Radnai havasok - 1.nap

(az előző bejegyzés folytatása)

..másnapra jó időt jósoltak a meteorológusok, így aztán az előzetes programon változtattunk. Az új cél: a Nagy-Pietrosz. A hegy nevétől nem kell megijedni: nem "híres" költő vagy politikus nevét viseli: magyarra fordítva nagyjából: Nagy-Köves, a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa.. 
Csütörtökön reggel 7 órakor gyors reggelivel kezdtünk - majd fél órával később már úton voltunk Borsa (866m) felé. Itt szerencsére tudtunk ~3 kilométert haladni a házak között - ezzel némi szintet, de sokkal több időt spórolva meg. A túra során a kék itt is vezetett minket.. :) 

A házak lassanként átalakultak kaszálókká: az utolsónál összevártuk a csapatot - ekkor ~1000 méternél jártunk. Sajnos, az előzetes híreknek megfelelően, a forrás nem folyt.. A kapaszkodósabb szakasz innentől kezdődött: az út sok-sok (hajtű-)kanyarral kapaszkodott egyre feljebb. Nem sokkal később már a természetvédelmi területen haladtunk felfelé. 

Kanyarokkal később (~1400m) túravezetőnk megállt, hogy összevárjuk az ekkorra már eléggé széthúzódott csapatot... :) Újraindulás után, egy-két fordulóval később egy forrásnál frissített a csapat - innentől már csak egy hosszú, egyenes emelkedő volt hátra a meteorológiai állomásig. Útközben elmentünk a síbalesetben elhunyt, 5 román emléke mellett. A kapaszkodó végén: elénk tárult a katlan, 

benne az állomás épületével - tőle pár méterre pedig Ceaușescu egykori pihenője. 

Az állomás tövében (1776m) fújt a csapatunk, mielőtt továbbindult volna. A háztól törpefenyvesek között vezet a jelzés a Mosolygó-tó (1786m) felé. A tó mellett, egy lavináktól védett helyen található a salgótarjáni leventék emlékműve. 1944 január 13.-án 14 fiatal vesztette életét egy lavina következtében. (film)

Az emlékhelytől egy félkörívet leírva érkeztünk a fal alá, 

ahol megkezdtük a cikk-cakkos emelkedést. Útközben egyre jobban közeledtünk a havasok főgerincéhez. ~400 méter emelkedés után már látszott a jelzőoszlop, majd pár perccel később felértem. (~2200m) A túratársak is megérkeztek lassan. Volt aki "egyből" továbbrohant a csúcs felé, volt aki megállt körbenézni.. A kelet felé nézve látszott a főgerinc:

Anna is megérkezett pár perccel később. Miután felfrissült, továbbmentünk: a Nagy-Pietroszra (2303m - Horthy-csúcs 1940-1944 között) már együtt érkeztünk. Itt hatalmas pihenés, evés - fotózkodás - közösen is, persze:

Itt is (mint korábban mindig) végett kellett vetni az örömködésnek: vissza kellett indulni. Ereszkedéskor találkoztunk a helyi vezetőnkkel (=Krisztián) felfelé kapaszkodó utóvéd-csapattal. (végül egy fő kivételével mindenki felért..) Lefelé már több időm volt képeket készíteni a természetről is: 

A kopjafánál megálltunk, de a tónál nem - csak a törpefenyőkkel megvívott harc után pihentünk meg pár pillanatra az állomás épületénél.. Innen már könnyed ereszkedés lett volna - de az időjárás közbeszólt. A 15 órára jelzett eső perce pontosan megérkezett.. Így kénytelenek voltunk a ponchokat előkapni .. Szerencsére pár kanyarral később elállt - de aztán pár percre még visszatért.. A forrásnál váltottam pár szót egy felé induló/igyekvő román csapattal - időközben Anna is beért. A parkolóhoz és a buszhoz már együtt érkeztünk..

Ezzel új magassági csúcsot döntött túratársam.. :)

(folytatása következik)

A nap képei itt