Évzáró túra

...amíg elnökünk az évzáró túrájára készült lélekben: túratársammal egy rövid évzáró túrára mentünk a Pilisbe és a Visegrádi-hegységben. Reggel 9 órakor már a szokásos kocsmában ittunk Pilisszentkereszten: kávét, teát, forralt bort.. Frissülés után a Z jelzésen mentünk ki a faluból: itt csatlakozott hozzánk "medve úr" is - aki társunk volt az első kilométereken. A jelzés a kolostor romjai mellett vezet ki a faluból: sajnos nem sok látszott a hótól, íme:

A községtől északra fekvő romok a 800 éves ciszterci templom és kolostor romjai, melyek falai között Gertrudis királyné síremlékének darabjait is megtalálták. (olvasni való itt) A romoktól tovább csúszkáltunk: a S+ jelzéssel találkozva hétvégi házak között vezetett a jelzés: majd a korábban megismert jelzetlen szurdokba tértünk be. A havas lejtőn kapaszkodtunk fel a sziklákhoz. Alig félórás szenvedés után felértünk a Vaskapu-sziklához: a kettős lyukú nyílás talán egy régi hévizes beszakadt barlang maradványa. A nagyobbik nyílás ~15 méter széles és ~8 méter magas: itt készült az alábbi (fészbúkos) fotó is:

A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók. Felkapaszkodtunk a kisebbik kapuhoz is, majd visszaereszkedtünk a völgybe: "mackótestvér" itt köszönt el tőlünk. Tovább kapaszkodtunk a Vaskapu-szurdokban felfelé: újabb félóra után kiértünk egy tisztásra. Legutóbb a völgyben mentem tovább: most az egyre csökkenő látótávolság miatt rövidítettünk: 

a Pilis-tetőre vezető erdészeti betonút felé vettük az irányt. Láncfűrészek hangja kísért minket, amíg kiértünk. A jelzetlen szakaszon bő kilométert mentünk, majd a szemből érkező P+ jelzés után letértünk a Z jelzésre: pár héttel korábban ezen jöttünk szembe.. Most "csak" a Pilis-nyeregig mentünk: itt fogyasztottuk el a tízórait. 

A rövid pihenő után a PS jelzésen ereszkedtünk le Pilisszentlélek felé. A műutat keresztezve az erdészház mellett értünk be az erdőbe. A jelzés tovább ereszkedett: a Kálmán-kút után már a faluban voltuk. A kis, alig ~300 fős faluban szerencsére működött a kocsma: ide tértünk be egy kávéra. A cserépkályha melegétől nem volt könnyű szabadulni, de tovább kellett mennünk. A betonúton a kolostor romjai felé vettük az irányt. A pálos kolostortól szép kilátás nyílik a környező hegyekre: érdemes felkeresni! 

Fotózkodás után továbbmentünk a Hoffmann-ház felé. A háztól a Z+ jelzésen mentünk tovább a Szakó-nyereg felé. Mivel nyereg: ezért felfelé kellett menni - persze.. A csomóponttól nem a korábban már járt utakon mentünk tovább, hanem a régen megjárt P jelzésen mentünk fel Dobogókőre. Az Ilona pihenőtől szép kilátás lett volna - ha kilátnunk a párától - ez később is akadály volt.. :( A szakaszon két emlékmű mellett elhaladva értünk fel a csúcsnál lévő sétaösvényre, ahol sok családdal, túrázóval találkoztunk. A fészbúkos fotó után  az új Eötvös turistaházban töltöttük el az időt a busz indulásáig.

A túra képei itt.
A korábbi, környéken tett túra itt.

Kéktúra a Visegrádi-hegységben

.. tavasszal, két nekifutásból megismételtem a kéktúra visegrádi-hegységben vezető szakaszát - ezekkel pedig túratársam is közelebb került a teljesítéshez. Íme a "friss" leírás..

Reggel a Nyugati-pályaudvarról induló vonattal Nagymarosra mentünk. Útközben volt idő képet készíteni a túlpartról (jobb oldalon a Visegrádi-fellegvár) :

A vasútállomástól gyors tempóban mentünk a komp felé - hála a hárombetűs cég pontosságának.. Szerencsére sokan várakoztak, egy busz is behajózásra várt: volt időnk fújni, fotózgatni..

Alig 15 perc múlva már a másik parton, Visegrádon mentünk tovább, az alsóvár felé. A királyi  palota mellett elhaladva megkezdtük a kapaszkodást. Elsőre a Salamon-toronyig értünk,

majd hamarosan (egy iskolás csoportot leelőzve) a Fellegvár felé kapaszkodtunk fel a K+ majd KL jelzésen. Előtte az alsó várból kinéztünk a Dunára:

Itt már jó idő volt, szerencsére a kékkútból tudtuk hűteni magunkat. Nem mentünk vissza a K jelzésre, hanem a betonúton mentünk tovább a Nagy-Villám felé. (az első képen: bal oldalon) A régi menedékház/turistaház mára puccos étterem lett, de szerencsére a bélyegzéssel nem volt gond, a korai időpont ellenére sem. Innen visszatértünk a parkolóba, majd kellemes, parkerdős szakaszon mentünk tovább a Prédikálószék felé. A Borjú-főnél kinéztünk a Dunára.

Ekkor kezdett csöpögni az eső - de szerencsére csak ijesztegetni próbált.. Minimális eső mellett értünk az Ötszögű rétre, ahol a szemből jövő csoporttal megállapítottuk, hogy mindenhol esik.. :) (megoldás: itt) Szerencsére pár lépéssel később végleg abbamaradt: napsütésben értünk a Pap-rétre. A padoknál fújtunk egyet, tízórai is került - pecsét is a füzetbe.

A kék sávon mentünk tovább Pilisszentlászló felé, ami egy bő kilométer erejéig kiér az erdei betonútra. A faluba hatalmas ereszkedéssel értünk, meg sem álltunk a kocsmáig. Itt a bélyegzés mellett fröccsre/sörre is futotta az időnkből.. A pihenő után folytattuk utunkat. A csárda mellett léptünk be az erdőbe, tovább Sikáros felé. A kéken fakitermelés folyt - így kénytelenek voltunk az erdei betonúton menni. A Bükkös-patak völgyében lévő elágazásnál már rendes kéktúrázók lettünk, gond nélkül tudtuk folytatni utunkat. Sajnos a szárazság miatt a patak alig csordogált: ott, ahol egy éve is alig bírtam átgázolni: most könnyedén és száraz lábbal.. :( Egy vizes kép:

Ilyen "élmények" után értünk el a sikárosi erdészházhoz. Újabb pecsét, mielőtt továbbmentünk volna. A kék Bükkipuszta után kiért a rétre, ahonnan körbe lehet nézni a környező hegyekre:

jól látszott a Som-hegy és a Lom-hegy csúcsa is. A kék továbbra is elterelés alatt, de ez nem szegte kedvünket: ezen mentünk tovább Dobogókő felé. A műútnál fújtunk egyet, de kb. itt adta fel a fényképezőm akksija - ezért aki még nem olvasott beszámolót Dobogókőről, itt megteheti.. A kilátó ponttól szép kilátásunk volt a Duna-kanyarra - és a tájra. Az új Eötvös-turistaházban bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kéken. A tetőről folyamatos ereszkedés mellett értünk be Pilisszentkeresztre. Útközben elmentünk a Hideg-lyuk és a Zsivány-sziklák mellett. A faluban volt időnk, nem kellett sietni: a buszig egy fröccs belefért..

Ereményes és kellemes nap volt.. :)

A túránk képei itt!

A régebbi túrabeszámolónk itt!

Az Elnöki beszámolónk itt!

Közeli helyeken - 3

..megkezdve az erőnléti edzéseket a nyaralásra, a hónap elején egynapos túrára mentem a Pilis/Visegrádi hegységbe. Ilyen(=hasonló) címmel már írtam bejegyzéseket a blogra - nem kívántam megszakítani a hagyományt..
Szombat reggel már Esztergom felé robogott velem a vonat. A vasútállomástól a PS jelzésen indultam el, ami a körforgalomtól már csak S lett. Ezen kezdtem el kikapaszkodni a városból a présházak, pincék között. Érintve a Szent Orbán kápolnát és a Csurgó kutat: kiértem a Vörös kereszthez. Innen a mező szélén hatalmas félkörívet leírva ereszkedtem lefelé.

Sajnos útközben szem elől tévesztettem a S jelzést, így egy magam kreálta útvonalon kellett visszakanyarodnom a Barát-kúti erdészházhoz. A háznál persze ismét elvesztettem a jelzést, a talált ösvény pedig egy hatalmas vízmosásba torkolott..

Kerülnöm kellett, de szerencsére a vége a jelzés megtalálása lett. Innentől már nem volt gond a nap hátralévő részében.. Hamarosan jobbra tértem a S+ jelzésre váltva. A Ráró kút után lájtos fürdőzést csaptam a patakban - nagyon meleg nap volt.. A vizes pólóm gyorsan megszáradt, ahogy kapaszkodni kezdtem a Háromszáz garádics kőlépcsőin.. A Fekete hegyi turistaháznál megcsodáltam a panorámát..

A háznál a Petrik 85 túrán jártam utoljára - nem ma volt.. (a linken nem a saját füzetem látható!) Itt egy kis pihenőt tartottam, majd továbbmentem a Pilis-nyereg irányába. A Z jelzés valóságos erdei sztráda, gyorsan haladtam rajta.. A nyeregből a korábban elhagyott S jelzésen (P jelzéssel támogatva) ereszkedtem le Pilisszentlélek felé. Az erdészháznál megérkezett a P+ jelzés is. Sajnos a Kálmán kút nem működött, pedig a környéke szépen rendezett volt.. A kis falun ismét csak áttrappoltam, követve a két évvel ezelőtti utat. A pálos kolostor romjainál megálltam pár percre pihenni,

majd továbbmentem a Hoffmann vadászházig. Itt újabb pihenő, majd kapaszkodás a Z+ jelzésen a Szakó-nyereg irányába.. A csomóponttól a Z jelzésen mentem az erdei betonútig. Erre kiérve jobbra tértem el, Dobogó-kő irányába. Hamarosan a Rám-hegy alá értem, erre kapaszkodtam fel egy jelzettlen, de kitaposott ösvényen..

A szikláról látszott a Vadálló kövek, a Szőke-forrás völgye, Dobogókő.. A sziklától leereszkedve a jelzés nélküli ösvényen indultam el a csúcs felé. Egy kis elkavarást leszámítva: szerencsésen felértem Dobogókőre.

A kilátótól gyönyörködtem egy kicsit, majd a K jelzésre lépve elindultam. A Zsivány szikláknál pár képet készítettem az alkonyi fényben,

majd tovább ereszkedtem. 

Hamarosan Pilisszentkeresztre értem, ahol a buszra várás perceit a kocsmában töltöttem.. 

Eredményes és hasznos nap volt.. :)
Képekben itt élhető át! :)

Közeli helyeken - 2

.. hasonló címmel már történt bejegyzés: a nagy siker nyomán döntettem úgy, hogy a Pilisben és/vagy Visegrádi-hegységben történő rövid túrákat ezzel jellemzem.. Mert e bejegyzés is egy ilyen rövid, egynapos túrát mutat be - és egyúttal ajánlom másoknak is! :)

Július elején, a kánikulai időszak előtt még változékonyabb volt az időjárásunk, de mivel szombatra már csak helyenként előforduló záport jeleztek: belevágtam a kalandba.. :) Kora reggel, menü nélkül, máris a Dobogókőre tartó buszon találtam magam - többtucatnyi túrázóval egyetemben. Jómagam csak a Podmaniczki majorig utaztam. Itt ér véget a Salabasinai-árok, mint első célpontom. A volt majorság átépítés/építkezés jelleget mutatta, ezért körbe kellett kerülnöm, Dobogókő irányába. A telek mögött előbb egy név nélkül árokra leltem, majd ebből felkapaszkodva értem a Salabasinai-árokba. Az alján enyhén csörgedező patak fogadott, könnyű útjelzést kinálva számomra. A térképek jelzik, hogy nehezen járható: és valóban.. A Burok-völgyet kell elképzelni, patakmederrel nehezítve - csak szűkebb kiadásban, hiszen ez árok, mély bevágások, leszakadások között kanyargó patakkal. Képekkel illusztrálva:

Felfelé kapaszkodva, bő óra múlva kiértem a kúthoz. Itt először rossz irányba indultam a P jelzésen, de 100m után korrigáltam..:) Jobbról hamarosan a P+ érkezett, ami azt jelentette, hogy megérkeztem a tölgyikrekhez - Lom-hegyi-nyeregként is ismert csomópontba.

Gyors fotózás az óriásról és máris továbbmentem az egyik kedvenc rétem felé, Sikárosra. A körpanoráma ismét csodálatos volt, egyelőre még teltem el vele... Hogy miért nem? Íme:

A K még mindig elterelés alatt van (holott 2011-re ígéri befejezését a tábla) , ennek ellenére, csakúgy, mint két éve: ezen mentem fel a csúcsra. Útközben eleredt az eső, sőt átcsapott felhőszakadásba. Eleinte egy fa alá húzodva álltam, de aztán kénytelen voltam ponchot teríteni magamra. Mire felértem a Király-kúti-nyereg felé tartó betonútra: elállt az eső. A csúcsig tartó úton több családdal is találkoztam, eső ellen felszerelkezve..:)

A csúcson fotózás, majd múzeumlátogatás. A hazai túrázás bölcsőjén, az első menedékházban mára múzeum működik, bemutatva a hőskorban használt eszközöket, fényképeket, történeteket. Érdemes felkeresni az 1898-ban átadott épületet.. A háztól továbbra is a K jelzést követtem (ami persze PS jelzés is..) másik kedvenc helyem felé. Alig 15 perc múlva már a Zsivány-szikláknál voltam. Két éve csak elrohantam mellettük, ezúttal több időt áldoztam rájuk..

A "kövektől" a K jelzésen visszaléptem a S+-re. Ezen mentem tovább a pilisi oldal felé.. Mert a nap célja összeségében a mindkét hegységben való túrázás volt.. A műúton átkelve és a Jóci-forrást elhagyva hamarosan a Z jelzésen mentem tovább. A római útnak is hívott ösvényen pár lépés múlva az Ördög-lyukhoz értem. Innen továbbmentem a Vaskapu szurdok felé: nem összetévesztendő a hasonló nevű völggyel.. A szurokban felkapaszkodva, egy fára festett jelzés és egy mára romokban lévő lépcsősor jelzi a Vaskapu sziklát. Ide kapaszkodtam fel, a zsákom hátrahagyva.. A szikla és a látvány megéri a fáradtságot, érdemes felkeresni!

Visszatértem a szurdokba, ahol tovább kapaszkodtam felfelé. A platóra érve hamarosan ereszkedni kezdtem a Vaskapu-völgy felé - elhaladva a Vaskapu 645m csúcsa mellett. A P+ jelzés hamarosan kiér egy erdészeti betonútra, amin továbbmentem Simon halála nevű helyig. Itt a Z jelzésre tértem át. Hamarosan Z+ lett belőle, majd Z∆. Ezen értem fel 592m magas Fekete-kőre (vagy Hrebeny sziklára) Csodálatos a kilátás a pilisszentléleki medencére..

Egyúttal megláttam a nyugat felől érkező felhőket, így a nyúlcípőt felvéve, lerobogtam a Pilis-nyeregig.. Az esőbeállóban bő fél órát vártam, de nem csillapodott a zivatar, így kénytelen voltam a továbbmenetelt törölni.. Az újratervezés a P sávot adta eredményül, Piliscsév felé. Mire a faluba értem abbamaradt az eső, szerencsére..
Amíg megjött a abuszom, egy fröccsel jutalmaztam magam..:)

A túra képei itt.

OKT a Visegrádi-hegységben

Mindenképpen túl akartam lenni a Pest környéki hegyeken ezért február 5-én felmentem Pilisszentkeresztre ahol a főváros közelében nevezetű túrát megszakítottam. Az időjárás jónak ígérkezett így nem is kellett sokat gondolkodni hogy menjek-e. Szentkeresztre 10 óra magasságában érkeztem, ahol némi maláta koktél elfogyasztása után nekivágtam Dobogókőnek. Jó tempóban haladva hamar felértem és megreggeliztem Bátorral az első pihenőhelynél. A jó idő hatására elég sokan jöttek ki kirándulni. Az Eötvös turistaháznál pecsét (ami megérett egy cserére) majd csúcsfotó, velünk.

Dobogókő 699 m

Nélkülünk. (mennyivel szebb:-)))

Dunakanyar háttérben a Börzsöny

Dobogókőről ereszkedve az Öreg-vágásig stimmel minden. Itt egy kidőlt táblán az állt hogy az OKT el van terelve erdőfelújítás miatt, a P háromszög felé. Csakhogy mindkét irányban a K jelzés le van festve,de azért látszik. Gondoltam nem kerülök, lemegyek az eredeti úton. Az erdészeti útig rendben is voltam de utána elektromos kerítés plusz meredek csúszós lejtő. Hát mondtam vissza nem megyek, le a kerítés mellett aztán lesz valami. Lecsúszkáltunk a kerítés mellett (áram van benne. teszteltem.) majd elértük a Bükkös-patak völgyét. Itt a folyásiránnyal párhuzamosan haladva újra elértük a K jelzést. 

Íme a völgy egy részlete.

Bükkös-patak

Tovább tocsogtunk Sikáros felé. A vadászháznál pecsét (gumis), kiváló lenyomattal. A következő állomás , Pilisszentlászló felé folytattuk utunkat. Ezen a szakaszon a gyorsabb haladás érdekében a műutat választottam, mert Sikáros előtt nagyon sok időt vesztettem. A műútról a K jelzés északnak fordul az Öreg-nyílás-völgybe.

Kép a völgyről:

Öreg-nyílás-völgy

Pilisszentlászlóra beérkezve pecsét a Gesztenyés sörözőben plusz fél óra pihenő a "habokban". Innen egy viszonylag rövid emelkedő után értem el a Pap-réti vadászházat. Éreztem mindenképpen ennem kell valamit mert az erőm kezdett elhagyni, úgyhogy a maradék kaja elfogyasztása után nekivágtunk a hátralévő szakasznak Visegrád felé. Itt már ahol tudtam futottam mert nem akartam sötétben a jelzéseket keresgetni. 

Az utolsó fotó Visegrád előtt:

Dunakanyar naplementében

A Nagy-Villámi th-hoz már sötétben érkeztem. Mivel több mint 15 éve jártam itt utoljára, Gábor segítségét kértem, mert nem voltam benne biztos hogy jó helyen vagyok. Utóbb kiderült csak meg kellett volna fordulnom az emléktábla felé... A turistaháztól a K jelzést nem találtam meg ezért körbe mentem a fellegvártól lefelé vezető autóúton és emiatt a csak 20 órakor induló busszal sikerült megkezdenem a hazafelé vezető utat Fehérvár felé.
A túra további fotói itt.

"Szabadnap": Pilisszentlélek -> Pilisszentlélek

(az előző beszámoló folytatása)

Vasárnap lévén, gondoltam lazítok; illetve korábban még nem voltam a Rám-szakadéknál: ezért a szálláshelyemről áttúráztam ide.

Reggeli után, 9 után, már a P+ jelzésen mentem le Pilisszentkereszt felé. A faluban a P jelzésen a pálos kolostor romjai felé tértem el. Itt már viszonylag sok turistával, túrázóval találkoztam - komplett családokkal is.

Gyors fotózás után továbbmentem: az Égett hárs csomóponttól a Z+ jelzésen,  a Hoffman vadászház felé. Nem ám afféle romos házikóra kell gondolni: elég a képre nézni.. :)

A jelzésen felkapaszkodtam a Szakó-nyeregig, ami szintén klasszikus csomópontnak számít a Pilisben.

Innen a Z jelzésen menten tovább a Lukács árok felé. A völgy a Rám szakadék párja: a meredek lejtőkön figyelni kell ereszkedés közben.

Rövidesen kiértem a Szőke-forrás völgybe, ahol balra fordultam, Dömös felé. Itt egy bő félórát, órát töltöttem el a faluban: fotózgatás, kávézás..:) A "városnézés" után visszatértem a völgybe, ahol persze kisebb embertömeg fogadott. (odafelé gyalogolva is nagy volt a tömeg) A szakadék bejáratánál szerencsére ritkult - de azért nem lettem magányos.. :)

A felfelé menet közben több alkalommal is szomorúan láttam, hogy egyeseknek felmentése volt magyarból még általánosban: a tiltó táblák ellenére komplett (iskolás) csoportok (is) jöttek lefelé a láncokon, létrákon!

Ezek ellenére: a völgy/szakadék csodaszép - és minden gond nélkül felértem a felső pihenőhöz.

Itt már a korábban is megjárt S jelzésen kapaszkodtam fel Dobogókőre. Az útvonal később a Téry-út részeként ér fel a csúcsra.

Csúcsfotózás után a Z+ jelzésen ereszkedtem le (az előző napi útvonalon) a Két-bükkfa-nyeregbe, ahonnan a Z jelzésen értem vissza a Shaolin faluba. Este vacsora, újságolvasás és medvepóz volt a program:)

A képek a galériában, itt.

(folytatása következik)

OKT: Nagymarostól -> Dobogókőig

(az előző túra folytatása)

Szombaton kora hajnalban nekirugaszkodtam. Vonattal Pestig utaztam, majd gyors átszállással továbbmentem a Nyugatiból Nagymaros-Visegrád felé. Az út során már láttam a napsütésből, hogy szép időm lesz: tisztán lehettt látni a fellegvárat és persze a többi csúcsot a háttérben - reggeli fényben.

A vonatról nagy lendülettel mentem a komp felé: helyesen, pont akkor érkezett meg a túlpartról. Gyors jegyvásárlás után már be is hajóztam Visegrád felé. A királyi palota, Salamon-torony érintésével értem fel Fellegvárhoz, majd menten tovább a Nagy-Villámra. Sajnos a Zsitvay-kilátó zárva volt :( - kíváncsi lettem volna a panorámára..

A csúcs után, a Fekete erdőnek nevezett rész szépen kiépített, turistás, pados-pihenős szakasz. Ez átvált "klasszikus" túraútvonallá, amint az ún. Királyi utat keresztezi a kék. A Víznyerés nyerge és a Sóstó-rét apró látnivalók - az első igazi látvány a kettő között, a Borjú-főről fogadott.

Kb. itt találkoztam az első túrázóval is, aki Pilisszentlászló felől jött. Sajnos nem sok kéktúrázóval találkoztam a hétvégén..:( A nyereg után a kék az Urak asztala oldalában halad a Pap-rét felé. A csúcs korábban elzárt volt, honvédségi terület.

A réthez közeledve egy csapat diákkal találkoztam - nekik az erdészháznál bográcsoztak, főztek. Pecsételés és pontos-csoki után az erdészeti betonúton mentem tovább. Pár száz méterrel több, de időt szerettem volna nyerni.  A kék egy kanyarra később becsatlakozik, majd egy újabb kanyar után lelép az útról. A lejtő gyorsan beviszi az embert a következő faluba, Pilisszentlászlóra.

Pecsételés után folytattam a túrát, ami az Öreg-nyilás völgyön át vezet a Kárpát forrás felé. A forrástól már nincsen messze a Sikárosi vadászház, a következő pecséthely.

Innentől a kéket elterelik, erre figyelmeztet a túraatlasz és tábla is.. DE! Pár száz méter után útelágazáshoz értem, ahol már nem volt jelzés, illetve tábla. Irányban megvolt a végcél, így a szemre kiválasztott úton indultam felfelé, Dobogókő irányába. Némi emelkedős izzadás után kiértem egy erdészeti betonútra, ahol balra tértem el. Rövidesen jelzésre bukkantam, amin felértem végül Dobogókőre.

Szállást nem foglaltam a hétvégére, gondoltam: egy fő sehol nem jelenthet akadályt. Nos, fent, a csúcson jelentett. Így rövid telefonálás után a hegy lábán lévő régi "mexikói faluban", ami ma Shaolin - találtam szállást. Szerencsére üdülési csekkel lehetett lőni, így "ingyen" volt..

Aki a teljes sztorit képekben szeretné nyomonkövetni, ide nézzen be: katt!:)

Aki pedig a klasszikus fimre vágyik, nézze meg!

(folytatása következik...)