"Ja, Ja Wunderbar" szólt a 90-es években a Die Fantastischen Vier német rap csapat Sie Ist Weg c. slágerében. És tényleg. A Zemplén gyönyörű és semmi máshoz nem fogható. A kárpáti belső vulkánkoszorú utolsó magyarországi tagja. Négyen indultunk, Fehérvárról Peti, Ákos, Laca és Bátor. A terv az volt, hogy az estét Peti rokonainál Bodrogkeresztúron töltjük az éjszakát és ott hagyjuk az autót is 5 napra. Már a megérkezésünk után kiderült, hogy az "évtized balfaszságát" követtem el. Otthon felejtettem a Bati komplett cuccát (póráz, nyakörv, szájkosár). Peti rokonai telefonáltak a szomszédoknak, akik is végül is kisegítettek egy nyakörvvel meg egy pórázzal, de szájkosár kérdés nyitott maradt. Valami összebarkácsolt,
szájkosárnak alig nevezhető akármit összehoztunk azért. Nagyon finom vacsora után nyugovóra tértünk. Másnap reggel indultunk vonattal Sátoraljaújhelyre, majd onnan tovább busszal Hollóházára. A "szájkosár" jól vizsgázott, mert Batit felengedték mindenre. Hollóházára megérkezve, kocsma, meg éljen a majális.
 |
| Indulás előtt a csapat |
A helyiek hatalmas nótázások közepette ünnepelték a május elsejét népdalokkal. Volt magyar, volt szlovák dal is. Az előbbi többségben. Meg hát a falu kőművese is betalált minket "te figyelj, mutatatok valamit, te figyelj, te figyelj". Beakadt a lemez nála... Lassan összeszedtük magunkat és neki vágtunk a Nagy-Milicnek. Erős emelkedők következtek, nehéz hátizsákokkal. A Panoráma büfénél pihenőt tartottunk. Voltak magyarok, tótok, de mindenki békésen csemegézett. Az utolsó vérmesebb emelkedőt leküzdve elértük a "gúnyhatárt". Meg is tiszteltük... A határ mentén értük el a Nagy-Milicet (893m).
 |
| Ákos és a Nagy-Milic |
Rövid ejtőzés után, megkezdtük az ereszkedést Füzérre. Ez a OKT legmeredekebb szakasza. 5 km-en 560 m szintet ereszkedtünk. Mire leértünk a faluba totálisan szétment mindhármunk térde.
 |
| Füzéri vár |
Ezért az éjszakát Magdi néninél töltöttük. Az udvaron sátraztunk, de volt lehetőség zuhanyra 1000 HUF/fő értékben. Másnap reggel irány Bózsva. Kishuta, majd Nagyhuta érintésével jutottunk el Vágáshutára. A Huta Kocsma ma már nem üzemel, de azért jól éreztük magunkat :). A Bányi-nyeregre érve, úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk a Cirkáló-tanyáig. Mert csak 6,6 km. De nem annyi volt és még csak el se tévedtünk. Ugyanis a füzet nem a pecsételő helytől szerinti távolságot mutatja, valamilyen oknál fogva, hanem magától a nyeregtől ami jóval messzebb és feljebb is van. Finoman szólva is elszidtam az MTSZ vezetőinek felmenőit. De azért csak felértünk Cirkálóra, ahol olyan élményben volt részünk, mint még soha.
 |
| Cirkáló-tanya |
Zsolti, a tanya gazdája fogadott minket. Kérdeztük, sátrazhatunk-e itt és ha nem lenne túl nagy kérés ehetnénk e valamit? "Természetesen. A sátrazás ingyen van és van gulyásleves." Gyors sátorállítás után, előételként kecskesajtot ettünk, majd a forró levest kanalaztuk az arcba. Zsolti felesége szólt, hogy a kaja BECSÜLETKASSZÁS és majd reggel elintézzük. A finom vacsora után Zsolti meghívott minket egy táltos dobolásra minket a tűz körül. Szívélyesen átnyújtotta nekünk a dobját, hogy mi is doboljunk. Énekeltek, mi doboltunk. Igazán magyarnak éreztem magamat, először az életben. Nem tudom mennyi időt beszélgettünk és doboltunk, de lassan nyugovóra tért mindenki. Itt a vége az első résznek.
A túra fotói
itt.