Meglehet a cím elég szubjektívnak tűnhet de ez a tájegység egyedülálló Magyarországon, de még Európában is. Borászatilag is kuriózumnak tekinthető e táj mivel az itteni mikroklíma különösen kedvez szőlőtermesztésnek. A bazalt és a Balaton víztükrének egyvelege minőségi borokat biztosít. Hazánk egyik leghíresebb borászának, Szeremley Hubának is itt van pincészete. Az itt található bazalttűzhányók egyedi arculatot kölcsönöznek a tájnak. Érdemes belegondolni, hogy milyen látványt nyújthattak 3-4 millió évvel ezelőtt működés közben. Gyertyaszerűen világítottak és ráadásul a Balaton magasabb vízállásakor a Tapolcai-medence is víz alá került, így ezek a vulkánok szigetként magasodtak ki a tó víztükréből. Mai formájuk szerint 2 csoportba lehet őket osztani. A bazaltsipkás tanúhegyek ( Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc) és a bazaltkúpok (Gulács, Tóti-hegy) alkotják az egykori vulkanizmus fő formáit. Nem is mennék bele több geológiai leírásba. Lássuk a túrát.
Kora reggel indultunk Fehérvárról (Bátor és Laca) hogy célba vegyük a Balaton-felvidék kék túra szakaszát. Az igazolófüzetben -sajnos- további két szakaszt még idesorolnak földrajzilag helytelenül (a 3-4-5. sz. túra nem vagy csak részben a Balaton-felvidék szerves része). Visszatérve a túrára, leérve Badacsonytördemicre, pecsét majd a helyi egységben kávé, sör után irány a Badacsony. A szőlők között elhaladva elértük a Bujdosók lépcsőjét ahonnan kemény kapaszkodó vezetett a csúcsig.
A Ranolder-kereszthez felérve reggeliztünk alattunk a Balatonnal.
Végig mentünk körbe a K jelzésen majd elértük a legmagasabb pontot a Kisfaludy kilátót, ami épp felújítás alatt állt. Lefelé menet elérkeztünk a Kőkapuhoz.
Leereszkedve a szőlők között kereszteztük a Tapolcára vezető műutat, majd megkezdtük az emelkedést a Gulács-vállra. Innen ismét ereszkedés után a műúton értük el Káptalantótit. A presszóban a pecsét kiváló meg a sör is. A közjáték után a Csobánc felé vettem az irányt.
A várhoz sajnos idő hiányában nem tudtam felmenni. Csobánc várát a török soha nem tudta elfoglalni, a labancok is egyszer próbálkoztak vele de ott hagytak 400 főt köztük a parancsnokukat Kreutz ezredest. A Vár-kúttól tovább folytattam utam Szentbékkálla felé. A falu melletti kőtengerről a fény hiánya miatt fotókat nem tudtam készíteni, de kárpótlásul Gábor barátom ottjártakor készített fotói közül íme egy:
Az itt található homokkövek a Pannon-tenger maradványai, amit a vulkánossághoz kapcsolódó tevékenységek és külső tényezők formáltak, alakítottak. Az első nap végére értem ezzel és sátrat vertem Szentbékkállán. Másnap ismét ragyogó idő ígérkezett. Kezdésnek a helyi kocsmát felkerestem, hogy pecsét és kávé igényemet kielégítsem. 10 órakor indultam neki az Eötvös Károly kilátónak. Felfelé menet szőlőket elhagyva erős emelkedő következett a kilátóig. A látvány önmagáért beszél.
Ránéztem az órára 11.07-et mutatott. Leesett, hogy Balatonhenyén a kocsma csak délig van nyitva, úgyhogy futásra váltottam - már ott ahol a 15 kilós hátizsákom engedte - hogy leérjek a faluba időbe. 11.50-kor estem be a krimóba. Innen 13 órakor indultam tovább a mai úti célom Nagyvázsony felé. Egy kép a falu főutcájáról.
A Csicsói-erdészház felé menve eleinte egy ritkás erdőrészen kell haladni, így a jelzések nem sűrűn vannak, ezért nem árt a figyelem. Az erdészháznál - ami ma márt erdei iskola - elfogyasztottuk a maradék kajánkat, majd jó tempóban haladva értük el a Vigántpetend-Nagyvázsony műutat. Megnyugodva tapasztaltam, hogy nyugodtam megtudom nézni a Tálodi-kolostorromot. Amit a Viszont-völgyön leereszkedve hamar el is értem.
Innen némi csúszkálás után egy utolsó emelkedő leküzdésével értem be Nagyvázsonyba, de még így is volt 1 órám a buszindulásig, amit a pulai elágazásnál lévő krimóban elütöttem.
A túra a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén halad ezért fokozottan ügyeljünk környezetének megóvására.
A túra fotói itt.A Városlőd-Nagyvázsony szakasz itt.