Úgy indul a sztori, hogy nagyon nem volt kedvem elindulni erre a szakaszra. Láttam előre, szint nuku 70 kilométeren, illetve van annyi majdnem mint Füzértől Nagy-Milicig. Csak ott 5,5 kilométeren. Sátrasra terveztem, szállás nélkül. Bátorral vágtunk neki a történetnek ismét. Fel a szombathelyi gyorsra, gyorsvonati pótjegy helyett, cserébe állhattam Ajkáig. Magyarország jobban teljesít..... Érkezés. A cigó csávó a Sárvári vasútállomáson üvölt az állomásfőnökkel, hogy hogyan fogja megverni. Talán volt 16. Rejtett erőforrás... Hamar megtaláltam az első plecsni helyet. Sárvári vár, nyilvános WC. Ideális helyszín.
 |
| Sárvár |
Csak minél előbb ki innen... Gércére hamar leértem viszonylag. Meg is találtam a helyi egységet, (pecsét az önk. előtt, illetve a kocsmában). Itt egy órát elbeszélgettem a helyiekkel, ahogy szoktam. Majd elkezdődött a talpam gyilkolása. 8 km aszfalt. Viszont a Farkas-erdő nagyon szép. A Rózsáskerti eh-nál pecsét.
 |
| Rózsáskerti eh. |
Tovább a végeláthatatlan aszfalton. Tudod, látod a végét, de 3/4 óra után se tűnik közelebbnek. Na egyszer csak csak ott voltunk a Hidegkúti-eh-nál. Sátor pattint, kaja, alvás. Fullos kis erdészház.
 |
| Hidegkúti eh. |
Reggel esőre ébredtem. Mondom amíg el nem áll ki nem jövök a sátorból. 1 óra elteltével elállt, gyorsan összecsomagoltunk, majd irány Káld. Elhaladtunk a Lajos-bükkök mellett is. Tény és való nagyon szép kiülős helyek vannak. Beértünk Káldra. Kocsma, pecsét. Elég fos időben, tovább haladtam Hosszúpereszteg irányába. A faluba érve, a templomban épp keresztelő volt (pecsét a kerítésen). Sokat nem időztem, az ég közben kitisztult, a Szajki-tavak felé folytattam utamat. Éppen bandukolok, megáll mellettem a határőrség autója. Merre megyek, mit csinálok? Mondom a kéken nyomatom. Jó utat akkor. Mégis mit hittek migráncs vagyok? Asztalterítő se volt a fejemen.... Megérkeztem a tavakhoz végre. Sör, jager, halászlé. Az utóbbi tényleg nagyon fincsi volt.
 |
| Szajki tavak |
De volt egy kis közjáték is.... Bátorral üldögélünk egy padnál a büfésor mögött. Sehol senki. Kijön egyszer csak lángosos picsa. Hogy képzelem ezt? Mondom mit? Hát hogy a kutya szabadon van. Ott feküdt a pad mellett. Mondom neki nem bánt senkit, de ha zavarja megkötöm. Hát az jó lesz, mert nem tud kijönni az unokájával. Meg amúgy is takarodjak a padról, mert az az övék. Mondom bazdmeg nincs rá írva. Akkor már kezdtem ideges lenni, mert ezt el lehet mondani normálisan is. Erre jön a fia, na húzzá innen. Mondom neki köcsög gyerek azért nem kéne parasztnak lenni. Visszakérdez mit mondtál? Ne legyél paraszt bazdmeg. Mondanom se kell, nem mert odajönni hozzánk. Fogtam a zsákot és arrébb mentünk kemény 3 métert. Még itt voltunk egy órát, de a hülye picsa nem jött ki az unokájával.... Na erről ennyit. Tovább indultunk. A kék jelzés mielőtt elhagyná a tavakat, sátrat állítottam.
 |
| Vadcamping |
Másnap reggel esett le, elfelejtettem vizet tölteni. Szopás. A Bati nem volt még szomjas, én meg csak kibírom pár szem paradicsommal. A volt ötvösi vasútállomásig nem volt gond. A pecsételő dobozka egy fán van a vasúti híd után, ahogy a kék balra bekanyarodik az erdőbe. A vízhiány miatt Szalapa felé mentem tovább az aszfalton. Végre beértünk a faluba. Kocsma zárva, meg minden zárva. Találtunk egy kék kutat, ott töltöttük fel a készletet. Időben voltunk, rövid pihenő után Kisvásárhely felé haladtunk tovább. Aszfalton mi máson.... Ebben a faluban sincs lófasz se a pecséten kívül (haranglábnál). Egy földúton értünk ki a Sümegre tartó országútra.
 |
| A vége |
Itt már annyira fájt a talpam, hogy majdnem összeszartam magam. Nincs az a bakancs, cipő ami ezt ellensúlyozni tudná. Még a Voltaren dolo se használt. Bátor is már csetlett-botlott. Végre beértünk Sümegre. Itt találkoztam Szilárddal. A siófoki informatika tanárral, aki végig minket akart utolérni. Látta a nyomainkat. Megbeszéltük az MTSZ überfasza elbaszásait, a kék vonalán. Bivakházak kellenének a túra vonalán végig... Másfél óra múlva felpattantunk a hazafelé tartó vonatra.
Soha semmilyen esetben nem vagyok hajlandó visszajönni erre a szakaszra. Ha fizetnek akkor sem.
A túra fotói
itt.
Laca
