Először is a táv miatt, mert még soha nem mentem ennyit, másodszor a történelmi háttere miatt.
Miután kiderült, hogy nem leszek egyedül Fehérvárról úgy döntöttem mennem kell.
Mikor a budai várba értem, a Kapisztrán téren már több száz túrázó-emlékező várakozott.
Mi is elindultunk, de szerencsére ránk nem lőttek.
Már az elején elkevertünk egy kicsit meg szét is szakadt a csapat, mivel a Bála tempója követhetetlen így Robival ketten maradtunk és megkerestük a Diós-árkot.Itt haladtunk jó tempóban az első pont felé, a Széchenyi -emlékműhöz. Itt korabeli Magyar egyenruhába öltözött pontőrök vártak.
Innen a S majd a P jelzésen haladtunk a következő pontig.
A János-hegyig ahol az oroszok osztottak csokit és pecsétet.Itt gyors szendvics, tea, telefon a családnak és mehettünk is tovább a S jelzésen amit sokáig követünk is egy kisebb K,K+ szakaszt kivéve nagyjából a célig.
A következő pont a Nagy-Hárs-hegy a kilátónál Német ejtőernyősök táboroztak.
Az Újlaki-hegyen szúróbélyegzőt ígért az itiner, de egy fiatal jelzések nélküli ruhában lévő katona volt ott, legalábbis a sapkáján nem volt semmi a gallérja pedig feltűrve.
Egyedül az övéről tudtam megállapítani hogy az ss- kötelékében van.
Tovább haladva immár a második katonasírnál gyújthattam mécsest emlékezve az elesettekre.
Az S jelzésen tovább nemsokára elértük a Virágos-nyerget, ahol a Boróka BÜFÉ-ben volt a pecsét és a 25-ös cél. Sajnos a fasírt épp elfogyott, ezért nem is időztünk sokáig bár a hangulat kitűnő volt.
Miután a solymári műútra kiértünk, azonnal betértünk a benzinkútra egy kis frissítőért. Ahol Bála és egy másik srác várt minket itt kb. 50 percet időztünk majd indultunk tovább, hirtelen hideg is lett az idő,de ahogy jöttek az emelkedők úgy észre sem vettük.
Sajnos mire a Zsíros-hegyi th romjaihoz értünk a Frankfurti leves már elfogyott (apró szervezési probléma)
pedig annak ellenére, hogy nem szeretem most jólesett volna ,így maradt az üres kenyér hát most azt is megettem.
Ezután nem sokkal teljesen egyedül maradtam és úgy haladtam tovább. A Nagy-szénásnál kicsit elkavartam mert elbámészkodtam, nagyon szép éjszaka volt ,a csillagok, a környező települések fényei... azt már nem is az úton voltam.olyan ideges lettem hogy azt is elfelejtettem menyire fáradt vagyok.
Egy darabig még K+ on haladtam a Fehér-úti ellenőrző pontig, ahol már vártak, lehet nem engem, de kint álltak az út közepén a katonák fegyverrel a kézben. 5óra 30perc és kb 20 kilométer állt előttem. Innen leginkább lefele haladt az utam, kezdett kivilágosodni. Innen ismét S jelzés következett.
Jól éreztem magam. Malomföldeknél egy beásott csapatba botlottam, akiktől újabb pecsétet és forró teát kaptam. Már "robogtam" is Perbál felé, ahol erősen gondolkodtam a nyitva tartó kocsmák láttán egy jó kávén, de végül is meggyőztem magam mentem tovább a szántóföldeken. Megálltam mert zoknit kellett cserélnem kicsit elkéstem vele...
Az Anyácsapusztai pecsét után már tudtam meglesz,de a nem messze magasodó Kakukk-hegy kicsit elszomorított, kiszúrásnak tartottam. Főleg miután telefonon szóltak, hogy ott nincs pecsét , de fel kell menni.
Hát felmentem aztán le a célba.Ahol már vártak a többiek és persze a felvarró, a jelvény és az emléklap valamint a virsli mustárral, teával.
Miután megettem mindent kb 1 perc alatt, szóltam, hogy aki velem akar jönni készüljön mert indulunk .
Igy ért véget az első 60asom őrülök, hogy végigcsináltam, megérte .
A végére egy kis idézet:
A Budapestet védő erők parancsnokának, Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführernek rádiótávirata a Dél Hadseregcsoportnak (1945.02.11. 17:50):
"Az ellátmányt feléltük, az utolsó töltény a csőben. A kapituláció vagy a védőrség harc nélküli lemészárlása között lehet választani. Ezért az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel támadni fogok. II.11-én a sötétség beálltával kitörök. Szomor és Máriahalom között kérem a felvételt. Kérem az ellenséges erők lekötését minden eszközzel, valamennyi arcvonalon."
"Dicsőség a Hősöknek"
További képek ide kattintva.
kitöréstúra
Norbi