..nem kis szervezés után, egy újabb szakaszt választottunk: a kétnapos túrát Dorog és Koldusszállás közé terveztük. Az időjárás előzetesen egész hétvégés esőt, zivatarokat jelzett - kaptunk is belőle - de erről később. Kora reggel már Dorog felé ment velünk a busz - 45-50 perc alatt értünk ki. Innen csak egy lépés az első kocsma: egy kávénak mindig van helye és ideje.. :) Amíg Anna frissítette magát, addig a legkisebb csapattaggal elléptem bélyegezni a vasútállomásra. A vonal építése jól halad - látványos a különbség az előző alkalomhoz képest. Bélyegzés után a volt bányaigazgatóság mellett tértünk vissza a csomagokért és Annáért. A kék régi présházak, családi házak között vezet ki a városból - pár perc alatt kiértünk. A régi vasút nyomvonalán indul a kék a Gete csúcsai felé. Először egy kis zápor próbált ránk ijeszteni, majd a Kis-Getéhez érve már szakadt - semmi kilátásunk sem volt a tájra.
Egy gyors képpel később már mentünk is tovább a Nagy-Gete felé - itt sem volt több szerencsénk persze.
Itt is csak egy kép és már ereszkedtünk is lefelé. Eső nélkül is nehéz a terep és meredek a szakasz - de így főleg az volt. Egy-egy nadrágfékes megoldás kellett a biztonságos leéréshez. :) Mire kiértünk az erdőből és az utolsó vízmosásos szakaszon is túljutottunk, elállt az eső - és kiláttunk a későbbi célokra:
Így értünk be Tokodra, ahol kocsma felé vettük az irányt. Bélyegzés, öltözés, fröccs, reggeli volt a program - persze nem ebben a sorrendben.. :) Egy félórás szárítkozás után mentünk tovább a Hegyes-kő felé.
A csúcsra most nem térünk fel - az előző alkalommal nem találtam vissza kékre, most pedig nem mertünk kockáztatni. Visszatekintve még látszott a Gete:
Így aztán leereszkedünk a tokodi szőlőkhöz A présházaknál újabb bélyegzés, mielőtt a Kőszikla felé megkezdtük volna a kapaszkodást. Ide felérve csodálatos kilátás fogadott:
Fészbúkos fotó után és egy csokinyi idővel később már ereszkedtünk is Mogyorósbánya felé. A panzióban bélyegeztünk, mielőtt továbbmentünk volna. A kék egy darabon köves úton halad, mielőtt letér a bajóti Öreg-kő felé. Kellemes erdei ösvényen mentünk volna - ha nincsen tengelyig érő sár. Így értünk fel a pihenőhelyhez. A zsákok hagytuk pihenni, amíg a lépcsőn felmentünk a Jankovics-barlanghoz vezető kőlépcsőn. Útközben vissza lehetett látni a megtett útvonalra: jó érzés volt.
A barlangnál egy csoporttal találkoztunk, ép' indulóban voltak.
Pár fotó, körbenézés közben döntöttük el, hogy mára ennyi elég. A szakaszt itt megszakítottuk és visszasiettünk a faluba, hogy elérjük a buszt.
Legközelebb folytatjuk! :)
A nap képei itt.
Egy korábbi túra itt.
A klasszikus film itt.