Téli kéktúra a Vértesben

..valójában nem téli túra volt, hiszen a túra időpontjában már javában április volt, egészen pontosan:

De a március közepén-végén esett extra hó megnyújtotta a telet, ezért egy újabb havas túrát terveztünk be túratársammal. A bizonytalan terep miatt egy Székesfehérvárhoz közeli szakaszra esett a választás: így szombat reggel már Szárligeten voltunk. Itt gyors bélyegzés, majd a klasszikus filmben is látható fatelep és focipálya mellett elhagytuk a falut. A Birka Csárda bezárt épülete mellett léptünk át a Vértesbe, ahol néhány lépés erejéig betonúton haladtunk. A birkaistállóknál kell áttérni a vízfolyáson és továbbmenni Csákányospuszta felé. Mind az alsó táborhely, mind a felső részen lévő ház kihaltnak tűnt, senkivel sem találkoztunk. Egyre nagyobb hóban haladva tértünk be a Mária-szakadékba. Bő félórás kaland után sikerült végigmenni rajta, mint például a képen:

(egy jó pszichomókus persze ilyenkor is beszél :) )

A felső végén találkoztunk a K+ jelzéssel. (Csákányospuszta felé tér ki a szakadék elől) Innen már csak pár lépés távolságra volt a körtvélyesi erdei temető. Pár perce megálltunk - végtelen nyugalmat áraszt a hely.

A kék itt ér ki az erdei betonútra, hogy egy bő kilométerrel később letérjen róla. Erdős és erdőirtásos szakaszok váltották egymást, mire elértünk Vitányvár romjaihoz. Mivel túratársam nem járt még itt, kikapaszkodtunk a várhoz néhány fotó erejéig.

A vártól "toronyirányt" mentünk le a völgybe, ahol pár lépéssel később már Rockenbauer Pál emlékfájához értünk. Egy gyors, fészbúkos fotó után mentünk tovább, Szarvaskút felé. A forrás szerencsére folyt - bár elegendő víz volt nálunk. Egy késői reggeli vagy ha úgy tetszik: korai ebéd volt a program. A kéktúra a gázvezeték mellett halad - de látva a völgyben lévő állapotokat úgy döntöttünk, hogy a betonúton tesszük meg a távot Mátyás-kútig. Íme a pihenőház és környezete:

A kúttól a kék kapaszkodni kezd felfelé, majd kanyarokat téve a Vajda-temetőnek nevezett részen, elértünk a kilátópont (K∆) aljához. Túratársam nekiereszkedett, én pedig felléptem a Zsigmond-kőre. Íme a táj:

Pár fényképpel később már ereszkedtem is vissza a Lófő-völgybe: túratársam a várgesztesi kocsmában várt meg. Egy gyors lélekmelegítő után mentünk tovább. A várhoz most nem kapaszkodtunk fel - legközelebb..:) A kék innentől lett igazán izgalmas.. A Cseresznyefa-hajtásnak nevezett részen kvázi patak volt a túraösvény: előbb árral szemben haladtunk, majd a bő kilométerrel később árral együtt. Tocsogós bakancsokban értünk ki a Német-völgybe, ahol nem volt sokkal jobb a terep, de legalább vízszintes.. A műútra kiérve pár lépés csak Kőhányás és az újabb pecsét.

Innen Gánt felé vettük az utat - a tervezett szakaszt magunk mögött tudva. A térkép és a valóság kissé eltért jelzések tekintetében, de szerencsére nem volt gond az útvonallal - hála a Vértes 50-es emlékeknek.. :) A települést elhagyva több vadat is láttunk, szerencsére nem nekünk kellett futnunk.. Ezen a szakaszon hó már nem sok, ellenben egyre növekvő sár az volt. Szerencsére a faluban már vártak minket:

A tervezett buszt szerencsésen elértük - de kocsmázás elmaradt sajnos..

Legközelebb.. :)

A nap képei itt. Egy korábbi téli túra itt.

Tatabánya 30

(..nemrég megrendezésre került a címben jelzett túra. Ennek kapcsán úgy gondolom hasznos lehet, ha megosztom tapasztalatimat a 2009-s túráról)

Kora reggel már hatalmas tömeg volt a nevezésnél - de szerencsére mindketten gyorsan végeztünk. A többes szám azt jelenti persze, hogy négylábú barátom is nevezett a túrára.. :) A rajttól a mindkettőnk számára jól ismert K□ követve mentünk Csákányospuszta felé.

A réten, a táborhely előtt balról megérkezett a K jelzés is - ezen mentünk tovább. A háznál pecsételés, majd továbbmentünk a Mária szakadékon keresztül. A temetőnél csak lassítottunk, majd kiértünk a betonútra. Ezen Körtvélyespuszta felé mentünk a K+ jelzésen.

A házak között vezetett vissza az erdőbe az út. Hamarosan balról a P jelzés csatlakozott hozzánk, ami jelezte, hogy közeledünk Kapberek-pusztához. Itt pecsét, a keresztező Z jelzésre váltva továbbmentünk a Stájer erdőnek nevezett részen a Határhegy felé. Több nyiladékot és tisztást is kereszteztünk, mire kiértünk a Hirczy emlékműhöz.

Itt betonra váltottunk, hogy visszakanyarodjunk Vérteskozma felé. A falu előtt persze megnéztük az Ördög szószéknek nevezett sziklát.

A betonútról egy szalaggal jelzett szakaszon kellett a falu érni. Itt kaptuk meg a következő pecsétet. Innen a túratársam által is unalomig ismert S□ mentünk át Várgesztesre.

A faluban kávéztam, ezalatt négylábú társam fújt egyet. Az útvonalat követve a Lófő völgyön át hagytuk el a települést. (persze kikapaszkodtunk a Zsigmond kőre is, de..) A K jelzés a Mátyás kútnál kiér a betonútra, ezen mentünk tovább Szarvaskút felé. Itt megkaptuk a következő pecsétet és csokit. Miután ezen megosztoztunk, továbbmentünk. Pár lépéssel később jobbról megékezett a korábban már "járt" Z jelzés is: a kettő együtt vezetett el Vitányvár alá. (érintve a Rockenbauer emlékfát)

Túratársam itt izgalmas 10 percet okozott. Ő, rutinból, a völgy felé rohant le  - a túra azonban a K jelzésen megy tovább. Szerencsére a sípszóra előkerült és tovább tudtunk menni. A jelzésen hamarosan kiértünk az erdei betonútra, majd a reggel járt útvonalon visszamentünk: Mária szakadék - Csákányospuszta (pecsét) majd K□. A túra végére kellemesen elfáradtunk, mindketten rászolgáltunk a célban osztott jutalomra. Túratársam megszerezte élete második jelvényét (az elsőről még beszámolok..:) ) - bár a csokinak jobban örült.. :)

A túra kiírása 2011-re itt érhető el - remélem ez a rövid beszámoló mindenkit csábít a következő évi teljesítésre.

A képek itt érhetőek el..

Séta a Vértesben

..korábbi lakóhelyemről - mint erre már utaltam - könnyű volt a Vértesbe eljutni. Egy októberi napon is így tettünk túratársammal.

Vonattal pár perc alatt kiértünk Szárligetre, ahonnan a K jelzést követve (a híres csapat nyomában) kereszteztük az egyes főutat a Birka csárdánál. Innen a betonúttól a TSZ épületek felé kanyarodva kell továbbmenni Csákányospuszta felé. A háztól a K+ jelzés elkerüli a Mária szakadékot - mi nem így tettünk.. Végigmentünk a csodálatos őszi képet mutató szurdokban.

A végén megérkezik jobbról a K+ jelzés is, ami egyben azt is jelzi, hogy odaértünk a körtvélyesi erdei temetőhöz. Pár kép után továbbmentünk.

A jelzés hamarosan kiér a betonútra, majd elágazáshoz érkezik. Innen elsőként a Ko jelzést néztük meg: a rövid kitérő a Béla forráshoz vezet. A kiálló fémcsőből csordogált a víz - kár, hogy nincs kiépített foglalata.. Visszatérve a csomóponthoz: Körtvélyespuszta felé mentünk tovább.

A kis kápolna megtekintése után visszatértünk a kereszteződésbe. Több alibink nem volt: menni kellett a kéken. Az őszi erdőben, talán a jó időnek is köszönhetően, több túrázóval is találkoztunk.. A Körtvélyes (463m) csúcsa mellett elhaladva lehet (a KL jelzésre váltva) a kis sziklacsúcson elhelyezkedő Vitányvárhoz érni - ami kedvenc helyeim egyike a Vértesben. A romok között fényképezgettem, mialatt túratársam is felfedezte a köveket.

A várból a K jelzésen mentünk le a völgybe, ahol jobbra mentünk el, a Z jelzést követve. Alig fél óra - és máris visszaértünk a civilizációba, Síkvölgynél...

Rövid séta volt - ajánlom minden korosztálynak!:)

A képek itt érhetőek el...