Két hegynyi túra

..mielőtt mindenki veszett módon "tollat" ragadna és Grétsy Lászlót meghazudtolva kommentelne: "két hegységnyi túra" lenne a helyes, tudom - de így jobban hangzik.. :)

Amíg Lacó és Norbi (nem ABC sorrendben: Norbi és Lacó) a főváros közelében túrázott, addig nekivágtam a Börzsönynek. A hegységben nem is olyan régen már jártam, Nagybörzsönyben is - a villámlátogatás célja a szilveszteri szállás lefoglalása volt.

Ezért aztán szombat reggel a "megszokott" módon, szobi átszállással kimentem a faluba. Útközben ismét próbáltam képeket készíteni a túlpartról, de ezúttal alig lehetett kivenni a csúcsokat:

Összehasonlítva ezzel a képpel, érthetővé válik:

A faluba érve első dolgom volt a bolt felkeresése: élelem nélkül vágtam bele a kalandba (ráadásul a vacsora is elmaradt) - így nem volt opciónális a shoppingolás..:) Nos, a főtéri boltban csak rendelésre dolgoznak, így aztán kénytelen voltam a másik boltba menni - ami egyúttal a leendő házigazdáé.. :) Itt szerencsére tudtam ezt-azt venni, illetve lerendeztük a pénzügyi részt is. Elemózsiával felvértezve vágtam neki a jól ismert útnak, ami a kisvasút végállomásához vezet. Itt leültem: megreggelizni, kávét inni.

Mivel a faluban ekkor rendeztek egy teljesítménytúrát - nagy volt a jövés-menés.. :) A reggelin túlesve nekivágtam a S jelzésen felfelé, Kisirtáspuszta felé. Az esős, pötyögős időben nem haladtam valami gyorsan, de nem is volt miért sietnem. Útközben 3-4 alkalommal is kereszteztem a patakot - sajnos gázló nem mindenhol volt - egy csobbanással lettem gazdagabb.. Így is szerencsésen felértem a kisvasút állomásához, ahol a túrázóknak bőszen pecsételtek.. :)

Mivel "külön cég" voltam, ezért továbbmentem felfelé, a P+, majd S+ jelzéseken Nagyirtáspuszta felé. Útközben a jelzés keresztezi a kisvasutat - sajnos látni nem láttam, csak hallottam, amint a Patkó-kanyarban küzd. A felső végállomáson sem tisztult az idő:

A vízválasztóból ezúttal K+ jelzésen mentem tovább: a börzsönyi szakasz célja a Nagy-Koppány (másik nevén: Nagy-Homlok) meghódítása volt.. Útközben itt találkoztam az egyetlen spontántúrázókkal - ami a Duna innenső oldalát illeti. A csúcshoz sikeresen felértem, de sajnos kilátás az nem volt.. :(

Így ilyen és ilyen képeket nem tudtam készíteni.. Majd legközelebb.. :)

A csúcsról leereszkedem a Koppány-nyeregbe, ami szintén ellenőrzőpont volt a túrázók csapatának. Innen a K és P közös szakaszán ereszkedtem le, itt-ott méteres esőerdőben:

Szerencsére kikeveredtem belőle és végre "normális" ösvényen menten tovább a Fekete mocsár felé.

A látnivalótól a Börzsönyi kéken továbbhaladva a Nagy-Galla tövébe értem (túrák csomópontja) majd, a Lábas erdőbe értem. Itt némi patakos keresztezés után a régi kisvasút töltésén mentem körbe Ó-damasd romja alatt a Malomvölgy felé. A rétre érve egy kissé eltévedtem, de az országút megmutatta a helyes irányt, amit követve, besétáltam Szobra. (nem, most sem ittam szörpöt :) ) A partra érve volt kb. fél órám "ebédelni" - így vettem egy bucit és élveztem a tiszta időt - még ha nem is lett melegem.

A kompra két bringás is feljött, az egyikkel beszélgettem, amíg átértünk a pilisi oldalra. Nos, a "kiscsávó" a román tengerpartról teker(t) az Alpokon át Franciaországig - egyedül.. :) Hiába, ott máshogyan él egy nyugdíjas, mint nálunk.. :) :)

A folyó jobb partjára érve kis aszfaltozás következett, amíg elértem Basaharcot, ahol elkezdtem felkapaszkodni az ugyanilyen nevű völgybe a P+ jelzésen. A Képesfa után ilyen erdei autópályán haladtam tovább Enyedi halála felé:

Közben "persze" folyamatosan emelkedett az út: előbb 300m fölé, később a Béla-tetőn már 400m fölé értem. Az István-tető 450m-re vitt fel, ahonnan kis emelkedéssel kiértem a Fehér sziklára, ahonnan az alkonyi fényben csodálatos volt látni a pilisszentléleki medencét:

(a fenti kép bal alsó sarkában a már korábban bemutatott kolostor romjai is láthatóak..)

A Ráró-hegy mellett elhaladva, a Felső-Ecset-hegyről meredek ereszkedésbe csapott az utam. Leérve az erdei beton utat választottam a Két-Bükkfa-nyereg felé. (időközben a túratársak telefonon jelezték, hogy megérkeztek Pilisszentkeresztre) A mexikó erdőn átvágva, a Shaolin falu mellett elhaladva felkapaszkodtam a buszmegállóhoz, ahol megvártam az utolsó buszt - amivel "leporoszkáltam" a túratársakhoz.. :)

A bal parti képek itt, a jobb partiak itt.. :)

OKT: Nagymarostól -> Dobogókőig

(az előző túra folytatása)

Szombaton kora hajnalban nekirugaszkodtam. Vonattal Pestig utaztam, majd gyors átszállással továbbmentem a Nyugatiból Nagymaros-Visegrád felé. Az út során már láttam a napsütésből, hogy szép időm lesz: tisztán lehettt látni a fellegvárat és persze a többi csúcsot a háttérben - reggeli fényben.

A vonatról nagy lendülettel mentem a komp felé: helyesen, pont akkor érkezett meg a túlpartról. Gyors jegyvásárlás után már be is hajóztam Visegrád felé. A királyi palota, Salamon-torony érintésével értem fel Fellegvárhoz, majd menten tovább a Nagy-Villámra. Sajnos a Zsitvay-kilátó zárva volt :( - kíváncsi lettem volna a panorámára..

A csúcs után, a Fekete erdőnek nevezett rész szépen kiépített, turistás, pados-pihenős szakasz. Ez átvált "klasszikus" túraútvonallá, amint az ún. Királyi utat keresztezi a kék. A Víznyerés nyerge és a Sóstó-rét apró látnivalók - az első igazi látvány a kettő között, a Borjú-főről fogadott.

Kb. itt találkoztam az első túrázóval is, aki Pilisszentlászló felől jött. Sajnos nem sok kéktúrázóval találkoztam a hétvégén..:( A nyereg után a kék az Urak asztala oldalában halad a Pap-rét felé. A csúcs korábban elzárt volt, honvédségi terület.

A réthez közeledve egy csapat diákkal találkoztam - nekik az erdészháznál bográcsoztak, főztek. Pecsételés és pontos-csoki után az erdészeti betonúton mentem tovább. Pár száz méterrel több, de időt szerettem volna nyerni.  A kék egy kanyarra később becsatlakozik, majd egy újabb kanyar után lelép az útról. A lejtő gyorsan beviszi az embert a következő faluba, Pilisszentlászlóra.

Pecsételés után folytattam a túrát, ami az Öreg-nyilás völgyön át vezet a Kárpát forrás felé. A forrástól már nincsen messze a Sikárosi vadászház, a következő pecséthely.

Innentől a kéket elterelik, erre figyelmeztet a túraatlasz és tábla is.. DE! Pár száz méter után útelágazáshoz értem, ahol már nem volt jelzés, illetve tábla. Irányban megvolt a végcél, így a szemre kiválasztott úton indultam felfelé, Dobogókő irányába. Némi emelkedős izzadás után kiértem egy erdészeti betonútra, ahol balra tértem el. Rövidesen jelzésre bukkantam, amin felértem végül Dobogókőre.

Szállást nem foglaltam a hétvégére, gondoltam: egy fő sehol nem jelenthet akadályt. Nos, fent, a csúcson jelentett. Így rövid telefonálás után a hegy lábán lévő régi "mexikói faluban", ami ma Shaolin - találtam szállást. Szerencsére üdülési csekkel lehetett lőni, így "ingyen" volt..

Aki a teljes sztorit képekben szeretné nyomonkövetni, ide nézzen be: katt!:)

Aki pedig a klasszikus fimre vágyik, nézze meg!

(folytatása következik...)