Az előző részben ott fejeztem be, hogy Cirkáló-tanyán álomra hajtottuk a fejünket. A reggeli hasonlóan parádés volt, mint a vacsora. Bundás kenyér, kecskesajt, frissen fejt tej, kávé. Megbeszéltük adunk fejenként 2000 HUF-ot, plusz Ákos, oda ajándékozta a nála lévő mintegy másfél kiló füstölt áruját. A reggel, számomra legmeglepőbb mondata házigazdánk szájából hangzott el. "Áron! Le kéne menni Sárospatakra a boltba! Mehettek lóval is." Na ott lefagytam egy pillanatra. Lehet így is élni. 4G, áram, vezetékes víz nélkül. Mindenért meg kell dolgozniuk és van 4 gyermekük. A gyerekek már most, ki veszik a részüket a házimunkából, ami szerintem tartást ad majd nekik felnőtt korukra. Hozzáteszem, a városi embernek nomádnak tűnő körülmények ellenére, minden nagyon rendezett volt. Minden tiszteletem Zsoltiéknak. A búcsúzás után Makkoshotyka felé vettük az irányt.
 |
| A búcsú pillanatai Zsolti és Ákos |
Az erdőből kiérve, elvesztettük a kéket, de sikerült leérnünk a faluba. A településen sok a cigány, de a porták rendezettek és abszolút nem agresszívek. A kocsmában pecsételtünk, beszélgettünk a helyiekkel, majd megkezdtük az emelkedést az Eszkála eh. felé. Az út eleje sűrű aljnövényzeten vezet át, de ahogy emelkedtünk egyre csökkent. Menet közben észrevettünk, egy
"vadászbárpultot" álcahálóval lefedve, tőle 20 méterre a vadetető. Ez aztán kurva nagy vadászat... Elértük Eszkálát, iszonyatos állapotban van. Hagynak mindent megrohadni. Ami most következik az csak az én személyes véleményem. Amikor átadták a Pilisben a Som-hegyi th-t nagy csinadrattával, az NEM a kéken fekszik. Viszont elég sokan vagyunk akik járjuk a kéket. "Támogatjuk a turizmust. Osztrák szintű turistaházak fognak épülni". Ezen azóta is röhögök... Na most. Ha ez valamelyik vadásztársaság tulajdona akkor miért nem újítja fel? Ha az erdészet tulajdonában van ugyanez a kérdés. Tudom a választ. Mert a zsebükben tűnik el. Pedig vastagon ki vannak tömve. Átértünk Istvánkútra az aznapi célunkhoz. Megjegyzem, hasonló állapotban az itteni vadászház is.
 |
| Istvánkút vh. |
Sátorállítás után főzés, tábortűz gyújtás. Beszélgettünk a már ismerős pesti csapattal - többször találkoztunk amíg túráztunk - majd alvás. Reggel, elég hidegre ébredtünk. Kaja, pakolás, indulás. Felérve a Pengő-kő térségére, erős szél fogadott minket. Ami volt bennünk testhő, pillanatok alatt távozott. A Dorgói elágazás után, egy kisebb emelkedő következett, majd leereszkedtünk Regécre. Menet közben érintettük a Kemence-kőt. Regécen a Veronika Panzióban sör, kávé után tovább Mogyoróska felé.
 |
| Regéci vár |
A faluba beérve próbáltunk szállást keresni, amit a Napfelkelte panzióba meg is találtunk. Jó fajta pörkölt, vacsora, reggelit is kaptunk. Bár ezt előre elkértük vacsorakor. A szállás 1500 HUF volt. A kajára nem emlékszem, mennyi volt, mert egyben volt a szállással amikor fizettünk. Alapos alvás után már csak Boldogkőváralja volt hátra.
 |
| Boldogkői vár |
Időben érkeztünk meg, a busszal először Abaújszántóig, majd Szerencsen át érkeztünk meg az autóhoz Bodrogkeresztúrra. Peti rokonai megint gondoskodtak rólunk. Ezúton is külön köszönet Nektek Edit néni.
Összegezve az egész túrát, nagyon szép helyeken jártunk, kedves emberekkel találkoztunk, a jelzések is tűrhetőek voltak, az eltévedések számát is minimálon tartottuk. Egy dunántúli embernek, azért ez a vidék más világ. Láthatóan jóval a mi életszínvonalunk alatt élnek, de tisztességben, rendezetten, tisztaságban. És ez a nem mindegy... Még visszatérünk. Ezt megígérhetem.
Itt a vége. Laca voltam.
A túra fotói 1-2. rész
itt. 