Egy vasárnapi Schneeberg története

-Biztos felkelsz holnap, ha bemész a borozóba?

-Persze. Csak pár sör....

Hát nem keltem fel. Így lett a szombatból vasárnap. Eleinte kétnaposra terveztem, de mondom nincs nagy hó a webkamerák szerint, meglesz az egy alatt is. Szombat este már semmit nem bíztam a véletlenre, itthon maradtam. Hajnali 4-kor felkeltem, kávé aztán indulás. "Migráncsmentesen" jó tempóban tudtam autózni Puchberg irányába. 9 felé érkeztem meg a hegy alá. Eredeti tervem a Novembergrat volt, de a hó láttán lejjebb vettem a pofaszélből. Két verzió maradt. Az Oberer Herminensteig vagy a Schneider Graben. Végül is az utóbbit választottam.

Az útvonal

Átöltöztem, majd neki vágtam a hegynek. Nem sokat kellett várnom az első emelkedőre. Néha úgy éreztem hogy már a seggemen veszem a levegőt. Felértem a vályú kezdetéhez. Tábla kint. Életveszély. Mondom remek. Utána mindig figyeltem felfelé, nehogy valami kőomlás úgy telibeverjen, hogy kiskanállal kelljen összeszedni. 1,5 óra alatt értem el a felső utat, ahonnan a havas rész kezdődött. Mondom mély úgyse lehet a hó. Aztán amikor először szakadtam be derékig, éreztem nem lesz ez egyszerű menet. A huszadik után már nem számoltam tovább.

Az út felülről.

Egyre meredekebbé vált a terep. Sütött a Nap is rendesen. Dőlt rólam a víz. Kimentem a vályú bal oldalára, hogy majd ott kimászok a Novembergrat-ra. Nem volt jó ötlet.... Vissza középre. Átverekedtem magam a törpefenyves tetején, többször beszakadva, meg közbe arra figyelve le ne zúgjak, mert itt egy csúszás aztán az autónál vagyok újra.... Tehát újra a helyes úton voltam, de az utolsó 200 méter még meredekebb volt. Számoltam a lépéseket tíz lépés majd pihi.

A kijárat

Egyszer csak vége lett. Ahogy felértem a platóra egy 100km/h-s széllökés rögtön telibe vágott. Hátra is léptem kettőt-hármat. Mondom ez fasza lesz így. Láttam a csúcsot már nem volt messze. De rengeteget kivett belőlem combközépig érő hó, valamint az idővel sem álltam jól.

Schneeberg plató a baloldali a csúcs

A lefelé menet mellett döntöttem. A turistaúton leértem 2 -2,5 óra alatt. Menetközben elhaladtam a Salamandra kisvasút pályája mellett is. Nyári szezonban fel lehet vele jönni ide a platóra.

Salamandra vasút pályája. Fent a hegytetőn van a végállomás

 A vasútat elhagyva a sárga jelzésen ereszkedtem vissza Schneebergdörflbe az autóhoz. A meredek ösvény lefelé szépen ki is nyírta a térdemet. Már ami még maradt belőle. Délután értem le 4 óra felé. Egygázon haza. Este fél tízre itthon voltam. Szezonkezdésnek nem volt rossz.

Laca

A túra fotói itt.

Grossvenediger 2015

Igen, ismét sikerült ellustulnom, azért megint a késés a beszámolóval. Augusztus óta nem bírtam magam rávenni, de hát én már csak ilyen vagyok. A történet úgy kezdődik, hogy talán még tavasszal beszélgettünk erről, páran aztán szépen formálódott a csapat. Ismét új felállás jött létre. Jozi, Ákos és Én.

"Birodalmi lépegetők"

A szabadságokhoz igazodva, augusztus második felére tettük az indulást. Mire eljött, volna az indulás napja, gyalázatosan szar lett az időjárás. Halasztottunk az induláson pár napot, de aztán lesz ami lesz alapon nekivágtunk. Matrei in Osttirol volt a cél, itt néztünk campinget, amit még itthonról próbáltunk lefoglalni, de nem igen válaszoltak megkeresésünkre. Hála a jó égnek, mikor kiértünk volt szabad helyük. Feldobtuk a "Hotel Savoyt", aztán villámgyorsan lehúztunk a közeli boltba némi "malátaszörpért". A camping szállásdíjára konkrétan nem emlékszem, de nem vert földhöz minket. Korrekt a vizesblokk, van étterem is, közel a bolt és gyönyörű helyen van. Tényleg csak ajánlani tudom. Másnap az idő cseppet sem javult, azt mondták talán két nap múlva próbálkozhatunk. Így elmentünk sétálni a városba. Megnéztük a nemzeti park múzeumát (ingyenes!) és a II. világháborús hősök emlékművét.

Akartunk egyet felvonózni is, de az árak láttán kihagytuk. Este megbeszéltük, hogy reggel mindenképp indulás a Neue Prager Hütte, vagy különben mehetünk haza, mert kifutunk az időből. Napsütésre ébredtünk. Összeszedtük a felszerelést, majd felmentünk a Tauernhaus-ig. A parkoló fizetős, de olcsóbb, mint itthon 4 óra a belvárosban, 4 napra. Innen a Tauerntaxival felmentünk (5 EUR/fő) Venedigerhaus-ig. Nem is a szint miatt, inkább a távolság érvelt mellette. Innen viszont már jöttek az emelkedők. A két faszi ment elől, én meg kullogtam mögöttük szokásomhoz híven, miszerint az első nap egy kalap szar a teljesítmény. Az Alte Prager Hütténél bevártak.

Kilátás a Alte Prager Hüttétől

Kajáltunk, szusszantunk egyet. Innen már láttuk az aznapi célunkat a Neue Prager Hüttét. Még 300 méter szint volt előttünk, amit viszonylag hamar le is tudtunk. Péntek lévén, meg a javuló idő miatt elég sokan összejöttünk fent. Szerencsére foglaltunk szállást, így fixre volt helyünk. Kiültünk sörözni a napsütésbe és élveztük a kilátást. Kértünk vacsorát is, de én még éltemben nem ettem ilyen szar tésztát. Este, korán eltettük magunkat. Elvileg ötös kelést beszéltünk meg, amiből azt hiszem 7 lett. A többiek sem kapkodtak, hozzáteszem. Az utolsók között indultunk el felfelé, de legalább láttuk merre vezet az út felfelé. A hómezőkkel tarkított morénalejtő után elértük a gleccser peremét. Hágóvasak fel, kötél elő. Egy hasadékokkal teletűzdelt, kemény firnes részen átkelve, felértünk a hóval borított gleccserplatóra. Hosszú taposás következett, kerülgettük a hasadékokat, vagy átlépdeltünk rajtuk. Egy felhő nem volt az égen, tűzött a Nap rendesen. Rólam meg gurultak a vizek. Ákos hágóvasa nem igazán szuperált, így hamar megállapodtunk, hogy ő fog közöttünk jönni. Tapostunk jó pár órát már, mire megpillantottuk a csúcsot.

Csúcstömb

Már csak csúcsgerincre felvezető emelkedőn kellett átverekedni magunkat, majd a gerincen végig sétálva, Ákosnak a vasak nélkül kicsit nehezebb volt, fent álltunk Ausztria 4. legmagasabb csúcsán. Negyed tizenkettő volt. Nagyon időben voltunk. Fotók, csúcssör, csúcscsoki.

Grossvenediger 3664m

1 órát elnézelődtünk, majd elindultunk lefelé. Visszafelé már gyorsan haladtunk. Mivel rendesen kásás lett a hó ledobtuk a vasakat. Csak a gleccser peremen vettük vissza, itt Ákost leeresztettük, majd lementünk mi is. Ismét jött a mix szakasz, mi Jozival lassabban mentünk lefelé, de így volt ideje Ákosnak sört kérni nekünk a menedékházba :). Felszedtük az itt hagyott cuccainkat, majd folytattuk utunkat lefelé. A csúcstól számolva 2000 métert ereszkedtünk, ami azért odavágott rendesen. Még jöttek fel velünk szembe is. Kérdezik megmásztuk? Mondom igen. Hát holnap ők is megakarják. De nekik nincsen se hágóvasuk, se kötelük. Mondom akkor érdekes lesz. Nem magyarok voltak. Iszonyat felelőtlen emberek vannak.... Éppen elértük az utolsó Venedigertaxit lefelé az autóhoz. Este a campingbe, már várt minket a jól megérdemelt szilvasnapsz és a behűtött osztrák sörök. Másnap délelőtt tábort bontottunk majd elindultunk hazafelé.
Laca

A túra fotói itt.
Hard rockba meg itt.

Előzetes a Grossvenediger túrából

Tiroli kalandok 2014

Bevallom, az én hanyagságom, hogy ez csak most kerül fel a blogra. Tavaly történt augusztusban. Hárman indultunk el az útra, Paszta, Gábor és jómagam. Az eredeti terv Ortler-Weisskugel duó lett volna, de hát az ember tervez, Isten végez. Az odaút sima volt. Reggeli indulással, délután már a sátrat állítottuk a campingben. Az időjárás nem éppen járt a kedvünkben. Egy napig el tébláboltunk a faluban, aztán másnap felkerekedtünk a közeli Elferspitz (2926m) megmászására bemelegítés gyanánt. Az eső továbbra is hol esett, hol nem. Felvonóval mentünk egy darabon. A hegy lábánál még egy nyári havazáshoz is volt szerencsénk, bár azért komolynak nem volt tekinthető.

Elferspitz 2926m

Rövidet szusszantunk a csúcson, majd elindultunk vissza. Lefelé menet a hüttében beütöttünk még két jager-t, majd az utolsó felvonóval, visszaértünk a campingbe. Este elmentünk a közeli kocsmába.
-Ich möchte zwei bier und ein wein
-Pirosat vagy fehéret kértek?
Nohát mindenhol van magyar. Nagyon kellemes beszélgetés kerekedett.Edit, a pultos hölgy, megígérte hogy másnapra megkérdezi mi a helyzet az Ortleren, mert cseppet sem tűnt biztatónak a hó mennyisége miatt. Az alábbi kép akkor készült már amikor kitisztult az idő.

Ortler

Jött is válasz. Nem ajánlott jelenleg. Akkor jön a másik a Weisskugel. Gondoltuk mi. Elég kemény kaptatók után, felértünk a Weisskugel huette-hez (2542m).

Weisskugel

Kérdezzük a szállást, mondja a csaj telt ház van. Nem akartunk hinni a fülünknek. Hétköznap volt. Olaszországban meg 4 napos hétvége. Kérdezi szeretnénk-e reggelit. Mondjuk nem. Hát akkor tényleg nincs hely. Viszont felajánlotta ereszkedjünk vissza 2200 méterre, ott van egy ház. Hamar megbeszéltük, hogy a 3730 méteres csúcs az onnan nekünk nagyon kemény lenne. És ráadásul távban is messze volt. Vissza az autóhoz. Reggelre kék égre ébredtünk. Internet. 2 napig jó idő lesz. Gyors döntés, irány Ausztria. Gábor, menet közben felhívta a Breslauer Huette-t.Mondták van hely, menjünk nyugodtan. Így jött a Wildspitze. Estére márt fenn voltunk a házban (2844m). Itt is beleszaladtunk egy magyar lányba, éjszakába nyúlóan elbeszélgettünk négyen. Fájt a reggel.... Kimásztunk az ágyból, összeszedtünk mindent és elindultunk. Paszta 1 vagy 1,5 óra múltán rosszul lett, majd visszafordult. Ketten maradtunk Gáborral. Jött a kuloár. Soha nem felejtem el. Vízjég. Alig akartak belemenni a hágóvasak. 45-50 fokos lehetett a meredeksége. Átvergődtünk rajta, majd le a gleccserre.

A gleccseren, felettünk a csúcs

Egy meredek rámpán felértünk a gerincre. Egyből összekötöttük magunkat, mert erős szél fogadott minket.
Az utolsó gerincszakaszon meg kellett hajolnunk mert a szél ott még erősebben fújt és tartottunk tőle kibillent az egyensúlyunkból.

Wildspitze 3772m

Felérve csúcsfotó.

Meg rólunk is egy

Ausztria 2. legmagasabb hegyén.

10 perc után indultunk mert, kezdtünk hűlni. A hegy másik oldalán ereszkedtünk le, mint ahol feljöttünk, így meg is volt az első keresztezésünk rögtön. Lefeé megbeszéltük, hogy semmiképpen nem mászunk le a kuloáron, hanem lemegyünk inkább a kletteren biztosítás nélkül. Na ez sikerült is.

Lefelé a kletteren

Nem volt nehéz, visszaértünk a kuloár aljára, onnan meg már sétagalopp volt lefelé, de nagyon elfáradtunk. Paszta már jött elénk, a menedékházban is vártak már... A főbérlő hozta a snapszokat, koccintottunk, késő délután visszaértünk az autóhoz. Az éjszakát Soldenben töltöttük egy campingben. Másnap pedig elindultunk haza.

Laca

A túra fotói itt, itt, itt, itt.

Zenés-táncosan itt.

Előzetes a tiroli túrából

Ankogel-Berchtesgaden túra

Viszonylag rövid 6 napos túrán vettünk részt Petivel, természetesen saját szervezésben. Terveink között szerepelt az Ankogel és a Hochalmspitze megmászása, végül is az utóbbi elmaradt. Helyette viszont két szurdokot is meglátogattunk Karintiában és az utolsó nap ellátogattunk a "Sasfészekhez" Berchtesgadenba. Kedden délelőtt indultunk Szfvár-Graz-Klagenfurt-Mallnitz útvonalon. Menet közben megálltunk a Wörthi-tónál. Este felé érkeztünk Mallnitzba. Rövid keresgélés után és némi segítséggel megtaláltuk a campinget (a vasútállomás után balra az első utca). A 2013-as nyári árak 8 Euro/éj, férőhelyek száma kb. 12 placc. Másnap leugrottunk Obervellachba meg körülnéztünk Mallnitzba. Csütörtökön délelőtt felmentünk az Ankogelbahn-al a Hannoverhaus-ig. (oda-vissza 24 Euro). Dél körül indultunk el az Ankogel-re.

Ankogel

1 órás keverés után ami az én hibámból adódott, Peti visszafordult. Megbeszéltük, hogy megvár a Hannoverhaus-nál, én meg megpróbálom megmászni a hegyet. Nagyon meleg volt felfelé hála a déli fekvésnek. Közvetlen az Ankogel alatt kell felfelé venni az irányt. A hómezőn átérve az út jobbra fordul a Klein Ankogel irányába. Felérve az előbb említett mellékcsúcsra már csak a végső csúcsgerinc van hátra.

Csúcsgerinc

Óvatosan lépkedve a széttöredezett gerincen, lassan felértem a csúcsra. Közvetlen a csúcs alatt a kezeket is kell használni, nagyjából I-es fokozat nehézségű, csak minden mozog.

Ankogel 3246m

Egy negyedóra múltán elindultam lefelé, a nehezebb részen átérve tudtam gyorsítani, hogy elérjem az utolsó felvonót. A hómezőt elérve "lesíeltem" rajta, úgyhogy viszonylag hamar leértem. Bőven az utolsó felvonó indulása előtt ott voltam a Hannoverhaus alatt. El is fáradtam rendesen, meg a Nap is megcsapott is kicsit. A campingbe visszaérve következett a jól megérdemelt sörözés. Másnap elég rendes izomlázzal kínlódtam, de ellátogattunk a Raggaschlucht-ba. 1,5 óra a végig járása kiépített lépcsőkön, hidakon.

Raggaschlucht

A szurdok Flattach nevű település fölött található. A belépő 6 Euro. Az estét a campingbe a magyar különítménnyel beszélgetéssel töltöttük. Másnap ismét szurdoktúrán voltunk ezúttal az Obervellach fölött lévő Groppensteinschlucht-ot látogattuk meg. Más jellegű mint az előző napi volt. Jóval szélesebb, és itt-ott fürödni is lehet benne.

Groppensteinschlucht

A belépő ide is 6 Euro. Azért is írtam le mindenhová a belépők árát, mert létezik egy Karnten Card nevű kedvezményekre jogosító kártya. A általam említett helyek mindegyike - kivéve a camping - ingyen vehető igénybe és még kb. 100 helyen elfogadják. Az ára 1 hétre 1 felnőttnek 36 Euro. Gyakorlatilag 2 felvonóval vissza is jön az ára. Mi sajnos későn kapcsoltunk és már nem érte meg kiváltani. Az utolsó nap délelőtt Mallnitz-Obervellach vasútállomáson felraktuk az autót a vonatra ami átvitt minket a hegység északi oldalára. Ezzel kikerültük a két fizetős alagutat a Villach-Salzburg autópályán és megspóroltunk kb. 90 km utat is. Az ára 17 Euro, de nekünk ingyen volt mert nem tudták lehúzni a bankkártyánkat, a pénztáros meg kedvesen felengedett minket. Köszönjük ÖBB!!! :). A vonatozás után robogtunk Berchtesgaden felé, ahol a Kehlsteinhaus megtekintése volt a program. A házat Albert Speer tervei alapján készítették Hitler számára. Hitler az 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól. A felvezető úton csak busszal lehet közlekedni. A belépő kb. 16 Euro volt. A ház 1834 méteren fekszik. Az utolsó 134 métert az eredeti! lifttel lehet megtenni. Természetesen fel lehet gyalogolni is röpke 4 óra alatt. 

Kehlsteinhaus (Sasfészek)

1 óra eltöltése után leindultunk, mivel a felérkezéskor meg kell adni melyik busszal akarunk lemenni. Az autónkhoz visszaérve hazafelé vettük az irányt. Kb. este 11-re értünk haza, a mozgalmas 6 nap után.

A túra fotói itt.

Zenével meg itt.

Grossglockner 3798m

..kb. azzal együtt, hogy megérkeztünk Olaszországból: eldőlt: mehetnénk (=mennünk kell!:) ) még egy őszi túrára - lehetőség szerint az Alpokba.. Némi egyezkedés után a Grossglockner lett a kiválasztott csúcs. Egyesületileg és a tagságon túlmenően is (lásd: Nyuszika barátai és üzletfelei..:) ) : párszor már nekifutottunk a hegynek - eddig sikertelenül, vagy félsikerekkel.. Villámtúrát terveztünk: péntek esti indulással - hétfő hajnali érkezéssel.. Egy baleset miatt Elnökünk lemondani kényszerült a túrát - Norbi tagtárssal kettesben vágtunk neki.. 

Szombaton, hajnali 4-re érkeztünk meg Lücknerhaus (1920m) parkolójába. Percek alatt alvópózba vágtuk magunkat, 10 órai kelésben egyezve meg. Ébredés után szembesültünk az egyre gyarapodó autók számával, ezért pár percig opciónális volt a továbbállás is. 5-10 perc alatt megszületett a döntés: maradunk. Ennek szellemében kezdtünk pakolni a másfél-két napra. Végül 11 óra felé sikerült útra kelni. Íme a hegy, a parkoló felől nézve:

Az első megállónk a Lucknerhütte (2241m) volt. A hüttéig (VIP) kocsik által járt köves út vezet, egy óra alatt fel lehet érni a parkolóból. Itt ebédeltünk, pihiztünk egy szűk félórát mielőtt továbbmentünk volna. A ház mögött már ösvényre vált az útvonal,

majd a patak hídján átkelve pedig már szerpetinre - ezen mentünk tovább. A következő állomásig (és nap célpontjáig) kétórás utat jelzett a tábla: féltávnál vártam be Norbit.

Visszanézve ez látszott a tájból:

Pihenés után továbbmentünk a Stüdlhütte (2802m) felé. Előzetesen foglaltunk szállást három főre a lágerban, így nem kellett izgulni azon, hogy hol alszunk.. :) Végül 15 órára értünk fel a házhoz. A hütte mellett winterraum is található, (24 fős) a képen jól látszik. Fizetés és a szállás elfoglalása után gyors főzőcske, majd alvás. Alkonyatkor ébredtünk:

Fotózgatás és vacsora után ismételt alvás volt a program: 4 órakor már úton szerettünk volna lenni.

3.30kor keltünk. A szobatársak még javában aludtak, a házban is csak minimális mozgás volt. Félórás pakolás után keltünk útra. A táv első része köves ösvény, az olvadó gleccserig. Ezen átkelve már hágóvasban mentünk tovább. A jégen átkelve a fal alatt találtuk magunkat, ahol (drót-)kötél segítségével mentük fel. Az Adlersruhe (más néven: Erzherzog-Johann-Hütte 3454m) előtt ismét drótkötélre vált az út. Pirkadatkor értünk fel a házhoz, alig 3 óra alatt.

A háztól, azok akik itt aludtak fent, már több csoport is útra kelt: amatőrök, profik és fizetős turisták egyaránt.. Egyórás pihenő után mentünk tovább mi is - innen már jól látszott a célpont.

Az ún. Glocknerlétra meredek, kb. 40°-os fala alatt megvártam Norbit. Tutti ami zicher alapon összekötve mentünk fel. A falon felérve ledobtuk  hátizsákokat, csak apróságokat: csokit, fényképezőt vittünk tovább. Egy pillanatkép a tájból:

A Kis-Glockner gerincén acél oszlopok segítik az előre haladást. Sajnos a tömeg nem éppen segítette, de azért viszonylag gyorsan haladtunk. A scharte-tól már csak egy kis kapaszkodás (40-50m szint) : és felértünk a csúcsra.

Gratulációk, csúcsfotózás. :) Pár kép és fél óra után (sajnos) végett kellett vetni a varázsnak: vissza kellett indulnunk. Persze a visszaúton nem volt kevesebb ember, ezért a gerincen végig lassan haladtunk - igyekeztünk sem magunkat, sem mást megbillenteni.. A hátizsákokat összeszedtünk, majd tovább folytattuk az ereszkedést. Csak a jégfal alján oldottuk el a köldökzsinórt. Innentől már könnyed ereszkedés volt: előbb az Erzherzog hüttéig. Itt újabb adag csoki(=kalória) , majd továbbmentünk. A következő megálló a gleccser teteje volt, ahol felvettem a hágóvasat és kézbe a jégcsákányt.. Ezek után gyorsan át/leértem a jégen. A patakon átkelve levetettem a hágóvasat és fújtam egyet.

Visszanézve láttam, hogy Norbi nem sokkal van lemaradva mögöttem, ezért lassú poroszkálással mentem tovább a hüttéig - percekkel később Norbi is megérkezett. Itt félórás pihi és főzőcske volt a program. A következő másfél óra könnyed ereszkedés, közel 900m szintet kell "leadni" ..

Végül 18 órára értünk a parkolóba.
Eredményes túránk volt: sikeresen és szerencsésen zárult... :)

A túra képei itt nézhetőek meg..

A korábbi, videókkal megtámogatott bejegyzés itt érhető el..

A térképért ide kell kattintani..

Grossglockner - előzetes

Egyesületünk két tagja a hónap elején sikeresen megmászta a Grossglockner-t. Amíg a bejegyzés elkészül: kedvcsinálónak három (és még három) videó:

Így készült: egy, kettő és három.
Egy másik film:

Végül pedig a saját beszámolónk - egyelőre filmen:

update: ezt látta a webcamera:

Folytatása következik.. :)

Hochschwab - Pünkösd Ausztriában

Elég kései a bejegyzés, ami főleg az én lustaságomnak tudható be. Pénteken lendültünk neki az útnak négyen, Norbiék szombat reggel érkeztek a szállásra. Volt már előzőleg egy-két bejegyzésünk az Alpokról, de nem ejtettünk szót a kialakulásáról. Az Alpok története a Tethys-geoszinklinális kialakulásával kezdődött. A mezozóikumban  több ezer méter vastag üledék halmozódott fel, 2 medencében amit egy keskeny szárazföldi híd választott el egymástól. A kréta időszak végén a dél felől jövő erő hatására fokozatos felgyűrődés indult meg. Az Adriai-őstömb az üledéksort nekinyomta az északi előtér kristályos részeinek. Az ezt követő időszakban lepusztulás következett be aminek hatására a középső-miocénra úgy nézhetett ki az Alpok, mint a Dunántúli-középhegység. A pliocénban az erős kiemelkedés hatására kialakult a magashegységi domborzat, majd következett az eljegesedés, mely következtében alakultak ki a gleccserek, amik  napjainkra sajnos erőteljesen visszahúzódtak. De térjünk vissza helyszínünkhöz. A Hochschwab az Osztrák-Mészkőalpok része amihez hozzátartozik még az Enns-völgyi-alpok, a Schneeberg és a Rax. A felsorolt hegységek rendkívül gazdag karsztos formákkal rendelkeznek. Karrmezők, karrlejtők, töbrök és több száz méter magas sziklafalak színesítik a tájat. Szombaton városnézős programot tartottunk és lementünk Bruck a. d. Murba illetve Kapfenbergbe.

Bruck a.d. Mur főtere

A két városban sikeresen elütöttük az egész napot. Másnap ahogy ez ilyenkor lenni szokott elromlott az idő. Gábor, Bátor, meg én (Laca) elindultunk az Fölzklamm-ba autóval, ahonnan utunk indult a csúcsra. A kezdeti  könnyed emelkedő után, hamar egy brutálison találtunk magunkat. Lassan elhagytuk az erdőhatárt és kiértünk a nyílt terepre.

Herzer hütte felé

Elérve a Herzer hüttét mondtam a Gábornak, hogy egy Puntigamert mindenképpen lenyomok, mert már csak egy lapát földet kéne rám dobni. Fél óra ejtőzés után felmentünk a Seetal-t a Fölzalm-tól elválasztó gerincre. Innen már előtűnt a Voisthaler Hütte.

Voisthaler Hütte

A menedékházban megkérdeztük, hogy a kutyával melyik út járható mert erősen aggódtam  a Bátor miatt. A Graf Meran Steig-et javasolták úgyhogy arra indultunk tovább.

Előttünk a cél

Erős kapaszkodó következett...

 

Felérve a Hochschwab fennsíkjára totális ködben találtuk magunkat. A látótávolság 50-100 méter között ingadozott. A Schiestl Hütténél ismét rövid pihenő, majd nekivágtunk az utolsó szakasznak. A tájékozódás az sűrű köd miatt elég nehézkes volt.

Ködben

Felfelé menet találkoztunk egy magyar csapattal akiktől megtudtuk, hogy a csúcs kb. 10 percre van. Felérve a csúcsra gratuláltunk egymásnak, pukkantottam egy sört amit az ott üldögélő osztrákok mosolyogva nyugtáztak.

Hárman a csúcson 2277 m

Lefelé menet 2000 méteren találkoztunk Norbival. Sietősre vettük a tempót, hogy sötétedés előtt leérjünk az autóhoz. Fölzalm-ba érve ismét a k**va tehenek elől kellett futnom - mint Grazer Bergland -ba - mert a Bátort betámadták a bikák. Végülis egy törpefenyvesen keresztül kikerültük őket, így megnyílt az út az autó felé. Még világosban értünk le a parkolóba.

A túra fotói itt és itt.

Áprilisban a Wildspitzén

Már az év elején elhatároztam hogy a téli/tavaszi szezonban összehozok valami túrát/mászást az Alpokban, mivel a kalandorok között nem nagyon találtam társra, társakra ezért elkezdtem keresni egy csapatot ahova beférek.
Szerencsére ez sikerült is, a cél: a Wildspitze amit már rég szerettem volna megmászni.

Csütörtök reggel már robogtunk is Vent felé ahol a parkoló elfoglalása és a felszerelés összeigazítása után elindultunk szálláshelyünk a Breslauer hütte felé .

Az első szakaszt felvonón tettük meg itt szétvált a csapat mivel ketten túrasível ketten pedig hótalpon vagy anélkül tettük meg  a hóminőségtől függően Mivel maga a ház ilyenkor zárva van ezért a winterraum/ téli szobát vettük birtokba.                                                                                                                            Ami egy nagyon jól felszerelt szállás konyhasarokkal étkezőrésszel kályhával valamint kb 20-25 főnek való szállással és persze wc-mosdó helyiség is van .

Hóolvasztás főzőcskézés után szépen lassan nyugovóra tértünk mivel én elég meleg hólózsákot vittem magammal ezért a fűtetlen tetőtéri részbe mentem aludni ,de így is melegem volt éjszaka.
Másnapra a környék felderítése volt a cél ezért ráértünk sokáig aludni nem siettünk sehova.

Én leginkább a ház környékén fotózgattam amiket ide kattintva megnézhetsz. a nap többi része feltöltődéssel pihenéssel telt készülve a másnapi csúcstámadásra.
Ébresztő reggel ötkor volt készülődés gyors reggeli után kb hat óra körül elindultunk. Az idő tökéletes volt enyhe széllel tiszta égbolttal
A nyári útvonalon haladtunk ami a korai időpontban jól járható volt .A Mitterkarjoch előtti meredek sziklás részen drótöteles segítség is könnyítette a haladást.

Kiérve a gleccserre gyönyörű kép fogadott

bár a szélvédettebb részeken felhalmozódott hó kicsit nehezítette a haladást kiérve a nyílt terepre könnyen haladtunk. A csúcspiramis aljában felszerelés könnyítés hágóvas felcsatolás táplálkozás után nekivágtunk az utolsó szakasznak. Nemsokára Ausztria második Tirol legmagasabb csúcsán alhattunk ahol a csúcsfotók és a csúcscsoki után a növekvő tömegben lefele indultunk. 

A hó már olvadtabb volt jobban süllyedt,de azért jól lehetett haladni néhol jókat lehetett csúszni lefele.
A házba leérve eldöntöttük hazaindulunk ezért összecihelődtünk és megkezdtük az ereszkedést Ventbe ahova a reggel 6órai induláshoz képest 11órával később meg is érkeztünk majd hazaindultunk .
A hazautat pedig szépen végigaludtam. Sikeres túra volt, jól kezdődik az év. További képek itt .
Norbi

                 

Téli Schneeberg túra

(az előző bejegyés folytatása!)

FIGYELEM! A beszámoló 2009-s adatokat tartalmaz!

..egy csöndes januári hétköznapon jött az ötlet Norbi tagtárstól, hogy hétvégére menjünk túrázni a közeli Schneebergre. Az ex-lakótársam és egy ex-kolléga is csatlakozott hozzánk, így négyesben vágtunk neki az útnak még azon a hétvégén. Szombat reggel 9 órakor már a csomagot igazgattuk magunkon Schneeberdorfban. Felfelé útnak a Nandlgrat lett kiválasztva, ami könnyen mászhatónak tűnt.

A faluból egy klasszikus erdős, emelkedős szakaszon haladtunk felfelé - mindössze egy lefelé jövő túrázóval találkoztunk - meg persze egy nagycsomó zergével; akik a leglehetetlenebb helyeken állva is méla unalommal kérődztek a "szenvedéseinken".. :)

A Rettungs hüttenél (1287m vagy 1320m?) a napsütésben megálltunk, fotózgattunk, becsokiztunk az előttünk álló ~700m leküzdéséhez.

A fennsíkra már sötétben értünk fel - nagy öröm volt meglátni a 801-s út karóit.. A süvítő szélben 1,5-2km-t kellett menni, hogy elérjük szálláshelyünket, a Fischer hüttét (2061m). A hüttének ~18m2-s winter raum-ja van, ami bőven elegendő volt négyünk számára. A becsületkasszába fizetve: jutott sör/csoki mindenkinek.

Reggel a csomagokat hátrahagyva, csak a fényképezőket vittük magunkkal a csúcsfotózáshoz.

A többi hegyóriás látványa - a körpanonárma csodálatos volt, íme egy kép:

A 2076m magas Klosterwappen körül mindenféle kombinációban megörökítettük magunkat, majd visszamentünk a hüttébe a hátizsákokért. Innen a zöld jelzésen ereszkedtünk le a Damböck hüttéig (1810m). Visszatekintve így látszott (balról) a hegycsúcs és (jobb szélen) a hütte:

Itt egy rövid csokiszünetet tartottunk, majd továbbmentünk a Schneebergbahn felső állomásához. (Bahnhof Hochschneeberg 1796m) Itt meg lehet nézni Erzsébet királynéról -a magyarok Sissiéről- elnevezett kápolnát.

Az állomástól csak úgy toronyirányt indultunk le Baumgartner állomáshoz - fentről jól lehetett látni, mint célpontot.. Az utolsó pár száz métert a síneken tettük meg - nem kellett attól tartanunk, hogy elüt a vonat:) Az állomástól még egy jó kilométert a síneken tettünk meg, mire a sárga jelzéssel találkoztunk és nekikezdtünk az ereszkedésnek.

Délutánra visszaértünk az autóhoz - pár óra múlva pedig már Sopronban majszoltuk a szenyókat..:)

Összességében: eredményes, sikeres túra volt..:)
A túránk térképe itt érhető el.
A képekért ide nézz el!
Egy ajánló itt..