(az előző túra folytatása)
Szent István napján: csodálatos napsütéses reggelre keltünk a Motelban. A reggeli és a reggeli kávé elfogyasztása után gyors pótlásba kezdtünk: visszamentünk
siroki várba. A parkolóból a következő kép fogadott:
Tovább ballagva a szerpentinen, át lehetett látni az előző este megcsodált és bemutatott sziklákra:
A várban az ünnep kapcsán kisebb várjátékok vette kezdetét: a gyerekeknek íjászbemutató és pár apróság volt berendezve. Minket persze a felnőtteknek való dolgok és emlékek ragadtak meg. Ilyen pl. a lépcső látványa: aki látta és emlékszik a klasszikus filmre, annak beugrik, hogy Rockenbauer Pál és csapata egymást segítette fel, itt:
A várból csodálatos körpanoráma fogadott minket. Sajnos az idő szorított bennünket, ezért csak pár képre futotta. Egyet az egyesületi kutya, Bátor is kapott - az Elnökkel közösen, persze:
Az élvezetek után a munka könnyebb része következett, egyelőre. A régi vasútállomáson pecsételés. Régi vasútállomást írtam, holott maga az épület és sínpálya teljesen ép: csak vonat nem jár arra hónapok óta.. :(
Innentől pedig kezdetét vette a 15 csúcson át tartó emelkedés, fel a Kékes-tetőre. A hegységről itt mindent el lehet olvasni, érdemes. Aki pedig a mi élménybeszámolónkra kíváncsi, az ne menjen sehová, folytatjuk.. :)
Sirokról a kék fokozatosan emelkedik: először a Kalapos-tetőre ér fel, majd észrevétlenül átlépjük az 500 méteres magasságot. Visszatekintve több pontról is láttuk még a várat, a falut és a sziklákat. Az ösvényen haladva, a Gazos-kőhöz (507m) érve csodálatos a kilátás fogadott észak felé tekintve:
Tovább haladva a kéken elértük a Remete forrást és rétet. Sajnos a forrás (a második az útunk során) alig csordogált.. A szintet folyamatosan "lopja" a kék, a Jóidő-nyakhoz érve már 554m magasan járunk a hegyen. Itt szerencsére működött a Jóidő-kút, így egy csokinyi időre megálltunk. Az első komolyabb szintkülönbség itt kezdődött: a Szederjes-tető 675m magas csúcsára kellett felkapaszkodni. Leereszkedve a három csúcs közé, erdőírtás fogadott, hullámvasútazás, majd egy meredek lejtővel leértünk a Domoszlói-kapuba. (a hely túrautak csomópontja) A legizzasztóbb szakasz következett: felkapaszkodás az Oroszlánvárhoz (604m). A várból ereszkedve szépen megmutatta magát a túra célpontja:
A Cserepes-tetőt peremén haladva előbb a hasonló nevű nyeregbe értünk, majd felkapaszkodtunk a Nagy Szár-hegyre, ekkor már 743m magasra vezet a kék. Innen kis ereszkedés és már el értünk a tisztásra, ahol pecsételés következett. Továbbmentünk: a kék helyett az erdészeti makadám utat választottuk: próbáltunk egy kis időt nyerni.. A Markazi-kapu (672m) után már nincs appeláta, menekvés: fel kell kapaszkodni a csúcsig.. :) A Disznó-kőről csodálatos kép fogadott:
A Kis-Sas-kő peremén haladva láttuk a legtöbb jelét a vulkáni múltnak: több helyen is kőfolyáson kellett átkelni. A Sas-kő (898m) (és emlékműve) mellett elhaladva az Erzsébet sziklához érünk, ahonnan egy utolsó emelkedő várt ránk. A látványért megérte: felérve előbukkant a TV-torony és persze a tömeg is, a sípályák tetején. Ja, úgy könnyű kirándulni, ha 100m-nél nincsen messzebb a parkoló.. :)
A csapat többi tagja sörrel-borral várt ránk az egyik vendéglátó egység teraszán, életmenő volt.. :)
A frissítő után egyesületi csúcsfotó következett:
Lacóék két szállás-opcióval kecsegtettek: az első megtekintése után második lett a nyerő, így lementünk a sípályán
Mátraházára. Visszatekintve még látszott a TV-torony:
Mátraházán, a parkolótól 50 méterre hatalmas főzésbe, vacsorába végül italozásba csapott át az este..
:)
A híres csapat nyomában jártunk. Az ő kalandjukat is át lehet élni, itt.
A képeinkért pedig ide érdemes elkalandozni.. :)
(folytatása következik...)
