Edzés a Mátrában - OKT

..készülve a Radnai-havasokra: felkészülési túrát tartottunk a nyáron. Erre a célra az egyik legnehezebb kéktúra szakaszt, a Mátrát választottuk ki, annak is Siroktól-Mátraházáig vezető szakaszát. Ezzel két legyet is ütöttünk egy csapásra: túratársam beljebb lett pár kilométerrel az OKT teljesítése felé, illetve megvolt a felhozó "edzés" is.. :) A vasárnap esti Holdviola koncerttől feltöltődve vágtunk bele a kalandba. Hétfőn, a reggeli busszal kimentünk Sirokra, ahol a Nyírjes-tónál lévő megállóban szálltunk le. A tanösvényen pár perc alatt felértünk (kb. 1km a megállótól) és körbe sétáltuk a tavat. A tó valójában láp, a jégkorszak után alakult ki, egy lefolyástalan medencében. 1957-ben fedezték fel, védetté 1961-ben nyilvánították. Íme, egy kép róla:

A házak közé visszaérve kis játék a nyomunkba szegődött kölyökkel, majd az országút felé vettük az irányt: ezen tettük meg az utat az elhagyott vasútállomásig. Két éve még lakott volt az épület, mostanra üresnek láttuk.

Itt váltottunk pár szót egy másik kéktúrázóval - akivel aztán később újra találkoztunk: ő szemből teljesítette a távot. Gyors bélyegzés és rövid erőgyűjtés után nekivágtunk - tucatnyi "hegy"csúcs várt ránk a gerinctúrán. A ligetes, erdőirtásos szakaszon néhol még vissza lehetett tekinteni Sirok felé, látszott a vár, a sziklák és a Bükk is. (az első kettő mellett télen haladtunk el!) Alig egy óra alatt felérünk a Gazoskőre - a "kilátóhoz".

A késői reggeli után Anna "feláldozta" vizét az erdő szellemének.. :) Fészbúkos fotózásra még volt időnk, majd továbbmentünk. A jelzés hamar ereszkedésbe kezd és kivezet egy tisztásra, amiből egy erdei úton megy tovább - nem tettünk kitérőt a Remete-forrás felé. (két éve is alig csordogált) A földúton bő kilométert mentünk,

amíg a Jó-idő-sarokra értünk. A szemből jövő S jelzéssel együtt mentünk tovább a Jóidő-kút felé. Itt újabb pihenőt tartottunk, mielőtt továbbmentünk volna. Két éve még kulacstöltésre is ki tudtuk használni a helyet: most sajnos most.. Innen még "csak" 675m-re fölé vezet a kék: egy kerítéses, erdőirtásos szakasz után értünk fel a Szederjes-tető csúcsára. Ereszkedés, emelkedés: az érkező KO jelzés és a Jagusra (620m) való kapaszkodás, majd ereszkedés után máris a Domoszlói-kapunál voltunk. Pihenésre nem pazaroltuk az időt a csomópontban, megkezdtük a kapaszkodást az Oroszlánvár (604m) felé. Sajnos a falakból nem sok látszott:

Erről ereszkedve már szépen látszott a kékesi és galyatetői TV-torony is - utóbbi látványa kis riadalmat okozott túratársamnál. :) Egy újabb csúcshódítás (íme a kilátás a Nagy-Szár-hegyről (743m) : )

és egy másik mellett elhaladva: már a hármashatárhegyi erdészházhoz ereszkedtünk: itt a bélyegzés mellett ettünk is pár falatot. A kék hamarosan kiér egy erdei útra, ezen érkezünk a Markazi-kapunak nevezett csomóponthoz. Innen a jelzés megkezdi az utolsó emelkedést, hogy előbb 800m, majd 1000m főlé vezessen. Ezen a szakaszon már több túrázóval, családokkal is találkoztunk - hibába, fentről könnyebb.. :) A kék hamarosan felér a Kis-Saskő (830m) mellé. Innen a Disznókőre mentünk ki: csodálatos a látvány:

Felmentünk a Sas-kőre,

majd tovább az Erzsébet sziklán felállított kereszt felé,

majd egy utolsó emelkedéssel felértünk! :)

A síház teraszán a megérdemelt üdítőzést követően a csúcskőhöz mentünk. Itt mindenféle kombinációban megörökítettük magunkat, majd a betonúton a szanatóriumhoz mentünk bélyegezni. Visszatérünk a "Déli" sípályára, amin leereszkedtünk Mátraházára. Bélyegzés után még volt időnk a buszig: ezt az egyik vendéglátó egység terászán töltöttük el...

A "megszerzett" erő jól jött Erdélyben.. :)

A képek itt.
A korábbi túra itt.

Évzáró OKT túra a Bükkben - évindító ..

..december és az év utolsó előtti napjára egy lájtos túrát terveztünk be: Szarvaskőtől Sirokig a kék mentén.. 

Reggel, nem túl korán, busszal utaztunk ki Egerből - 20 perccel később már a kocsmában pecsételtünk. Innen a pár lépésre lévő vasútállomásra mentünk (a képen a vár az állomástól fényképezve), 

majd nekiindultunk. A K jelzés a Keselyű bérc és a Major tető között húzodó völgyön kapaszkodik felfelé. A szintkülönbség nem veszélyes - ráadásul erdei betonúton haladtunk. A jelzés lassan erdős részre ért, majd irtások kerítései között értünk/ereszkedtünk a Gilitkához. A csomópontban szendvicses szünetet tartottunk: ez volt a táv harmada. Innen még inkább ereszkedni kezdett az út, a Gilitka gödre nevű részben. Hamarosan, bal kéz felől feltünt a csemetekert, majd kiértünk a betonútra. (Az egyesületi kutya virtuálisan velünk volt.. :)  ) A műútról szerencsére pár lépés után ismét erdőbe értünk - de sajnos ismét betonúton haladtunk. Ez nem is változott a rozsnaki erdészházig.. :( A háznál pecsételtünk,

pihentünk 10 percet. A maradék szenyókat és nasikat a kút káváján fogyasztottuk el - sajnos semmiféle pad vagy asztal nincs.. Az erdészháztól a kék ismét emelkedni kezd. Az erdei úton hamarosan találkoztunk a K+ jelzéssel. A kék balra tért el, az Alma-lápa tetőre (306m) kapaszkodik fel. Az erdő fái közül hamarosan feltűnt a Törökasztal sziklája.

Felkapaszkodtunk a sziklára,

hogy megcsodáljuk a völgyet és a várat.

Sajnos a Mátra a távolban alig volt kivehető, de azért szép volt a kilátás. Továbbléptünk a Barát és Apáca sziklához. Pár kép után pedig már a vár alatti nyeregben voltunk. Örömmel fedeztem fel, hogy megkezdődött a vár felújítása: az alsó vár le volt zárva.. A felső várba a falétrán kapaszkodtunk fel - a klasszikus filmben a csapat egymást tolva jutott fel annak idején..

A kilátás pára és a hidegre forduló idő ellenére csodálatos volt - több család is ezt a programot szavazta meg.. Miután kiélveztük a tájat és a barlangok adta bújkálási lehetőséget: leindultunk.. A faluból aztán pár perc várakozás után visszatértünk Egerbe..

A képek itt..
(a nyári beszámoló itt)
(az év utolsó napján egy rövid sétát tettünk a városban, várban - íme a képek..)

"A Mátra gerincén" - OKT - első nap

(az előző túra folytatása)

Szent István napján: csodálatos napsütéses reggelre keltünk a Motelban. A reggeli és a reggeli kávé elfogyasztása után gyors pótlásba kezdtünk: visszamentünk siroki várba. A parkolóból a következő kép fogadott:

Tovább ballagva a szerpentinen, át lehetett látni az előző este megcsodált és bemutatott sziklákra:

A várban az ünnep kapcsán kisebb várjátékok vette kezdetét: a gyerekeknek íjászbemutató és pár apróság volt berendezve. Minket persze a felnőtteknek való dolgok és emlékek ragadtak meg. Ilyen pl. a lépcső látványa: aki látta és emlékszik a klasszikus filmre, annak beugrik, hogy Rockenbauer Pál és csapata egymást segítette fel, itt:

A várból csodálatos körpanoráma fogadott minket. Sajnos az idő szorított bennünket, ezért csak pár képre futotta. Egyet az egyesületi kutya, Bátor is kapott - az Elnökkel közösen, persze:

Az élvezetek után a munka könnyebb része következett, egyelőre. A régi vasútállomáson pecsételés. Régi vasútállomást írtam, holott maga az épület és sínpálya teljesen ép: csak vonat nem jár arra hónapok óta.. :(

Innentől pedig kezdetét vette a 15 csúcson át tartó emelkedés, fel a Kékes-tetőre. A hegységről itt mindent el lehet olvasni, érdemes. Aki pedig a mi élménybeszámolónkra kíváncsi, az ne menjen sehová, folytatjuk.. :)

Sirokról a kék fokozatosan emelkedik: először a Kalapos-tetőre ér fel, majd észrevétlenül átlépjük az 500 méteres magasságot. Visszatekintve több pontról is láttuk még a várat, a falut és a sziklákat. Az ösvényen haladva, a Gazos-kőhöz (507m) érve csodálatos a kilátás fogadott észak felé tekintve:

Tovább haladva a kéken elértük a Remete forrást és rétet. Sajnos a forrás (a második az útunk során) alig csordogált.. A szintet folyamatosan "lopja" a kék, a Jóidő-nyakhoz érve már 554m magasan járunk a hegyen. Itt szerencsére működött a Jóidő-kút, így egy csokinyi időre megálltunk. Az első komolyabb szintkülönbség itt kezdődött: a Szederjes-tető 675m magas csúcsára kellett felkapaszkodni. Leereszkedve a három csúcs közé, erdőírtás fogadott, hullámvasútazás, majd egy meredek lejtővel leértünk a Domoszlói-kapuba. (a hely túrautak csomópontja) A legizzasztóbb szakasz következett: felkapaszkodás az Oroszlánvárhoz (604m). A várból ereszkedve szépen megmutatta magát a túra célpontja:

A Cserepes-tetőt peremén haladva előbb a hasonló nevű nyeregbe értünk, majd felkapaszkodtunk a Nagy Szár-hegyre, ekkor már 743m magasra vezet a kék. Innen kis ereszkedés és már el értünk a tisztásra, ahol pecsételés következett. Továbbmentünk: a kék helyett az erdészeti makadám utat választottuk: próbáltunk egy kis időt nyerni.. A Markazi-kapu (672m) után már nincs appeláta, menekvés: fel kell kapaszkodni a csúcsig.. :) A Disznó-kőről csodálatos kép fogadott:

A Kis-Sas-kő peremén haladva láttuk a legtöbb jelét a vulkáni múltnak: több helyen is kőfolyáson kellett átkelni. A Sas-kő (898m) (és emlékműve) mellett elhaladva az Erzsébet sziklához érünk, ahonnan egy utolsó emelkedő várt ránk. A látványért megérte: felérve előbukkant a TV-torony és persze a tömeg is, a sípályák tetején. Ja, úgy könnyű kirándulni, ha 100m-nél nincsen messzebb a parkoló.. :)

A csapat többi tagja sörrel-borral várt ránk az egyik vendéglátó egység teraszán, életmenő volt.. :)

A frissítő után egyesületi csúcsfotó következett:

Lacóék két szállás-opcióval kecsegtettek: az első megtekintése után második lett a nyerő, így lementünk a sípályán Mátraházára. Visszatekintve még látszott a TV-torony:

Mátraházán, a parkolótól 50 méterre hatalmas főzésbe, vacsorába végül italozásba csapott át az este.. :)


A híres csapat nyomában jártunk. Az ő kalandjukat is át lehet élni, itt.
A képeinkért pedig ide érdemes elkalandozni.. :)

(folytatása következik...)

OKT a Bükkben

...nem kevés szervezéssel és egyeztetéssel, de összejött a Nagy Csapat egy többnapos túrázásra. :) 2009-ről volt egy kis elmaradásunk a Bükkben, így Szent István napja előtt két nappal nekiláttunk pótolni. Hajnalban indultunk, hogy kora reggel érjünk Bélapátfalvára. Itt gyors szerelvény-igazítás, pecsételés az állomáson, majd Postakocsi vendéglőben elfogyasztott "reggeli" kávétól felpörögve: belevágtunk. A nagy rohanás nem tartott sokáig: a falu - akarom írni: a város szélén található kolostor, apátság romjaiig.

Pár kép készítése és friss forrásvíz vételezése után folytattuk utunkat a Telekessy-üdülő felé. Az útvonal itt klasszikus, ösvényes, erdőben haladó kék - a jó időnek köszönhetően gyorsan haladtunk. Olyan gyorsan, hogy a pecsételőpont mellett is "elrohantunk", úgy kellett visszatérnünk pár száz méterről.

A szakasz egyetlen komoly szintemelkedést felmutató szakasza itt kezdődött, a Nagy-szorosnak nevezett völgyben. Eleinte a patak folyását követte az út, de később egyre jobban elszakadt tőle. Valóságos felüdülés volt egy nyereg után ereszkedni, a Gilitka kápolna felé. A kápolna a klasszikus filmhez képest teljesen felújított állapotban fogadja évről-évre a zarándokokat - lévén, hogy búcsújáró hely - Szent Anna kápolna néven.

A kápolna és az ismeretlen katona sírja után a túra a Rocska-völgyön halad tovább Szarvaskő felé. Az Akasztó csúcsára kiérve csodálatos látvány a szűk völgy, alant a közúttal és viadukokkal - és persze a vár romjaival. A klasszikus filmben mindenképp' érdemes megvárni Juhász Árpádot. (Aki nem bír addig várni, Egyesületünk szakértőjének is tehet fel kérdéséket..)

A Veres oldal után, ahonnan végig szép kilátásunk volt a völgyre és falura leereszkedtünk a vár romjaihoz. Sajnos Szarvaskő esetében tényleg csak romokról beszélhetünk. Egy falmaradványt leszámítva nem sok látszik a hajdani várból. Ellenben a romoktól is jól látszik a kis völgybe "beszorult" falu.

A várból letrappoltunk a faluba, ahol a kötelező pecsételés és sör/fröccs után autóba szálltunk és átmentünk Sirokra. A szállás elfoglalása után megrendeltük vacsoránkat a Motel melletti vendéglőben. Az esti alkonyatban átsétáltunk a vár felé - ahol a nyeregben végül a sziklákat választottuk. A Pap-kő bizarr és szép formájú párosát érdemes felkeresni, íme az egyik:

Az ösvényen továbbmenve a Törökasztalhoz lehet felmenni, ahonnan a völgy, a faluval és a másnapi célunk és szép lezárást adott a napnak..

A látvánnyal nem volt könnyű betelni, íme:

Aki a nagy elődök által látott módon szeretné átélni az élményt, ide nézzen be! :)

(folytatása következik! :)  )