Mint az előző írásból kiderült, tavaly nyáron Ramsauban töltöttünk kicsiny egyesületünkkel pár napot.Táborunkat egy kellemes kempingben ütöttük fel. Mivel vasárnap érkeztünk, semmi nem volt nyitva, kivéve pár étteremet és egy túra/hegymászó bolt, amiben meg is csodáltuk a bőséges áruválasztékot. A közeli vendéglőben legurítottunk egy méregdrága, ám nagyon finom sört.
A hétfő még városnézéssel telt, elmentünk vagy inkább lementünk Schladmingba.Az első túránkat kedden tettük Gáborral, mivel ő még csak ezen a túrán ismerkedett a klettersteigel, ezért könnyebb túrát néztünk ki.
Hajnali kelés, gyors kávé és indulás a Dachstein kötélvasút alsó parkolójába, ahonnan gyors szerelvényigazítás után elindultunk kiszemelt célunk felé, persze gyalog mivel a felvonó még nem ment és eszünk ágában nem volt 30 euró környéki árat kifizetni.A 615-ös számú turistaúton indultunk a Südwandhütte felé. Itt reggelizés és fotózás és persze az elmaradhatatlan pecsételés után indultunk tovább, az először enyhébben majd később meredekebben emelkedő turistaúton az első cél a Hunerschartensteig "B"nehézségű vasalt út felé.Az első drótköteles résznél helyi, de legalábbis Osztrák arcokkal futottunk össze akik jól összezavartak minket, mert épp vadul öltözködtek beülőbe, sisakba és csatolták fel a kletterszetteket.. Mi gondoltuk, hogy itt már biztos komolyodik a helyzet és követtük példájukat.
Amit azóta is bánunk, mivel egy kb. 10 méteres drótkötélszakasz után folytatódott a turistaút nehézség, csak sajna a kanyarban lévő dróton nem látszott, hogy teljesen felesleges még megfogni is nem, hogy beöltözni hozzá..
Magán a hunenschartensteigen egy kb. 20-25 méteres szakaszon szükséges a felszerelés, bár az se mindenkinek kivéve a sisak!Miután felértünk a csúcson álló komplexumhoz, kicsit körülnéztünk: itt található a felvonó felső állomása és egy étterem is. Mivel az idő nem kecsegtetett semmi jóval, vadul mentek mindenfelé a felhők.
Elindultunk lefelé, de néztünk egy másik útvonalat, persze el is tévesztettük - ezért megmásztuk a koppenkarstein westgrat klettersteiget és mivel vissza már nem akartunk menni leereszkedtünk a JRG nevű úton ami aznap a legnehezebb vállalkozásunk volt, mivel
C-D nehézségű. Végül leballagtunk a 672-es úton a parkolóba, de előtte még az egyik útba eső étteremben elfogyasztottunk egy kóla/sör frissítőt.Másnap ellátogattunk a közeli nagyvárosba a méltán híres Salzburgba.
Az ezt követő napra a Dachstein megmászását terveztük. Utunk, a már az előző túrán megismert útvonalon a felvonó alsó állomásától a 615-ös úton, majd a Hunerschartensteigen keresztül a felső állomásra vezetett. Táplálkozás, nézelődés és a feleslegesnek ítélt felszerelés hátrahagyása után, indultunk a gleccseren a Seethalerhütte felé. Itt rövid pihenő, fotózás, pecsét után indultunk a csúcs felé továbbra is az erősen olvadó gleccseren.
Már csak egy A-B nehézségű útszakasz volt hátra, bár a meglehetősen nagy tumultus miatt kicsit elszomorodtunk. Én próbáltam a nálam lassabbakat kikerülni, mígnem egy idősebb osztrák úr kilépett a biztosított útból és attól balra egy másik vasalás nélküli részen kezdett felfele kapaszkodni. Mivel én is elég könnyűnek ítéltem ahhoz, hogy kövessem elindultam utána. Így sikerült sokkal hamarabb a csúcson lennünk mint a többieknek. Lassan Gábor is felért - kölcsönös gratulációk, csúcscsoki és a fotók után elindultunk lefelé - ami persze a felfelé jövők várásával hosszabbodott. Innen már egyslungal mentünk vissza a jól megszokott úton a parkolóba, onnan pedig a kempingbe ahol, a hűs vizű tóban lazítottunk egyet.Sajnos másnapra elromlott az idő és mivel már csak egy napot maradtunk volna, elindultunk haza .
További képeket ITT találsz!
Norbi