Igen, ismét sikerült ellustulnom, azért megint a késés a beszámolóval. Augusztus óta nem bírtam magam rávenni, de hát én már csak ilyen vagyok. A történet úgy kezdődik, hogy talán még tavasszal beszélgettünk erről, páran aztán szépen formálódott a csapat. Ismét új felállás jött létre. Jozi, Ákos és Én.
 |
| "Birodalmi lépegetők" |
A szabadságokhoz igazodva, augusztus második felére tettük az indulást. Mire eljött, volna az indulás napja, gyalázatosan szar lett az időjárás. Halasztottunk az induláson pár napot, de aztán lesz ami lesz alapon nekivágtunk. Matrei in Osttirol volt a cél, itt néztünk
campinget, amit még itthonról próbáltunk lefoglalni, de nem igen válaszoltak megkeresésünkre. Hála a jó égnek, mikor kiértünk volt szabad helyük. Feldobtuk a "Hotel Savoyt", aztán villámgyorsan lehúztunk a közeli boltba némi "malátaszörpért". A camping szállásdíjára konkrétan nem emlékszem, de nem vert földhöz minket. Korrekt a vizesblokk, van étterem is, közel a bolt és gyönyörű helyen van. Tényleg csak ajánlani tudom. Másnap az idő cseppet sem javult, azt mondták talán két nap múlva próbálkozhatunk. Így elmentünk sétálni a városba. Megnéztük a nemzeti park múzeumát (ingyenes!) és a II. világháborús hősök emlékművét.
Akartunk egyet felvonózni is, de az árak láttán kihagytuk. Este megbeszéltük, hogy reggel mindenképp indulás a Neue Prager Hütte, vagy különben mehetünk haza, mert kifutunk az időből. Napsütésre ébredtünk. Összeszedtük a felszerelést, majd felmentünk a Tauernhaus-ig. A parkoló fizetős, de olcsóbb, mint itthon 4 óra a belvárosban, 4 napra. Innen a Tauerntaxival felmentünk (5 EUR/fő) Venedigerhaus-ig. Nem is a szint miatt, inkább a távolság érvelt mellette. Innen viszont már jöttek az emelkedők. A két faszi ment elől, én meg kullogtam mögöttük szokásomhoz híven, miszerint az első nap egy kalap szar a teljesítmény. Az Alte Prager Hütténél bevártak.
 |
| Kilátás a Alte Prager Hüttétől |
Kajáltunk, szusszantunk egyet. Innen már láttuk az aznapi célunkat a
Neue Prager Hüttét. Még 300 méter szint volt előttünk, amit viszonylag hamar le is tudtunk. Péntek lévén, meg a javuló idő miatt elég sokan összejöttünk fent. Szerencsére foglaltunk szállást, így fixre volt helyünk. Kiültünk sörözni a napsütésbe és élveztük a kilátást. Kértünk vacsorát is, de én még éltemben nem ettem ilyen szar tésztát. Este, korán eltettük magunkat. Elvileg ötös kelést beszéltünk meg, amiből azt hiszem 7 lett. A többiek sem kapkodtak, hozzáteszem. Az utolsók között indultunk el felfelé, de legalább láttuk merre vezet az út felfelé. A hómezőkkel tarkított morénalejtő után elértük a gleccser peremét. Hágóvasak fel, kötél elő. Egy hasadékokkal teletűzdelt, kemény firnes részen átkelve, felértünk a hóval borított gleccserplatóra. Hosszú taposás következett, kerülgettük a hasadékokat, vagy átlépdeltünk rajtuk. Egy felhő nem volt az égen, tűzött a Nap rendesen. Rólam meg gurultak a vizek. Ákos hágóvasa nem igazán szuperált, így hamar megállapodtunk, hogy ő fog közöttünk jönni. Tapostunk jó pár órát már, mire megpillantottuk a csúcsot.
 |
| Csúcstömb |
Már csak csúcsgerincre felvezető emelkedőn kellett átverekedni magunkat, majd a gerincen végig sétálva, Ákosnak a vasak nélkül kicsit nehezebb volt, fent álltunk Ausztria 4. legmagasabb csúcsán. Negyed tizenkettő volt. Nagyon időben voltunk. Fotók, csúcssör, csúcscsoki.
 |
| Grossvenediger 3664m |
1 órát elnézelődtünk, majd elindultunk lefelé. Visszafelé már gyorsan haladtunk. Mivel rendesen kásás lett a hó ledobtuk a vasakat. Csak a gleccser peremen vettük vissza, itt Ákost leeresztettük, majd lementünk mi is. Ismét jött a mix szakasz, mi Jozival lassabban mentünk lefelé, de így volt ideje Ákosnak sört kérni nekünk a menedékházba :). Felszedtük az itt hagyott cuccainkat, majd folytattuk utunkat lefelé. A csúcstól számolva 2000 métert ereszkedtünk, ami azért odavágott rendesen. Még jöttek fel velünk szembe is. Kérdezik megmásztuk? Mondom igen. Hát holnap ők is megakarják. De nekik nincsen se hágóvasuk, se kötelük. Mondom akkor érdekes lesz. Nem magyarok voltak. Iszonyat felelőtlen emberek vannak.... Éppen elértük az utolsó Venedigertaxit lefelé az autóhoz. Este a campingbe, már várt minket a jól megérdemelt szilvasnapsz és a behűtött osztrák sörök. Másnap délelőtt tábort bontottunk majd elindultunk hazafelé.
Laca
A túra fotói
itt.
Hard rockba meg
itt. 
