..tavasszal egyeztetési hiányosságok miatt lemaradtam az Egyesületi túráról. A hely azonban több, mint érdekesnek tűnt, a határon túl is rég’ jártam abba az irányba, ezért elhatároztam, hogy keresek egy másik csapatot. Egy jóbarát segítségével találtam rá a Kárpát Egyesület egri szervezetére. Pár egyeztetés után: július végén úton voltam Eger felé. Reggel, szemerkélő esőben, a megbeszélt időben „behajózott” a csapat. Útközben még három fővel bővült a létszámunk: legutolsónak egy helyi túravezető, segítő (=Krisztián) csatlakozott hozzánk Nagybányán.
A városban első útunk az Ásványtani Múzeumba vezetett. Itt két szinten, tucatnyi tárolóban lehet megcsodálni a kiállított ásványokat. A múzeum hűvöse legalább ennyire élvezetes volt.. Egy kis ízelítő a kiállításból:
A múzeum után egy rövid sétára még futotta a belvárosban. Elsőnek a híres református templomot és tornyát néztük meg. A kis/szűk utca miatt nem könnyű fotózni, de azért sikerült:
Ettől csak pár lépésre volt a szászos jellegű főtér, majd a Szent István torony. Az 1300-as években emelt templom tornyáról a legenda úgy tartja, hogy Hunyadi János építette a XV. században. Lerombolására 1847-ben került sor, a városi tanács rendeletére. Ezek után még „kopott” a templom, de a XIX. század végétől már állagmegóvásra is sor került. Mai megjelenésében is impozáns, íme egy példa:
A toronytól csak pár lépésnyire volt a régi vár egyik bástyája, a „Vértorony”. Gúnynevét onnan kapta, hogy a céhes időkben a bástya és a környező falak védelme (békeidőben megóvása) a mészárosoké volt. (hasonlóan a Halászbástyához) A szépen felújított és helyreállított falakat csak kerítésen kívülről csodáltuk meg, egy kép:
Sajnos a terjeszkedő város itt is szétfeszítette a várfalakat: mára a falak nyomvonalát is nehéz felfedezni..
A villám-városnézés után továbbindultuk kis csapatunk – a következő megállónk Barcánfalva volt. Itt egy félórás séta keretében az 1993-ban épült új kolostort néztük meg. A templom fatornya a második legmagasabb (62m) Erdélyben. A templom és a többi szentély között forrás fakad, kis tavon lehet átkelni – idilli hely. Remélem a kép visszaadja:
A kolostor után nem volt több „mentség” : egyhuzamban tettük meg az utat Borsáig. Itt 5 perces vásárlás és már úton is voltunk szálláshelyünkre, Borsafüredre. A kis település, üdülőtelep első felvirágzása a második világháború alatt, 1940-44 között volt: ekkor került kiépítésre az első sípálya. A fokozatosan épített pályák 1988-ig voltak helyszínei rangos eseményeknek. Sajnos, azóta kopik a fénye.. (De ezekről később..)
Este, a Medve Panzióban a gyors szobaosztás után: csorbalevessel és töltött káposztával lakattak jól. Kellett az energia a másnapra tervezett Nagy-Pietroszhoz..
(folytatása következik)
(folytatása következik)
A nap képeiért ide kell elnézni
Egy interjú a helyi vezetőnkkel itt
A túra kiírása itt