Burok-völgyi túranapló

(FIGYELEM! A beszámoló 2009-es adatokat tartalmaz)

..korábban írtam már túratársamról és arról, hogy mennyire nem bírta a buszos túrákat.. Ezért amikor elterveztem, hogy pótolni kellene a kisgyóni, isztiméri OKT bélyegzőket: hosszas számolgatás vette kezdetét. Miként oldható meg a közös túra? Így: előbb Komáromba mentünk, ahol 20 perc csatlakozás után továbbvonatoztunk Bodajkra. Itt átszállás buszra, hogy ~15 perc múlva leszálljunk Bakonycsernyén. A leggyengébb láncszem a tervben a bodajki csatlakozás volt - kicsiny országunkban még messze vagyunk attól, hogy a volán/máv összehangolja a menetrendjeit.. Nos, ilyen előzmények után következzék a túranapló.. :)

Hajnalban a tervnek megfelelően átmentünk Komáromba. A csatlakozás ideje alatt volt módom képet készíteni a Dunáról és a hajókról. A vonatot pedig túratársam vette szemügyre:

A vonaton, tekintettel arra, hogy senki nem volt: hamar megszabadultunk a szájkosártól: némi vigyor követte.. :) A fent említett vonatos-buszos csatlakozás izgalmasra sikeredett végül: a vonat késése miatt futnunk kellett, hogy elérjük a buszt. Túratársam persze ezt is játéknak vette.. :) Így értünk el Bakonycsernyére. Az erdei büfénél kávézos frissítést követően nekivágtunk az útnak. Kisgyón felé a régi vasút nyomvonalán mentünk, ami ma K□ jelzés. Egy életkép az útról:

Kisgyónra érve kis toporgás vette kezdetét: hol van a bélyegző? Telefonos segítséget kértem, így végül Norbi tagtárs árulta el, hogy a Gyöngyvirág kulcsosháznál található. A ház udvarán túratársak reggeliztek: sikerült is rábeszélniük egy pálinkára.. :) A frissítő után egy kis aszfaltos szakasz következett, tovább, a régi bányaüzem felé. Ebből mára nem sok emlék maradt, így néz ki a "főtér":

A bányaüzem után továbbmentünk az aszfalton, hogy aztán egy hajtűkanyart átvágva: felkapaszkodjunk ugyanarra az útra - csak itt már P+ jelzéssel támogatva. Bő kilométert mentünk ezen az aszfaltos szakaszon, a Barkócásnak nevezett erdőszakasz felé. A lenti kép az után készült, hogy túratársam megkergetett egy tapsifülest.. :)

A P+ jelzéshez hamarosan csatlakozott a K jelzés is:

Sajnos a fények -ekkor még- nem tették lehetővé az igazán színes képek készítését - pedig kellemes túraidőnk volt. A távolban hamarosan feltűnt a Dűltfásnak nevezett tanya, ami azt jelezte, hogy kiértünk az Eszenyi rétre. A réthez közeledve egyre erősödő zsivaj fogadott: egy kanyar után ki is derült ennek forrása: egy osztálynyi gyerek jött velünk szembe:

A rét után letértünk a K jelzésről, hogy a K□ jelzésen menjünk be Isztimérre.

A falu fölött húzódó szőlőhegyről Csókakőig és az inotai erőműig is ellátunk. A hegyen sajnos sok bedőlt, omladozó pincét találtunk. A faluhoz közeledve szerencsére épülőket is láttunk.

A kápolnát elhagyva értünk le a faluba, ahol a felső kocsmában ittam egy kávét és bélyegeztem a kéktúra füzetbe. Innen a P jelzésen mentünk tovább a Burok-part felé. A falu után nem sokszor találkoztunk a jelzéssel, de szerencsére a rutin előjött.. :) Ekkora már kutya meleg lett, amit csak így lehett elviselni:

Hamarosan feltűnt a jobbról becsatlakozó K jelzés is. A Burok-parton pedig a Kisgyónban megismert csapat támadott le a maradék itókával.. :) Ezek után tovább folytattuk utunkat a közös P és K jelzésen. Hamarosan elérkeztünk a K+ jelzéshez, amin leereszkedtünk a völgybe:

Az ereszkedést persze alaposan meg kellett fontolni - lásd a linken.. :) Így érkeztünk le a völgy aljára: ahol még nem sejtettük, hogy milyen útunk lesz.. A Burok-völgy fő ágán mentünk végig, ami ma P jelzés, régen K is volt.. Sok szöveget nem fogok írni erről a szakaszról: a vadregényes tájról a képek is mindent elmondanak, de inkább a túratársamnak adom a szót; íme:

A fenti pár kép talán visszaadja, hogy milyen, a szó jó értelmében vett kalandos útunk volt Királyszállásig.. :)
Érdemes mindenkinek ellátogatni ide! :)

A túra összes képét itt lehet megnézni.. :)
Egy hasonló túra leírása itt..