. Tempót váltottunk és rohamléptekkel értük el Perbált. Közben a Nap is feljött. Az ep. előtti vadkerítésen nagy nehezen átvezettük Batit. A faluban én már rettenetesen rosszul éreztem magam, a térdem is kezdte megadni magát. Bevettem a 3. Voltaren Dolo-t. Ettől kicsit jobban lettem. Anyácsapuszta előtt aztán már világ vége hangulatba voltam. Ákos mondta beáll előre, majd nyomja ő a tempót. Bátor is vastagon segített. 50 km után még mindig nagy erővel húzott ha érezte hogy kiesek a ritmusból. Benyomtam egy tábla csokit ettől ismét jobban lettem. Már csak a Kakukk-hegy volt hátra. A meredek kaptató után elértük az utolsó ellenőrzőpontot. Fent a "Führer" fogadott minket :). Ketyegett az idő, de sikerült időben megérkeznünk a célba.

Kitörők. Ákos, Bátor, Laca
A híresztelésekkel ellentétben a túra NEM náci, fasiszta, antiszemita túra. A résztvevők és a rendezők részéről sem tapasztaltunk ilyet. Aki nem hiszi, az jöjjön el jövőre és gyalogolja végig a távot, ne a karosszékből okoskodjon.
Dicsőség a Hősöknek!
A túra fotói itt.

      

2012. június 3., vasárnap

Filmajánló - Kinizsi 100

.. a múlt hétvégén került megrendezésre hazánk egyik leghíresebb teljesítménytúrája, a Kinizsi 100. Rendezője, kezdetektől fogva a Kinizsi Természerbarát Egyesület.

A lenti filmen mindenki átélheti az élményt, kényelmesen, a gép előtt ülve..
Aki személyesen keresi a kalandokat, annak 2013-ig várnia kell.. :(

Ha valaki addig nem bírná és infokra éhes, ne habozzon felkeresni egyesületünk elnökét!
 

Jó szórakozást! :)

2012. május 25., péntek

Oroszlány 30 - beharangozó

..rövidesen megrendezésre kerül az Oroszlány 30 teljesítménytúra. E rövid beszámolóban elmesélem, hogyan teljesítettük hű túratársammal.. :)

Szombat reggel a sportcsarnok előtt találkoztunk egy ex-kollégámmal, aki az 50 km-s távra nevezett be. Mi csak a harmincasnak vágtunk neki: ennyit elégnek éreztem mindkettőnknek. A gyors nevezés után nekikezdtünk: az első megálló/pecsét a víztoronynál volt. Innen a házak között mentünk tovább Majk felé. A remeteséget nem érinti a túra, de érdemes felkeresni - akár külön program keretében, a bányászmúzeummal együtt. A műutat keresztve már szabadon mertem engedni túratársam: hűségesen loholt velünk.. A P jelzésen hamarosan Vértessomlóra értünk, itt a kocsma udvarán kaptuk a következő pecsétet.. A faluból a jelzés a Suhogónak nevezett rész felé megy vissza az erdőbe, a Bödön-bükk (352m) felé.
Itt egy éles balkanyarral egy mélyútba tért a jelzés, ezen mentünk tovább az erdészeti betonútig. Itt kereszteztük az OKT jelzését, erre tértünk rá, Várgesztes felé. A következő, önellenőrző pont közvetlenül Mátyás-kút előtt volt felfüggesztve egy fára. Íme, a kút - vagy inkább maradványa:
Továbbmentünk a K jelzésen a Vajdatemetőnek nevezett erdőrészben. Hamarosan lejtőre értünk, ami azt jelezte, hogy közeledünk a faluhoz. Előtte fel kellett kapaszkodni a Zsigmond-kőre a következő pecsétért, íme:
Ezt begyűjtve és némi gyönyörködés után: visszatértünk a jelzésre. Kilátás a falura:
 
A kis tó mellett értünk be a faluba. A kocsmában nem álltunk meg: várt bennünket a nevezés mellé járó jutalom a várban. A betonúton pár perc alatt felértünk a következő pecsét helyszínéhez. Itt 20 percnyi pihenőt engedélyzetünk magunknak. Nekünk sör/fröccs jutott, a négylábúnak víz.. Miután kiolvasta magát,
visszaindultunk. A parkolóban aztán elköszöntünk kétlábú túratársunktól: neki továbbra is K volt az iránymutató. Mi a S jelzésen mentünk tovább. A Kaloda vágásban a műút előtt volt a következő önellenőrző pont. Ezt beírva mentünk tovább.
 
Itt pár percre pötyögött az eső, de ez nem szegte kedvünket: pár perc jutott a Puszta-tónak is. Hamarosan feltüntek Oroszlány házai balról, míg jobbról a Bányászmúzeum és remeteség tűnt fel. A házak között hamarosan a sportcsarnokhoz értünk. A jelvényen túl megérdemelt jutalom, a virsli, persze nagyobb sikert aratott.. :)

Hű túratársam alaposan elfáradt - ezzel a túra elérte célját.. :)

Remélem ezek után mindenki kedvet kapott a túrához! :)
Itt az idei kiírás!

2011. november 19., szombat

Tatabánya 30

(..nemrég megrendezésre került a címben jelzett túra. Ennek kapcsán úgy gondolom hasznos lehet, ha megosztom tapasztalatimat a 2009-s túráról)

Kora reggel már hatalmas tömeg volt a nevezésnél - de szerencsére mindketten gyorsan végeztünk. A többes szám azt jelenti persze, hogy négylábú barátom is nevezett a túrára.. :) A rajttól a mindkettőnk számára jól ismert K□ követve mentünk Csákányospuszta felé.
A réten, a táborhely előtt balról megérkezett a K jelzés is - ezen mentünk tovább. A háznál pecsételés, majd továbbmentünk a Mária szakadékon keresztül. A temetőnél csak lassítottunk, majd kiértünk a betonútra. Ezen Körtvélyespuszta felé mentünk a K+ jelzésen.

A házak között vezetett vissza az erdőbe az út. Hamarosan balról a P jelzés csatlakozott hozzánk, ami jelezte, hogy közeledünk Kapberek-pusztához. Itt pecsét, a keresztező Z jelzésre váltva továbbmentünk a Stájer erdőnek nevezett részen a Határhegy felé. Több nyiladékot és tisztást is kereszteztünk, mire kiértünk a Hirczy emlékműhöz.

Itt betonra váltottunk, hogy visszakanyarodjunk Vérteskozma felé. A falu előtt persze megnéztük az Ördög szószéknek nevezett sziklát.
A betonútról egy szalaggal jelzett szakaszon kellett a falu érni. Itt kaptuk meg a következő pecsétet. Innen a túratársam által is unalomig ismert S□ mentünk át Várgesztesre.
A faluban kávéztam, ezalatt négylábú társam fújt egyet. Az útvonalat követve a Lófő völgyön át hagytuk el a települést. (persze kikapaszkodtunk a Zsigmond kőre is, de..) A K jelzés a Mátyás kútnál kiér a betonútra, ezen mentünk tovább Szarvaskút felé. Itt megkaptuk a következő pecsétet és csokit. Miután ezen megosztoztunk, továbbmentünk. Pár lépéssel később jobbról megékezett a korábban már "járt" Z jelzés is: a kettő együtt vezetett el Vitányvár alá. (érintve a Rockenbauer emlékfát)
Túratársam itt izgalmas 10 percet okozott. Ő, rutinból, a völgy felé rohant le  - a túra azonban a K jelzésen megy tovább. Szerencsére a sípszóra előkerült és tovább tudtunk menni. A jelzésen hamarosan kiértünk az erdei betonútra, majd a reggel járt útvonalon visszamentünk: Mária szakadék - Csákányospuszta (pecsét) majd K□. A túra végére kellemesen elfáradtunk, mindketten rászolgáltunk a célban osztott jutalomra. Túratársam megszerezte élete második jelvényét (az elsőről még beszámolok..:) ) - bár a csokinak jobban örült.. :)

A túra kiírása 2011-re itt érhető el - remélem ez a rövid beszámoló mindenkit csábít a következő évi teljesítésre.
A képek itt érhetőek el..

2011. február 15., kedd

Kitörés 60 teljesítmény- és emléktúra

Nem szeretek teljesítménytúráról írni ,de ez a túra több szempontból különlegesnek ígérkezett.
Először is a táv miatt, mert még soha nem mentem ennyit, másodszor a történelmi háttere miatt.
Miután kiderült, hogy nem leszek egyedül Fehérvárról úgy döntöttem mennem kell.
Mikor a budai várba értem, a Kapisztrán téren már több száz túrázó-emlékező várakozott.
Aztán begördült agy GAZ 69 és elkezdődött a nevezés, ami elég kaotikus volt..
Mi is elindultunk, de szerencsére ránk nem lőttek. 
Már az elején elkevertünk egy kicsit meg szét is szakadt a csapat, mivel a Bála tempója követhetetlen így Robival ketten maradtunk és megkerestük a Diós-árkot.Itt haladtunk jó tempóban az első pont felé, a Széchenyi -emlékműhöz. Itt korabeli Magyar egyenruhába öltözött pontőrök vártak.


Innen a Z jelzésen haladtunk tovább  a Z+ ig majd a Diófás -tetőtől a S+ on haladtunk a Csacsi-rétig.A következő ellenőrző pontnál ahol egy Magyar ápolónő és egy őrnagy várt a pecséttel.
 Innen a S majd a P jelzésen haladtunk a következő pontig.


A János-hegyig ahol az oroszok osztottak csokit és pecsétet.Itt gyors szendvics, tea, telefon a családnak és mehettünk is tovább a S jelzésen amit sokáig követünk is egy kisebb K,K+ szakaszt kivéve nagyjából a célig.
A következő pont a Nagy-Hárs-hegy a kilátónál Német ejtőernyősök táboroztak.
 Itt gyors pecsét és indulás tovább, nehogy kicsússzunk az időből.
Az Újlaki-hegyen szúróbélyegzőt ígért az itiner, de egy fiatal jelzések nélküli ruhában lévő katona volt ott, legalábbis a sapkáján nem volt semmi a gallérja pedig feltűrve.
Egyedül az övéről tudtam megállapítani hogy az ss- kötelékében van.
Tovább haladva immár a második katonasírnál gyújthattam mécsest emlékezve az elesettekre. 

Az S jelzésen tovább nemsokára elértük a Virágos-nyerget, ahol a Boróka BÜFÉ-ben volt a pecsét és a 25-ös cél. Sajnos a fasírt épp  elfogyott, ezért nem is időztünk sokáig bár a hangulat kitűnő volt.
Az Alsó-Jegenye-völgyben legnagyobb meglepetésemre a pontőrök Amerikai katonák voltak.
Miután a solymári műútra kiértünk, azonnal betértünk a benzinkútra egy kis frissítőért. Ahol Bála és egy másik srác várt minket itt kb. 50 percet időztünk majd indultunk tovább, hirtelen hideg is lett az idő,de ahogy jöttek az emelkedők úgy észre sem vettük.
Sajnos mire a Zsíros-hegyi th romjaihoz értünk a Frankfurti leves már elfogyott (apró szervezési probléma)
pedig annak ellenére, hogy nem szeretem most jólesett volna ,így maradt az üres kenyér hát most azt is megettem.
Ezután nem sokkal teljesen egyedül maradtam és úgy haladtam tovább. A Nagy-szénásnál kicsit elkavartam mert elbámészkodtam, nagyon szép éjszaka volt ,a csillagok, a környező települések fényei... azt már nem is az úton voltam.olyan ideges lettem hogy azt is elfelejtettem menyire fáradt vagyok.
Egy darabig még K+ on haladtam a Fehér-úti ellenőrző pontig, ahol már vártak, lehet nem engem, de kint álltak az út közepén a katonák fegyverrel a kézben. 5óra 30perc és  kb 20 kilométer állt előttem. Innen leginkább lefele haladt az utam, kezdett kivilágosodni. Innen ismét S jelzés következett.

 Jól  éreztem magam.  Malomföldeknél egy beásott csapatba botlottam, akiktől újabb pecsétet és forró teát kaptam. Már "robogtam" is Perbál felé, ahol erősen gondolkodtam a nyitva tartó kocsmák láttán egy jó kávén, de végül is meggyőztem magam mentem tovább a szántóföldeken. Megálltam mert zoknit kellett cserélnem kicsit elkéstem vele...
Az Anyácsapusztai pecsét után már tudtam meglesz,de a nem messze magasodó Kakukk-hegy kicsit elszomorított, kiszúrásnak tartottam. Főleg miután telefonon szóltak, hogy ott nincs pecsét , de fel kell menni.
Hát felmentem aztán le a célba.Ahol már vártak a többiek és persze a felvarró, a jelvény és az emléklap valamint a virsli mustárral, teával.
Miután megettem mindent kb 1 perc alatt, szóltam, hogy aki velem akar jönni készüljön mert indulunk .
Igy ért véget az első 60asom őrülök, hogy végigcsináltam, megérte .
A végére egy kis idézet:
A Budapestet védő erők parancsnokának, Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführernek rádiótávirata a Dél Hadseregcsoportnak (1945.02.11. 17:50):
 
"Az ellátmányt feléltük, az utolsó töltény a csőben. A kapituláció vagy a védőrség harc nélküli lemészárlása között lehet választani. Ezért az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel támadni fogok. II.11-én a sötétség beálltával kitörök. Szomor és Máriahalom között kérem a felvételt. Kérem az ellenséges erők lekötését minden eszközzel, valamennyi arcvonalon."

"Dicsőség a Hősöknek"
További képek ide kattintva.
kitöréstúra
Norbi




2010. augusztus 14., szombat

Bakonyi túra - Cuha 35

.. szombat hajnalban kissé nehezen keltem: előző este búcsúpartis áldomást ittunk Tatabányán. A vonaton szerencsére tudtam aludni, így ha nem is kipihenten, de szerencsésen megérkeztem Bakonyszentlászlóra.
Az állomástól kb. 3 kilométerre van/volt a rajt/cél, így belevágtam a kalandba. Igyekeznem is kellett, mert Norbi tagtárs már javában úton volt: be kellett hoznom az előnyét.
A regisztráció után a "régi fenyőfői út"on mentem az első pont felé.
A pecsételés után az első komolyabb szintemelkedés is megjött: a Z jelzés, a Bodzás-árkon keresztül, felvezetett a Pápalátó-kőre. Itt számfelirás és önkéntes-bélyegzés következett.
A kilátópontról a túra Alízháza felé vezet, részben szalagozott útvonalon. Aki járt már korábban ezen a túrán, annak persze nem okozott gondot (nekem sem - egy éve is jártam itt - erről később :) ) A S majd, S+ jelzésen értünk be Porva-Csesznek vasútállomásra. Ez talán az egyik legviccesebb megállóhely az országban: mindkét falutól 3-4 kilométerre van, a hegyek között. De: csodálatos helyen. Íme egy kép a turistaszállóról:
Norbi tagtárs ezen a "ponton" megvárt - előzetesen erre számítottam magam is. A viszontlátás örömére megittunk egy sört/fröccsöt, mielőtt nekivágtunk volna a P jelzésen a Cuha-völgynek. Egy életkép a völgyből, közvetlenül az erdei iskola előtt:
A Kőpince forrásnál általános mosakodásba csapott át a pihenésük: a nagy melegben jól esett a hidegvízes hűtés :) A forrás után a Z jelzésen mentünk tovább a Zörög-hegy felé, ami elméletileg földvár. Az önkéntes pecsételés után a hegyről leereszkedtünk Csesznek felé. Egy-egy erdőnyílásból már látszott a vár.
A faluban, klasszikusan, az útvonal a Kőmosó-völgybe vezet, ami ellenőrző pont is volt egyben. A faluból (egy "tiszteletkör" után) a S jelzésen, majd szalagozáson kellett a Dóc árok felé haladni.A túra során talán itt volt a legmelegebb: a szántóföld szélén kellett poroszkálni a hűsítő völgy felé. A túra útvonala a Zsidó rétnél csatlakozott turistajelzésekhez, P+ és S+ jelzés vitt az Alsó-Cuha völgy felé. A tavaszi nagy esőknek köszönhetően igazi kalandos átkelés ígérkezett a megáradt patakon.
A patakmederből fellépve, az Ördög réten kellett az utolsó pecsétért jelentkeznünk. Itt egy laza szóda és némi sós ropogtatni-való után belevágtunk a célig tartó etapba.
Egész nap: kutya meleg volt - este jól esett pár hideg fröccs a kocsmában.. :)

Aki a túra kiírására kiváncsi, ide nézzen be! :)
Akit pedig a rendezők összefoglalója érdekel, erre kattintson! :)
Ha pedig a túra összes képét szeretné látni: erre! :)

2010. június 8., kedd

Velence 25 teljesítménytúra

Hirtelen ötlettől vezérelve a múlt hét közepén elhatároztam hogy elmegyek a hétvégi Velence 25-re. Sokat nem készültem rá, de hát ez nem a Bécs-Budapest szupermaraton. Utoljára 1994-ben voltam ezen a teljesítménytúrán igaz akkor még más útvonalon haladt. Reggel 7-re már Pákozdon voltam a rajtnál. Nevezés után, Bátor kutyámmal elindultunk az 1. ep. irányába. Az Anikó-forrás előtt szégyenemre kicsit elkavartam (Pákozdon van nyaralónk) de utána már több kavarc nem volt. A ep. után keresztül a volt lőtéren egészen az Angelika-forrásig, itt volt a 2.ep. 

 Velencei-táj háttérben a Meleg-hegy

Az Angelika-f. felé már éreztem hogy jön elő a szokásos gyomorfájásom, de bíztam benne hogy hamarosan elmúlik. A hőmérséklet elég gyorsan emelkedett délelőtt. Ennek Bátor meg én se igen örültem. Ahhoz képest hogy a hegység nem éppen a vízfolyásairól híres, most szinte mindenhol folyt a víz ami elég sok helyen kisebb tavakat is eredményezett. Ezek kerülgetése elég sok időt vett el. A nyílt terep után beértünk az árnyékos Hurka-völgybe, itt viszont a szúnyogok támadtak rendületlenül.

    Hurka-völgy

Rövid emelkedő után elértük az Angelika-forrást. Pecsét, kicsi szusszanás, tovább. A túra itt lemegy Sukoróra (3.ep.), majd újra vissza a "hegyekbe" Barlang-kút irányába. Ez a szakasz volt a legszarabb. A P  háromszög egy tövises részen keresztül haladt. Egy macsétával a túra előtt megdolgozhatták volna egy kicsit, mert rövid nadrágban nem kaptam röhögő görcsöt. Barlang-kút után a túra visszatér P sávra amin az Angelikáig mentem. A piroson vissza a Pogány-kőre, ez az utolsó ep. Innen enyhe lejtéssel le Pákozdra, a célba.
Összességében 4 óra alatt megcsináltuk. 1994-ben 4ó 10p alatt csináltam végig, ráadásul  4 km-rel kevesebb volt a táv is, csak akkor még röhögtem célban most meg már a 20. km-nél sem volt kedvem nevetni.
No hát azért az ember csak megöregszik.....:)))

Akit érdekel a túra kiírása itt.