..mielőtt mindenki veszett módon "tollat" ragadna és Grétsy Lászlót meghazudtolva kommentelne: "két hegységnyi túra" lenne a helyes, tudom - de így jobban hangzik.. :)
Amíg Lacó és Norbi (nem ABC sorrendben: Norbi és Lacó) a főváros közelében túrázott, addig nekivágtam a Börzsönynek. A hegységben nem is olyan régen már jártam, Nagybörzsönyben is - a villámlátogatás célja a szilveszteri szállás lefoglalása volt.
Ezért aztán szombat reggel a "megszokott" módon, szobi átszállással kimentem a faluba. Útközben ismét próbáltam képeket készíteni a túlpartról, de ezúttal alig lehetett kivenni a csúcsokat:
Mivel a faluban ekkor rendeztek egy teljesítménytúrát - nagy volt a jövés-menés.. :) A reggelin túlesve nekivágtam a S jelzésen felfelé, Kisirtáspuszta felé. Az esős, pötyögős időben nem haladtam valami gyorsan, de nem is volt miért sietnem. Útközben 3-4 alkalommal is kereszteztem a patakot - sajnos gázló nem mindenhol volt - egy csobbanással lettem gazdagabb.. Így is szerencsésen felértem a kisvasút állomásához, ahol a túrázóknak bőszen pecsételtek.. :)
Mivel "külön cég" voltam, ezért továbbmentem felfelé, a P+, majd S+ jelzéseken Nagyirtáspuszta felé. Útközben a jelzés keresztezi a kisvasutat - sajnos látni nem láttam, csak hallottam, amint a Patkó-kanyarban küzd. A felső végállomáson sem tisztult az idő:
A vízválasztóból ezúttal K+ jelzésen mentem tovább: a börzsönyi szakasz célja a Nagy-Koppány (másik nevén: Nagy-Homlok) meghódítása volt.. Útközben itt találkoztam az egyetlen spontántúrázókkal - ami a Duna innenső oldalát illeti. A csúcshoz sikeresen felértem, de sajnos kilátás az nem volt.. :(
A csúcsról leereszkedem a Koppány-nyeregbe, ami szintén ellenőrzőpont volt a túrázók csapatának. Innen a K és P közös szakaszán ereszkedtem le, itt-ott méteres esőerdőben:
A látnivalótól a Börzsönyi kéken továbbhaladva a Nagy-Galla tövébe értem (túrák csomópontja) majd, a Lábas erdőbe értem. Itt némi patakos keresztezés után a régi kisvasút töltésén mentem körbe Ó-damasd romja alatt a Malomvölgy felé. A rétre érve egy kissé eltévedtem, de az országút megmutatta a helyes irányt, amit követve, besétáltam Szobra. (nem, most sem ittam szörpöt :) ) A partra érve volt kb. fél órám "ebédelni" - így vettem egy bucit és élveztem a tiszta időt - még ha nem is lett melegem.
A kompra két bringás is feljött, az egyikkel beszélgettem, amíg átértünk a pilisi oldalra. Nos, a "kiscsávó" a román tengerpartról teker(t) az Alpokon át Franciaországig - egyedül.. :) Hiába, ott máshogyan él egy nyugdíjas, mint nálunk.. :) :)
A folyó jobb partjára érve kis aszfaltozás következett, amíg elértem Basaharcot, ahol elkezdtem felkapaszkodni az ugyanilyen nevű völgybe a P+ jelzésen. A Képesfa után ilyen erdei autópályán haladtam tovább Enyedi halála felé:
Közben "persze" folyamatosan emelkedett az út: előbb 300m fölé, később a Béla-tetőn már 400m fölé értem. Az István-tető 450m-re vitt fel, ahonnan kis emelkedéssel kiértem a Fehér sziklára, ahonnan az alkonyi fényben csodálatos volt látni a pilisszentléleki medencét:
(a fenti kép bal alsó sarkában a már korábban bemutatott kolostor romjai is láthatóak..)
A Ráró-hegy mellett elhaladva, a Felső-Ecset-hegyről meredek ereszkedésbe csapott az utam. Leérve az erdei beton utat választottam a Két-Bükkfa-nyereg felé. (időközben a túratársak telefonon jelezték, hogy megérkeztek Pilisszentkeresztre) A mexikó erdőn átvágva, a Shaolin falu mellett elhaladva felkapaszkodtam a buszmegállóhoz, ahol megvártam az utolsó buszt - amivel "leporoszkáltam" a túratársakhoz.. :)
A bal parti képek itt, a jobb partiak itt.. :)