Téli kéktúra a Mátrában 2.

(az előző túra folytatása)

..pár héttel ezelőtt megszakítottuk a túránkat - de egy újabb havas túrában bízva ismét a Mátra felé vettük az irányt.  A kékből már csak egy rövid szakasz várt túratársamra, így könnyű volt motiválni. (mert az fontos :) ) 

Egerből két busz is "kínálta" magát a buszállomáson - végül a falujáróra szavaztunk. A busz a Mátraalján halad végig: Egerszalókon, Verpeléten, Kisnánán (a képen a vár) ,

Domoszlón, Markazon és Abasáron át jutottunk el a csatlakozáshoz.

Gyöngyösön fél óránk volt a csatlakozó buszig, így volt időnk egy kávéra a kantinban és szenyókra a váróban - amit sikerült megtalálni.. ;) A beérkező buszon aztán több, Budapestről érkező síelő is volt - hozzájuk csatlakoztunk be. Közel háromnegyed órás utazás után szálltunk le Galyatetőn. A buszfordulóból első utunk a templomhoz vezetett: 

Az 1942-ben felszentelt épület híres tárgya az a harmónium, amin anno Kodály Zoltán is játszott - ez (mármint:1942!) év tavaszán szerezte híres művét. (ami itt érhető el) Külső-belső megtekintés után a legutóbb elhagyott fonalat vettük fel, a nagyszállóval szemben. A bélyegzőhelytől az 1934-ben emelt kilátótoronyhoz mentünk fel. Szerencsénkre tiszta idő volt (ergo: nem kis szél) , így tisztán kivehető volt a Tátra is a távolban:

Pár pillanatnyi fagyoskodás után lementünk és TV-torony, valamint a biatlon pálya mellett elhaladva a Piszkéstetői Obszervatórium felé vettük az irányt. Ennek kerítése mellett kezd a kék ereszkedésbe, hogy beérjen a három szépnevű faluból az elsőbe, Mátraszentlászlóba. Ezen csak átvezet a jelzés, egy kanyarkombinációval értünk be a házak között ereszkedve Mátraszentistvánra. (a harmadik falut, Mátraszentimrét nem érinti a kéktúra) A bélyegzés után pihi a buszmegállóban: szenyózás, teázás. Igaz, kis késésben voltunk a kinézett vonathoz képest, de volt veszélyes. Eddig szerencsénk volt és hóban haladtunk - de ez megváltozott a faluból kiérve, Ágasvár felé kapaszkodva. Visszatekintve, egy-egy pontról még látni lehetett a sípályákat, 

az 1942-ben épült három falu templomát,

de hamarosan elmaradtak mögöttünk. A Mátra gerincén hamarosan a K∆ érkezett meg szemből - erre tértünk rá. Pár lépéssel később már a Szamárkőnél voltunk, ahonnan csodálatos a kilátás

- a távolból még a Bükk is látszott, a Bélkő jellegzetes foltjáról könnyű volt felismerni. Kis nézelődés után a gerincen mentünk tovább, folyamatos emelkedés után értünk fel Ágasvár csúcsára (789m). Sajnos sem az őskori földvár, sem a középkor első felében emelt vár maradványai nem látványosak, de nem kell sok képzelőerő, hogy elképzeljük a védműveket. A kilátás szerencsére egyértelműbb:

A csúcstól egy meredek ösvény vezet vissza a kékre, közvetlenül a turistaháznál értünk le. Ide tértünk be bélyegezni, forralt borozni. Félórás pihenő után, energiával feltöltődve folytattuk utunkat  Egy kép a házról, háttérben a csúccsal:

Innentől sajnos egyre nagyobb sártengerben mentünk - szerencsére folyamatos ereszkedés mellett - Mátraverebély felé. Egy-egy pontról visszanézve még látszott Ágasvár jellegzetes csúcsa,

de aztán fokozatosan elmaradt mögöttünk. Hamarosan kiértünk a hegyből és a sárból: a síneken tettük meg az utolsó métereket.

Ezzel a Mátra is "elesett".. :)

A nap képei itt.
A korábbi túra itt.

Téli kéktúra a Mátrában 1.

.."rendes" kéktúrának szerettük volna a túrát, de mivel sikeresen elaludtunk: kénytelenek voltunk újratervezni.. Gyors térképnézés és menetrend-ellenőrzés után jött létre az alábbi túra. 

Mert mindenképp' menni szerettem volna - a téli, havas Mátrában még nem túráztam. Az eredeti terv szerint Gyöngyösről felbuszoztunk volna Mátraházára (legutóbb itt fejeztük be) , ahonnan addig mentünk volna, amíg belefér... Mátraverebély volt a "sweet dream", Galyatető/Mátraszentistván a realitás. Az újratervezés után, egy órával későbbi indulással mentünk ki Parádsasvárra. Egyre erősödő hóesésben szálltunk le a buszról. Pár percig megpróbáltunk stoppolni - és vele időt nyerni - de nem jártunk sikerrel. Így a szerpentin tövétől a P jelzésen (avagy: Vörösmarty turistaút) kezdtünk felfelé kapaszkodni a Mátra-nyereg felé. 

Útközben több vízmű mellett  vezet a jelzés, így eleinte kitaposott ösvényen mentünk felfelé. A végére azonban elfogyott a jelzés és nyom is, magunknak kellett kijárni és utat törni a műút felé. 2-300 méterrel a nyereg előtt értünk ki a betonútra. A szakadatlanul eső hó miatt egysávosra szűkült úton mentünk tovább. A csomóponttól kb. 500 méterre található a Vörösmarty turistaház - ez volt túránk első célpontja. A zsákokat a buszmegállóban hagyva beléptünk a házba bélyegezni. A fémbódéból így nézett ki a turistaház a hóesésben:

Pecsételés után visszatértünk a buszmegálló bódéjához és egy késői reggelit vagy ha úgy tetszik: korai ebédet fogyasztottunk el. Félórás szusszanás után kiléptünk a hóesésbe és a műúton mentünk vissza nyeregig. A csomóponttól pár pillanatig tartó habozás után nem a kéken mentünk tovább, hanem a műúton, amiről bő kilométerrel később tértünk le:

A nyírjesi erdészház felé vezető úton senkivel nem találkoztunk, kettesben mentünk a hóesésben, hogy begyűjtsük a következő pecsétet. A szakadó hóesésben nem volt könnyű művelet, de azért sikerült. Íme, az erdészház (nyári képen ugyanez:) : 

Sikerült a szemből érkező két másik túrázónak is, akikkel pár szót váltottunk.

A háztól a kék emelkedésbe kezd, a Nyírjes-bércnek nevezett szakaszon vezet felfelé. Előbb a Névtelen bérc (658m) , majd a Csonka bérc (745m) mellett halad el. Egy életkép a szakaszról:

A nyílt szakasz nem volt egy leányálom a szakadó hóesésben és szélben, kisebb fajta megváltás volt a vízmű után beérni az erdőbe. 

Innentől több túrázóval is találkoztunk - hiába, fentről könnyebb. De ránk még közel 200 méter kapaszkodás várt. 

Hamarosan találkoztunk a balról érkező S jelzéssel, majd P+ is megérkezett. 

A nagyszállóban pecsételtünk - kissé furának néztünk ki a puccos helyen.. :)
Túratársammal megszavaztunk, hogy ennyi elég volt a napra, így bő félórás várás és forralt borozás után visszaindultunk a civilizációba..

A túra képei itt.

A nyári verzió itt.

Edzés a Mátrában - OKT

..készülve a Radnai-havasokra: felkészülési túrát tartottunk a nyáron. Erre a célra az egyik legnehezebb kéktúra szakaszt, a Mátrát választottuk ki, annak is Siroktól-Mátraházáig vezető szakaszát. Ezzel két legyet is ütöttünk egy csapásra: túratársam beljebb lett pár kilométerrel az OKT teljesítése felé, illetve megvolt a felhozó "edzés" is.. :) A vasárnap esti Holdviola koncerttől feltöltődve vágtunk bele a kalandba. Hétfőn, a reggeli busszal kimentünk Sirokra, ahol a Nyírjes-tónál lévő megállóban szálltunk le. A tanösvényen pár perc alatt felértünk (kb. 1km a megállótól) és körbe sétáltuk a tavat. A tó valójában láp, a jégkorszak után alakult ki, egy lefolyástalan medencében. 1957-ben fedezték fel, védetté 1961-ben nyilvánították. Íme, egy kép róla:

A házak közé visszaérve kis játék a nyomunkba szegődött kölyökkel, majd az országút felé vettük az irányt: ezen tettük meg az utat az elhagyott vasútállomásig. Két éve még lakott volt az épület, mostanra üresnek láttuk.

Itt váltottunk pár szót egy másik kéktúrázóval - akivel aztán később újra találkoztunk: ő szemből teljesítette a távot. Gyors bélyegzés és rövid erőgyűjtés után nekivágtunk - tucatnyi "hegy"csúcs várt ránk a gerinctúrán. A ligetes, erdőirtásos szakaszon néhol még vissza lehetett tekinteni Sirok felé, látszott a vár, a sziklák és a Bükk is. (az első kettő mellett télen haladtunk el!) Alig egy óra alatt felérünk a Gazoskőre - a "kilátóhoz".

A késői reggeli után Anna "feláldozta" vizét az erdő szellemének.. :) Fészbúkos fotózásra még volt időnk, majd továbbmentünk. A jelzés hamar ereszkedésbe kezd és kivezet egy tisztásra, amiből egy erdei úton megy tovább - nem tettünk kitérőt a Remete-forrás felé. (két éve is alig csordogált) A földúton bő kilométert mentünk,

amíg a Jó-idő-sarokra értünk. A szemből jövő S jelzéssel együtt mentünk tovább a Jóidő-kút felé. Itt újabb pihenőt tartottunk, mielőtt továbbmentünk volna. Két éve még kulacstöltésre is ki tudtuk használni a helyet: most sajnos most.. Innen még "csak" 675m-re fölé vezet a kék: egy kerítéses, erdőirtásos szakasz után értünk fel a Szederjes-tető csúcsára. Ereszkedés, emelkedés: az érkező KO jelzés és a Jagusra (620m) való kapaszkodás, majd ereszkedés után máris a Domoszlói-kapunál voltunk. Pihenésre nem pazaroltuk az időt a csomópontban, megkezdtük a kapaszkodást az Oroszlánvár (604m) felé. Sajnos a falakból nem sok látszott:

Erről ereszkedve már szépen látszott a kékesi és galyatetői TV-torony is - utóbbi látványa kis riadalmat okozott túratársamnál. :) Egy újabb csúcshódítás (íme a kilátás a Nagy-Szár-hegyről (743m) : )

és egy másik mellett elhaladva: már a hármashatárhegyi erdészházhoz ereszkedtünk: itt a bélyegzés mellett ettünk is pár falatot. A kék hamarosan kiér egy erdei útra, ezen érkezünk a Markazi-kapunak nevezett csomóponthoz. Innen a jelzés megkezdi az utolsó emelkedést, hogy előbb 800m, majd 1000m főlé vezessen. Ezen a szakaszon már több túrázóval, családokkal is találkoztunk - hibába, fentről könnyebb.. :) A kék hamarosan felér a Kis-Saskő (830m) mellé. Innen a Disznókőre mentünk ki: csodálatos a látvány:

Felmentünk a Sas-kőre,

majd tovább az Erzsébet sziklán felállított kereszt felé,

majd egy utolsó emelkedéssel felértünk! :)

A síház teraszán a megérdemelt üdítőzést követően a csúcskőhöz mentünk. Itt mindenféle kombinációban megörökítettük magunkat, majd a betonúton a szanatóriumhoz mentünk bélyegezni. Visszatérünk a "Déli" sípályára, amin leereszkedtünk Mátraházára. Bélyegzés után még volt időnk a buszig: ezt az egyik vendéglátó egység terászán töltöttük el...

A "megszerzett" erő jól jött Erdélyben.. :)

A képek itt.
A korábbi túra itt.

A Mátra gerince - sokadszorra

..őszintén és köztünk szólva: a hegység vonalával nem lehet betelni. Szerencsére pár(=sok) héttel ezelőtt sikerült ismét megörökítenem. Amíg elkészül a túráról a beszámoló (érdemes lesz visszatérni pár nap múlva! :) , addig két képet osztanék meg a Mátra gerincéről:

Jó túrázást!
Addig is ajánlom ezeket a cikket!

Bükk-Mátra útjain

Pár héttel ezelőtt egyesületünk elnöke hívta fel a figyelmem a címben szereplő túramozgalomra. Valami oknál fogva a mozgalmakról szóló cikk írásakor elkerülte a figyelmemet - de most pótoltam. Így aztán, mivel az év végét Egerben zártam (és ott is kezdtem a 2012-t) - módomban állt felkeresni a Heves Megyei Természetbarát Szövetséget. Az OKT-s füzetem (egy kellemes beszélgetés keretében) leadásra került..

A napokban pedig a jelvény is megérkezett: helyére került, az OKT-s jelvény mellé.. Íme:

 

Itt lehet bővebb információkhoz jutni..

A Mátra gerince - ismét..

..amíg napvilágot és blogot látnak a nyári: belföldi és külföldi túráink: egy kis előzetes.. Nem, nem a korábbi képet linkeltem be ismét.. :) Néhány hete, a Bükkből vonatozva lehetőségem volt a Mátrát megörökíteni, íme:

(a képen is jól látszik a korábban nálunk is említett gerinc, ami az OKT útvonala)

Hamarosan beszámoló-hegyekkel jelentkezünk, érdemes lesz visszanézni! :)

A Mátra gerince

..korábban beszámoltunk arról, hogy milyen élmény teljesíteni a mátrai kéket.. Az útvonal a Mátra gerincén halad végig, 15 csúcsot érintve.. Íme:

Kellemes nyúlünnepet mindenkinek!

"A Mátra gerincén" - OKT - második nap

(az előző túra folytatása)

Reggel, 8 óra körül elkezdtünk éledezni, reggelizni; illetve pecsételő hely után nézni.. Az egyszerűbb helyek, mint buszállomás, posta kilőve; végül az egyik korán nyitó étterem lett a megoldás. A készülődés, pakolás ideje alatt megjött a szálláshelyünkhöz legközelebb lévő büfés is - a kéktúra bélyegzőt végül tőle kaptuk meg. Nekiindultunk a Vörösmarty turistaházhoz vezető ösvénynek. A kék itt a főút mellett halad és még később is, egészen a Mátra-nyeregig. A nyírjes erdészházhoz köves, makadámos út vezet le. A kerítés oldalán pár perces téblábolás után meglett a pecsét.. :)

Innentől egy rövid le és egy folyamatos felfelé kapaszkodás volt az utunk Galyatetőre. Visszatekintve, a Nyírjes-bércről még jól látszott a kékesi TV torony - de már egészen távolinak tűnt..

A csúcson egy-egy gyógysör, illetve fröccs elfogyasztása után folytattuk utunkat. A kilátóba természetesen felmentünk, de a fák már jócskán túlnőttek az általa nyújtott látnivalón.. :(

Na jó, azért akadt néznivaló így is.. :)

A csúcsról az út folyamatos ereszkedés mellett a csillagvizsgáló után "fordul rá" a Mátraszentlászlóra vezető lejtőre. (szvsz: e három falu a legszebb nevű kicsiny hazánkban.. ) A faluban kisebb-nagyobb tömeg volt, a jó idő előcsalogatta a népet.. A kék itt villámgyorsan átvezeti az embert Mátraszentistvánra. A Vidróczki csárda kerítése előtt lévő bélyegző használata után pihiztünk pár percet a következő etap előtt. Így volt alkalmunk megnézni a készülődést az esti programokra. Poénkodtunk is: jó volna a Csepregi Éva koncertre visszaérni.. :) Ekkor még tudtuk, hogy valóság lesz.. :))

De: visszatérve a nap folytatásához: a faluból a kék folyamatos emelkedéssel vezet fel Ágasvárra. Itt a szokásos sörös pihenés után visszafelé a csúcs felé vettük az irányt. Hát, alapos izzasztónak bizonyult az alig 800-900 méternyi távolság..:) De a kilátás észak felé: bőségesen kárpótolt minket:

Továbbmenve a K∆ jelzésen még megmutatta magát a Mátra bérc jellege:

A Szamár kőről nagyon szép kilátás nyílik észak-kelet felé:

A faluhoz közeledve hallottuk, hogy nem maradtunk le semmiről.. :) 

A koncert alatt némi ivászatba torkolott a délután+este - az Egerben előrelátó módon vásárolt boroknak köszönhetően.. :)

Aki a túra képeire kiváncsi, ide kattintva éri el..
A klasszikus film itt tekinthető meg..

Ráadás: akinek nosztalgiázni van kedve, itt kezdje el.. :)

"A Mátra gerincén" - OKT - első nap

(az előző túra folytatása)

Szent István napján: csodálatos napsütéses reggelre keltünk a Motelban. A reggeli és a reggeli kávé elfogyasztása után gyors pótlásba kezdtünk: visszamentünk siroki várba. A parkolóból a következő kép fogadott:

Tovább ballagva a szerpentinen, át lehetett látni az előző este megcsodált és bemutatott sziklákra:

A várban az ünnep kapcsán kisebb várjátékok vette kezdetét: a gyerekeknek íjászbemutató és pár apróság volt berendezve. Minket persze a felnőtteknek való dolgok és emlékek ragadtak meg. Ilyen pl. a lépcső látványa: aki látta és emlékszik a klasszikus filmre, annak beugrik, hogy Rockenbauer Pál és csapata egymást segítette fel, itt:

A várból csodálatos körpanoráma fogadott minket. Sajnos az idő szorított bennünket, ezért csak pár képre futotta. Egyet az egyesületi kutya, Bátor is kapott - az Elnökkel közösen, persze:

Az élvezetek után a munka könnyebb része következett, egyelőre. A régi vasútállomáson pecsételés. Régi vasútállomást írtam, holott maga az épület és sínpálya teljesen ép: csak vonat nem jár arra hónapok óta.. :(

Innentől pedig kezdetét vette a 15 csúcson át tartó emelkedés, fel a Kékes-tetőre. A hegységről itt mindent el lehet olvasni, érdemes. Aki pedig a mi élménybeszámolónkra kíváncsi, az ne menjen sehová, folytatjuk.. :)

Sirokról a kék fokozatosan emelkedik: először a Kalapos-tetőre ér fel, majd észrevétlenül átlépjük az 500 méteres magasságot. Visszatekintve több pontról is láttuk még a várat, a falut és a sziklákat. Az ösvényen haladva, a Gazos-kőhöz (507m) érve csodálatos a kilátás fogadott észak felé tekintve:

Tovább haladva a kéken elértük a Remete forrást és rétet. Sajnos a forrás (a második az útunk során) alig csordogált.. A szintet folyamatosan "lopja" a kék, a Jóidő-nyakhoz érve már 554m magasan járunk a hegyen. Itt szerencsére működött a Jóidő-kút, így egy csokinyi időre megálltunk. Az első komolyabb szintkülönbség itt kezdődött: a Szederjes-tető 675m magas csúcsára kellett felkapaszkodni. Leereszkedve a három csúcs közé, erdőírtás fogadott, hullámvasútazás, majd egy meredek lejtővel leértünk a Domoszlói-kapuba. (a hely túrautak csomópontja) A legizzasztóbb szakasz következett: felkapaszkodás az Oroszlánvárhoz (604m). A várból ereszkedve szépen megmutatta magát a túra célpontja:

A Cserepes-tetőt peremén haladva előbb a hasonló nevű nyeregbe értünk, majd felkapaszkodtunk a Nagy Szár-hegyre, ekkor már 743m magasra vezet a kék. Innen kis ereszkedés és már el értünk a tisztásra, ahol pecsételés következett. Továbbmentünk: a kék helyett az erdészeti makadám utat választottuk: próbáltunk egy kis időt nyerni.. A Markazi-kapu (672m) után már nincs appeláta, menekvés: fel kell kapaszkodni a csúcsig.. :) A Disznó-kőről csodálatos kép fogadott:

A Kis-Sas-kő peremén haladva láttuk a legtöbb jelét a vulkáni múltnak: több helyen is kőfolyáson kellett átkelni. A Sas-kő (898m) (és emlékműve) mellett elhaladva az Erzsébet sziklához érünk, ahonnan egy utolsó emelkedő várt ránk. A látványért megérte: felérve előbukkant a TV-torony és persze a tömeg is, a sípályák tetején. Ja, úgy könnyű kirándulni, ha 100m-nél nincsen messzebb a parkoló.. :)

A csapat többi tagja sörrel-borral várt ránk az egyik vendéglátó egység teraszán, életmenő volt.. :)

A frissítő után egyesületi csúcsfotó következett:

Lacóék két szállás-opcióval kecsegtettek: az első megtekintése után második lett a nyerő, így lementünk a sípályán Mátraházára. Visszatekintve még látszott a TV-torony:

Mátraházán, a parkolótól 50 méterre hatalmas főzésbe, vacsorába végül italozásba csapott át az este.. :)


A híres csapat nyomában jártunk. Az ő kalandjukat is át lehet élni, itt.
A képeinkért pedig ide érdemes elkalandozni.. :)

(folytatása következik...)