Egy vasárnapi Schneeberg története

-Biztos felkelsz holnap, ha bemész a borozóba?

-Persze. Csak pár sör....

Hát nem keltem fel. Így lett a szombatból vasárnap. Eleinte kétnaposra terveztem, de mondom nincs nagy hó a webkamerák szerint, meglesz az egy alatt is. Szombat este már semmit nem bíztam a véletlenre, itthon maradtam. Hajnali 4-kor felkeltem, kávé aztán indulás. "Migráncsmentesen" jó tempóban tudtam autózni Puchberg irányába. 9 felé érkeztem meg a hegy alá. Eredeti tervem a Novembergrat volt, de a hó láttán lejjebb vettem a pofaszélből. Két verzió maradt. Az Oberer Herminensteig vagy a Schneider Graben. Végül is az utóbbit választottam.

Az útvonal

Átöltöztem, majd neki vágtam a hegynek. Nem sokat kellett várnom az első emelkedőre. Néha úgy éreztem hogy már a seggemen veszem a levegőt. Felértem a vályú kezdetéhez. Tábla kint. Életveszély. Mondom remek. Utána mindig figyeltem felfelé, nehogy valami kőomlás úgy telibeverjen, hogy kiskanállal kelljen összeszedni. 1,5 óra alatt értem el a felső utat, ahonnan a havas rész kezdődött. Mondom mély úgyse lehet a hó. Aztán amikor először szakadtam be derékig, éreztem nem lesz ez egyszerű menet. A huszadik után már nem számoltam tovább.

Az út felülről.

Egyre meredekebbé vált a terep. Sütött a Nap is rendesen. Dőlt rólam a víz. Kimentem a vályú bal oldalára, hogy majd ott kimászok a Novembergrat-ra. Nem volt jó ötlet.... Vissza középre. Átverekedtem magam a törpefenyves tetején, többször beszakadva, meg közbe arra figyelve le ne zúgjak, mert itt egy csúszás aztán az autónál vagyok újra.... Tehát újra a helyes úton voltam, de az utolsó 200 méter még meredekebb volt. Számoltam a lépéseket tíz lépés majd pihi.

A kijárat

Egyszer csak vége lett. Ahogy felértem a platóra egy 100km/h-s széllökés rögtön telibe vágott. Hátra is léptem kettőt-hármat. Mondom ez fasza lesz így. Láttam a csúcsot már nem volt messze. De rengeteget kivett belőlem combközépig érő hó, valamint az idővel sem álltam jól.

Schneeberg plató a baloldali a csúcs

A lefelé menet mellett döntöttem. A turistaúton leértem 2 -2,5 óra alatt. Menetközben elhaladtam a Salamandra kisvasút pályája mellett is. Nyári szezonban fel lehet vele jönni ide a platóra.

Salamandra vasút pályája. Fent a hegytetőn van a végállomás

 A vasútat elhagyva a sárga jelzésen ereszkedtem vissza Schneebergdörflbe az autóhoz. A meredek ösvény lefelé szépen ki is nyírta a térdemet. Már ami még maradt belőle. Délután értem le 4 óra felé. Egygázon haza. Este fél tízre itthon voltam. Szezonkezdésnek nem volt rossz.

Laca

A túra fotói itt.