Az utolsó szakaszhoz érkeztünk el Bátorral a Piroson. 3 éve kezdtük el a túrát, fagyban, esőben, tavaszias melegben róttuk a kilométereket rendületlenül. Visszatekintve az egész 296 km-es távra, összességében a pozitív élmények jönnek elő belőlem. Persze, voltak bosszantó dolgok is, de hála Istennek nem ezek vannak döntő többségben. A legszebb szakasza szerintem a Bakonyban vezet. A jelzéseket az utóbbi időkben, folyamatosan karbantartják, köszönhetően annak is hogy idén lesz 10 éves a KDP. Fehérváriként, az 1 napos túrákat részesítettem előnyben, hiszen mindenhová oda lehet érni reggel normális időben és estére otthon voltam. A túrát azoknak ajánlom akik szeretnék kicsit közelebbről megismerni a Közép-Dunántúlt vagy esetleg elegük lett már az OKT-ból :). Most pedig térjünk rá az utolsó szakaszra.
Reggel autóval indultunk Tatabányára, majd onnan busszal Tarjánba. A buszról leszállva az első utam a kocsmába vezetett kávéért meg egy malátakoktélért. A teraszon beszélgetésbe kezdtem a helyiekkel. 10 perc dumálgatás után derült ki, hogy beszélgetőpartnerem nem más, mint Stark Tibor, a "Gerecse medvéje" súlyemelő Európa-bajnok (Rijeka 1997), 3-szoros olimpikon (Barcelona, Atlanta, Sydney), magyar csúcstartó. 1,5 órát beszélgettünk olimpiákról, a világ és a magyarság dolgairól, meg kell mondjam régen találkoztam ennyire intelligens emberrel, elképesztő figura.
 |
| Stark Tiborral Tarjánban. |
Sajnos eljött a búcsú ideje, tovább indultam Héreg felé. Átvágtam a poros szántóföldeken, majd Héregre beérve a kocsma teraszán megebédeltem. Innen hosszú emelkedő kezdődött a Nagy-Gerecse oldalában Pusztamarótig. A kilátás azért bőven kárpótolt.
 |
| Kilátás a Gete irányába. |
Pusztamaróton rengeteg ember volt. Családok jöttek ki medvehagymát szedni, piknikezni. Az OKT pecsét megvan, de a gumitalp leesett a bélyegzőről, nálam nem volt ragasztó valaki ha arra jár legyen szíves ragassza vissza, mielőtt elkeveredik. Kevesen tudják, de a mohácsi csata után a maradék magyar fősereg itt próbált elrejtőzni. A törökök azonban felfedezték táborukat és ágyukkal tűz alá vették őket. Az áldozatok száma magyar részről 20-25 ezer főre tehető.
 |
| Pusztamarót |
Rövid pihenő után folytattam utamat a Duna irányába. Az emelkedő egyszer csak véget ért és végre lejteni kezdett. Bátor hozta a szokásos formáját az utolsó 5 kilométeren, megint erős tempót diktált. Egyszer csak kiértünk az erdőből és megpillantottuk a Dunát.
 |
| Lábatlan |
A szőlőhegyen leereszkedve értük el a Duna-partját. Ezzel a Cuha-pataktól elkezdett utunk itt véget ért.
 |
| Célban |
A túra fotói itt.