Balaton-felvidéki kéktúra - 1

(az előző bejegyzés folytatása)

..reggel madárdalos erdőre ébredtünk - este senkit nem kellett ringatni.. :) A reggel, úgy bő órában sátorpakolással, reggelizéssel - és persze a romok felfedezésével telt.

Úgy fél 9 körül indultunk neki a völgynek, ezernyi szúnyoggal kísérve. A műútra kiérve már kellően meleg volt, de a könnyed sétaút az erdei iskoláig szerencsére feledtette. Az iskolánál mosakodás, bélyegzés - majd tovább a kövesúton. Felkanyarodtunk a Pirkanci részre, ahol balról megjött a P jelzés, itt léptünk be az erdőbe. Innentől még kb. két kilométer a közös szakasz - aztán kiér az erdő a fennsíkra. Előtte azonban fújtunk egyet... A híres filmben is elhangzik, hogy mennyire kopár ez a rész Balatonhenye előtt - nem hinném hogy azóta sokat változott... Szerencsére a felbukkanó Balaton és a hegyek látványa kárpótolja az embert.

Egy-két ligeten áthaladtunk, majd ereszkedésbe kezdtünk, az elhagyott kőfeldolgozó mellett érkezik be a kék az alig 110 fős faluba. A kocsma most szerencsére nyitva volt, hangulatos kis szőlőlugas lett kialakítva a teraszán. Okulva az előző napból, megbeszéltük a túratársakkal, hogy kétórás pihenőt iktatunk közbe - kényelmesen volt időnk ebédelni, kávézni és pancsolni (=felfrissülni) a pár lépésre lévő kékkútnál. Poénkodtunk is azon, hogy milyen jó cégér vagyunk, a kocsma teraszán kifeküdve..:) Két órakor vágtunk neki a folytatásnak, a Fekete-hegyen lévő Eötvös-kilátónak. Az ösvény présházak között kanyarog, sokáig szintben megy hegy előtt, majd egy hirtelen emelkedéssel felérünk a gerincre (szemből a S∆ érkezik) , majd újabb 2-3 perc múlva a kilátóhoz értünk. Mi mondjak/írjak? Megérte, megéri felkapaszkodni.

Gyönyörű a kilátás a Káli-medencére: balra a távolban felsejlik Tihany, a Monoszló melletti Hegyestű - szemben a Balaton, jobbra pedig a Tanú-hegyek. A fedett kilátónak köszönhetően közel félórát nézelődtünk. A kilátóból a kék egy meredek, vízmosásos ösvényen vezet le, de ez szerencsére szelídül az első présház után. A jelzés a korábbi bejáráshoz képest el lett terelve, de csak az Öreg-hegyi kút után... Addig kis csapatunk összegabalyodott a pünkösdi bortúra résztvevőivel.. :)

A terelés miatt a jelzés már nem érinti a töttöskáli templomromot, de azért felkerestük...

A rom XII-XIII. századi, azaz Árpád-kori lehet. A rom körül találtak egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Eleinte királyi udvarnokok lakták a környező falut, amely 1341-től a veszprémi püspökség fennhatósága alá kerül. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, bejárata a nyugati részén állott, ahol a leírások szerint kegyúri karzat is állott két tartópilléren. Utóbbiak nyomaira nem nagyon leltünk. 1531-ben török támadás érte a falut, amely elnéptelenedett, temploma romossá vált, de később újra települt, és a templomot is helyrehozták. Békefi leírása szerint 1876-ban már romos. A romtól visszatértünk a Szentbékálla felé menő útra, mesebeli házak között. A kocsma teraszán újabb félórás pihi, frissülés a kékkútnál..:) A jelzés innen a velétei palotaromhoz vezet,

ahonnan meredek, akácok övezte ösvényen ereszkedtünk vissza a faluba. A kálváriasor mellett értünk ki a kőtengerhez.

Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált... :) (bővebb info itt) A kőtengeren bő félórát hánykolódtunk, mielőtt továbbmentünk volna. Lovaspálya mellett értünk ki Mindszentkállára, ahol a legelső lehetséges helyre fel is pattintottuk a sátrat. A közeli temetőből korlátlanul volt víz utánpótlásunk, más nem is nagyon kellett a boldogsághoz. Laza főzőcskézés vette kezdetét..

Ja, ezzel a szakasszal Anna teljesítette Balaton-felvidéket is.. :)
Reszkess Börzsöny! :)

Folytatása következik...

A nap képei itt.
A korábbi túraleírás itt.
Az elnöki beszámoló itt.

OKT a Balaton-felvidéken - 3

(az előző túra folytatása)

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

..egy héttel korábban lenyűgözött a Balaton-felvidék, ezért a mielőbbi visszatérés mellett döntöttem. A Tapolcai-medencét körülölelő tanúhegyek csodálatosak! És bár a kék ezen szakaszát legutóbb részben megjártam, a Badacsony platóján mindenképpen végig szerettem volna menni még egyszer. Kelenföldi átszállással, az első vonattal jutottam el a kiindulási helyre, Badacsonytomajba. Lógott az eső lába a levegőben, de bíztam benne, hogy megúszom a napot - hááát, nem sikerült. A vasútállomástól a S jelzésen mentem felfelé, a katolikus templom mellett. A jelzés elhalad a II. János Pál pápa tiszteletére emelt emlékhely mellett is, majd a Klastromkúthoz érkezik:

A kúttól a jelzés tovább emelkedik felfelé, 

hogy pár lépéssel később beletorkoljon a Badacsony körül futó Kuruc-körútba. Ezen csak pár lépést kellett mennem, mert Köbölkút felől megérkezett a K jelzés, amit követtem. Innen már csak pár lépésnyire volt a Kőkapu

- és az oszlopsor:

Tovább folytattam az utat felfelé: a fennsíkra érve hatalmas köd fogadott - nulla kilátással a Kisfaludi-kilátóból, persze. Mert ha már itt voltam, azért felmentem, hátha.. :) A kilátótól csak pár perc a Hertelendy-emlékhely, 

majd az Egry-kilátó következett (ugyanolyan "kilátással", mint az előbbinél) - végül a Ranolder-kereszthez értem. A teraszától lehet(ne) a legnagyobb részt látni a Balatonból - nem sikerült.. :) 

Továbbmentem a kéken a Bujdosók lépcsője felé, amin próbáltam nem "egyseggel" leérni a csúszóssá vált kövezeten. Szerencsére egyben leértem a faluba és a vasútállomáshoz - az egy héttel korábban megismert úton. Badacsonytördemic után csöpögő esőben mentem tovább Szigliget felé. A vasútállomástól a műúton a jelzés a Patacsi-tető irányába tart. Mire a faluba értem már szakadt... De azért előtte sikerült megörökítenem a híres film kezdőképének egy darabját:

A műúton csak pár lépés az avasi templom romja - faluját már 1420 körül elhagyták. Nem kis kaland volt megörökíteni az esőben.. 

Innen már látszott a várrom is, amihez közeledtem. Ez azonban sajnos zárva volt, de a főtéren lakó gondok készségesen bélyegzett - akihez kis nyomozás után jutottam el. Nem volt egy leányálom átsétálni a Szent-György-hegy felé, de.. A kék ezen a szakaszon az ország- és kerékpárúton megy, óvatosan! A jelzés pár kilométerrel később tér le az országútról, hogy a Lengyel-kápolna felé kanyarogjon. (kép visszaadja, mennyire esett)

Közvetlenül mellette található a Tarányi présház (1786) :

Innen csak pár lépés az Oroszlánfejű-kút (1901) : 

A kúttól továbbra is présházak és szőlők között vezetett a jelzés felfelé. Tettem egy kis kitérőt a K∆ jelzésen - de talán írnom sem, hogy nem volt mit néznem.. :( Visszatértem a kékre, amin hamarosan előbukkantak az orgonák: 

Az orgonáktól már "csak" csöpögött az eső, mire a házhoz értem egészen tűrhető volt. Ez az időjárás kísért végig, Tapolcáig..

A nap képei itt.
A többi túra itt.
Az Elnöki túra itt.
És végül a film itt.

OKT a Balaton-felvidéken - 2

(az előző bejegyzés folytatása!)

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

Reggel korán keltem, hogy mindenre jusson időm.. :) Napos, meleg időnek ígérkezett - és szerencsére az is lett. A szálláshelyemtől a templom és a temető mellett a velétei palota romjaihoz kapaszkodtam fel. A palotát a XIV. századben építette a veszprémi püspök - de a XVI. század végén már a török dúlta fel - azóta pusztul. Íme egy kép a romról:

Innen a kék visszavezet a faluba, majd a kálvária mellett kiértem a kőtengerhez. Itt bő félórát töltöttem a reggeli fényekben, csodálatos hely.

Tucatnyi kép után folytattam az utam Mindszentkálla felé. A lovastanya mellől visszanézve még látszott az Eötvös-kilátó. A jelzés ép', hogy csak érinti a falu szélét, elhagyott szőlők között vezet a Köves-hegyi-nyereg felé. Itt aztán sikeresen el is kavartam, de mivel nekem egy lefelé menő út kellett, hát kerestem - és találtam.. :) Hamarosan kiértem a hegyből, majd nekiveselkedtem, hogy "visszataláljak" a kékre. Azért egy képet megért a Csobánc:

Pár lépéssel később, a következő szőlőnél szemből megjött a jelzés. A várkúttól már a KL jelzésen mentem felfelé. A romoknál többekkel találkoztam - aznap végre kellemes túraidőm lett...

Kisfaludy Sándor: Csobánc

(részlet)

"Ülj mellém a kandallóhoz,

Fel van szítva melege,

Csobánc-várról, Édes-kedves,

Ím! halljad, egy agg rege:

Mult szüretkor Badacsonyon

Ezt Múzsámtól vettem én,

Egykor, midőn magam bolygék

A hegy szirtes tetején."

A leghíresebb ostroma 1707-ben történt, amikor a császári hadaktól maroknyi kuruc védte meg. 1709-s elfoglalása után esett áldozatul a robbantásoknak - sok várunkhoz hasonlóan. Szerencsére mára már épül-szépül:

Fentről remek a kilátás, érdemes felkeresni. Kilátás a tanúhegyek és a Balaton felé:

Sajnos eléggé feszes volt a program, így mennem kellett tovább. Ereszkedés után visszatértem a kékre, ahol nézőközönség előtt, présházak között vezetve értem ki az országútra. Ezen csak néhány lépést kell menni, hogy Káptalantótiba érjünk. A kocsmában bélyegzés és persze az elmaradhatatlan: fröccs+kávé. Frissülés után folytattam utam. A faluból kiérve, visszanézve még látszott a Csobánc, de aztán lassan elmaradt és megmutatta magát a Gulács "félrecsúszott" púpja,

amire hamarosan felkapaszkodtam. (a kék nem megy fel rá!) Visszanézve még innen is látszott a Csobánc, de aztán lassan elmaradt.. A csúcson kigyönyörködtem magam, majd visszatértem a kékre, ami hamarosan keresztezi az országutat. Egy utolsó hegy várt rám, a Badacsony. Présházak között lépkedtem, majd Köbölkutat elhagyva hamarosan a Kőkapu lépcsőjéhez értem.

Itt találkoztam egy másik túrázóval (aki végül haza is fuvarozott - utólag is köszönet érte!) , vele folytattam az utam felfelé. A fennsíkra érve csak pár lépés kitérőt kell tenni a Kisfaludi-kilátó felé. Felkapaszkodtunk, de a kilátás a magasra nőtt fák miatt nem az igazi.. :( Visszatértünk a kékre, ahol előbb a Páholyhoz,

majd a Egry-kilátóhoz,

végül a Ranolder-kereszthez értünk.

A Bujdosók-lépcsőjén történő ereszkedés előtt kitérőt tettem a Tördemici-kilátóhoz is. (a lépcsősor három pihenője Mikes Kelemen, Csáky Krisztina és Lorántffy Zsuzsa nevét viseli) A ~450 lépcsőfok elhalad a Rodostó-turistaház (korábban: Szabó Imre turista-menedékház) mellett, ami sajnos mára magántulajdon - a magas kerítés miatt pedig nehézkes is belátni. Hamarosan présházak, majd lakóházak közé értünk - így jutottunk el a célba,  Badacsonytördemic vasútállomásra. Bélyegzés után útnak is indultunk, hazafelé.

A nap képei itt.
Az Elnöki beszámoló itt.

OKT a Balaton-felvidéken - 1

..a hosszúra nyúlt tavaszi szünetben is túráztunk - kis türelem Olvasóinktól - hamarosan friss túrákról is számot adunk.. Addig egy kis retro! :)

(az előző bejegyzés folytatása)

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

..reggelre Norbiból elfogyott a "muníció" - így rövid tanakodás után "megszavaztam", hogy egyedül folytatom az utat. A szemerkélő esőben a szálláshelyünkről visszatértem a várhoz. Innen csak pár lépés a Szent Mihály templom; vagyis a romjai. A pálos kolostort Kinizsi Pál alapította - temetkezési helyének szánta. Azonban a török előretörése következtében már 1552-ben felrobbantották - azóta pusztul. Helyreállítására az 1960-as években került sor, a várral egy időben. Íme egy kép a romokról:

A romoktól kiér a jelzés az erdő szélére - és sajnos a sárba. A jelzés az erdő széle mellett vezet a következő látnivaló felé: az Ilona-kápolna romjaihoz. Innen már csak pár lépés távolságra van a tálodi kolostorrom. A megmaradt jellegzetes falát már Rómer Flóris is ilyennek látta..

A romoktól egyre erősödő esőben mentem tovább az erdei iskola felé, szerencsére erdőben vezetett, így kevésbé áztam. Egy rövid erdei szakasz után a jelzés egy nyílegyenes betonútra tér rá, így legalább a sárral nem kellett szenvednem. Ugyanakkor a bélyegzés nem kis kaland volt.. :) Szerencsére sikerült, így nem volt akadálya a továbbhaladásnak. Az eső egyre jobban csillapodott, végül elállt. Erdészeti betonutakon haladtam, majd a Pirkancnak nevezett résznél kiérem a fennsíkra.

Ide kiérve találkoztam két idős úrral, akik szintén a kéktúrában voltak érdekeltek. Pár szót váltottam velük, mielőtt megkezdtem volna az ereszkedést Balatonhenye felé.

A kocsma zárva volt, de az udvarán megleltem a bélyegzőt - és egy csapat gyereket is. A faluból folyamatos emelkedés mellett, az Eötvös kilátó volt a következő állomás. Íme:

Kilátás az nem volt a nagy pára miatt, meg is mutatom:

Elméletben az egész Káli-medence belátható lett volna - hááát, majd legközelebb.. :) A kilátóból a kék ereszkedésbe kezd, pincék és szépen művelt szőlők között vezet az Öreg-hegyi kút felé, majd tovább a töttöskáli templom romjaihoz. A falu az 1500-as évek közepére néptelenedett el, mára ennyi maradt belőle:

A romoktól műúton értem be Szentbékkállára. A későbbi szálláshelyem előtt elhaladva a vegyesbolt/kocsma felé vettem az irányt, bélyegezni. Itt újra összetalálkoztam a gyerekcsapattal: ők nem érintették a kilátót, ezért előztek be.. Kis fújás és telefonálás után lett szállásom, így visszatértem a falu elejére. Erre a napra ennyi kaland elég volt.. :)

(folytatása következik)

A nap képei itt. (a képek egy része esőben készült..)
Az Elnöki beszámoló itt.

Magyarország gyöngyszeme a Balaton-felvidék

Meglehet a cím elég szubjektívnak tűnhet de ez a tájegység egyedülálló Magyarországon, de még Európában is. Borászatilag is kuriózumnak tekinthető e táj mivel az itteni mikroklíma különösen kedvez  szőlőtermesztésnek. A bazalt és a Balaton víztükrének egyvelege minőségi borokat biztosít. Hazánk egyik leghíresebb borászának, Szeremley Hubának is itt van pincészete.  Az itt található bazalttűzhányók egyedi arculatot kölcsönöznek a tájnak. Érdemes belegondolni, hogy milyen látványt nyújthattak 3-4 millió évvel ezelőtt működés közben. Gyertyaszerűen világítottak és ráadásul a Balaton magasabb vízállásakor a Tapolcai-medence is víz alá került, így ezek a vulkánok szigetként magasodtak ki a tó víztükréből. Mai formájuk szerint 2 csoportba lehet őket osztani. A bazaltsipkás tanúhegyek ( Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc) és a bazaltkúpok (Gulács, Tóti-hegy) alkotják az egykori vulkanizmus fő formáit.  Nem is mennék bele több geológiai leírásba. Lássuk a túrát.

Kora reggel indultunk Fehérvárról (Bátor és Laca) hogy célba vegyük a Balaton-felvidék kék túra szakaszát. Az igazolófüzetben -sajnos- további két szakaszt még idesorolnak földrajzilag helytelenül (a 3-4-5. sz. túra nem  vagy csak részben a Balaton-felvidék szerves része). Visszatérve a túrára, leérve Badacsonytördemicre, pecsét majd a helyi egységben kávé, sör után irány a Badacsony. A szőlők között elhaladva elértük a Bujdosók lépcsőjét ahonnan kemény kapaszkodó vezetett a csúcsig.

 A Ranolder-kereszthez felérve reggeliztünk alattunk a Balatonnal.

Végig mentünk körbe a K jelzésen majd elértük a legmagasabb pontot a Kisfaludy kilátót, ami épp felújítás alatt állt. Lefelé menet elérkeztünk a Kőkapuhoz.

 
Leereszkedve a szőlők között kereszteztük a Tapolcára vezető műutat, majd megkezdtük az emelkedést a Gulács-vállra. Innen ismét ereszkedés után a műúton értük el Káptalantótit. A presszóban a pecsét kiváló meg a sör is. A közjáték után a Csobánc felé vettem az irányt.

 

A várhoz sajnos idő hiányában nem tudtam felmenni. Csobánc várát a török soha nem tudta elfoglalni, a labancok is egyszer próbálkoztak vele de ott hagytak 400 főt köztük a parancsnokukat Kreutz ezredest. A Vár-kúttól tovább folytattam utam Szentbékkálla felé. A falu melletti kőtengerről a fény hiánya miatt fotókat nem tudtam készíteni, de kárpótlásul Gábor barátom ottjártakor készített fotói közül íme egy:

Az itt található homokkövek a Pannon-tenger maradványai, amit a vulkánossághoz kapcsolódó tevékenységek és külső tényezők formáltak, alakítottak. Az első nap végére értem ezzel és sátrat vertem Szentbékkállán. Másnap ismét ragyogó idő ígérkezett. Kezdésnek a helyi kocsmát felkerestem, hogy pecsét és kávé igényemet kielégítsem. 10 órakor indultam neki az Eötvös Károly kilátónak. Felfelé menet szőlőket elhagyva erős emelkedő következett a kilátóig. A látvány önmagáért beszél.

Ránéztem az órára 11.07-et mutatott. Leesett, hogy Balatonhenyén a kocsma csak délig van nyitva, úgyhogy futásra váltottam - már ott ahol a 15 kilós hátizsákom engedte - hogy leérjek a faluba időbe. 11.50-kor estem be a krimóba. Innen 13 órakor indultam tovább a mai úti célom Nagyvázsony felé. Egy kép a falu főutcájáról.

A Csicsói-erdészház felé menve eleinte egy ritkás erdőrészen kell haladni, így a jelzések nem sűrűn vannak, ezért nem árt a figyelem. Az erdészháznál - ami ma márt erdei iskola - elfogyasztottuk a maradék kajánkat, majd jó tempóban haladva értük el a Vigántpetend-Nagyvázsony műutat. Megnyugodva tapasztaltam, hogy nyugodtam megtudom nézni a Tálodi-kolostorromot. Amit a Viszont-völgyön leereszkedve hamar el is értem.

 

Innen némi csúszkálás után egy utolsó emelkedő leküzdésével értem be Nagyvázsonyba, de még így is volt 1 órám a buszindulásig, amit a pulai elágazásnál lévő krimóban elütöttem.

A túra a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén halad ezért fokozottan ügyeljünk környezetének megóvására.

A túra fotói itt.
A Városlőd-Nagyvázsony szakasz itt.