Közép-dunántúli Piros - Tarján-Lábatlan VIII.rész

Az utolsó szakaszhoz érkeztünk el Bátorral a Piroson. 3 éve kezdtük el a túrát, fagyban, esőben, tavaszias melegben róttuk a kilométereket rendületlenül. Visszatekintve az egész 296 km-es távra, összességében a pozitív élmények jönnek elő belőlem. Persze, voltak bosszantó dolgok is, de hála Istennek nem ezek vannak döntő többségben. A legszebb szakasza szerintem a Bakonyban vezet. A jelzéseket az utóbbi időkben, folyamatosan karbantartják, köszönhetően annak is hogy idén lesz 10 éves a KDP. Fehérváriként, az 1 napos túrákat részesítettem előnyben, hiszen mindenhová oda lehet érni reggel normális időben és estére otthon voltam. A túrát azoknak ajánlom akik szeretnék kicsit közelebbről megismerni a Közép-Dunántúlt vagy esetleg elegük lett már az OKT-ból :). Most pedig térjünk rá az utolsó szakaszra. 

Reggel autóval indultunk Tatabányára, majd onnan busszal Tarjánba. A buszról leszállva az első utam a kocsmába vezetett kávéért meg egy malátakoktélért. A teraszon beszélgetésbe kezdtem a helyiekkel. 10 perc dumálgatás után derült ki, hogy beszélgetőpartnerem nem más, mint Stark Tibor, a "Gerecse medvéje" súlyemelő Európa-bajnok (Rijeka 1997), 3-szoros olimpikon (Barcelona, Atlanta, Sydney), magyar csúcstartó. 1,5 órát beszélgettünk olimpiákról, a világ és a magyarság dolgairól, meg kell mondjam régen találkoztam ennyire intelligens emberrel, elképesztő figura.

Stark Tiborral Tarjánban.

Sajnos eljött a búcsú ideje, tovább indultam Héreg felé. Átvágtam a poros szántóföldeken, majd Héregre beérve a kocsma teraszán megebédeltem. Innen hosszú emelkedő kezdődött a Nagy-Gerecse oldalában Pusztamarótig. A kilátás azért bőven kárpótolt.

Kilátás a Gete irányába.

Pusztamaróton rengeteg ember volt. Családok jöttek ki medvehagymát szedni, piknikezni. Az OKT pecsét megvan, de a gumitalp leesett a bélyegzőről, nálam nem volt ragasztó valaki ha arra jár legyen szíves ragassza vissza, mielőtt elkeveredik. Kevesen tudják, de a mohácsi csata után a maradék magyar fősereg itt próbált elrejtőzni. A törökök azonban felfedezték táborukat és ágyukkal tűz alá vették őket. Az áldozatok száma magyar részről 20-25 ezer főre tehető.

Pusztamarót

Rövid pihenő után folytattam utamat a Duna irányába. Az emelkedő egyszer csak véget ért és végre lejteni kezdett. Bátor hozta a szokásos formáját az utolsó 5 kilométeren, megint erős tempót diktált. Egyszer csak kiértünk az erdőből és megpillantottuk a Dunát. 

Lábatlan

A szőlőhegyen leereszkedve értük el a Duna-partját. Ezzel a Cuha-pataktól elkezdett utunk itt véget ért. 

Célban

 A túra fotói itt.

Kitörés 60, avagy keresztül a sártengeren

Akik rendszeres olvasói oldalunknak ők tudják, hogy nem szoktunk belemenni politikai kérdésekbe, de ez alól most kivételt teszek. Nyilván, akik látták vagy hallották az ominózus beszélgetést a tévében a "két történelmileg igen felkészült észlénnyel" (direkt nem írom a TV adó és a két személy nevét) azok tudják miért írom ezeket a sorokat. Ami ment megint, az nem volt más mint hisztériakeltés. Egyrészt a Kitörés túrát idén rendezték meg 8. alkalommal!!!, két emberünk meg úgy tett mintha eddig mit sem tudott volna az egészről. Mindenesetre ez a tény "éles" megfigyelőképességről árulkodik. Nem kívánok belemenni abba miket mondtak a túráról, a szervezőiről, a résztvevőiről aki kíváncsi az összehordott hazugságaikra nézze meg youtube-on. Először is tisztázzunk egy-két történelmi tényt. Magyarország Németország szövetségeseként lépett be a háborúba és 1945. április 4-ig nem is lépett ki. Ránk magyarokra jellemző, hogy a történelmünk során nem árultuk el a szövetségeseinket. Nézzük a szemben álló feleket: a körülzárt budai várban német részről a IX. SS hegyi hadtest (28000 fő), magyar részről az I. hadtest védekezett (30000 fő), pár ezer nyilassal (2000-2500 fő) kiegészülve. A létszám adatokból egyből kitűnik hogy nem csak nyilasok védték a várat, mint ahogy azt egyes körök hangoztatni szeretik. A túloldalon iszonyat túlerővel a szovjetek 6!!! hadteste és a románok 7. hadteste támadott (összesen: 177000 fő). 

Budapest ostroma (forrás: Magyarország története)

Tehát a don-kanyari felálláshoz képest csak egy változott. A románok ismét elárulták a szövetségeseiket. Sokadszorra... És itt tenném fel a kérdést. Mennyivel különb az a magyar honvéd aki a Don-kanyarban esett el, mint aki a saját földjét a saját fővárosát védte? Félreértés ne essék az én dédapám is a doni áttörésnél veszett oda. Az egyikről megemlékezünk, a másikról pedig lassan megemlékezni se szabad? Lehet bennem van a hiba de ezt a kettősséget én nem tudom elfogadni. Számomra ugyanolyan hősök azok akik Pestet védték, mint akik Don-kanyarnál estek el. És persze ide lehetne sorolni az összes magyar katonát akik hűen betartották esküjüket. Az ostrom történetét pedig már ismerjük. 1945. február 11-én kitört a várból a védősereg. Iszonyatos veszteségeket szenvedve 600-700 fő érte el a német vonalakat. A győztes szovjetek pedig megkezdték tombolásukat a magyar fővárosban. Megerőszakolt nők, gulágra deportálás, a sziklakórházban a betegeket, sebesülteket lángszóróval "kezelték"... Pedig a románokat be se engedték. 

És végezetül egy szovjet propaganda plakát.

"És elhozza a bolsevik igát!" csak ez gondolom nem fért rá

Na persze. Egyrészt soha nem volt fasizmus Magyarországon, egyedül az olaszoknál létezett. A németeknél nemzeti szocializmus volt. A "felszabadulás" meg újabb megszállást hozott 40 évre.

De most már térjünk rá a túrára. Hárman indultunk neki (Ákos, Bátor, Laca). Mindannyian életünk első 60-asára készültünk. Mondjuk 1995-ben legyalogoltam a Kinizsi 100-at de hol van az már... Autóval érkeztünk Szomorra a célba. Innen busszal mentünk a rajthoz a Budai várba. A rajtnál se ellentüntetők, se provokátorok, csak két mikrobusznyi rendőr, de igazából nem sok mindent csináltak. 17:10-kor elrajtoltunk.

A Diós-árkon emelkedve értük el az első ellenőrzőpontot a Széchenyi-emlékműnél. A Normafa után aztán szembesültünk a borzalmas terepviszonyokkal ami kisebb megszakításokkal a túra végéig kitartott.

Sártenger. (fotó: Makkay Zoltán)

A 3 ismeretlen katona sírjánál mécsest gyújtottunk. Előző nap a sírt megrongálták, (lehet tippelni kicsodák) de szépen helyreállították a túrára.

Katonasír

A János-hegyen az orosz katonák csokit osztottak. Jött a következő hegy a Nagy-Hárs-hegy. Innen ereszkedtünk le Hűvösvölgybe. Újabb emelkedő következett a Vadaskerti katonasírokhoz. Nagyjából negyed 12-re értük el a Virágos-nyerget. Itt majdnem 1 órát vártunk a kajára... :( Innen a sárga jelzésen haladtunk tovább a Csúcs-hegy oldalában. Borzalmas volt. Csúsztunk, másztunk jó párszor el is estem. Végre elértük az Alsó-Jegenye-völgyet. Frissítettünk, majd neki vágtunk a Zsíros-hegynek. Még mindig jó tempóban haladtunk, bár mire felértünk pihenőt kértem az Ákostól. Beszélgettünk a pontőrökkel, bevertem egy sört meg egy kávét. Az egyiktől még a puskáját is elkunyeráltam egy fotó erejéig.

Előre :)

Innen a Nagy-Szénás felé indultunk. Felérve erős szél fogadott minket. Némi kavarás után visszataláltunk az útra. Leértünk a Fehér-útra. A 39. kilométerünket tapostuk már. Ákos közölte fél 6 van, mondom akkor combos lesz az utolsó 20 km. 4 óránk maradt rá. Tempót váltottunk és rohamléptekkel értük el Perbált. Közben a Nap is feljött. Az ep. előtti vadkerítésen nagy nehezen átvezettük Batit. A faluban én már rettenetesen rosszul éreztem magam, a térdem is kezdte megadni magát. Bevettem a 3. Voltaren Dolo-t. Ettől kicsit jobban lettem. Anyácsapuszta előtt aztán már világ vége hangulatba voltam. Ákos mondta beáll előre, majd nyomja ő a tempót. Bátor is vastagon segített. 50 km után még mindig nagy erővel húzott ha érezte hogy kiesek a ritmusból. Benyomtam egy tábla csokit ettől ismét jobban lettem. Már csak a Kakukk-hegy volt hátra. A meredek kaptató után elértük az utolsó ellenőrzőpontot. Fent a "Führer" fogadott minket :). Ketyegett az idő, de sikerült időben megérkeznünk a célba.

Kitörők. Ákos, Bátor, Laca

A híresztelésekkel ellentétben a túra NEM náci, fasiszta, antiszemita túra. A résztvevők és a rendezők részéről sem tapasztaltunk ilyet. Aki nem hiszi, az jöjjön el jövőre és gyalogolja végig a távot, ne a karosszékből okoskodjon.

Dicsőség a Hősöknek!

A túra fotói itt.

      

Újra a kéken: a Gerecsében

..nem kis szervezés után, egy újabb szakaszt választottunk: a kétnapos túrát Dorog és Koldusszállás közé terveztük. Az időjárás előzetesen egész hétvégés esőt, zivatarokat jelzett - kaptunk is belőle - de erről később. Kora reggel már Dorog felé ment velünk a busz - 45-50 perc alatt értünk ki. Innen csak egy lépés az első kocsma: egy kávénak mindig van helye és ideje.. :) Amíg Anna frissítette magát, addig a legkisebb csapattaggal elléptem bélyegezni a vasútállomásra. A vonal építése jól halad - látványos a különbség az előző alkalomhoz képest. Bélyegzés után a volt bányaigazgatóság mellett tértünk vissza a csomagokért és Annáért. A kék régi présházak, családi házak között vezet ki a városból - pár perc alatt kiértünk. A régi vasút nyomvonalán indul a kék a Gete csúcsai felé. Először egy kis zápor próbált ránk ijeszteni, majd a Kis-Getéhez érve már szakadt - semmi kilátásunk sem volt a tájra. 

Egy gyors képpel később már mentünk is tovább a Nagy-Gete felé - itt sem volt több szerencsénk persze. 

Itt is csak egy kép és már ereszkedtünk is lefelé. Eső nélkül is nehéz a terep és meredek a szakasz - de így főleg az volt. Egy-egy nadrágfékes megoldás kellett a biztonságos leéréshez. :) Mire kiértünk az erdőből és az utolsó vízmosásos szakaszon is túljutottunk, elállt az eső - és kiláttunk a későbbi célokra:

Így értünk be Tokodra, ahol kocsma felé vettük az irányt. Bélyegzés, öltözés, fröccs, reggeli volt a program - persze nem ebben a sorrendben.. :) Egy félórás szárítkozás után mentünk tovább a Hegyes-kő felé. 

A csúcsra most nem térünk fel - az előző alkalommal nem találtam vissza kékre, most pedig nem mertünk kockáztatni. Visszatekintve még látszott a Gete:

Így aztán leereszkedünk a tokodi szőlőkhöz  A présházaknál újabb bélyegzés, mielőtt a Kőszikla felé megkezdtük volna a kapaszkodást. Ide felérve csodálatos kilátás fogadott:

Fészbúkos fotó után és egy csokinyi idővel később már ereszkedtünk is Mogyorósbánya felé. A panzióban bélyegeztünk, mielőtt továbbmentünk volna. A kék egy darabon köves úton halad, mielőtt letér a bajóti Öreg-kő felé. Kellemes erdei ösvényen mentünk volna - ha nincsen tengelyig érő sár. Így értünk fel a pihenőhelyhez. A zsákok hagytuk pihenni, amíg a lépcsőn felmentünk a Jankovics-barlanghoz vezető kőlépcsőn.  Útközben vissza lehetett látni a megtett útvonalra: jó érzés volt.

A barlangnál egy csoporttal találkoztunk, ép' indulóban voltak. 

Pár fotó, körbenézés közben döntöttük el, hogy mára ennyi elég. A szakaszt itt megszakítottuk és visszasiettünk a faluba, hogy elérjük a buszt.

Legközelebb folytatjuk! :)

A nap képei itt.

Egy korábbi túra itt.

A klasszikus film itt.

Közép-dunántúli Piros - Gerecse - 3

(az előző bejegyzés folytatása)

.. hétfő reggelre már csak egy rövid, ~10 kilométeres szakasz várt rám.

Az éjszakai esővel (illetve az eredményével) csak reggel szembesültem - szerencsére nem  volt dagonya napközben. Kényelmes tempóban összeraktam a pakkot, majd nekiindultam. Pusztamarótról a P együtt indul a K jelzéssel. A búcsú pillanatai:

Egy emelkedős és erdei kerítéses szakasz után a P balra tért el - a kék, villanypóznák alatt Péliföldszentkereszt felé. Innen visszanézve még látszott a Gerecse tömbje, a TV toronnyal:

Kellemes erdei ösvényen kapaszkodtam felfelé - a Duna-partig senkivel nem találkoztam. Ennek ellenére a szakasz nem volt unalmas: a pisznicei barlang közelében vezetett az ösvény - ez azonban szigorúan védett hely! A jelzés hamarosan ereszkedésbe csapott, majd kiért egy ligetes részre,

mielőtt újra belépett volna az erdőbe - és újabb lejtésbe.:) Hamarosan egy mélyútba tért az útvonal, ahol elágazás és egy feszület is található. A mélyút végén beértem Piszkére, a helyi stadion mellett. A főútra kiérve bő kilométert mentem a volt megállóhelyig. A füzet szerinti célba ma már nincs bélyegző, az utca végi boltban adtak. Ja, a "célfotó": 

A boltból egy újabb kilométeres séta várt rám: a volt (?) papírgyárnál lévő kocsmában töltöttem az időt a busz indulásáig..

A nap képei itt!

Közép-dunántúli Piros - Gerecse - 2

(az előző bejegyzés folytatása)

..vasárnap reggel keltem a házban. Házigazdámon (Józsi bácsi) még nem volt ébren senki. Kényelmes tempóban felöltöztem, összeszedtem a cuccom - majd nekiindultam. Búcsú a háztól:

Az előző este (is) megjárt, közös KP szakaszon indul el az útvonal a somlyói kulcsosháztól. Miután felkapaszkodik a hegy oldalába a jelzés: a túlsó oldalon hosszú ereszkedésbe kezd - ami végül kivezet egy betonutas csomóponthoz. A P jelzés jobbra (a K balra) , egy köves erdei útra tér el - és jó sokáig ezen is megy tovább Tarján felé. Íme egy kép az útról:

Pár kilométerrel később a jelzés letér a "sztrádáról" és betér az erdőbe. Nos, itt találkoztam a kellemesen dagonyázgató vadmalacokkal. Íme:

A sűrűből a mama hangját véltem hallani, ezért jobbnak láttam nem erőltetni az áthaladást. Pár lépést visszahátráltam és vártam. Úgy 5 perccel később a malacok egyenként bekocogtak a sűrűbe - újabb 5 perccel később pedig minden zörej megszűnt felőlük. A kis közjáték után folytattam az utam. A P bő kilométerrel később kiér az erdőből és a szántóföldön át vezetve ér be a faluba. Visszanézve még látszott a Somlyó kettős csúcsa:

A rendezett, tipikus sváb faluba érve a templomtól alig 50 lépésre lévő kocsmába tartottam: reggeli kávéra és fröccsre volt szükségem a "túléléshez".. :) Fél órát időztem, mielőtt felkerekedtem volna. A faluból a P jelzés az országúton vezet át Héregre - fokozott figyelemmel legyünk ezen a szakaszon! Ugyanakkor a betonúton gyorsan lehetett haladni: bő fél órával később már Héregen voltam - sok év után ismét.. A boltban pecsételtem, majd az alig 50 méterre lévő kocsmában megpihentem.. Egyre melegebb lett, kénytelen voltam fröccsöt is inni.. :) A pihenő után feltankoltam vízzel majd a temetőbe tartó nénikék mellett beléptem az erdőbe:

A jelzés fokozatosan emelkedik, de így is könnyed sétával el lehet érni a kedvelt táborhelyet a Király-kutat. Egy korábbi alkalommal nem folyt a forrás - most azonban kellemes hideg vizet ittam belőle. A rét másik oldalán, az esőbeálló mellett leheveredtem a fűbe: innen már csak alig két órára volt az aznapi célállomás.. Amíg pihentem, több család, baráti kör elhaladt mellettem - sokakkal találkoztam később Pusztamaróton. Miután kipihenem magam, nekiindultam. A jelzés továbbra is emelkedett: ráadásul két kerítéses/létrás átkelő is volt útközben. A másodiknál rátér a P jelzés a csúcsra vezető köves erdei útra - én az ellenkező irányba tartottam. Ezen alig fél óra volt kiérni a betonútra (ide érkezik a K) - majd újabb fél óra múlva már a volt majorsági épület mellett haladtam a falu maradványai felé. Pusztamarót a klasszikus filmben még lakott település volt: mára azonban csak a házak helyét, egy-egy járdaszakaszt lehet kivenni. A temető és az emlékhely környéke szépen rendezett, miként az esőbeálló is. Ez utóbbi volt a szálláshelyem. A tábor kicsit lejjebb található -teltházzal üzemelt.

Este rövid főzöcske, kis séta és alvás..

A nap képei itt.

(folytatása következik..)

Közép-dunántúli Piros - Gerecse - 1

Szombaton reggel, kihasználva a hosszú hétvégét: folytattam a P sáv bejárását. Ezúttal a Szár-Piszke szakaszt választottam magamnak, kényelmesen teljesíthetőnek véltem két és fél nap alatt - és így is lett..

De nem rohanjuk a végére.. :) 

Az eleje, hála a hárombetűs cégnek: izgalmasra sikeredett, alig egy óra késéssel érkeztem meg Szárra. Legutóbb (erről még írok!) a falu felé mentem - most azonban jobbra indultam az állomástól. Az ösvény kellemesnek ígérkezett, hamarosan kereszteztem a főutat. A Zuppa-tető felé haladva a jelzést több erdei út és nyiladék keresztezi, érdemes figyelni.. Nem sokkal később, balról a K∆ csatlakozott, a közös jelzésen mentem tovább. Hamarosan megérkeztem az M1 autópálya alatt átvezető gyalogjáróhoz. Itt egy ötperces pihenőt tartottam, rövid szerelvényigazítással. Az autópálya túloldala már Nagyegyháza. Itt a jelzés végigvezet a falun, nem a legkellemesebb élmény a nagy melegben.. A falun túl még bő kilométer volt, mire a P ismét a zöldbe vezetett. A Lófingató-hegy 

alatt vezető jelzés a Váli-víz felső folyása: kellemes meglepetés volt az itt vezető ösvény.. Hangulatában az Arka-patakot jutatta eszembe.. 

A jelzés, az térkép jelzésével ellentétben nem vezetett fel az Öreg-Kőszikla-tetőre. A buszmegállóból "visszatértem" az M1 másik oldalára - és csak a ~200 méterre lévő kocsmánál álltam meg.. A bélyegzésre a füzetnek - nekem pedig egy védőitalra volt szükségem a meleg ellen.. :) A rövid pihenő után egy gyalogjáron visszatértem a túlsó oldalra - előbb a betonfal vezetett, majd a földek között kanyargó út.. A falu fölött a bauxitbánya is megtekinthető. A P jelzés ligetes erdőben kanyargott a szántóföldek szélén. Dél környékén, mivel jól haladtam a távval, egy félórás ebédszünetet engedélyeztem magamnak.. :) A szieszta után továbbindultam Csabdi felé. Egy magaslatról hamarosan feltűnt falu, íme:

A jelzés meredek ereszkedéssel, fenyvesek között érkezik meg a templomromhoz. Itt alaposan kifotóztam magam, mielőtt továbbindultam volna.. Íme két kép, kedvcsinálónak:

A romtól alig 10 lépés a főút, amin 100 lépés után máris a kocsma teraszán találtam magam. Az idővel még mindig jól álltam ezért nem egy, hanem két fröccs is dukált.. :) Közben persze a hivatalos részt is "megléptem": került igazolás a füzetbe.. Úgy fél óra múlva továbbindultam: a jelzés a focipálya mellett vezett ki a faluból, a felhagyott bánya felé. 

A jelzés a falu széle után a szántóföldre vezetett: még közelebb a volt bánya épületei felé. Hamarosan azonban a műútak keresztezve és a Szent-László patakon átlépve: Tükröspuszta felé tartottam. A néhány házból álló puszta környékén több embert is láttam a földeken tevékenykedni. A házak közelében kicsit megpihentem az árnyékban, mielőtt nekivágtam az monotonnak tűnő egyenes szakasznak. Az egyenes szakasszal nem is volt gond, hanem egy erdőírtásnál a találomra választott út végén nem volt jelzés... Kis tanakodás után továbbmentem. Az irányérzetem a K jelzésre vitt (Szárligetről érkezik) , amin jobbra fordulva találkoztam a P jelzéssel - a kettő együtt pedig a somlyói kulcsosházhoz vitt. A házat egy csapat bérelte a hétvégére, de azért az eredeti tervnek megfelelően: sikerült az előtérben aludnom.. (köszönet érte Józsi bácsinak!)

Vacsora előtt felmentem a közeli Somlyóra. (447m) Az alkonyi fénynek köszönhetően sikerült remek képeket készítenem. 

A tiszta időnek köszönhetően jól kivehetőek voltak a közeli Gerecse, távolabbi Pilis, de még Budai-hegység jellegzetes formái. Fél órás pihi után visszatértem a házhoz - a vacsorakészítés még hátravolt... Vacsora után a fények még mindig kellemesek voltak, ezért a háztól észak felé indultam: pár lépéssel később kiértem a kilátóhelyre:

Fél órával később már a háznál voltam, a házigazdámmal folytatott esti beszélgetés után pedig a hálózsákban..

A nap képei itt..
A tatabányai bányászatról érdemes ezt az albumot fellapozni! :) (~8 megás file!)
Szöveges leírás itt!

Filmajánló - Kinizsi 100

.. a múlt hétvégén került megrendezésre hazánk egyik leghíresebb teljesítménytúrája, a Kinizsi 100. Rendezője, kezdetektől fogva a Kinizsi Természerbarát Egyesület.

A lenti filmen mindenki átélheti az élményt, kényelmesen, a gép előtt ülve..

Aki személyesen keresi a kalandokat, annak 2013-ig várnia kell.. :(

Ha valaki addig nem bírná és infokra éhes, ne habozzon felkeresni egyesületünk elnökét!

 

Jó szórakozást! :)

Téli séta a Gerecsében

...két másik Hegyikalandorral, Szilvivel és Norbival vágtunk neki a behavazott Gerecsének. Az ex-házam sarkánál találkoztunk négylábú túratársunkkal - négyesben vágtunk neki a távnak. Az autópályán túlhaladva már poráz nélkül is ment.. :) A lépcsőkön percek alatt felértünk a Turul-emlékműhöz.

Pár fotó, a városról is, majd nekiindultunk a P jelzésen, tovább. A P∆ hamarosan eltért balra, a kilátó felé. Nekünk hamarosan kiért a jelzés az erdei betonútra, de csak pár lépés erejéig. Hamarosan a Csemetekert felé értünk. Itt túratársam megriasztott két vaddisznót - szerencsére nem nekünk kellett futni.. :) A Vaskapun keresztül mentünk tovább a Halyagos felé.

A réten aztán elfogyott a kitaposott hó:

innentől magunk tapostuk - egyre több erőt vett ki belőlünk..

Fél órát kellett taposni, mire újra járt ösvényre értünk. Hamarosan, a Kapán-Bükk (517m) oldalában, kezdett ereszkedni a jelzés Vértestolna felé. A kocsmában jól esett a meleg, a sör és pihenés a túra végén - nem ebben a sorrendben.. :)

A túra képei itt ..

Tavaszi OKT a Gerecsében

(FIGYELEM! A túra 2009-es adatokat tartalmaz!)

..az előző, sikeres túrán fellelkesülve, elhatároztam, hogy folytatom a gerecsei szakaszt. 

Szombaton, kora reggel már Almásfűzítőn voltunk - csatlakozásra várva. Túratársam ezúttal sem akartam otthon hagyni, ezért a többes szám..:) Bő egy órás zakatolás után ismét csatlakoztunk, ezúttal Esztergom-Kertváros állomáson - Dorog felé. Sok éve már annak, hogy itt jártam, ezért egy rövid "városnézést" engedélyeztem magunknak. Ez persze kimerült a város fölött magasodó Kálvária megmászásával..:) Íme, így néz ki fentről a város:

A kálváriától kikeveredtünk a város szélére, ahol összetalálkoztunk a kékkel. Eleinte sáros, erdészeti (?) autók által kijárt úton emelkedtünk a Gete csúcsa felé, de szerencsére pár kilométer/lépés után túraösvényre tért a jelzés. Ezen szerencsésen megérkeztünk a Gete-hegyre (403m).

A hegyen (ún. sasbércek) kényelmesen átsétálható távolságra van a Nagy-Getére (456m) vezető út és szintemelkedés:

A távolban látszott a Gerecse tetején lévő TV-torony, illetve közeli célpontunk, a Hegyeskő (311m) is. De addig még ereszkedés várt ránk Tokod felé - helyenként igen meredek, vízfolyásos lejtőkkel. A település közepén lévő buszmegállóban ettünk pár falatot, majd nekirugaszkodtunk a kapaszkodásnak a csúcs felé. Visszatekintve ez látszott:

A jelzetlen úton egyre közelebbinek tűnt a célpont,

amit végül sikeresen el is értünk. A körpanoráma csodálatos volt. Visszatekintve látszott a Gete csoport,

Esztergom, a szomszédos Párkány. Persze csúcsfotó is készült, íme:

A csúcstól lejövet sajnos kissé elkavartam, így nem a Tokodi pincék és a Kőhegy felé mentem, hanem az Ó-hegy lábánál lévő pincék között értem át Mogyorósbányára. Ez alig 1-2 kilométernyi kitérőt jelentett - és pár szép pincét. A faluban pecsételés és kólázás után nekiindultunk az Öreg-kő felé vezető útnak. Egy csapattal találkoztunk az úton, akik ellenkező irányból túráztak. Őket leszámítva: más nem "várt" ránk a pihenőhelyen. Ami meglepően rendezett és kultúrált volt... Innen felkapaszkodtunk/fellépcsőztünk a barlangokhoz.

A barlangoktól látszott addigi "teljesítményünk" és a többi sziklafal is.

A barlangoktól előbb erdős, majd szántóföldes út vezet Péliföldszentkeresztre, íme:

Kis fotózgatás és pecsételést követően nekirugaszkodtunk a következő szakasznak. Iparkodnunk kellett, mert lámpát elfelejtettem vinni magammal, sáros, sötét erdőben pedig nem olyan jó poén botorkálni. Szerencsére telihold volt, így annak fénye elegendő volt, hogy elérjünk Pusztamarótra. Innen már "könnyű" dolgunk volt kigyalogolni országútra.. :)

A túra képei itt érhetőek el.
A híres csapat filmjét itt lehet megnézni.