..a hajnali 3 órás kelés, a 4 órai indulás és az egész napos utazás után jóleső érzés volt kiszállni a buszból. A helyszínen már vártak a Kárpát Egyesületbrassói tagjai. Egy rövid bemutatkozás után városnéző sétára mentünk. A városfal mentén előbb az uszoda, majd a teniszpálya mellett haladtunk el. Innen az "újonnan" épített Bolgárszegi-kapuhoz érkeztünk.
Ettől alig pár lépésnyire volt a Katalin-kapu, a város egyik régi kapuja, ez eredeti négyből.
Hangulatos házak kötött sétáltunk át a Cérna utcához, ami az egyik legkeskenyebb utca a világon:
A szépen és kevésbé szépen felújított házak között továbbmentünk a főtér felé. A tér tipikus németes hangulatot árasztott, nem véletlenül..
A főtérről csak pár lépés távolság a Fekete-templom. Nevét az 1689. április 21-én, a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. Sajnos kissé későn értünk oda, már nem tudtunk bemenni. Sebaj, kintről is érdemes volt körbejárni.
Így értünk vissza a a főtérre, ahol rövid koncertet adtak a fúvósok 18 órakor. A koncert után a patakpart mellett, de már a városfalon kívül elhelyezkedő ún. Fekete-bástyához mentünk fel. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben, villámcsapás következtében leégett és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt.
Íme a városi panoráma a toronyból:
Innen alig pár lépés távolságra van az ún. Fehér-bástya. A város innen is jól látszott - és a fölötte magasodó Cenk-hegy. (955m) A bástyától továbbmentünk a városfal mentén az Áprily Lajos gimnázium felé, majd a Tiszti Kaszinó épülete következett. Innen a sétálóutca érintésével a városfal felé vettük az irányt: ideje volt a szálláshelyünkre térni a busszal.
...egy bő félnapos túra után még egy rövid villámlátogatásra visszatértünk elbúcsúzni a brassói túratársaktól és a várostól. Egy rövid sétát tehettünk, mielőtt felmentünk volna a Poiana városrész felé a szerpentinen: alkonyi fényekben megcsodálni a várost:
Kellemes kikapcsolódás Brassó, érdemes felkeresni!A képek itt és itt! :)
..lassan kezd hagyománnyá válik, hogy Erdélybe megyünk az egri KárpátEgyesülettel. Pár héttel ezelőtt is így tettünk. A brassói városnézésről, a 3x1 napos túráról és az úton készült képek nézhetők meg a rövidfilmben.
A beszámolók miatt érdemes lesz visszatérni! Kis türelem! :) ui: zene: Lajkó Félix: Még azt mondják
Hétfőn még milyen szép volt minden... Megvan Zsoltinak a 10., Petinek az első 8000-ese. Aztán egymás után jöttek a rosszabbnál-rosszabb hírek. Kimerültek, nem tudnak lejönni. Szabad ég alatt aludtak 8000 méter fölött, a "halálzónában" és a rádiókapcsolat is megszakadt. Nem akarom túl taglalni a részleteket, hiszen erről a nagyobb hírportálok beszámoltak. Viszont ami a szomorú tény, hogy a magyar hegymászás legnagyobb alakja és a fiatal generáció legígéretesebb tagja életét vesztette. Még most sem fogom fel igazán, hogy ez megtörtént. Mi, a magashegyeket szerető emberek, példaképként tekintünk Zsoltira és Péterre (fiatal kora ellenére). Személyesen csak Zsoltival találkoztam egyszer egy előadásán: Pécsre hívtam le, 2003-ban hogy a PTE-TTK földrajz szaknapján, tartson előadást, az Everest mászásáról. Emlékszem az első találkozásra, az erős kézszorítására, az egyenes tekintetére. Egy órán át szerencsétlenkedtünk csoporttársaimmal, hogy projektort találjunk a vetítéshez. Zsolti mindeközben türelmesen várt, beszélgetett a hallgatósággal. Megmondom őszintén meglepődtem. Más ilyenkorra már behisztizett volna. Mindkét fiú óriási teljesítményt ért már el, enélkül a hegy nélkül is. Zsolti megmászta a Pamír összes 7000 m feletti csúcsát, ezzel érdemelte ki a Hópárduc címet, a 9 db 8000 m feletti csúcs és még lehetne sorolni. Péter megmászta első magyarként az Alpok összes 4000 méter feletti csúcsát, számszerűleg 82-t és egyedül végigmászta a Magas-Tátra főgerincét.
A fiúk, hogy Földes András szavaival éljek tovább emelkedtek a szokásosnál. A Föld legmagasabb csúcsai fölé, az égi ösvényekre. Mindig szeretettel fogunk emlékezni rátok.
Zsolt és Péter Családjának, ezúton szeretnénk Őszinte részvétet nyilvánítani, osztozunk fájdalmukban!
..a napokban kerül megrendezésre a Banff - Hegyifilm Fesztivál.
A Banff Hegyifilm Fesztivál a világ legrangosabb és legelismertebb nemzetközi outdoor-sport filmfesztiválja, amelynek helyszíne a kanadai Banff városa, a káprázatos Banff Nemzeti Park központja. A fesztivál főszervezője a Banff Centre. Az 1976 óta évente megrendezésre kerülő filmfesztiválra olyan, főleg rövidfilmeket nevezhetnek a készítőik, amelyek témája valamilyen extrém- vagy outdoorsport (hegymászás, freeride síelés, hegyikerékpározás, vadvízi és tengeri kajakozás, bázisugrás, stb.), de emellett gyakoriak a különleges helyszínekre vezető expedíciókat, távoli, egzotikus kultúrákat valamint bolygónk utolsó érintetlen vadonjait bemutató történetek is.(forrás)
A fesztivál előzetese itt nézhető meg:
És ez nem áprilisi tréfa! :)
Jó szórakozást! :) Kellemes nyúlünnepet Mindenkinek!
..mi más lehetett volna a legvadabb álom a XX. század elején, mint a sarkok meghódítása? Azonban az északi és déli sarkok "eleste" után már csak a "harmadik" sarok, csúcspont várt meghódításra: a Mount Everest. (nepáli nevén: Csomolungma) Egy évszázaddal korábban, 1802-ben került megállításra, hogy ez a Föld legmagasabb pontja. A megmászására azonban több, mint egy évszázadot kellett várni. Elsőként, az ún. kilencedik brit expedíció tagjaként, Edmund Hillary és Tenzing Norgay ért fel 1953-ban. (1953. május 29.)
A korai (és legtöbb mítoszt övező) próbálkozások George Mallory nevéhez fűzödnek. Harminc évvel korábban három expedíciót is vezetett a hegy meghódítására. Az első alkalom 1921-ben, mindössze a feltérképezésről szólt, illetve a lehetséges útvonal megtalálásáról. Az első visszatérésre már egy évvel később, 1922-ben sor került. Habár az expedíció új magassági rekordot állít fel (8225m), de a csúcshoz nem kerültek közelebbre. 1924-ben a harmadik -és Mallory számára az utolsó- expedíció tért vissza a hegyhez. 37 évesen Mallory tudta, hogy ez talán az utolsó lehetősége, hogy elérje áhított célját: a Mount Everest meghódítását. Mászótársa a fiatal Andrew Irvine volt, akinek szakmai tudása és a leleményessége tette lehetővé az oxigénpalackok jobb kihasználását. Június 6-án látták őket utoljára..
Eltűnésük után, októberben nemzeti hősöknek járó pompával búcsúztatták őket a Szent Pál székesegyházban. A legenda azonban tovább élt..
1999-ben a "Mallory-Irvine kutató-expedíció", melynek vezetője Conrad Anker volt, találta meg a holttestét - vagyis 75 évvel később- 300 méterrel az ún. "első lépcső alatt". A holttest egyértelműen a brit hegymászóé volt, azonban egy(/több) fontos tárgyat nem találtak mellette: a felesége fényképét. Lehetséges, hogy Mallory és Irvine mégis felért a csúcsra? Conrad 2010-ben visszatért, és neves elődjét követve az kutatta: lehetséges-e, hogy a korabeli felszerelésben és eszközökkel felérjenek a Mount Everestre? A filmben párhuzamos képekben látjuk a jelent és a múlt megidézését, részletesen bemutatva az előzményeket.
Egy újságírói kérdésre ("miért akarja megmászni a Mount Everestet?") Mallory azt válaszolta: "azért mert ott van."
A mondat és szellemiségének megértése miatt, érdemes megnézni a filmet! Íme, az előzetes, kedvcsinálónak:
..őszintén és köztünk szólva: a hegység vonalával nem lehet betelni. Szerencsére pár(=sok) héttel ezelőtt sikerült ismét megörökítenem. Amíg elkészül a túráról a beszámoló (érdemes lesz visszatérni pár nap múlva! :) , addig két képet osztanék meg a Mátra gerincéről:
..a mauzóleum után, egy szerpentines - de továbbra is jó minőségű úton értünk Szádelőre. (szlovákul: Zádielbe) Íme, a völgy bejárata:
A faluban alig találtunk parkolóhelyet - csak közvetlenül a sorompónál volt. Percek alatt felszerelkeztünk és nekiindultunk. A sűrű, árnyas völgyben sokáig az erdei betonúton kellett gyalogolni: így kevésbé volt feltűnő, hogy végig emelkedett... A zúgó Szád-patak hol a balról, hol pedig jobb oldalról volt kísérőnk. A völgyhöz és szentkirályunkhoz köthető népmese, mely szerint:
"egyszer Szent László király a pogány tatárok elől menekült. Mikor üldözői már-már utolértek, a hegy a lóháton vágtató király mögött hirtelen tövig kettészakadt, s a pogányok mind a mélybe zuhantak, hol agyonzúzták magukat."
Ezt a népmesét "persze" a Tordai-hasadék is magáénak "tudja".. Valójában, az erdélyi rokonhoz hasonlóan: barlangok beszakadásából jött létre - a víz eróziós munkája következtében. A bemutató tanösvény jóval fiatalabb, 1977-ben adták át.
A völgyben 300-400 méter magas sziklafalak alatt haladva, bő félóra után kissé szétnyíltak a lombok - így megláttuk az egyik híres követ, a Cukorsüveget (105m) :
A szikla után tovább folytattuk az utunkat, két jellegzetes kép a völgyből:
A völgy felső végén nem a Z\ jelzésre váltottunk, hanem a K jelzésen mentünk tovább. A menedékházat/büfét elhagyva már nem találkoztunk túrázóval - csak hármasban folytattuk. A jelzés bő félóra múlva felkapaszkodik a fennsíkra -
ahová 30 percnyi lihegés után értünk fel - ezen indultunk visszafelé. A szemből érkező Z jelzés sokáig kísért minket: egészen a karámokig. Itt érkezett meg a völgy felől a KZ\ jelzés. A földvár sáncai után a jelzés lassan kiért a fennsík szélére, ahonnan az alkonyi fényben megcsodálhattuk a völgyet:
és a Cukorsüveget - immár "felül"nézetből:
Pár fészbúkos fotó után felkaptuk a nyúlcipőt és erős tempózással leereszkedtünk a faluba. Öreg este lett, mire útnak indultunk, Magyarország felé.
..aktuális havi filmajánlónk (idei utolsó! :) ) is megtörtént eseményen alapul. Joe Simpson és Simon Yates 1985-ös perui, Andokbeli sikeres, de majdnem végzetes hegymászásának története. A Siula Grande (6344m) nyugati falának első megmászói szerettek volna lenni - és sikerült is meghódítani. Lefelé azonban.. De erről szól a film... :) A 2003-ban forgatott dokumentum filmben Joe és Simon meséli el az eseményeket, amit két amatőr angol színész játszik el. Íme az előzetes:
Aki inkább könyv alakban olvasná el, ezt
vagy a borítót keresse:
Jó szórakozást! :) Az előzetes itt érthető el! Aki keres, a teljes filmet is megtalálja.. :) Összes filmajánlónk egyben itt!
..pár héttel ezelőtt "hirtelen" felindulásból Szlovákia felé vettük az irányt: barlangos-túrázós napot terveztünk egy ideje - és tartottunk is végül..
Reggel kocsiba pattantunk és minimális eltévedés mellett hamarosan a határ másik oldalán voltunk. Pár kilométeres szakaszt leszámítva végig új utakon mentünk - nem volt gond tartani a menetrendet.. Mert sajnos időhöz voltunk kötve - de erről később.. Az első célpontunk, csak tájékozódási céllal a Gombaszögi-barlang volt. A szalmacseppkövekről híres barlang ép' zárva volt: csoportot vezettek körbe. A parkolóban lévő 3-4 másik autó arról árulkodott, hogy nincs tömeg lent. Egy gyors körbenézésre mindenképp érdemes volt a hely, íme pár kép:
A barlangtól autóba szálltunk és egy szerpentines emelkedő után máris a Szilicei-jégbarlang parkolójában voltunk. A parkolótól ~2km sétaút vezet a barlanghoz, végig a ST(fordított T!) jelzés mentén, fél óra alatt kényelmesen felsétáltunk. Egy kép az ösvényről:
A barlang a legalacsonyabban fekvő jégbarlang, 503m tengerszint feletti magasan található. A vadregényes környezet is megér "egy misét"
- de a barlang is impozáns. Jeget nem láttunk benne, de a kiáradó hűs levegő érezhető volt a barlang szájánál.. A barlang maga:
A barlangtól visszasétáltunk az autóhoz, egy késői ebédre. A rövid pihenő után ismét autóba pattantunk és meg sem álltunk a Dobsinai-jégbarlang parkolójáig (850m). Az utolsó pillanatban érkeztünk: gyors felrohanással szerencsére elértük az éppen induló csoportot. A barlang bejárata 969m magasan található - az út egy részén tanösvény segíti a tájékozódást.
Első írásos említése 1863-ból származik, de csak 1870-ben tárták fel. Hamar nagy népszerűségnek örvendett, elsők között kapott villanyvilágítást 1887-ben. A barlang 1423 méteres hosszából 515 méter, amin körbevezetnek minket ~40 perc alatt. A szavak után a képek, íme (az elsőn a szerző) :
A barlangban tett látogatás után volt időnk kényelmesen lesétálni az autóhoz - és újabb falatozáshoz. Visszaindultunk, hiszen volt még célpont bőven: legközelebb csak a szerpentin tetején álltunk meg pár kép erejéig, Dobsina fölött.
Fotózkodás után továbbmentünk, átmentünk Rozsnyón - majd útközben elhaladtunk az év márciusában leégett krasznahorkai vár mellett. A falu után, az E571/50-s főút mellett található Andrássy-mauzóleumnál álltunk meg legközelebb. A két ágra szakadt főúri család sarja, Andrássy Dénes emeltette felesége és saját (valamint kutyája) céljára, 1903-04-ban. A műemléket francia stílusú kert veszi körbe, érdemes körbejárni és kis időt szánni rá..
A parkból látszik a vár is, íme:
Innen továbbmentünk a .. (folytatása következik :) )
Itt vannak a képek.. Egy cikk itt.. Minden info itt: utazás előtt kötelező!
..pár héttel ezelőtt ismét könnyed célpontunk volt. Egerből Tiszaújvárosba utazva a muhi emlékhely mellett mentünk el...
1241. április 11-12.-én a ~60-65.000 főre (2,5-3 szorosa a mohácsi csatában odaveszetteknek!) tehető magyar haderő nagyjából ugyanekkora létszámú mongol sereggel (a főerővel) találta szembe magát, azonban a csatában több tényező is ellenünk szólt - ezek együtt okozták végül a vereséget. A kár azonban jóval nagyobb volt: a csatában több főúr is az életét vesztette; a tatárok egy év alatt kifosztották az országot; a lakosság 15-25% elpusztult - ez csak a török hódoltsághoz mérhető kár... IV. BélaTrau-szigetére menekült az őt üldöző tatárok elől.
A tatatárjárás egyik legemlékezetesebb csatájának emléket állító hely (Vadász György és Kiss Sándor alkotása) 1991-ben készült el. A mesterséges domb, sírhalmot szimbolizál, amibe tucatnyi kereszt fúródik be..
Íme a pár kép:
Érdemes felkeresni - egész évben látogatható! A képek itt.
A fenti képen látható Nanga Parmat a Himalájában fekszik, 8125m magasságával a kilencedik legmagasabb hegycsúcs a világon. A film és ennek alapjául szolgáló könyv beszerezhető, érdemes felkeresni a boltokat. Íme, a könyv borítója:
ReinholdMessner, a könyv szerzője az első ember, aki mind a 14, 8000 méter feletti csúcsot megmászta. Élményeiről több könyvet is írt, ezek egy része magyar nyelven is elérhető. Érdemes miattuk felkeresni a boltokat/antikváriumokat. A fenti könyvből készült film előzetese itt tekinthető meg:
Itt is elérhető, egy másik előzetes .. Az 1953-s film itt.. A werkfilm első része.. Jó szórakozást! :)
.. idén már több filmet is javasoltunk megnézésre - ezt a "hagyományt" folytatjuk most.. Az eddigiekhez képest azonban egy "könnyebb" témájút, de ugyanakkor közismertebb filmet ajánlanánk a hétvégére. Ez a film is valós történeten alapul, Heinrich Harrer(1912-2006) azonos című könyve alapján készült. Harrer volt az első hegymászó, aki 1938-ban az Eiger(3790m) északi falát meghódította. (a sikertelen próbálkozásokról itt már beszéltünk)Élményét először 1959-ben adták ki könyv alakban, "A fehér pók" címmel. Azóta több, a hegymászás témaköréhez kapcsolódó könyvet is írt - érdemes keresni őket. A bejegyzés témáját adó könyv borítója pedig a következő:
..tavasszal egyeztetési hiányosságok miatt lemaradtam az Egyesületi túráról. A hely azonban több, mint érdekesnek tűnt, a határon túl is rég’ jártam abba az irányba, ezért elhatároztam, hogy keresek egy másik csapatot. Egy jóbarát segítségével találtam rá a Kárpát Egyesületegri szervezetére. Pár egyeztetés után: július végén úton voltam Eger felé. Reggel, szemerkélő esőben, a megbeszélt időben „behajózott” a csapat. Útközben még három fővel bővült a létszámunk: legutolsónak egy helyi túravezető, segítő (=Krisztián) csatlakozott hozzánk Nagybányán.
A városban első útunk az Ásványtani Múzeumba vezetett. Itt két szinten, tucatnyi tárolóban lehet megcsodálni a kiállított ásványokat. A múzeum hűvöse legalább ennyire élvezetes volt.. Egy kis ízelítő a kiállításból:
A múzeum után egy rövid sétára még futotta a belvárosban. Elsőnek a híres református templomot és tornyát néztük meg. A kis/szűk utca miatt nem könnyű fotózni, de azért sikerült:
Ettől csak pár lépésre volt a szászos jellegű főtér, majd a Szent István torony. Az 1300-as években emelt templom tornyáról a legenda úgy tartja, hogy Hunyadi János építette a XV. században. Lerombolására 1847-ben került sor, a városi tanács rendeletére. Ezek után még „kopott” a templom, de a XIX. század végétől már állagmegóvásra is sor került. Mai megjelenésében is impozáns, íme egy példa:
A toronytól csak pár lépésnyire volt a régi vár egyik bástyája, a „Vértorony”. Gúnynevét onnan kapta, hogy a céhes időkben a bástya és a környező falak védelme (békeidőben megóvása) a mészárosoké volt.(hasonlóan a Halászbástyához)A szépen felújított és helyreállított falakat csak kerítésen kívülről csodáltuk meg, egy kép:
Sajnos a terjeszkedő város itt is szétfeszítette a várfalakat: mára a falak nyomvonalát is nehéz felfedezni..
A villám-városnézés után továbbindultuk kis csapatunk – a következő megállónk Barcánfalva volt. Itt egy félórás séta keretében az 1993-ban épült új kolostort néztük meg. A templom fatornya a második legmagasabb (62m) Erdélyben. A templom és a többi szentély között forrás fakad, kis tavon lehet átkelni – idilli hely. Remélem a kép visszaadja:
A kolostor után nem volt több „mentség” : egyhuzamban tettük meg az utat Borsáig. Itt 5 perces vásárlás és már úton is voltunk szálláshelyünkre, Borsafüredre. A kis település, üdülőtelep első felvirágzása a második világháború alatt, 1940-44 között volt: ekkor került kiépítésre az első sípálya. A fokozatosan épített pályák 1988-ig voltak helyszínei rangos eseményeknek. Sajnos, azóta kopik a fénye.. (De ezekről később..)
Este, a Medve Panzióban a gyors szobaosztás után: csorbalevessel és töltött káposztával lakattak jól. Kellett az energia a másnapra tervezett Nagy-Pietroszhoz.. (folytatása következik)
..senkit sem megnembántva: a címben szereplő jelzőt ZD barátunk alkotta (vagy legalábbis: dobta be a társaságba..) bő 15 évvel ezelőtt..
A vasárnapi kánikula vagy vízparti programokra vagy lájtos hűsölésre+kikapcsolódásra volt jó.. Mi az utóbbira szavaztunk, egy kis közlekedési élménnyel felturbózva..
Bár nem a legjobban indult.. A csepeli HÉV-l könnyedén, a tervezett időben a hídnál voltunk, azonban a hajó nem akart feltűnni. A menetrend szerint észak felé kellett volna érkeznie - bő 20 perccel később a dél felé tartó sem ért oda.. :( Így aztán nem vártunk: villamosra szálltunk és két átszállásból máris a Városmajorban voltunk. (villamos fanok ide!:) ) Az Ördög-árok egykori ártere mára beépült közpark - és a fogaskerekű végállomása. Egy szerelvény pont az orrunk elől indult: sebaj, egy tízóraira pont jó volt a várakozási idő.. Percekkel később már hegymenetben zakatoltunk a Széchenyi-hegy felé. Az állomásokon megvártuk a völgymenetes járatokat - a vonal zöme ugyanis egyvágányú. Ez idő alatt volt időm fotózkodni.. :) A fogaskerekű felső végállomástól párszáz méterre található a Gyermekvasút - vagy ahogyan mindenki ismeri: Úttőrővasút felső végállomása. Íme, a megnyitás képei:
Gyors jegyváltás, pár képeslap a shopban - és már indult is szerelvény. Nagy száguldásra nem kell készülni: a ~11 kilométeres távot ~45 perc alatt teszi meg: de nem is ez a lényeg! Szép a táj, hegyek-völgyek között zakatoló vonat.. :) Kb. ilyen a hangulat: :)
A vonatról az alsó végállomáson szálltunk le, Hűvösvölgyben. Az állomás épületében berendezett kis kiállítást végignéztük, mielőtt továbbindultunk volna. Íme, egy kép:
Pár héttel ezelőtt már voltunk itt az OKT kapcsán - most egyszerű dolgunk volt - visszamenni a Fenyőgyöngye nevű helyre. Előbb persze felszerelkeztünk vízzel: ekkora már a végét járta a készlet.. Töltés után nekivágtunk a ~130m szintkülönbségnek. A felfelé vezető út végig kellemes ösvény (Glück Frigyes nevét viseli) - több látnivalóval is "megspékelve" - sajnos az Oroszlán szikla mára fej nélküli.. :(
Kb. egy óra alatt értünk fel az Árpád-kilátóba. A Látó-hegy (376m) tetején lévő építmény az egyik legszebb:
Pár kép a városról is készült,
majd továbbindultuk: lefelé a kéken. Fél órával később már a Fenyőgyöngyénél hűtöttük magunkat a kék kútnál. A frissítő után előbb a műút mellett vezető ösvényen, majd az úton értünk el a Pál-völgyi cseppkőbarlangot. Mint hazánkban majd' mindegyik barlang: ez is egy véletlen felfedezés eredményeképpen lett ismert - és kezdték meg a feltárását 1904-ben. A 29 km hosszan feltárt barlangban egy 60 perces normál sétát lehet tenni (vagy: extrémet.. ) - mi az előbbire fizettünk be, kombináltan. A túra rajtjáig körbenéztem a felhagyott kőfejtőben,
olvasgattam az információs tablókat. A "rajtra" kellő "tömeg" gyűlt össze. Szakszerű vezetés mellett végigmentünk barlangon, íme pár kép:
A látogatás végén "átrobogtunk" a néhányszáz méternyire lévő Szemlőhegyi barlangba. Figyelem! A Ω és Ω jelzés felváltva fordul elő útközben! A túráig volt pár percünk, így kiéltük magunkat az interaktív kiállításon.. :) Itt is szakszerű vezetésben volt részünk: a barlangot 45 perc alatt bemutatták. Íme pár kép:
A nap végére alaposan elfáradtunk - mozgalmas volt.. :)
