..készülve a Radnai-havasokra: felkészülési túrát tartottunk a nyáron. Erre a célra az egyik legnehezebb kéktúra szakaszt, a Mátrát választottuk ki, annak is Siroktól-Mátraházáig vezető szakaszát. Ezzel két legyet is ütöttünk egy csapásra: túratársam beljebb lett pár kilométerrel az OKT teljesítése felé, illetve megvolt a felhozó "edzés" is.. :) A vasárnap esti Holdviola koncerttől feltöltődve vágtunk bele a kalandba. Hétfőn, a reggeli busszal kimentünk Sirokra, ahol a Nyírjes-tónál lévő megállóban szálltunk le. A tanösvényen pár perc alatt felértünk (kb. 1km a megállótól) és körbe sétáltuk a tavat. A tó valójában láp, a jégkorszak után alakult ki, egy lefolyástalan medencében. 1957-ben fedezték fel, védetté 1961-ben nyilvánították. Íme, egy kép róla:
A házak közé visszaérve kis játék a nyomunkba szegődött kölyökkel, majd az országút felé vettük az irányt: ezen tettük meg az utat az elhagyott vasútállomásig. Két éve még lakott volt az épület, mostanra üresnek láttuk.
Itt váltottunk pár szót egy másik kéktúrázóval - akivel aztán később újra találkoztunk: ő szemből teljesítette a távot. Gyors bélyegzés és rövid erőgyűjtés után nekivágtunk - tucatnyi "hegy"csúcs várt ránk a gerinctúrán. A ligetes, erdőirtásos szakaszon néhol még vissza lehetett tekinteni Sirok felé, látszott a vár, a sziklák és a Bükk is. (az első kettő mellett télen haladtunk el!) Alig egy óra alatt felérünk a Gazoskőre - a "kilátóhoz".
A késői reggeli után Anna "feláldozta" vizét az erdő szellemének.. :) Fészbúkos fotózásra még volt időnk, majd továbbmentünk. A jelzés hamar ereszkedésbe kezd és kivezet egy tisztásra, amiből egy erdei úton megy tovább - nem tettünk kitérőt a Remete-forrás felé. (két éve is alig csordogált) A földúton bő kilométert mentünk,
amíg a Jó-idő-sarokra értünk. A szemből jövő S jelzéssel együtt mentünk tovább a Jóidő-kút felé. Itt újabb pihenőt tartottunk, mielőtt továbbmentünk volna. Két éve még kulacstöltésre is ki tudtuk használni a helyet: most sajnos most.. Innen még "csak" 675m-re fölé vezet a kék: egy kerítéses, erdőirtásos szakasz után értünk fel a Szederjes-tető csúcsára. Ereszkedés, emelkedés: az érkező KO jelzés és a Jagusra (620m) való kapaszkodás, majd ereszkedés után máris a Domoszlói-kapunál voltunk. Pihenésre nem pazaroltuk az időt a csomópontban, megkezdtük a kapaszkodást az Oroszlánvár (604m) felé. Sajnos a falakból nem sok látszott:
Erről ereszkedve már szépen látszott a kékesi és galyatetői TV-torony is - utóbbi látványa kis riadalmat okozott túratársamnál. :) Egy újabb csúcshódítás (íme a kilátás a Nagy-Szár-hegyről (743m) : )
és egy másik mellett elhaladva: már a hármashatárhegyi erdészházhoz ereszkedtünk: itt a bélyegzés mellett ettünk is pár falatot. A kék hamarosan kiér egy erdei útra, ezen érkezünk a Markazi-kapunak nevezett csomóponthoz. Innen a jelzés megkezdi az utolsó emelkedést, hogy előbb 800m, majd 1000m főlé vezessen. Ezen a szakaszon már több túrázóval, családokkal is találkoztunk - hibába, fentről könnyebb.. :) A kék hamarosan felér a Kis-Saskő (830m) mellé. Innen a Disznókőre mentünk ki: csodálatos a látvány:
Felmentünk a Sas-kőre,
majd tovább az Erzsébet sziklán felállított kereszt felé,
majd egy utolsó emelkedéssel felértünk! :)
A síház teraszán a megérdemelt üdítőzést követően a csúcskőhöz mentünk. Itt mindenféle kombinációban megörökítettük magunkat, majd a betonúton a szanatóriumhoz mentünk bélyegezni. Visszatérünk a "Déli" sípályára, amin leereszkedtünk Mátraházára. Bélyegzés után még volt időnk a buszig: ezt az egyik vendéglátó egység terászán töltöttük el...
A képek itt.
A korábbi túra itt.