Balaton-felvidéki kéktúra - 1

(az előző bejegyzés folytatása)

..reggel madárdalos erdőre ébredtünk - este senkit nem kellett ringatni.. :) A reggel, úgy bő órában sátorpakolással, reggelizéssel - és persze a romok felfedezésével telt.

Úgy fél 9 körül indultunk neki a völgynek, ezernyi szúnyoggal kísérve. A műútra kiérve már kellően meleg volt, de a könnyed sétaút az erdei iskoláig szerencsére feledtette. Az iskolánál mosakodás, bélyegzés - majd tovább a kövesúton. Felkanyarodtunk a Pirkanci részre, ahol balról megjött a P jelzés, itt léptünk be az erdőbe. Innentől még kb. két kilométer a közös szakasz - aztán kiér az erdő a fennsíkra. Előtte azonban fújtunk egyet... A híres filmben is elhangzik, hogy mennyire kopár ez a rész Balatonhenye előtt - nem hinném hogy azóta sokat változott... Szerencsére a felbukkanó Balaton és a hegyek látványa kárpótolja az embert.

Egy-két ligeten áthaladtunk, majd ereszkedésbe kezdtünk, az elhagyott kőfeldolgozó mellett érkezik be a kék az alig 110 fős faluba. A kocsma most szerencsére nyitva volt, hangulatos kis szőlőlugas lett kialakítva a teraszán. Okulva az előző napból, megbeszéltük a túratársakkal, hogy kétórás pihenőt iktatunk közbe - kényelmesen volt időnk ebédelni, kávézni és pancsolni (=felfrissülni) a pár lépésre lévő kékkútnál. Poénkodtunk is azon, hogy milyen jó cégér vagyunk, a kocsma teraszán kifeküdve..:) Két órakor vágtunk neki a folytatásnak, a Fekete-hegyen lévő Eötvös-kilátónak. Az ösvény présházak között kanyarog, sokáig szintben megy hegy előtt, majd egy hirtelen emelkedéssel felérünk a gerincre (szemből a S∆ érkezik) , majd újabb 2-3 perc múlva a kilátóhoz értünk. Mi mondjak/írjak? Megérte, megéri felkapaszkodni.

Gyönyörű a kilátás a Káli-medencére: balra a távolban felsejlik Tihany, a Monoszló melletti Hegyestű - szemben a Balaton, jobbra pedig a Tanú-hegyek. A fedett kilátónak köszönhetően közel félórát nézelődtünk. A kilátóból a kék egy meredek, vízmosásos ösvényen vezet le, de ez szerencsére szelídül az első présház után. A jelzés a korábbi bejáráshoz képest el lett terelve, de csak az Öreg-hegyi kút után... Addig kis csapatunk összegabalyodott a pünkösdi bortúra résztvevőivel.. :)

A terelés miatt a jelzés már nem érinti a töttöskáli templomromot, de azért felkerestük...

A rom XII-XIII. századi, azaz Árpád-kori lehet. A rom körül találtak egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Eleinte királyi udvarnokok lakták a környező falut, amely 1341-től a veszprémi püspökség fennhatósága alá kerül. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, bejárata a nyugati részén állott, ahol a leírások szerint kegyúri karzat is állott két tartópilléren. Utóbbiak nyomaira nem nagyon leltünk. 1531-ben török támadás érte a falut, amely elnéptelenedett, temploma romossá vált, de később újra települt, és a templomot is helyrehozták. Békefi leírása szerint 1876-ban már romos. A romtól visszatértünk a Szentbékálla felé menő útra, mesebeli házak között. A kocsma teraszán újabb félórás pihi, frissülés a kékkútnál..:) A jelzés innen a velétei palotaromhoz vezet,

ahonnan meredek, akácok övezte ösvényen ereszkedtünk vissza a faluba. A kálváriasor mellett értünk ki a kőtengerhez.

Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált... :) (bővebb info itt) A kőtengeren bő félórát hánykolódtunk, mielőtt továbbmentünk volna. Lovaspálya mellett értünk ki Mindszentkállára, ahol a legelső lehetséges helyre fel is pattintottuk a sátrat. A közeli temetőből korlátlanul volt víz utánpótlásunk, más nem is nagyon kellett a boldogsághoz. Laza főzőcskézés vette kezdetét..

Ja, ezzel a szakasszal Anna teljesítette Balaton-felvidéket is.. :)
Reszkess Börzsöny! :)

Folytatása következik...

A nap képei itt.
A korábbi túraleírás itt.
Az elnöki beszámoló itt.

Az utolsó kékszakasz a Bakonyban - OKT

..túratársamnak már alig 100 km hiányzik a kékből: egy huszárvágással arra szántuk a pünkösdi hosszú hétvégét, hogy a Bakony maradékát és a Balaton-felvidéket végigjárjuk. A meteorológia előzetesen jó időt ígért - túl jó is lett.. Szombat reggel, veszprémi átszállással mentünk Városlőd-Kislőd állomásig: itt fejeztük be kb. 10 héttel ezelőtt. (erről még írok) Az állomáson rövid felszerelés-igazítás és már neki is vágtunk a kéknek. Rövid aszfaltos szakaszt követően a jelzés a Csollányos-völgybe tér be a kalandparkkal szemben - és ezen, a régi kisvasút nyomvonalán halad  a Főnök rétig - innen emelkedik fel a nyereg felé. Az erdőből kiérve már látszottak egy lekerített erdősávon túl Úrkút első házai - visszatekintve pedig a Kőris-hegy. Az egyre melegedő időben körbe-gyalogoltuk a lezárt részt, majd  a falu szélső házai mellett megérkeztünk az Őskarszthoz. Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset. Meredek sziklafalain jól nyomon követhetőek a geológiai őstörténet több jelentős időszakának nyomai is. Az őskarszt csipkézett mészkőszikláival és közel függőleges tornyaival – tudományos jelentősége mellett – a Bakony legcsodálatosabb természeti látványosságai közé tartozik. (bővebb info itt kérhető) A helyen közel egy órát időztünk, íme pár kép: 

A területtől csak pár lépés a kocsma, ahol a beltérben hűsölve fogyasztottuk el ebédünket és pár fröccsöt. Energiával telve indultunk neki Kab-hegynek. Útközben két létrát kellett mászni, de ezt leszámítva könnyű útvonal. Jó, ez nem teljesen igaz, mert a régi kisvasút töltésén hónaljig érő csalánban mentünk, de ez a szakasz szerencsére csak 5-600 méter. A bélyegzőhöz délibábos betonúton értünk... Itt, a kerítés hűvösében pihentünk vagy 20 percet mielőtt továbbindultunk volna. A kék betonúton megy tovább, innen még kb. egy kilométer a K∆ leágazása, érdemes felkeresni. Részben azért mert új kilátó létesült, de nagyrészt azért, mert csodálatos a panoráma. Veszprémtől a Tanú-hegyekig - és a hegyek között a Balaton. Az előtérben több falu, többek között következő célpontunk, Nagyvázsony is. 

Sajnos a kilátó nem fedett, ezért a rekkenő hőségben csak pár perc/kép erejéig voltunk fent - és már "szaladtunk" is tovább. Erdőírtásos, kerítéses szakasz után rendezett, kényelmes úton értük el az erdő szélét. Innentől sajnos még bő félóra volt kiérni az országútig - és a szélén hűst adó fákig. A műúton párszáz métert kell menni - de visszanézve jóleső érzés volt látni, hogy mi van mögöttünk.. 

A várhoz fél öt körül érkezünk, bőségesen volt időnk körbenézni, felfrissülni a forrásnál. A vár - és híres úrának történetei itt elolvashatóak - én inkább pár képben mutatom be. 

A vár körbenézése után még várt ránk egy két kilométeres szakasz - és közben még három látnivaló. Az első alig 5-600 méterre rejtőzik a vártól a fák sűrűjében: a Szent-Mihály kolostor. Habár védett műemlék, az 1960-as évekbeli utolsó feltárás óta nemigen törödnek vele, azóta pusztul. Íme egy-két kép:

A kolostor romjaitól a kék kiér az erdőből és mező szélén halad a Szent-Ilona kápolna felé. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stílusban  Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult  a falaira rátelepedett az erdő. A fák között szerencsére könnyű felfedezni, érdemes megnézni. Innen pedig alig 7-800 méterre található tálodi kolostorrom - éjszakai szálláshelyünk. A tálodi Szent Erzsébet kolostorrom Nagyvázsonytól nyugatra található a Viszont-völgy északi kijáratánál. A Kinizsi-forrásra épült medence és a viszonylag rendezett pihenőhely ideális éjszakai szálláshely. A placcot egy másik, bringás túrázóval osztottuk meg, de nem zavartuk egymás köreit, egy kölcsönös bemutatkozáson túlmenően. A padoknál sátorállítás, főzőcske vette kezdetét - majd bő órával később elégedett hortyogásba fordult..

Folytatása következik...
Egy régebbi beszámoló itt
A nap képei itt

Die Fantastischen Vier - OKT a Zemplénben 2.rész

Az előző részben ott fejeztem be, hogy Cirkáló-tanyán álomra hajtottuk a fejünket. A reggeli hasonlóan parádés volt, mint a vacsora. Bundás kenyér, kecskesajt, frissen fejt tej, kávé. Megbeszéltük adunk fejenként 2000 HUF-ot, plusz Ákos, oda ajándékozta a nála lévő mintegy másfél kiló füstölt áruját. A reggel, számomra legmeglepőbb mondata házigazdánk szájából hangzott el. "Áron! Le kéne menni Sárospatakra a boltba! Mehettek lóval is." Na ott lefagytam egy pillanatra. Lehet így is élni. 4G, áram, vezetékes víz nélkül. Mindenért meg kell dolgozniuk és van 4 gyermekük. A gyerekek már most, ki veszik a részüket a házimunkából, ami szerintem tartást ad majd nekik felnőtt korukra. Hozzáteszem, a városi embernek nomádnak tűnő körülmények ellenére, minden nagyon rendezett volt. Minden tiszteletem Zsoltiéknak. A búcsúzás után Makkoshotyka felé vettük az irányt.

A búcsú pillanatai Zsolti és Ákos

 Az erdőből kiérve, elvesztettük a kéket, de sikerült leérnünk a faluba. A településen sok a cigány, de a porták rendezettek és abszolút nem agresszívek. A kocsmában pecsételtünk, beszélgettünk a helyiekkel, majd megkezdtük az emelkedést az Eszkála eh. felé. Az út eleje sűrű aljnövényzeten vezet át, de ahogy emelkedtünk egyre csökkent. Menet közben észrevettünk, egy "vadászbárpultot" álcahálóval lefedve, tőle 20 méterre a vadetető. Ez aztán kurva nagy vadászat... Elértük Eszkálát, iszonyatos állapotban van. Hagynak mindent megrohadni. Ami most következik az csak az én személyes véleményem. Amikor átadták a Pilisben a Som-hegyi th-t nagy csinadrattával, az NEM a kéken fekszik. Viszont elég sokan vagyunk akik járjuk a kéket. "Támogatjuk a turizmust. Osztrák szintű turistaházak fognak épülni". Ezen azóta is röhögök... Na most. Ha ez valamelyik vadásztársaság tulajdona akkor miért nem újítja fel? Ha az erdészet tulajdonában van ugyanez a kérdés. Tudom a választ. Mert a zsebükben tűnik el. Pedig vastagon ki vannak tömve. Átértünk Istvánkútra az aznapi célunkhoz. Megjegyzem, hasonló állapotban az itteni vadászház is.

Istvánkút vh.

Sátorállítás után főzés, tábortűz gyújtás. Beszélgettünk a már ismerős pesti csapattal - többször találkoztunk amíg túráztunk - majd alvás. Reggel, elég hidegre ébredtünk. Kaja, pakolás, indulás. Felérve a Pengő-kő térségére, erős szél fogadott minket. Ami volt bennünk testhő, pillanatok alatt távozott. A Dorgói elágazás után, egy kisebb emelkedő következett, majd leereszkedtünk Regécre. Menet közben érintettük a Kemence-kőt. Regécen a Veronika Panzióban sör, kávé után tovább Mogyoróska felé.

Regéci vár

A faluba beérve próbáltunk szállást keresni, amit a Napfelkelte panzióba meg is találtunk. Jó fajta pörkölt, vacsora, reggelit is kaptunk. Bár ezt előre elkértük vacsorakor. A szállás 1500 HUF volt. A kajára nem emlékszem, mennyi volt, mert egyben volt a szállással amikor fizettünk. Alapos alvás után már csak Boldogkőváralja volt hátra.

Boldogkői vár

Időben érkeztünk meg, a busszal először Abaújszántóig, majd Szerencsen át érkeztünk meg az autóhoz Bodrogkeresztúrra. Peti rokonai megint gondoskodtak rólunk. Ezúton is külön köszönet Nektek Edit néni.
Összegezve az egész túrát, nagyon szép helyeken jártunk, kedves emberekkel találkoztunk, a jelzések is tűrhetőek voltak, az eltévedések számát is minimálon tartottuk. Egy dunántúli embernek, azért ez a vidék más világ. Láthatóan jóval a mi életszínvonalunk alatt élnek, de tisztességben, rendezetten, tisztaságban. És ez a nem mindegy...  Még visszatérünk. Ezt megígérhetem.
Itt a vége. Laca voltam.

A túra fotói 1-2. rész itt.

Die Fantastischen Vier - OKT a Zemplénben 1.rész

"Ja, Ja Wunderbar" szólt a 90-es években a Die Fantastischen Vier német rap csapat Sie Ist Weg c. slágerében. És tényleg. A Zemplén gyönyörű és semmi máshoz nem fogható. A kárpáti belső vulkánkoszorú utolsó magyarországi tagja. Négyen indultunk, Fehérvárról Peti, Ákos, Laca és Bátor. A terv az volt, hogy az estét Peti rokonainál Bodrogkeresztúron töltjük az éjszakát és ott hagyjuk az autót is 5 napra. Már a megérkezésünk után kiderült, hogy az "évtized balfaszságát" követtem el. Otthon felejtettem a Bati komplett cuccát (póráz, nyakörv, szájkosár). Peti rokonai telefonáltak a szomszédoknak, akik is végül is kisegítettek egy nyakörvvel meg egy pórázzal, de szájkosár kérdés nyitott maradt. Valami összebarkácsolt, szájkosárnak alig nevezhető akármit összehoztunk azért. Nagyon finom vacsora után nyugovóra tértünk. Másnap reggel indultunk vonattal Sátoraljaújhelyre, majd onnan tovább busszal Hollóházára. A "szájkosár" jól vizsgázott, mert Batit felengedték mindenre. Hollóházára megérkezve, kocsma, meg éljen a majális.

Indulás előtt a csapat

 A helyiek hatalmas nótázások közepette ünnepelték a május elsejét népdalokkal. Volt magyar, volt szlovák dal is. Az előbbi többségben. Meg hát a falu kőművese is betalált minket "te figyelj, mutatatok valamit, te figyelj, te figyelj". Beakadt a lemez nála... Lassan összeszedtük magunkat és neki vágtunk a Nagy-Milicnek. Erős emelkedők következtek, nehéz hátizsákokkal. A Panoráma büfénél pihenőt tartottunk. Voltak magyarok, tótok, de mindenki békésen csemegézett. Az utolsó vérmesebb emelkedőt leküzdve elértük a "gúnyhatárt". Meg is tiszteltük... A határ mentén értük el a Nagy-Milicet (893m).

Ákos és a Nagy-Milic

Rövid ejtőzés után, megkezdtük az ereszkedést Füzérre. Ez a OKT legmeredekebb szakasza. 5 km-en 560 m szintet ereszkedtünk. Mire leértünk a faluba totálisan szétment mindhármunk térde.

Füzéri vár

Ezért az éjszakát Magdi néninél töltöttük. Az udvaron sátraztunk, de volt lehetőség zuhanyra 1000 HUF/fő értékben. Másnap reggel irány Bózsva. Kishuta, majd Nagyhuta érintésével jutottunk el Vágáshutára. A Huta Kocsma ma már nem üzemel, de azért jól éreztük magunkat :). A Bányi-nyeregre érve, úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk a Cirkáló-tanyáig. Mert csak 6,6 km. De nem annyi volt és még csak el se tévedtünk. Ugyanis a füzet nem a pecsételő helytől szerinti távolságot mutatja, valamilyen oknál fogva, hanem magától a nyeregtől ami jóval messzebb és feljebb is van. Finoman szólva is elszidtam az MTSZ vezetőinek felmenőit. De azért csak felértünk Cirkálóra, ahol olyan élményben volt részünk, mint még soha.

Cirkáló-tanya

 Zsolti, a tanya gazdája fogadott minket. Kérdeztük, sátrazhatunk-e itt és ha nem lenne túl nagy kérés ehetnénk e valamit? "Természetesen. A sátrazás ingyen van és van gulyásleves." Gyors sátorállítás után, előételként kecskesajtot ettünk, majd a forró levest kanalaztuk az arcba. Zsolti felesége szólt, hogy a kaja BECSÜLETKASSZÁS és majd reggel elintézzük. A finom vacsora után Zsolti meghívott minket egy táltos dobolásra minket a tűz körül. Szívélyesen átnyújtotta nekünk a dobját, hogy mi is doboljunk. Énekeltek, mi doboltunk. Igazán magyarnak éreztem magamat, először az életben. Nem tudom mennyi időt beszélgettünk és doboltunk, de lassan nyugovóra tért mindenki. Itt a vége az első résznek.

A túra fotói itt.

Kéktúra a Keleti-Bakonyban - 1

Ősszel, három nekifutással teljesítésre került a címben jelzett kéktúra-szakasz is. Ez és még két másik bejegyzés erről fog szólni, időrendben - érdemes visszatérni.. :)

A kora reggeli busszal Bakonykútiba mentünk egyik őszi vasárnap. Itt kissé esőre állt az idő, de szerencsénkre a nap hátralévő részébe megúsztuk. Vagyis, csak majdnem.. Az utolsó 1-2 kilométeren, a vissza-buszra gyalogolva elkapott minket - de addigra már megvolt a sikerélmény.. :) A faluból a kék a Bakonykúti-puszta felé vezetett, de sikerült eltévednünk valahogy a kékről (pedig itt még bőven volt jelzés.. :) )

és Gúttamási szélére értünk ki. Így kénytelenek voltunk 1-2 kilométert az országúton gyalogolni. Szerencsénkre nem sok autó járt arra azon a vasárnapon. Hamarosan megérkezett a kék jobbról, majd velünk együtt letért az útról a víztározó felé. Egy erdőirtást megkerülve, egy dombra felkapaszkodva, majd leereszkedve értünk a víztározóhoz. Ez talán az ország egyik legszebb környezetben lévő tava.

Átlagos vízmélysége 6–8 méter, de legmélyebb pontjai a feltöltés mértékétől függően elérik a 14–15 métert is. Maximális feltöltés esetén a vízfelület 223 hektárra növelhető. A környékbeli dombokról, hegyekről gyönyörű kilátás nyílik a tóra. A tervezést megelőzően a területet régészetileg feltárták. A feltárás alapján bizonyították, hogy a Római Birodalom virágzásának idején, a 2. században a Gaja-patakot ezen a helyen gáttal elzárták. A mai víztározót 1971-ben alakították ki, helyén eredetileg a termelőszövetkezet káposztaföldjei terültek el, valamint három malom is működött a tó vízellátását biztosító Gaja-patakon (ezeket később a tározó létesítése miatt elhagyták, majd lebontották). A völgyzáró gáttól kb. 10 perc távolságra van a kocsma és a bélyegzőhely. Itt frissültünk fel - és persze bélyegeztünk is. A presszótól a kék a töltésre vezet vissza, majd erről letér a hétvégi házak közé. Ilyen meseházak közé:

Közben keresztezi a Fehérvárcsurgóról - Gúttamásiba menő országutat. A házaktól a jelzés kiér a főútra, hogy ezen alig 100 métert megtérve betérjünk a Gaja-völgybe. A pataknak régebben nagy gazdasági haszna volt, szinte minden, hozzá közel eső településen működött 3-4 malom. A patak szinte végig gyönyörű, vadregényes tájon halad keresztül, két festői szépségű szurdokvölgye ismert, a bakonynánai Római-fürdő szurdoka, valamint a fehérvárcsurgói Gaja-völgy is, amely több kilométer hosszan elnyúló szurdokvölgy. (az elsőről egy következő alkalommal..) A kellemes időnek köszönhetően sokan jártak ott, könnyen járható bárki számára.

Itt található a Gaja-völgyi tájcentrum, mely épített környezettel, padokkal, eső ellen védett étkezőpavilonnal, játszótérrel és horgásztóval kiváló lehetőséget nyújt a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak. Íme:

A sokak által kedvelt szalonnasütő, bográcsozó helyek is elsősorban a Tájcentrum területén találhatók, melyeket érdemes időben lefoglalni. A szurdok legnevezetesebb látnivalója az Ádám-Éva fa, mely eredetileg két öreg tölgyfa volt. A nagyobb méretű Ádám és a kisebb termetű Éva. Ma már csak Ádám (mely a 60-as években tűz áldozata lett és kidőlt) látható, mely hídként funkciónál a Gaja-patak felett. A másik nevezetes látnivaló Sobri Jóska barlangja, mely kb. 4 méter széles és 1.7 m magas, és 12-15 m hosszú. Kifelé található egy oldaljárat, melynek végén látható a külvilág fénye. A kék végigmegy a völgyön, majd egy létrázást követően felkapaszkodik a Kilátóhelynek nevezett része,

aminek a másik oldala már a bodajki sípálya teteje. Ezen ereszkedtünk le a faluba. A csapat nem szeretett volna frissülni, így egytrappban mentünk a bélyegzőhelyig. Itt ettünk egy falatot, majd az egyre erősödő eső hatására nekiindultunk: innen még két kilométer várt ránk a buszig.

A nap képei itt.
(folytatása következik..)

OKT a Naszály környékén

..az elmúlt hetekben három bejegyzésben is olvasható volt a cserháti kéktúra kapcsán - a Naszály meghódítása maradt a végére... A Naszály (652m) ún. sasbérc, aminek a mészkövét több helyen is bányásszák. Egy kora vasárnap reggel, a közvetlen busszal kimentünk Katalinpusztára. A pár hónappal ezelőtt megjárt kocsmában még egy kávéval készültünk rá a napra; illetve megtörtént a túrabot beállítása is. Ez volt a "premier" Anna számára, afféle belemelegítés az július végére tervezett magashegyi túra előtt. A rövid felszerelkezés után belecsaptunk. Rockenbauer Pál emlékhelyét most nem kerestük fel, eléggé feszes volt a "menetrend". Romhány felől ugyanis 17 órakor elmegy az utolsó busz Budapest felé - aztán marad a stop, mint legutóbb. Kezdetben egy meredek ösvényre lépve mentünk felfelé a kéken. Az ösvény hamarosan erdei földútra váltott és sok kilométeren is maradt. Útközben elmentünk egy dagonyázó hely mellett, majd a Bik-kúthoz értünk. A hegy nem bővelkedik forrásokban, ez is ép' csak csordogált. A táblák szemrevételezése után folytattuk felfelé. A jelzés hamarosan letér az erdei útról és meredekebb emelkedőbe csap át. A sziklás részen jól jött a bot:

E szakaszon túljutva értünk a barlanghoz - de ezt most nem kerestük fel, hanem továbbmentünk. Itt már több jelzés is becsatlakozott, körtúrákra csábítva - de mi nem engedtünk a szirénhangoknak.. :)

Hamarosan feltűnt a geodéziai torony és 3-4 másik túrázó. Amíg Anna kifújta magát, addig felkapaszkodtam a toronyba. Íme a kilátás Visegrád felé:

És íme a Börzsöny felé:

Egy csokival később már úton is voltunk. A kék eleinte lájtosan ereszkedik, de aztán "belehúz".. Egy-egy helyen azonban remek kilátás van a Börzsönyre,

és a további úti célra,

a távolban még Szandavár is kivehető:

Ennyi látnivaló után tovább folytattuk az ereszkedést. Hamarosan egy nagy csapat túrázóval találtuk szembe magunkat: gyerekek, felnőttek vegyesen.. :) Közben P jelzés is megjött jobbról - de nekünk a K szerencsére erdei földúton ment tovább. Erdőirtásos és erdős szakaszok után értünk ki a hegyből, az Ősagárd előtti szántóföldekre. Visszanézve még látszott a csúcs,

a Börzsöny,

de aztán beértünk. A kocsma most szerencsére nyitva volt, így egy fröccs, kávé mellett megebédeltünk. Közben pecsét is került a füzetbe. Jóllakott napközisként mentünk tovább Felsőpetény felé. A jelzés szerencsére nem volt veszélyes ezen a szakaszon, meg persze a néhány évvel korábbi rutin megvolt.. :) Így aztán szerencsésen leereszkedtünk a faluba. A szélén elkapott minket egy kétperces zápor, de szerencsére csak ijesztgetés volt.. A kocsmához érve már készítették a bélyegzőt, kérni sem kellett. De egy menüt igen, mielőtt továbbmentünk volna.. :) A kék innen Alsópetény felé megy, a régi majorság/TSZ mellett vezet ki a faluból. A szakasz nem sok látnivalót kínál, csak menni kell.. Alsópeténybe érve a kék egy kicsit máshogyan kanyargott, mint évekkel ezelőtt, de a friss festés miatt könnyen következő volt. A bélyegzőt véletlenül fedeztük fel..

A faluból a kék egy rövid szakaszt leszámítva végig erdei földúton megy Romhány felé. Először fel kell kapaszkodni egy újabb dombra, majd a S jelzés után már csak ereszkedni kell. Útközben egy vadászház mellett is elhaladtunk, ugyanolyan mesebeli volt, mint pár éve.. Az utolsó földútra lépve pár percnyi riadalmat okozott egy váratlanul felbukkant kis vadmalac, de szerencsére a mama nem kereste.. :) Hamarosan beértünk Romhányba:

Minden igyekezetünk ellenére: lekéstük a buszt.. Így aztán kényelmesen üdítőztünk egyet a panzió teraszán. A forgalmi terelés miatt Szátok felé vettük az irányt, elég sokára lett stoppunk. Innen pedig busz+vonat kombóval mentünk tovább Bpest felé... így lett újabb kilométerekkel gazdagabb túratársam.. :)

A nap képei itt.
Egy korábbi cikk itt.

Hétvégi kéktúra a Cserhátban - 3

(az előző túra folytatása)

..reggel sátorpakolás, csomagolás volt a program - elbontás előtt így nézett ki a két kastélyból az egyik:

Ezek után a pár lépésre lévő kocsmába mentünk: reggeli kávé nélkül a fű sem nő.. :) (ez persze rögtön  falu szélén megcáfolásra került..:) ) Közben pár szót váltottunk a helybéliekkel - majd nekiindultunk. A faluból egy réten át vezet tovább az út Terény felé - aminek vége ismét mocsaras volt - de nem annyira, mint legutóbb..

Vagy csak a madarak hiányoztak? :) A műút persze nem sokkal jobb, mint máshol az erdei betonutak - ezen mentünk tovább. Útközben egy tapsifüles volt velünk egy rövid szakaszon:

A falu központjában egy rövid csokievésre megálltunk, majd megkezdtük a következő felfelé kapaszkodást. A kék a szántóföld szélén vezetett fel, majd emlékezetből mentünk tovább: nem igazán voltunk bővében a jelzéseknek. Már érkezőben voltunk Szandaváraljára, amikor egy szemből érkező kéktúrás csapattal találkoztunk. Rövid csevegés után beértünk a faluba. Pecsételés, vízvételezés és csokievés volt a program - "amúgy" remek sátrazóhely:

Innen a kék az országúton, Szanda vár felé megy tovább - a két település között tér le a vár felé. A hegy és a vár maradéka egyre közelebb került:

Az utolsó métereken már erdei ösvényen mentünk felfelé, majd kiértünk a várrom szikláira.

Az 544m magasságban lévő vár már az 1500-as évek közepétől pusztul, mára csak a tornyának jellegzetes, messziről is jól látható darabja maradt fenn - sajnos. Reméljük előbb utóbb a megóvására is sor kerül. Velünk együtt egy másik család is ott járt - távozóban pedig még eggyel találkoztunk. A vártól jól látszott a Mátra a távolban és a magunk mögött tudott szakasz,

illetve a ránk váró.. :) Negyedórás élvezkedés után: menni kellett. A kékről még kis kitérőt tettünk a bazaltorgonák felé,

visszaintegettünk a várnak - majd megkezdtük az ereszkedést. A kék egy szakaszon felhagyott bányaúton halad, de aztán hobbiházak közé vezet. Nnnna itt tévedtünk el megint - szerencsére jó völgybe tértünk be és ereszkedtünk a faluba: rögtön a sztúpánál közöttünk ki. A hátizsákokat magunk mögött hagyva mentünk fel a lépcsőkön egy kis nyugalomért.

A lazulás után besétáltunk Becskére és meg sem álltunk a kocsmáig. A bélyegzés mellé csak rövid ünneplés járt: sajnos kötve voltunk a vonathoz. Cirka 20 perccel később már az országúton trappoltunk - hogy aztán várjunk úgy 10-15 percet a vonatra. A várakozás perce alatt befutott még egy kéktúrás család: velük találkoztunk Gánton. Hamarosan megérkezett a vicinális, hogy Aszódra röpítsen minket.. :)

A nap képei itt.

Egy korábbi túra itt.

A híres csapat filmje itt.